Ezek ​az ő neveik 17 csillagozás

Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Ezek ​Izrael fiainak nevei így kezdődik a Kivonulás könyve. Tommy Wieringa komor, ugyanakkor lebilincselő regényében embercsempészek által a pusztába vetett menekültek bolyonganak a végtelen sztyeppén. Helyüket keresik, rést a falon, amelyen át besurranhatnak egy boldogabb világba.
Ám végül csak Mihajlopolba, a pusztaság peremén vegetáló, hajdan szebb napokat látott iparvárosba jutnak el, ahol elsőként a cinikus rendőrfőnökbe, Pontus Begbe botlanak.
A pusztai bolyongókban és az élete sivatagában tévelygő, saját zsidó származását kutató rendőrben sok a közös vonás mindnyájuknak át kell jutniuk a félelmeknek sövényén, hogy végre révbe érjenek.
Humorral, iróniával és szenvtelenségében is mély empátiával keresi a választ a súlyos kérdésekre: Kik vagyunk? Megválthatjuk-e saját életünket?
Tommy Wieringa (1967) holland író. Ez ideig tizenkét kötete jelent meg. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, többek között az Ezek az ő neveik 2013-ban elnyerte a független… (tovább)

Eredeti cím: Dit zijn de namen

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2015
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103968 · Fordította: Wekerle Szabolcs
>!
Libri, Budapest, 2015
340 oldal · ISBN: 9789633106853 · Fordította: Wekerle Szabolcs

Enciklopédia 2


Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Szerencsés irodalmi pillanat az ilyen, amikor egy fontos, aktuális téma találkozik egy magasan kvalifikált szépíróval – örüljünk neki. Wieringa könyve két párhuzamos szállal operál. Egyrészt néhány csontig lesoványodott nyomorultat látunk, amint jobbára állati ösztöneikre hallgatva vánszorognak a néptelen pusztán – akár McCarthy Az út-jából is szalajthatták volna őket. Ám közben éreznünk kell, hogy ez nem posztapokaliptikus utópia, hanem nagyon is létező valóság több ezer bevándorló számára, akik a maguk kilátástalanságából indultak a jobb életbe, ám valamiképpen a semmiben lyukadtak ki. A másik szál kiválasztásakor az író okosan ellenállt a csábításnak, hogy a totális ellenpontot, mondjuk a fejlett Hollandiát ábrázolja, megmaradt a középútnál: a helyszín Mihajlopol, a posztszovjet korrupció és rothadás hona. Amíg az első szálban legfeljebb ragadványnevükön ismerjük meg a szereplőket, addig itteni főhősünknek nagyon is van neve, ő Pontusz Beg, a rendőrkapitány, aki ugyan messze nem tökéletes, de etikus gondolkodás terén azért még a közösség krémjéhez tartozik. Eleinte ez a két szál nemigen érintkezik egymással, egyetlen párhuzamként azt tudtam kiötölni, hogy mindannyian egy jobb világot keresnek: a vándorok fizikai, Pontusz Beg pedig morális értelemben – utóbbi így jut el egy rabbin keresztül a zsidó vallási szövegekig. Ami egy rendőrtől meglehetősen abszurd választás, de ennyi sci-fi még belefér.

Aztán a könyv utolsó harmadában Wieringa bátran megtöri a történet eddigi ívét, és egyetlen színpadra hajigálja az eddig megismert szereplőket. Azzal, hogy innentől kezdve más szemszögből láttam a menekülteket, paradox módon egyszerre távolodtam el tőlük, és kerültem közelebb hozzájuk – ez mindenképpen az írói koncepció erénye. Másrészt módot ad Wieringának arra is, hogy újabb értelmezési szintekkel gazdagítsa az amúgy is sokrétű szöveget: némi ál-bűnügyi szállal, és új értelmet ad Beg izraelita tanulmányainak is azzal, hogy analógiát teremt Mózes sivatagi útja és a bevándorlók kilátástalansága között. Okos, empatikus, erős könyv, és bár felettébb vígasztalan, mégis: nagyon szép végkifejletbe torkollik.

>!
ppeva P
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Jól mondta @Kuszma: ez egy vigasztalan könyv.
Két egymással ellentétes irányba mutató nyílnak látszó történetszál futott itt. Az egyik nyíl elfelé mutatott valahonnan, el a gyökerektől, menekülve valami újba és ismeretlenbe, a másik nyíl pedig visszafelé, a gyökerekhez, először kényszeredetten, majd végzetként elfogadva, tudomásul véve az addig ismeretlennek tudott zsidó származást. Végig nyilvánvaló volt, hogy ezek a szálak, a más-más úton tévelygők, a jövőben vagy a múltban megnyugvást találni vágyók előbb-utóbb találkozni fognak egymással. Volt bennem várakozás is, szerettem volna, ha valami kiderül Beg családjáról, ha valami több kiderül a menekültekről. De Wieringa másképp gondolta. A csavar a végén váratlan volt, és jócskán hagyott maga után nyitott kérdéseket is. Vajon jó megoldás Beg terve? Nem tudom…
A regény nagyon aktuális kérdéseket feszeget. Nemcsak a menekültkérdés és a gyökerek keresése közbeni meglepő, sokszor fájdalmas felfedezések boncolgatása, hanem Mihajlopol városának, az ottaniak életének, egy széthullóban lévő, önmaga romjain vegetáló társadalomnak a leírása miatt is.

>!
Ildó P
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Már a könyv témája is igen figyelemfelkeltő, hisz annyit hallani manapság bevándorlókról, menekültekről.
A regény fejezeteiben felváltva mutatja be a Pontusz Beg rendőrfőnök életét, és a menekültek vándorlásának, éhezésének történetét, és ez a két szál csak igen sokára, bőven a könyv felén túl fonódik össze. Onnan kezdve megy át az egész egy nyomozásba, melynek során a kihallgatások, a múltbéli események elbeszélése nyomán tisztul a kép mindenki számára.
Míg Beg a múltját kutatja, saját zsidó származására igyekszik bizonyítékot keríteni, addig a menekültek a jövőt keresik, egy szebb jövőben reménykednek, miközben szörnyűségeken kell keresztül menniük, borzalmakat kell túlélniük. Egy aljas csel juttatja őket ebbe a kilátástalannak tűnő helyzetbe, mely próbára teszi őket, meg is fogyatkozik a csapatuk a végére.
Tökéletesen rámutat a regény, hogy van az élet és a halál között egy köztes állapot: amikor épp csak az mondható el az emberről, hogy még él, de ő maga talán már halottként tekint magára. Mert ez így senki számára sem élhető élet. De űzi, hajtja őket a remény, hogy menjenek, és találjanak újra némi esélyt az élő életre.

>!
btunde
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Letaglózó könyv mindenképp, de ilyen szépen megírva, különösen az.
Olyan sok minden jut eszembe, de sehogy nem állnak össze értelmes mondatokká, úgyhogy most csak ennyi. Beszereztem egy másik könyvét is, remélem az vidámabb.

>!
somogyiréka
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

De jó is olvasni,ha minőségi a szöveg. Mert az ilyen, mint diafilm vetül rám, feledteti a saját énem, kitépi annak gyökerét. Pihenőhely egy másik élet, amelyet csak kívülről nézek, ahol nincs dolgom, ahol nem avatkozhatok bele.
Nem életrajzi regény, de sejtem, hogy Wieringa bejárta a saját sivatagát, és ehhez körített egy aktuális mesét. Éppen nagyon aktuálisat. Menekültek hagyják el a kísértetek lakta otthonuk. A szó, hogy otthon teljesen értékét veszti, így hát el kell indulni az ismeretlenbe. Embercsempészek útvonalán érkeznek az újhazába, amiről utólag megtudjuk, még csak új sem, hisz a csempészek hamis határátkelőt építettek, nincs itt semmi de semmi határ. A világ végén és azon is túl dobnak ki a semmibe csomó szerencsétlen embert, s nagyjából egy nyilat rajzolnak eléjük a földre, hogy arra induljatok tovább. De az arra nem vezet sehova, hónapokig téren és időn kívül vándorolnak, maguk mögött hagyva a komfortos énük összes kellékek, lealjasodva vadorzóba, mígnem egyszer (pompás írói érzékkel a végtelenségig nyúlik ez a vándorlás..)meg nem érkeznek egy nevenincs városba, valahol Oroszországba.
A regény másik szála az említett város egy rendőre, aki a menekültek életben maradt csoportjával találkozik, és végül a sorsuk valahogy össze is fonódik. Így szokott ez lenni a találkozási csomópontokon..
de nem akarok fülszövegezni tovább.

Miről is van itt szó? Mindenki keresi az otthonát..akinek elvileg megvan, nagyjából működik, az is..az sincs benne otthon igazán. Otthon van-e egyáltalán valaki itt az életben? Azt hiszem, áltatja magát, aki igennel felel. Talán időre-időre vannak pihenőhelyek, de ez itt nem az a hely. A holland író megoldása az otthonra nekem nem elegendő. Mert ígér valamit. Áltat azzal, hogy van itt valódi megnyugvás. Az egyik főhős hirtelen arra jön rá, hogy nem kizárt, hogy zsidó ősöktől származik. A valódi haza irányát ki is jelöli magának a zsidóság történelmének, legendájának leírásával, amit megpróbál önmagáévá tenni. Eléggé leegyszerűsödik számomra ez az óriási kérdés, hogy otthon.

Talál egy új pihenőhelyet. És hogy kerek legyen a sztori ide rángatja át a menekültek egyik főszereplőjét is. Picit konstruált a történet. Picit.
Én meg nem pihenni akarok..de attól még élveztem a regény szöveg”szövetét”. Finom, puha, bársonyos. Érződik, aki írta, hitt abban, amit írt, jólesett neki megpihenni az újratalált otthonában. Az már más kérdés, hogy engem az ilyen otthon nem nagyon érdekel.

>!
Mamosz
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik

Nagyon aktuális téma, nagyon más szemszögből. Még emésztem…


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A rabbi elmesélte, hogy egyszer egy hitetlen ember megkérte Sammáj rabbit, tanítsa a Tóráról, miközben ő fél lábon áll, mire a rabbi dühösen elzavarta.
Akkor az ember elment Hillel rabbihoz, és őt is megkérte: Tanítsa nekem a Tórát, miközben fél lábon állok! Hillel rabbi ezt válaszolta: Ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek! Ennyi a törvény. A többi értelmezés. Menj és tanulj!

309. oldal

6 hozzászólás
>!
robinson P

– Tudja maga, hányszor aludtunk el úgy este, hogy azt hittük, többé fel sem ébredünk? Mi halottak vagyunk. Nem tud ránk ijeszteni.

279. oldal

>!
robinson P

Ötvenhárom éves volt, túl fiatal még ahhoz, hogy igazán idősnek számítson, de felismerte a jeleket.

9. oldal

>!
robinson P

Pontusz Beg nem olyan öregember lett, amilyennek elképzelte magát.

(első mondat)

>!
Ildó P

Történet nélküli emberek lettek, csak az akut jelenben éltek.

79. oldal

>!
robinson P

A fiú úgy sóhajtott, mint egy bánatos kutya.

336. oldal

>!
btunde

Koller mélán meredt a szájából távozó szavak után.

53. oldal

>!
btunde

A napot mintha valósággal katapultálták volna az égre, a reggel hűvöse eliszkolt a nyomában áradó hőség elől.

128. oldal

>!
btunde

Olyan volt, mintha valami föld alatti bunkerrendszerben lennének, ahová sohasem jut be nappali fény. Szellembirodalom, amelyben az ember egyre kevésbé volt test, s egyre inkább volt árnyék, kiradírozott ceruzavonás.

141. oldal

>!
btunde

Beg úgy eredt egy sejtés nyomába, ahogyan a vadászkutya felveszi a gyenge szagnyomot. Az alvást megelőző, képlékeny, lebegő percekben kapaszkodott meg fejében a gondolat.

124. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Geert Kimpen: A kabbalista
Arnon Grunberg: A betegség nélküli ember
Toine Heijmans: A tengeren
Gerbrand Bakker: Az iker
Anna Woltz: Black Box
Arnon Grunberg: Uborkaszezon
Cees Nooteboom: Mindenszentek
Bernlef: Agyrémek
Leonie Kooiker: A boszorkánykönyv
Karel Glastra van Loon: Kakukkfióka