Kösz, ​hogy… 68 csillagozás

Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Eredeti mű: Tommy Wallach: Thanks for the Trouble

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
GABO, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063278 · Fordította: Gázsity Mila
>!
GABO, Budapest, 2016
300 oldal · ISBN: 9789634064107 · Fordította: Gázsity Mila

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Parker Santé


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

TitkOLVASás, azaz titkos olvasás keretében olvastuk el Zsófival ezt a könyvet.

Mindkettőnk értékelését megtaláljátok itt:

http://konyvutca.blogspot.com/2017/01/titkolvasas-tommy…

Abban mindketten egyetértünk, hogy magával ragadó, emlékezetes, hatásos és elgondolkodtató történet volt.

>!
AniTiger MP
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Egyszer olvasós, de érdekes történet arról, hogy nem szabad falakat húznunk magunk köré, nem szabad leragadnunk a múltban és örökké gyászoljunk a rég elvesztett jó dolgokat. Az élet MA történik, a mára kell odafigyelnünk és azokra, akik MOST vannak mellettünk.

Szomorkás, elmélkedős, helyre rakós könyv, ami nagyon rám fért már. Szerettem!

…és még muszáj hozzátennem, hogy a lezárás, a könyv megírásának a története tetszett. Nem gondoltam volna, hogy ez sül ki belőle.

A kedvenc részeim: a kocka mellékszereplők felbukkanása és az összes rész velük! Meg a Golden Gate Park! *.*

Bővebben (pl.: mit olvasnék még az írótól, mi került fel a Bakancslistámra a könyv miatt, etc:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/03/tommy-wall…

>!
GABO, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063278 · Fordította: Gázsity Mila
3 hozzászólás
>!
h_orsi P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Egy dolog van, amit nem értek: miért nem olvastam én ezt előbb?
Komoly és egyben humoros olvasmány. Hiszen olyan dolgokat dolgoz el (alkoholizmus, egy szeretett ember elvesztése, traumák sora), amivel egy átlagos ember is találkozik a mindennapjaiban. Ehhez vegyít egy érdekes témát: spoiler
Véleményem szerint a könyv a szereplői miatt az ami. Azért nem lett és nem is lesz belőle tucatkönyv. A két szereplő mintha két ellentétes pólusú világban élnének. Mind a ketten rendkívül erős egyéniségek. Zelda feladata nem más, mint kimozdítani szegény Parkert a csigaházából és megtanítani élni. És minderre rengeteg pénzt és némi időt is hajlandó szánni.
Nagyon tetszett. Volt egy-két dolog benne, ami zavart, de ezeknek a kis apróságoknak a kivesézését meghagyom másoknak. Nekem így jó, ahogy van.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/03/tommy-wallach-ko…

2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

A Mini-Könyvklub harmadik fordulója miatt olvastam el, valószínűleg egyéb esetben nem is olvastam volna el. Viszont, így visszatekintve örülök, neki, hogy ez lett megszavazva, mert most ezzel a keserű történettel kevesebb lennék.
A történetben a legjobban tetszett:
– a nyitójelent, hogy egy hotelben ismertem meg a főszereplőket, egy eléggé furcsa helyzetben,
– a tengerpart, mikor Zelda elmondja Parkernek az igazságot magával kapcsolatban,
– az autópályán történtek, bár az kicsit sokkolt, hisz én nem lennék rá képes, de Parker életében előrelépés volt,
– a Golden Gate híd, a legszomorúbb része az egész történetnek, nekem mégis megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszik.

Ami a szereplőket illeti, szinte mindet meg tudtam szeretni, de talán a legkiemelkedőbb Zelda volt. Nekem ő egy igazi rejtély, akit nem nagyon tudok hova tenni. Szerettem volna hinni neki, hogy minden, ami mond igaz, de valahogy én is úgy viszonyulok hozzá, ahogy Parker. Minden egyes kaland során egyre feljebb kúszott az a bizonyos hit-mérő. Imádtam benne, hogy képes volt felnyitni Parker szemét és megmutatni neki, hogy miért érdemes élni. Ami kissé ironikus.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/03/tommy-wallac…

>!
Sippancs P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Huh! – ez volt az első gondolatom, ahogy letettem a könyvet a kezemből. Aztán meg az, hogy ha magamra akarom venni az Elfogadásban leírtakat, és eldönteni, hogy hiszek-e abban, hogy egy ember csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül berobbanhat-e az életünkbe, és 2-3 nap alatt teljesen felforgathatja azt, akkor a válaszom egy nagybetűs IGEN. Az persze kissé hihetetlen, hogy ez az ember spoiler, de itt nem is ezen volt a hangsúly! Sokkal inkább magán a folyamaton, egy mozin, egy múzeum látogatáson, egy kidobott kukászsákon, egy cukrozatlan kávén, melynek a végén ott állt az elfogadás, a múlt lezárásának és az újrakezdésnek a lehetősége.

Szomorkás, fanyar-szarkasztikus humorú, elgondolkodtató könyv volt ez, aminek gyakorlatilag minden ötödik mondatát ki tudtam volna írni idézetként. És bár a lezárás nagyon meglepett, megértettem Zelda döntését.

>!
mrsp
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Ez a könyv már a megjelenése óta nagyon birizgálja a fantáziámat, mert imádom a borítóját, a címét és az alcímét is, a fülszöveg pedig nagyon érdekes történetet jelez előre. Örülök, hogy úgy döntöttem, elolvasom, mert számomra ez a könyv jött, látott, győzött, és a 2016-os év 2. legjobb könyve lett. És csupán annyin múlott, hogy nem az első lett, hogy idén megjelent a Harry Potter és az Elátkozott gyermek. De a Kösz, hogy… akkor is abszolút toplistás, mindenkinek ajánlós, übergigamegafantasztikus nagybetűs KEDVENC lett.

A történet felütése már alapból elnyerte a tetszésemet, egy hotel lobbijában kezdődik, ahol a két főszereplő először találkozik. Itt már megalapozódott az a kortalan, kicsit melankolikus, kicsit keserédes hangulat, ami végig elkísérte a történetet, és amit annyira szerettem, hogy néha már a hideg rázott.

A két főszereplő, Parker és Zelda nagyon érdekes személyiségek. Parker nem beszél, a gondolatait papírra veti, a beszéd alternatívájaként és szárnyait bontogató írópalántaként is. Parker közel került hozzám, mert kicsit különc, kicsit elvont, nem az a tipikus nagyon vagány és minden helyzetben tökéletes férfi főszereplő. Amikor elkezdett jelbeszédet használni, még közelebb éreztem magamhoz, mert imádom a jelnyelvet. Érdekesek voltak a gondolatai, és az, hogy hogyan birkózik meg az életében fennálló problémákkal. Zeldát is imádtam, aki nagyon különc, nagyon izgalmas és pezsgő személyiség, de érzékeny és mélyérzésű egyben. Izgalmas volt az ő gondolatait is megismerni, az élettörténete pedig nagyon váratlanul ért és meghatott, imádtam. A mellékszereplők közül ki kell emelnem még Alanát, aki ledönti az összes, okos lányokkal szemben felállított sztereotípiát. Talán az egyik legerősebb, leginkább empowering női karakter, akiről valaha olvastam.

A cselekmény nagyon kalandos volt, izgalmas, néhol vicces, néhol szomorú. Tetszett, hogy az egész regénynek kortalan volt a hangulata, megjelentek benne modern és régies elemek is. Csak olvastam és olvastam és olvastam és nem akartam, hogy vége legyen. A vége sajnos nem happy end, ki is bőgtem magamat rajta, de mégis kárpótolt, hogy milyen csodás történetet kaptam, ami úgy érzem, örökké velem fog maradni és időről időre újra elő fogom venni, hogy megint felüljek a Tommy Wallach által épített érzelmi hullámvasútra.

>!
dreamborder
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Nálam abszolút nyerő lett ez a könyv! Valamiért egy picit a Zabhegyezőre emlékeztetett, amit szintén nagyon szerettem. Igazán különleges történetet olvashattam, nagyszerű humorral fűszerezve. (Imádom! ezt a szarkasztikus humort! :)) Olyan színes volt a könyv! Élvezet volt olvasni! Leginkább Parker történetei tetszettek, hihetetlen micsoda fantáziával van megáldva az író.
Elnézést, hogy nem tudom rendesen szavakba foglalni, de olyan érzésem volt, mintha mesét olvasnék, ami mégis annyira igazi volt.
Parker és Zelda is nagyszerű karakterek. Imádtam, ahogy átformálták egymás életét, leginkább persze a fiúét, mindezt lényegében egyetlen hétvége alatt.
Ez nem egy rózsaszín cukormázas sztori. Romantikától sem kell fulladozni. A vége keserédes, de ezt még én is, mint megrögzött happy end rajongó, tökéletesnek találtam. Olyan minden volt ez a könyv: szomorú, vidám, édes és keserű, igazi, meseszerű, számomra pedig szeretetreméltó. :)

2 hozzászólás
>!
msglass P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Nem terveztem, hogy elolvasom ezt a könyvet. Nem mintha bármi ellenérzésem lett volna vele kapcsolatban, csak az utóbbi időszak csalódási után nagy bánatomra úgy érzem, kezdem kinőni a YA műfajt, amit egyébként nagyon szeretek.Végül @Zsófi_és_Bea értékelése keltette fel az érdeklődésem és innen is nagyon köszönöm, ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt! Olyan friss, őszinte, se nem túl nyálas, se nem túl tinis, a világfájdalom is éppen megfelelő arányban volt benne. A popkult utalások a gyengéim és ez a könyv egy aranybánya volt arra nézve. Végre egy főszereplő, aki nem kétdimenziós, aki tényleg azt gondolta és úgy cselekedett, ahogy az egy tinédzserre jellemző. Olyan jó volt egy kicsit felidézni magamban azt a semmihez sem hasonlítható szabadság-érzést, ami a kamaszkorra jellemző, amikor még az egész élet előttünk áll, és már kezdenek ugyan komolyodni a dolgok a tovább tanulással például, de még van egy vékony mezsgye, ami elválaszt a világtól. Nem voltam nagy rajongója a középiskolának, de erre a pár hónapra mindig szívesen emlékszem, és ez a könyv nagyon jól visszaadta azt az atmoszférát minden erőlködés nélkül. Nincs bajom a nehezen kedvelhető főszereplőkkel, sőt, kifejezetten szeretem utálni őket, ha olyan a természetük, de úgy örültem, hogy Parker végre egy kedvelhető tini karakter, minden nyűgjével-bajával együtt, még a betegsége/problémája sem vont köré egy misztikus burát, egyszerűen csak Parker volt, se több, se kevesebb. Nagyon tetszett a szerkezete is, ami még egy kis pluszt adott hozzá. Teljes imádat van, kösz, Tommy, hogy megírtad!

2 hozzászólás
>!
julcseee P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Először is azt tudni kell, hogy ha nincs a Minikönyvklub, akkor én sajnos biztos, hogy nem olvastam volna el. A fülszöveg egyáltalán nem csigázott fel, és nem gondoltam volna hogy tetszeni fog. Pedig de! Nagyon is.
A főszereplő egy depressziós, tragikus sorsú fiú, akinek meghalt az apja, alkoholista az anyja, ő pedig egy baleset óta nem beszél. Egyáltalán.
Aztán jön Zelda, spoiler és aki átformálja Parker Santé világát.
spoiler
Összességében nagyon tetszett, és örülök hogy elolvastam.
És mindenkinek kellene egy Zelda :)

1 hozzászólás
>!
Vhrai P
Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Az író stílusa szerintem nagyon egyedi, imádtam a humorát. Viszont a történet sok újat nem mutat. Ettől függetlenül remélem fogom még több könyvét is olvasni.

Bővebben: http://libellum.blog.hu/2017/03/23/tommy_wallach_kosz_hogy


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt
>!
CsakSimánDorka P

– Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet?
Pontosan ezt szeretem benne. Hogy az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesíteném meg a kávét?

2 hozzászólás
>!
GinnyD

Egész életünket azzal töltjük, hogy egy kötélhúzásban mi vagyunk a kötél: egyik oldalról a megváltoztathatatlan múlt súlya húz bennünket, a másikról a megjósolhatatlan jövő.

296. oldal

>!
julcseee P

…szerintem akkor szeretünk valamit igazán, ha még és még akarunk belőle, nem gondolod?

106. oldal

>!
mrsp

Kicsit úgy szerették egymást, ahogy az óceán szereti a partot: nap mint nap bele-belekap, és apránként morzsolja szét. Úgy szerették egymást, ahogy a napfény a növényeket, amiknek segíti a növekedését, aztán megperzseli a leveleiket, és kiszívja a földből a nedvességet. Úgy szerették egymást, ahogy a sirályok szeretik a bronzszobrot, amit folyton összeszarnak.

47. oldal

1 hozzászólás
>!
mrsp

Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet?

43. oldal

>!
julcseee P

Mindig egy kicsivel többre van szükségünk, hogy ugyanazt az izgalmat érezzük.

>!
julcseee P

Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna. Tudod, melyik a legkegyetlenebb tárgy, amit valaha feltaláltak? – A fejemet rázta. – A tükör. Mert megtöri az illúziót.

151. oldal

>!
mrsp

– Tudod, hogy melyik a legkegyetlenebb tárgy, amit valaha feltaláltak? – A fejemet ráztam. – A tükör. Mert megtöri az illúziót.

204. oldal

>!
mrsp

Szerintem a gyerekeknek külön tehetsége van ahhoz, hogy ráleljenek a boldogságra, ám az idő múlásával lassan elveszítik. Így kell lennie, mert különben feltűnne nekik, mennyire boldogtalan mindenki, és ő maguk sem lennének képesek soha a boldogságra.

36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
J. D. Salinger: Zabhegyező
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
John Green: Csillagainkban a hiba
Lois Lowry: Nyáron történt
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Nicola Yoon: Minden, minden
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni