Vér ​és csont gyermekei (Orisha legendája 1.) 181 csillagozás

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Megölték ​az anyámat.

Elvették a mágiánkat.

El akartak temetni bennünket.

Itt az ideje a felkelésnek.

Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.

Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.

A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének

megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.

Zélie, bátyja, Tzain és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619712 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Amari · Inan · Roën · Tzain Adebola · Binta · Folake · Kaea · Khani · Kwame · Lekan · Mama Agba · Saran király · Zélie Adebola · Zulajha "Zu"

Helyszínek népszerűség szerint

Orisa


Kedvencelte 35

Most olvassa 23

Várólistára tette 247

Kívánságlistára tette 202

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Majdnem elfelejtettem véleményt írni erről a könyvről.
Érdekelt az afrikai mitológia és a borító is megtetszett.
A könyv elején azt hittem, hogy majd kedvencet fogok avatni, mert ha valami, akkor a kezdés eléggé erős volt. Lényegében véve tetszett a könyv. Olvastam már jó néhány hasonlót ebben a témában, de nem éreztem másolatnak. Az afrikai hatás egy kicsit még tett is inkább a könyvhöz. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a mágia már nem is létezik. Aki pedig rendelkezik a mágiával, azt megverik és üldözik. Mind a négy karakter szimpatikus volt. Érdekel a folytatás.

>!
Niitaa P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/07/tomi-adeyemi-ve…

"Sokan tartják unalmasnak ezt a könyvet. Engem első perctől kezdve bevonzott és nem akart elereszteni. Teljesen átszellemültem és a kiépített világ rezgéseit mind átéreztem. Sokat adott, többet, mint amire számítottam. Ha a szerző megismertette volna az olvasóval a közeget, ahová elképzelte még intenzívebb élményt nyújtott volna a regény. Igen, ezt hiányoltam. A könyv hemzseg a kitalált, csak az író fejében létező ételektől, növényektől, állatoktól, szokásoktól. Ezek közül a legtöbb úgy lett felhasználva, mintha evidens lenne az ismerete. Nincsenek benne leírások, amik elősegíthetnék az olvasói fantáziát, amelyek meghúznák azokat a körvonalakat, amikre már építkezve bárki láthatja megelevenedni a szeme előtt a lapokra rótt sorokat. Noha enélkül is érthető a teljes történet, mégis úgy érzem, nagy szükség lett volna rá.
Kalandos, kegyetlen mese, amelyet átitat a mágia. A megszokott víz-tűz és társain kívül sokkal komolyabb, egyedi elgondolású képességek is megjelennek, amik kifejezetten üdítően hatottak rám. Olyan, mintha az anyagi világnak egy új rétegét fedeztem volna fel, amelynek a létezését még csak nem is sejtettem.
Engem meggyőzött. Kíváncsian várom a folytatást, noha a történet nem rendelkezik erőteljes függővéggel. Pont az a fajta, amit magam is kedvelek: az aktuális történet kap egy lezárást, ugyanakkor elegendő nyitott kérdés marad ahhoz, hogy folytonosan nyomon kövessem a megjelenési listákat."

>!
Deszy P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Összességében tehát abszolút nem bántam meg, hogy olvastam a könyvet. Kicsit lassan indul a történet, és eléggé oda kell figyelni a sztori elején, hogyan épül fel a világ és ki kivel van, de amikor ez kiforrja magát, onnantól izgalmas kalandok várnak – és egyébként szerelmi szálak is, de nem véletlen, hogy nem írtam bővebben ezekről, mert akár volt, akár nem, szerintem nem ez a lényeg.

Kifejezetten jót tett a történetnek az is, hogy Zélie mellé kapunk még több főszereplőt, ráadásul a négy szereplőt szépen párba lehet állítani. Két szegény és két királyi sarj, két „varázsló” és két „normális” ember. De szerencsére nincsenek beskatulyázva ezekbe a szerepekbe, főleg a két királyi sarjnál éreztem, hogy nagyon összetett karakterek, akik rengeteget változnak-fejlődnek a könyv során. Sok a bizonytalanságuk, viszont pont ezért nőnek kalandról kalandra – más kérdés, hogy örülünk-e annak, hogy merre változnak.

A csavarok pedig nagyon emlékezetesek, az tuti – nagyon várom a folytatást.

Bővebben:
» http://www.deszy-konyv.hu/2018/11/tomi-adeyemi-ver-es-c…

>!
csfannie P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

"A fiatal írónő egy fontos, társadalmi problémát dolgoz fel ebben a könyvben, amiért nem lehetek elég hálás neki. Esélyt ad arra, hogy az olvasókban – leginkább a fiatalokban – tudatosuljon, hogy muszáj toleránsnak lennünk, és tiszteletben kell tartanunk másokat színtől/vallástól/kortól/stb. függetlenül. Attól, hogy sokan tudomást sem vesznek róla, a feketéket még a mai napig érik attrocitások, sokan megkülönböztetik, bántják őket, pedig ahogy a könyvben is láthatjuk, valamennyien vér és csont gyermekei vagyunk.
A történet lebilincselő, egy ismeretlen vidékre kalauzol a három főszereplőn (Zélie, Amari, Inan) keresztül. A kezdeti lelkesedésemet fokozta a könyv igényes megjelenése, a fordító alapos munkája, és természetesen az írónő bámulatos fantáziája. Remélem, a folytatást olvashatom a közeljövőben magyarul is, a kalandvágyó embereknek pedig bátran ajánlom ezt a könyvet."

Bővebben…
https://fannislibrary.blogspot.com/2019/07/tomi-adeyemi…

>!
diamondfox P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Kezdjük azzal, hogy ez a könyv várólistás volt, de ráérős kategória, mert anno láttam, hogy sokan felkapták, de valahogy nem éreztem az elemi késztetést, hogy azonnal el kell olvasnom, megmaradtam inkább a „ráérek vele, majd egyszer kiveszem a könyvtárból” szinten.
Aztán behozták 2. körben az Online Olvasótábornál, én meg essek hasra, csak el kéne olvasni! Mázlimra benn volt még, gyorsan kihoztam – ellenben nem mondhatom azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok vele.
Az alapötlet remek, mágia egy érdekes csavarral – viszont messze nem elég kidolgozott nekem. Az még hagyján, hogy van varázsige, de ahhoz semmi magyarázat, hogy egyébként mit is kántál, csak random betűk összehányva? Egyszer van leírva, hogy egyébként az ősi nyelven beszélnek, de nekem jobb érzés lett volna, hogyha lábjegyzetben odakerül, hogy mi a rossebbet kántál az az idióma.
A szereplők viszont már más tészta. Zélie egy idióta pitsa, már elnézést. Elméletileg egy megtört lány, erre az egyik pillanatban azonnal meg akar ölni minden gárdistás meg a királyt (is), a következő pillanatban szerelemtől remeg a gyomra. Azért remélem más is érzékeli a rossz és hirtelen váltást, ugye? Ez nem volt elég szépen átvezetve nekem, olyan durrbelebumm jelleggel jött az egész – pedig az első találkozás remek volt, és konkrétan csak Inan miatt voltam hajlandó (na meg a verseny miatt) végigolvasni. Legalább kétszer dobni akartam, hogy ez unalmas. 500+ oldal arról, hogy ereklyéket keresünk, közben üldöznek – nekem ez picit ilyen Indiana Jones feeling volt a dzsungelben, így viszont elmaradt az igazi izgalom, mert minden borítékolható volt.
A vége talán egy picit jobban meggyőzött, ellenben a legvégét egyáltalán nem értettem spoiler
A borító úgy borzalmas, ahogy van, arról ne is beszéljünk inkább.

7 hozzászólás
>!
kratas P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

A végjáték miatt adom meg a négy csillagot, ami úgy kb. az utolsó 120 oldalt jelenti. Addig ugyanis szenvedtem, mert végig az zakatolt a fejemben, hogy én ezt olvastam már és hiába az egyedi világ, ha a cselekmény sablonos.
A főszereplők sem voltak szimpatikusak, talán Amari és Tzain azok, akiknek sikerült megkedveltetni magukat, de Zél valahogy taszított.
Ettől még szeretném elolvasni a következő részt, mert a remény azért megmaradt nálam, hogy kapok egy kis egyediséget.

>!
_Nikki
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

A legritkább esetben döntök egy könyvnél a borító alapján, de nem mondhatom, hogy nem szokott valamilyen mértékben befolyásolni. Jelen könyv esetében pedig tett arra, hogy felfigyeljek rá és azután nem hagyott nyugodni. Persze a fülszöveg, a hírneve és a csodálatos trailer, ami hozzá készült már meghozta a kedvet amúgy is hozzá, de féltem, hogy nem lenne most rá kapacitásom. Viszont minden alkalommal, amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót, elfacsarodott a szívem, aztán végül kénytelen voltam beadni a derekam. Nem szalaszthattam el, ezt a lehetőséget és milyen jól tettem! Egy rettentő különleges, izgalmas és egyedi világot sikerült megteremtenie az írónőnek, ami méltán vált népszerűvé az olvasók körében.

Belegondolva amúgy az olvasmányaim során nem igazán találkoztam még olyan könyvvel, ahol tisztán színesbőrű főszereplőkkel operált volna az adott mű. A Tamás bátya kunyhója volt az egyetlen ilyen olvasmányom, amit lehet kicsit merész összehasonlítani a Vér és csont gyermekeivel, de valójában sok hasonlóságot is mutat. A két könyv megjelenése között közel 130 év telt el és Tomi Adeyemi – aki amúgy Nigériából emigrált szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Amerikában – visszahelyezi történetét Afrikába és a fantasy világába csomagolja azt a társadalomkritikát, amit Harriet Beecher Stowe az amerikai rabszolgatartásról fogalmazott meg. Adeyemi részéről is erről van szó, ahogy a könyv végén lévő jegyzeteiből is kiderül: ez a történet az ő tiltakozása amiatt a rengeteg fájdalom, félelem és veszteség ellen, amit fegyvertelen és ártatlan fekete férfiak, nők és gyerekek szenvednek el nap mint nap az emberi és gyakran rendőrségi brutalitás jegyében. Mindkét mű alapját és tanulságát ugyanaz a gondolat jelenti, vagyis hogy még mindig gyakori, hogy különbséget az egyes emberek között és még mindig sokunkban tudatosítani kellene, hogy ugyanonnan származunk, a külsőségeink mögött ugyanolyan érző, gondolkodó lények vagyunk és szeretnünk, illetve becsülnünk kell egymást…

Bővebben» https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2018/11/tomi-…

>!
brygusz
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Jajjjaj, sokat kell még aludni december 3-ig…

Ez a könyv maga volt a csoda, a mágia. Olvasva elgondolkoztam egy két dolgon. Például a hatalomról, ami rendkívüli pusztítást végezhet, ha olyan kezében van, aki nem alkalmas a birtoklására. A másik a félelem. Az ember olyan, ha fél valamitől szintén rombolhat annak érdekében, hogy legyűrje azt. De amikor ez átcsap megszállottságba és félelembe egyszerre, akkor nem csak másokat bánthatsz, hanem magadat is.

Tomi Adeyemi olyan érzéseket ébresztett, amiket régóta nem éreztem egy könyv olvasása közben. Együtt sírtam és nevettem szó szerint a szereplőkkel. Olyan egyedi világot teremtett meg, amihez elegendő volt az, hogy nem a szokványos szereplőgárdát vetítette elénk.
Egyedi, érzelmekkel teli és olyan csavarokat tartalmaz, amikre nem számítasz.
Csak ajánlani tudom.

>!
josageszter
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Minden elismerésem az írónak. Egyik legjobb könyv, amit olvastam a negatív diszkrimináció, a faji bántalmazás témában, konkrétan egy népcsoport holokausztját követhetjük nyomon és láthatjuk egy lány szemén keresztül, aki megpróbálja a lehetetlent, küzdeni a bántalmazás ellen és megállítani a szörnyűségeket.

Négy főszereplőnk mind egyedi, mind saját célokkal, úttal és végzettel.

Zelie a megtört, összetört lány, akin már fiatalon sebet ütött az élet és már hat evés korától elnyomják. Retteg egész életében, nem ismeri a békét, a nyugodt életet. Viaskodik önmagával, mit vagy kit áldozhat fel a szént célért, meddig bír a küldetésére koncentrálni, mennyire erős ehhez az egészhez feladathoz és veghez tudja-e vinni? Sokszor erős, de sokszor gyenge. Egy badass főhősnő szeretne lenni, de ez itt a kőkemény „valóság”.

Testvére Tzain, nem tartozik az üldözöttek közé, mégis felelősséggel tartozik a húgáért, a húga sorsa nyomja az ő lelkét is. Meddig szükséges védenie, megvédenie húgát, akár önön magától is?

Amari a bukott hercegnő, aki egy nebánts virág, soha nem szólal fel, soha nem tesz mást csak amit az anyja elvár tőle. Nagyon erős jellem fejlődésén megy keresztül és a könyv végére már nem tudjuk, hogy a kezdeti hallgatása gyávaság volt vagy bátorság?

Inan herceg viszont minden áron meg akar felelni az apjának, szomjazza az elismerést, emiatt kő keményen elnyomja önmagát, a vágyait, a lelkét, a szívet. Az a jó amit az apja akar, vagy amit ő érez? A kötelesség, a királyság az egyén felett áll?

Az egész regény lüktet, a táj lélegzik. A dzsungel meseszép, a leírások lélegzet elállítóak, a harcok nem unalmasak es film szerűen pereg az ember szeme előtt. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem retten vissza attól, hogy kemény legyen és szívtelen. Viszont ez a bátorság azért van meg benne, mert személyesen is érintett a témában, hiszen ő is színes bőrű, és nap mint nap szembesül a kegyetlenségekkel, látja hogyan legyintenek az emberek, ha „csak” egy feketét bántalmaznak. Ez viszont szörnyű.

A borító szerintem csodás, viszont az ezüst kopik, ha az ember fogja a könyvet, nekem a csont szó teljesen lekopott a gerincről :'(

>!
perpetua P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Wow, ez szuper volt, most nagyon betalált nálam. :) Igaz az alapok stimmeltek ahhoz, hogy nekem való könyvre bukkanjak a mágia vonallal, de egy varázslattal teli (vagy csak majdnem teli) regény még nem elég, hogy kiemelkedjen a többi közül.
Nagyon tetszett, hogy hárman is mesélők voltak a főszereplők közül, igazából nem is értem, hogy Tzain miért nem kapott 1-1 fejezetet, úgy érzem gonoszan bántunk vele, hogy háttérbe szorult ilyen szempontból, hiszen ő is fontos része volt az eseményeknek. No, de ez annyira nem is érdekes. :)
Adott egy világ, amit régen teljesen átszőtt a mágia, és amit mostanra kiirtott az uralkodó, de maradtak még olyanok, akikben mélyen megtalálható, ilyen Zélie is. És hozzá csapódik a király lánya, Amari, aki szintén nem érzi jól magát jelenlegi életében. Kettőjük, illetve hármuk, furcsa találkozása és szövetsége nagyon tetszett. Egyre jobban megbíznak egymásban, és együtt harcolnak a közös ügyért. Izgalmas volt, ahogy Inan herceg szemszöge is beékelődött a történetbe, az ő vívódásait is szívesen olvastam. De persze legjobban a különféle mágia formák fogtak meg, mert nem csak egyszerű az elemek irányítása jelenik meg, hanem ennél különlegesebb, ritkább módok is.
Számomra végig izgalmas volt a történet, a szerelmi vonal is hiába volt szinte kőbe vésve, azért itt is akadtak bonyodalmak, amik kellően fokozták a kedélyeket. Tényleg csak azt mondhatom, hogy ez egy jól sikerült könyv. :)


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Az igazság keserű ital. Végigperzseli, felmarja a torkom.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
Belle_Maundrell 

– Van kötelességed és van szíved. Ha az egyiket választod, a másiknak szenvednie kell.

456. oldal

>!
Belle_Maundrell 

(…) az istenek semmik a bolondok nélkül, akik hisznek bennük.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Belle_Maundrell 

– Azt tudod, hogyan győzzél – mondja. – Csak arra vigyázz, hogy azt is tudd, mikor harcolj!

29. oldal

>!
Masni3

– Légy őszinte rejtelmes mágusom! Mit adnak nekem az istenek, ha elfoglalom ezt a hajót? Közölnöm kell velük, hogy mi érdekel, vagy már tudják?
– Ez nem így működik…
– Vagy talán imponálnom kell nekik?

451. oldal Zélie

Kapcsolódó szócikkek: Roën · Zélie Adebola
>!
csfannie P

Még ha a bölcsesség vizsgáján átmennék is, aligha akad odafent isten, aki türelmesnek tartana.

161. oldal

>!
csfannie P

A kötelesség nem mentség, ha azt a lányt pusztítják el, akit szeretek.

402. oldal

>!
Belle_Maundrell

A mágia nem hoz békét nekünk.
Csak esélyt a harcra.

371. oldal

>!
Masni3

– Élvezed, ha sértegetsz, ugye?
– Majdnem annyira, mintha a botommal vernélek.

374. oldal Inan

Kapcsolódó szócikkek: Inan · Orisa · Zélie Adebola

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Árnyak ura
Rick Riordan: A vörös piramis
Stephanie Garber: Caraval
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
Kendare Blake: Három sötét korona
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Ilona Andrews: Áradó hold