Vér ​és csont gyermekei (Orisha legendája 1.) 6 csillagozás

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Megölték ​az anyámat.

Elvették a mágiánkat.

El akartak temetni bennünket.

Itt az ideje a felkelésnek.

Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.

Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.

A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének

megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.

Zélie, bátyja, Tzain és… (tovább)

Eredeti mű: Tomi Adeyemi: Children of Blood and Bone

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619712 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Mama Agba · Zélie Adebola


Kedvencelte 1

Most olvassa 10

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 219

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Deszy P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Összességében tehát abszolút nem bántam meg, hogy olvastam a könyvet. Kicsit lassan indul a történet, és eléggé oda kell figyelni a sztori elején, hogyan épül fel a világ és ki kivel van, de amikor ez kiforrja magát, onnantól izgalmas kalandok várnak – és egyébként szerelmi szálak is, de nem véletlen, hogy nem írtam bővebben ezekről, mert akár volt, akár nem, szerintem nem ez a lényeg.

Kifejezetten jót tett a történetnek az is, hogy Zélie mellé kapunk még több főszereplőt, ráadásul a négy szereplőt szépen párba lehet állítani. Két szegény és két királyi sarj, két „varázsló” és két „normális” ember. De szerencsére nincsenek beskatulyázva ezekbe a szerepekbe, főleg a két királyi sarjnál éreztem, hogy nagyon összetett karakterek, akik rengeteget változnak-fejlődnek a könyv során. Sok a bizonytalanságuk, viszont pont ezért nőnek kalandról kalandra – más kérdés, hogy örülünk-e annak, hogy merre változnak.

A csavarok pedig nagyon emlékezetesek, az tuti – nagyon várom a folytatást.

Bővebben:
» http://www.deszy-konyv.hu/2018/11/tomi-adeyemi-ver-es-c…

>!
_Nikki P
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

A legritkább esetben döntök egy könyvnél a borító alapján, de nem mondhatom, hogy nem szokott valamilyen mértékben befolyásolni. Jelen könyv esetében pedig tett arra, hogy felfigyeljek rá és azután nem hagyott nyugodni. Persze a fülszöveg, a hírneve és a csodálatos trailer, ami hozzá készült már meghozta a kedvet amúgy is hozzá, de féltem, hogy nem lenne most rá kapacitásom. Viszont minden alkalommal, amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót, elfacsarodott a szívem, aztán végül kénytelen voltam beadni a derekam. Nem szalaszthattam el, ezt a lehetőséget és milyen jól tettem! Egy rettentő különleges, izgalmas és egyedi világot sikerült megteremtenie az írónőnek, ami méltán vált népszerűvé az olvasók körében.

Belegondolva amúgy az olvasmányaim során nem igazán találkoztam még olyan könyvvel, ahol tisztán színesbőrű főszereplőkkel operált volna az adott mű. A Tamás bátya kunyhója volt az egyetlen ilyen olvasmányom, amit lehet kicsit merész összehasonlítani a Vér és csont gyermekeivel, de valójában sok hasonlóságot is mutat. A két könyv megjelenése között közel 130 év telt el és Tomi Adeyemi – aki amúgy Nigériából emigrált szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Amerikában – visszahelyezi történetét Afrikába és a fantasy világába csomagolja azt a társadalomkritikát, amit Harriet Beecher Stowe az amerikai rabszolgatartásról fogalmazott meg. Adeyemi részéről is erről van szó, ahogy a könyv végén lévő jegyzeteiből is kiderül: ez a történet az ő tiltakozása amiatt a rengeteg fájdalom, félelem és veszteség ellen, amit fegyvertelen és ártatlan fekete férfiak, nők és gyerekek szenvednek el nap mint nap az emberi és gyakran rendőrségi brutalitás jegyében. Mindkét mű alapját és tanulságát ugyanaz a gondolat jelenti, vagyis hogy még mindig gyakori, hogy különbséget az egyes emberek között és még mindig sokunkban tudatosítani kellene, hogy ugyanonnan származunk, a külsőségeink mögött ugyanolyan érző, gondolkodó lények vagyunk és szeretnünk, illetve becsülnünk kell egymást…

Bővebben» https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2018/11/tomi-…

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei

Teljesen megértem, hogy ez a könyv miért volt akkora siker az amerikai könyvpiacon. Nagyon fontos témákkal dolgozik, jók a szereplői, érdekes világot teremtett. Persze, megvannak a maga hibái a könyvnek, de amint érkezik a folytatás, mindenképpen lecsapok rá, mert gyanítom, hogy az még jobb lesz. És már alig várom, hogy visszatérjek Orisa világába.

És ha szerencsém van, legközelebb nem Sóvágó Katalin magyar fordításában olvashatom Zélie kalandjait.

Bővebben a linken:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2018/11/konyvkritika-tomi-adeyem…


Népszerű idézetek

>!
Masni3 P

Ha ellenfeled aljas, akkor más, ravaszabb módokon kell harcolnod.

Kapcsolódó szócikkek: Mama Agba · Zélie Adebola
>!
Masni3 P

– Ellenfeleitek kardot viselnek. Akkor miért oktatlak benneteket a bot művészetére?
Felmondjuk a tanítást, amit Mama Agba újra és újra ismételtet velünk.
– Inkább kitér, mint bánt, inkább bánt, mint megnyomorít, inkább megnyomorít, mint megöl – a bot nem pusztít.

Kapcsolódó szócikkek: Mama Agba

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Neptunus fia
Licia Troisi: Kuma ikrei
Margit Sandemo: Örvényben
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Diana Wynne Jones: A másik palota
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Acsai Roland: Jin és Jang
Christopher Paolini: Örökség