Az ​elveszett ifjúság (A változások kora 2.) 17 csillagozás

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

A történet folytatódik…

Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.

>!
Magánkiadás, Tatabánya, 2017
392 oldal · ISBN: 9789631291308
>!
Magánkiadás, Tatabánya, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630893121

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

George McAdams · Henry Davis · Charlotte McAdams · Anna Stewart · Sarah McAdams · Jacob Kerrich


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lang_Tünde IP
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

A történet jól felépített, nagyon szép az íve – az első fejezetekben a főszereplők a lélek és az érzelmek útvesztőjében próbálnak eligazodni, ezzel párhuzamosan a politikai feszültség is egyre erősebbé válik, majd Henry besorozása után a háború kerül az előtérbe, és az események egészen drámaivá válnak.
Henry jelleme rengeteget változott az előző kötet első oldala óta: míg A változások korában egy forrófejű, büszke fiú volt, Az elveszett ifjúságban felelősségteljes, komoly férfivá érik; igazán szerethető figura. Az írónő a többi karakterre is nagy hangsúlyt fektetett, szépen kidolgozta őket. Charlotte modern gondolkodású fiatal nővé cseperedik, ő a legszimpatikusabb női szereplő (én is a Lotte-tábor tagja vagyok), örültem, hogy kapott önálló fejezetet. George-ot emberivé teszi a vívódása, Lady McAdams az angol arisztokrácia jellegzetes, sznob képviselője, Sarah pedig inkább rá hasonlít, semmint felvilágosult gondolkodású apjára.
Sajnáltam, hogy ilyen hamar elfogyott ez a közel 400 oldal és el kellett válnom a szereplőktől. Már nagyon várom a folytatást!

Bővebb értékelés: http://tclang.blog.hu/2017/10/25/ezt_olvastam_tomcsik_n…

>!
Erika_Bogár I
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Olvasmányaim során észrevettem, hogy a női írók szívesebben írnak a hátországban történtekről, esetleg az ápolónők életének bemutatása során eljutnak a katonai kórházakba. Tomcsik Nóra ezzel szemben bevállalta a lövészárokban játszódó harci jeleneteket is, melyek egész keményre sikerültek, és nekem nagyon tetszettek.
Az első részben megismert karakterek, Henry, George, Anna, Charlotte és Sarah felnőttek, illetve ahogy a címben áll, az események sodrásában elveszítették ifjúságukat. Ebben a történetben, bár Henry megkomolyodott, valahogy mégis George került közelebb hozzám, és egyre jobban kedvelem Charlotte-ot. A változások kora szereplői mind jól felépítettek, kidolgozottak, nem egydimenziós figurák, aggódni, szurkolni lehet értük.
Tetszett a Tények és érdekességek fejezet is a könyv végén, segített elhelyezni az eseményeket. Mivel sorozatról van szó, felkészültem a függővégre, de azért a jövő nyár „túl messze van”…

>!
KrenczNóra IP
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Mivel az első rész igazán magával ragadott, nagy kedvvel álltam neki a folytatásnak. Jó ismerősként üdvözöltem a szereplőket, akik most még jobban belopták magukat a szívembe.
Imádom az írónő könnyed, kellemes stílusát (és ebben semmi elfogultság nincs, ez puszta tény).
Lenyűgöző, hogy milyen alapossággal alkotta meg ezt a regényt, valós történelmi eseményekkel alátámasztva.
Ez a rész még az elsőnél is több érzelmet váltott ki belőlem. Elszorult a szívem a lövészárkokban játszódó jelenetek alatt és repestem az örömtől a bimbózó románc olvasása közben.
Nagyon várom a harmadik kötetet, mert ez a történet egyre izgalmasabbnak ígérkezik!

5 hozzászólás
>!
BlueDeath I
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Huh, hát nem is tudom mit mondjak. Megvan a Birodalom visszavág? Na, akkor most gondolhatok erősen rá. Remekül felépített regény, jobban pörög mint az első rész, végig izgalmas, fordulatos. Henry fejlődése nagyon király, Lotte még mindig a kis kedvencem (TEAM LOTTE!!!). Aztán a végére jött a WTF pillanat….és még oly' sokat kell várni a háromra. Csak ajánlani tudom mindenkinek, remek könyv!

5 hozzászólás
>!
mgbrown IP
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Huh! Körülbelül 5 perce fejeztem be, úgyhogy még nagyon friss az élmény. Az elveszett ifjúság méltó folytatása volt A változások korának, és jócskán felül is múlta azt. A könyv nagyon dinamikus, gyönyörű íve van, és nagyon érzékletesen adagolja az olvasónak, hogy itt bizony háború lesz. A történet realisztikus, kezdve az emberek háború közeledtére adott különböző reakcióitól kezdve a lövészárkok borzalmáig, és az is látszik rajta, hogy az írónő nem sajnálta az időt és az energiát, hogy akár még hadászati vagy orvosi dolgoknak is utána nézzen. (Helyes! Így is kell). Érződik a könyvön a komoly kutatómunka, ami mögötte áll, ez pedig frappánsan keveredik az írónő könnyed, mégis korhű stílusával. Egy nagyon olvasmányos, izgalmas és szerethető, ugyanakkor fájdalmasan realisztikus regényt kap az, aki kezébe veszi Az elveszett ifjúságot. Megemlíteném még a karakterek jellemfejlődését, melyet a grófné kivételével mindannyian produkálnak. Keserédes volt a befejezés, de ez a hangulat belengte az egész második részt, úgyhogy ez a függővég tökéletesen illeszkedett a regény hangulatához és ahhoz a korhoz is, amiben játszódik. Gondolatban plusz egy csillagot adok az iszonyatosan aranyosan kibontakozó szerelmi szálra, mert az egy olyan üde színfolt a sok hányattatás között, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egy kicsit visszarántson a lelki mélységből, amibe a háborús részek taszítottak.

7 hozzászólás
>!
Judit91
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

A sorozat újabb kötete még az előzőnél is jobban beszippantott, nagyon tetszett. A történet egyre izgalmasabb, fordulatosabb. A háború előtti bizonytalanság, a háború jelentősen befolyásolta a szereplők sorsát, mindenkit más-más irányba vitt az élet. Sok változáson mentek át az évek alatt, fejlődtek a karakterek. Charlotte nagyon megváltozott, felnőtt, remélem a következő kötetben még többet olvasok róla. Annát még mindig imádom. Bízom benne, hogy George-gal egymásra találnak. :) A legnehezebb dolga Henry-nek van, még több szörnyűség történik vele, spoiler. Sarah nem sokat változott, ugyanúgy szédítette mindkét fiatalembert, remélem, idővel ő is több teret kap.
A háborús részek, leírások nem az én világom, de hála Nóri stílusának, azok a részek is élvezhetőek voltak. :)
Nóri stílusa nagyon jó, élvezetes, pörgős, olvastatja magát a könyv.
Alig várom, hogy a következő kötetet is kezembe vehessem. :)

>!
Miyako71
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

A sorozat első kötete nagyon tetszett. Ez a második kötet…. lenyűgözött. Időnként azon kaptam magam, hogy úgy érzem, én is ott vagyok az adott helyszínen a szereplőkkel, szóval az írónőnek tökéletesen sikerült olyan hangulatot kelteni, úgy írni a helyszínekről, hogy az teljesen magával ragadott. Jó könyveknél hajlamos vagyok úgy olvasni, hogy nem is veszem észre, mi történik körülöttem, és ennek a könyvnek az olvasása közben ez sokszor előfordult.
Az első kötethez képest sokkal erősebb a történelmi jelleg (nekem ez nagyon tetszik), még kis kiegészítéseket is olvashatunk a könyv végén. A szereplők jelleme még jobban kidolgozott. Az első kötetben főleg a fiúk jellemábrázolásán volt a hangsúly, most viszont a lányokat is sikerült „többdimenzióssá” varázsolni. A grófi élet ábrázolása is jó volt. spoiler
A történet egyre izgalmasabban alakul, nagyon várom, hogy megjelenjen a következő rész.

>!
Virág_Krencz
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Hát pont most fejeztem be és még nagyon a hatása alatt vagyok. Úgy érzem sokkal többet adott nekem, mint az első. És képzelhetitek, hogy ha azt imádtam akkor erről mi a véleményem. Nagy hatással voltak rám a történések, nagyon erős érzéseket váltottak ki a fronton leírtak és hogy az ápolók mi mindent tettek a sebesültekért. A végéért viszont végezni tudnék Nórival. Sírtam rajta. Az írónő kegyetlen volt, de nagyon, bár biztos vagyok benne, hogy azért tette mert kell a folytatáshoz ezért talán megbocsátok neki.
Összességében jobban tetszett, mint az első, sokkal maradandóbb hatást kelt.

>!
E_W
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

spoiler

Hű.
Először csak ez ennyi.
Egy nagy HŰ.
És nem azért, mert jobb színben szeretném feltűntetni, vagy mert elfogult vagyok (jó, persze az vagyok, – mert ezek az első, névre szóló dedikált példányaim, és wáóó). De nem. Azért mondom, mert teljesen jogos, ez a könyv MEGÉRDEMLI! Csupa nagybetűvel. Egy nagy hűha. Jobb szó nem jutott eszembe – akarom mondani: le a kalappal az írónő előtt!

Gyönyörű borító, találó címmel. Most már tudom, hogy miért áll 98%-on a könyv. És abszolút egyet értek vele. Már az előző rész is különleges a maga nemében, de a második simán felülmúlja. Látni a fejlődést mind az íráson, mind a szereplők jellemén.

Imádtam a szöveg gördülékenységét és a stílusát, valamint azt, hogy nem volt benne egy felesleges mondat sem, minden vitte előrébb a történetet, nem lehetett unatkozni sehol sem. Éppen ezért nem tudtam letenni. A könyv hibája lesz, ha megint úgy járok matekon, hogy először örülök dolgozat jegyének, aztán rájövök, hogy az csak a pontszám… Mert ugye, ahelyett, hogy tanulnék… XD

A könyv utolsó felét bevállaltam pihenés gyanánt, hogy legyen egy nyugis délutánom… na, persze, ez minden volt, csak nem nyugalmas. Totál leizzadtam, mire a végére értem. XD spoiler

Kedvenc szereplőim: nehéz kérdés. Tulajdonképpen még Jacob-ot is szerettem, de a favorite egyértelműen George. Aki ennyire morális ember, és Istent teszi az első helyre, az nálam dobogós helyen van. Henry-t jobban szerettem, mint az első kötetben, ő is kedvenc lett, mert olyan emberi, teljesen meg lehet érteni a vívódását. spoiler A lányok közül Charlotte-ot választom. spoiler Anna továbbra is szimpatikus, remélem, hogy spoiler

Régen olvastam ilyen jó kortárs könyvet magyar írótól. Emberek olvassátok, mert ezt olvasni KELL!

Nagy voltál, Henry. Ha minden jól megy, tavasszal ismét találkozunk!

U.i: Köszönöm mellé a karácsonyi kis extra kötetet. Nem tudtam, hogy van-e benne spoiler, ezért inkább csak a könyv után olvastam el. :) Remélem, nem bánod, hogy itt összegeztem a dolgokat. :D spoiler

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nóra_Tomcsik IP

A németek lőttek, és ő a földre vetette magát. A szája megtelt a véres föld ízével, de most nem volt más menedéke. Olyan erősen vájta bele ujjait a sárba, mint a kisgyerek amikor belecsimpaszkodik anyja nyakába, hogy az megvédje a világ borzalmaitól…

20. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Henry Davis
>!
KrenczNóra IP

A legszörnyűbb az, hogyha ez valaha véget ér, akkor a világ tele lesz önmagukkal meghasonlott férfiakkal.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George McAdams
>!
KrenczNóra IP

Elhajított egy gránátot, ezzel darabokra szaggatva tucatnyi szerelmet, ábrándot, csalódást és mindent, ami csak emberré tette az embert.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Davis
>!
KrenczNóra IP

Bármilyen szemszögből próbálta nézni az eseményeket, nem látott bennük semmit, mely elfogadhatóbbá tette volna azokat. Csak a hit maradt, hogy valami jó majd mégis származik belőle. Ha más nem, hát több emberöltőre elegendő tanulság.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George McAdams
>!
Nóra_Tomcsik IP

Többé nem tehettek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érintenék őket a világ dolgai. A háború elől nem menekülhettek el…

12. fejezet

>!
mgbrown IP

Az orgonai hangjai gránátrobbanásokká, puskadördülésekké váltak, az éneklő tömeg helyett pedig csatazaj, sérült katonák segélykiáltása és kétségbeesett parancsszavak hangoztak a fejében.

228. oldal

>!
Zsuzsanna_Truszkáné_Dávidházi

A tömeget figyelte: a búcsúzkodókat, a fiatal lányokat, szülőket, gyerekeket, ahogy a vonatok ablakán csüngenek, hogy minél tovább nyújtsák a pillanatot remélve, hogy így elkerülhetik az egyébként elkerülhetetlen veszteséget, hogy szeretteiket elnyelje a háború kegyetlensége.

Kapcsolódó szócikkek: Anna Stewart
>!
Zsuzsanna_Truszkáné_Dávidházi

Képtelen volt azonban józanul gondolkodni. Csak érezni akarta a lány ujjainak finom érintését a tarkóján, a hajából áradó gyöngyvirágillatot, megcsókolni őt, elveszni gyönyörű szemeiben.

Kapcsolódó szócikkek: Henry Davis
>!
Nóra_Tomcsik IP

– Légy erős! – mondta George, még mindig átkarolva őt.
Erős. Olyan könnyűnek tűnt ezt a szót kimondani békeidőben, amikor a nagy gondok csak a szerelmek, az elszakadt ruhák, az időjárás, vagy az iskolai házi feladatok voltak.

13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anna Stewart · George McAdams

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A Titánok bukása
Veljko Kovačević: Gavro megpróbáltatásai
Robin LaFevers: Halandó szív
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó
Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak
Urbánszki László: A lándzsa nemesei