A ​változások kora (A változások kora 1.) 87% 73 csillagozás

Eleinte lassan haladtam vele, de aztán egyre jobban beszippantott, olvastatta magát, sőt a vége felé már alig bírtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy alakulnak az események. Fordulatos volt, szórakoztató, lendületes, tele kalandokkal. :) Az írónő nagyon jól megírta, és a karakterek is nagyon jól ki lettek dolgozva, ahogy az események is. Sok olyan információmorzsákat elrejtett az írónő, amik nagyon érdekesek voltak, sokszor mosolyt csaltak az arcomra, bár volt olyan karakter, akit legszívesebben el rugdaltam volna onnan. :D Sajnos nem mindenki lett a kedvencem, de voltak olyanok, akik lélekmelengetőek voltak, legalábbis számomra néha tanulságos volt, és elgondolkodtatott egy-egy párbeszédük, leginkább ez Robert atya, Peter atya és Thewlish kapitány nevéhez fűződik. A meglátásaik, a véleményük, vagy egy-egy jó tanácsuk nekem is ugyanúgy jól esett, ahogy Henrynek és George-nak. :) Érdekes volt, és izgalmas is, ahogy végig követhettem a karakterek sorsát, és részese lehettem ennek az utazásnak, és kalandnak, amit nagyon élveztem ismét. :)

link

„– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég.”

Valamiért nagyon féltem tőle.
Azt hiszem végig volt egy olyan érzésem nem jó időbe olvasom.
Vannak regények, melyek nagyon jók, de ha nincs meg hozzá az a bizonyos hangulat, akkor nem éri el a hatását.
Én most így jártam evvel a kötettel.
Ugyan akkor nagyon olvastatta magát, helyenként éreztem le akarom tenni, de mindig szívesen fogtam ismét neki az olvasásnak.
A történelmi romantika régen nagy kedvencem volt, aztán pár évig leáldozott az ideje.
De evvel a történettel ismét kedvet kaptam hozzá.
Mégis az egy csillag levonást fent tartom.
Lesz egy saját példányom és újra fogom olvasni, mert tudom, hogy most a hangulatom nem illeszkedett hozzá.

Az írásmód nagyon tetszik, szívesen olvasok mást is az írónő tollából.
Szépen ívelt mondatok halmaza jellemzi és érzelmek ezernyi színskáláját mutatja be.

Valamint ezúton is szeretném megköszönni, hogy olvashattam, ismételten utazókönyvként került hozzám.
Köszönöm.

Ajánlom.

Ez a könyv nekem a ki-a-komfortzónámból-fajta könyv. Nagyon féltem tőle, mert nem igazán olvastam még történelmi romantikus könyvet. Annyira távol éreztem magamtól ezt a műfajt, hogy messziről elkerültem. Aztán gondoltam adtok neki egy esélyt és jelentkeztem az utazókönyvre.
A történet sodort magával, mint Henrty a hajó, és nagyon tetszett, hogy mindig történt vele valami. A kor, amiben játszódik nagyon szépen meg van jelenítve és teljesen bele tudtam magam élni. Ezentúl nem fogok félni a történelmi romantikus műfajtól, köszönöm ennek a könyvnek!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/09/tomcsik-nora…

Szilveszterkor megfogadtam, hogy több magyar könyvet fogok olvasni. Amikor megnyertem ezt a könyvet, nagyon örültem, hogy gyarapíthatom a kortárs magyar írók klubját a polcomon.
Ám sajnos nem kötött le annyira, mint azt vártam, habár ebben talán tesóm is ludas, aki hetekre lenyúlta a könyvet. Neki egyébként nagyon tetszett! ;)
Nem sok történelmi regényt olvasok, viszont a romantikus szál miatt pozitívan álltam hozzá. Ugyan volt benne egy két helyesírási hiba, de tetszettek a szereplők, a helyszínek… csak rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj annyira nem az én terepem.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Tele van izgalommal és érzelemmel. Néha nem értettem Henry-t, hogy lehet ennyire naiv. Egy igazi kalandregény. Történelmi regényeket nem annyira olvasok, de most már kezdem megszeretni.

Ha tehetném, akkor nem csak 5 csillagot adnék a könyvre, hanem sokkal többet.
Imádtam a karaktereket. Mindegyikben volt valami, ami miatt a szívemhez tudott nőni.
Leginkább George került hozzám közelebb.
Fantasztikus indító könyv volt. Ebben megismertük magát a háttért és a karakterek jó részét, akiknek az életét a továbbiakban nyomon követhetjük.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/06/tomcsik-nor…

A kötet azon kevés, magánkiadásban megjelent könyvek egyike, amelyben láttam annyi potenciált és fantáziát, hogy megszerezzem.
Tomcsik Nóra regénye pontosan magában hordozza azokat a hibákat, amelyek miatt a magánkiadástól sokan menekülnek, azonban nem árt tudni, hogy ha néha kivételt teszünk, és benézünk a kivitelezés, a profi kiadói csapat hiányából adódó problémák mögé, akkor itt bizony találhatunk valamit, amit úgy hívnak, hogy tehetség.
Még mielőtt a szerző – ha olvassa – pironkodva megköszönné a dicséretet, azt is muszáj vagyok megemlíteni, hogy a tehetség és a történet hátteréül szolgáló történelmi kor alapos ismerete még mindig nem elég ahhoz, hogy profi munka szülessen, van egy harmadik eleme is a regényírásnak, amit kellő gyakorlással persze el lehet sajátítani az előbbiek birtokában. Ez pedig azok a bizonyos írástechnikai formulák, szabályok, ráérzések, amelyekről ma már annyi tanfolyam és írást tanító segédkönyv is beszámol. Meg vagyok róla győződve, hogy A változások kora pusztán azért lett olyan, amilyen, mert a kezdeti munkák közül való, ahol még hiányzott az írással megszerezhető rutin és szövegszerkesztési érzék.
A legnagyobb hiba éppen az arányosság kérdése, vagyis ez esetben az aránytalanságé. A történet két főhőse két fiú, gyerekkori barátok, akiket a történelem messze sodor egymástól. Mellékszereplőkből sincs hiány persze, de a két fő karakter akkor is George és Henry alakja. Eleinte ez szépen körvonalazódik is, egymást váltják a két fiú fejezetei, mígnem egyszer csak az egyikük határozott túlsúlyba kerül. Egyre hosszabban csak az ő fejezetei jönnek, majd néha megjelenik a másik fiú, és aztán a kötet végére, mintegy beköszönve a fiúknak, egy női mellékkarakter is kap önálló fejezetet. Miért?
A kötet felosztásán kívül van némi gond a történetmeséléssel is, hiszen többször előfordul, hogy jelentéktelenebb mozzanatok részletes kifejtésre kerülnek, más események, pl. egy nagyobb utazás pedig pár mondatban elrendeződik, a fókuszpont félrecsúszik, a cselekményt nem mindig a megfelelő csúcspontnál párbeszédesíti az író.
A szerző teljesen egyéni tempóban, a „belső mozija” szerint halad, pedig néha az olvasó kevesebbet vagy többet kérne. Mivel a kötetnek nincs igazi, hivatásos szerkesztője, valószínűleg nem volt, aki elmondta volna neki, mi ezzel a probléma, ami megint csak oda vezet, hogy a magánkiadás nem hosszú távú cél egy tehetséges író számára. A korrektúra minőségéért felelősséget vállaló hölgy sem végzett jó munkát, már az első oldalon mondattani hiba fogadja az olvasót, és nagyon sok elütés, szórendi baki, szóismétlés maradt a szövegben. Valószínűsítem, hogy lelkes munka volt, de nem alapos.
A történet viszont jó és érdekes, izgalmas. Kifejezetten örvendetes, hogy magyar szerző is mert foglalkozni századeleji témával, ráadásul női szerző, ami pedig abszolút újdonság. Hogy ezt nem magyar szereplőkkel tette, az semmit nem von le a törekvés dicséretességéből, és talán pont ezért szívfájdalom, hogy nincs ennek a regény(folyam)nak rendes kiadója, aki pártfogolná a szerzőt. Pedig láttunk már ilyet, elég csak Fábián Jankára gondolni.

El sem hiszem, hogy egy évet kellett várnom arra, hogy elolvassam, de így alakult. :/ Csak azt bánom, hogy nem jutottam az elolvasásához előbb. De most akkor végre el tudom olvasni a második részt is! :D Egyébként a saját írói restanciáim miatt nehezen indultam el, pedig a történet vitt volna magával, aztán a felétől felkapott és elsodort (egy este alatt kiolvastam a másik felét), és a szereplők hamar a szívembe lopták magukat… Még a hatása alatt vagyok, szóval lehet, hogy egy komolyabb értékelés később jön, de ez eddig… Lenyűgöző! ^^ Várom a folytatást! spoiler
@GingerKid, köszönöm, hogy megírtad, hogy írod és nagyon ajánlom, hogy írj tovább! <3

Ez a könyv nekem sem a műfajom, de olvasás közben rájöttem, hogy mégis. Zseniális. Időutazásban volt részem, és közben csupa érdekes, szerethető figurával találkoztam. A karakterek közül nem tudtam (tudok) választani Henry és George között. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényesen fogalmazott, izgalmas, múltba repítő történeteket!

Egy történet, ami tele van izgalommal és érzelemmel. Egyszerűen csak pörögtem a szereplőkkel, mert annyira beleéltem magamat a lapok mélységeibe, hogy nehezen tudtam elszakadni tőlük. Aztán a gondolataimat is lefoglalták.

Egy regény, ami nemcsak kissé történelmi, de rengeteg kalandot rejt magában. Amik csak arra várnak, hogy az olvasó belemélyedjen!

Az ajánló itt folytatódik: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/07/03/tomcsik…