Heroin 24 csillagozás

Tomasz Piatek: Heroin

Élvezet. Ideális élvezet, ami olyan tökéletesen betölti az embert, hogy voltaképpen már helyettesíti is. „Már nem én élek, hanem ő él bennem… de kicsoda is?” – kérdezi e veszedelmesen lebilincselő könyv szerzője- narrátora-hőse.

Ezért a Heroin nemcsak riport a drogosok életéről, hanem egy megszállottról szóló elbeszélés is. Vagy talán egy démon vallomása? Kémiai és lelki horror, mely a valóságban játszódik.

A Heroin nem pusztán egy narkós leépüléséről szóló elbeszélés. A könyv valaminek a kialakulásáról is szól. A soha véget nem érő boldogság érzéséről, aminek az ára azonban sajnos az, hogy az ember élete közben véget ér.

Tomasz Piatek (1974) tizenkét éven át volt aktívan heroinfüggő, kétszer kezelték szanatóriumban. Heroin című debütáló regénye egyrészt elindította az írói pályán, másrészt, ahogy az előszóban fogalmaz, ezt a címkét ragasztotta rá: „Lengyelország első számú hernyósa”.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: pán!k könyvek

>!
Silenos, Budapest, 2012
142 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638940735 · Fordította: Szecskó István · Illusztrálta: Dudás Bálint

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

AeS P>!
Tomasz Piatek: Heroin

Igazi őrült, agyeldobós trip, balladai homállyal, ami indokolja számomra a viszonylag alacsony értékelést. Nem kellene furcsállnom, hogy a kábítószerekről szóló, szépirodalmi igényű írások megosztóak, én mégis nagyon szeretem őket. Ebben a könyvben is az tetszett a legjobban, ami a legtöbb kritikát kapta nemzetközi szinten is: a káosz, az egymás mellett futó történetek, az elhallgatások, a bizonytalan kilétű narrátorok váltakozása.

kivimango>!
Tomasz Piatek: Heroin

Érdemes volt ezt a könyvet elolvasni, nagyon érdekes ebből a nézőpontból megismerni a függőséget. Több könyvet olvastam már ebben a témában,de ez volt az első, ami nem szenvedésként tüntette fel, hanem a heroin iránt érzett szeretetet mutatta be. Talán ezt a könyvet éreztem a legőszintébbnek. A történet szálának váltakozásai bevallom nem mindig voltak számomra egyértelműek, de talán itt nem is ez volt a lényeg. Átjött, aminek át kellett jönnie.

Polaris>!
Tomasz Piatek: Heroin

Pont kellő mértékben elborzasztó, mégsem szájbarágós vagy erőltetett. A felépítése zseniális, a stílus pedig hiába adja vissza tökéletesen – és ezáltal nem feltétlenül a legkönnyebben emészthetően – a témát, nem válik követhetetlenné. Nem tudtam letenni, a Heroin magával ránt, aztán már csak a végén ereszt.

korne1>!
Tomasz Piatek: Heroin

Nagyon valószerű történet, nagyon érthetően, befogadhatóan leírva, még azoknak is, akiknek csak filmes tapasztalati vannak a témáról. Látszik, érződik, hogy az író ezt nem kikutatta, hanem beleásta magát, akaratlanul, és nagy akarattal ki is mászott belőle. Egy-egy ilyen simán lehetne kötelező anyag a középsulikban.

MóroczMárk P>!
Tomasz Piatek: Heroin

A cselekmény elég kusza. Pont mint az élete a tagnak.
140 oldal agymenés arról, milyen az élet ha be vagy hernyózva.
Sokszor nagyon nehéz volt követni a „történetet”

Morn>!
Tomasz Piatek: Heroin

Túl kusza, zagyva, nehezen követhető, pont mint egy drogos elméje. Azt hiszem, nem túl elővigyázatosan merültem bele, így nehéz volt megbirkóznom vele. Ami feltűnt, hogy ők nem lövik a heroint, mint ír vagy amerikai társaik. Érdekes. Bár sosem drogoztam, nem is vagyok otthon a világában, így nem tudom, ez tényleg érdemi különbség-e vagy csak egy kis érdekesség a lengyel drogosok világáról.

>!
Silenos, Budapest, 2012
142 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638940735 · Fordította: Szecskó István · Illusztrálta: Dudás Bálint
Kocsis_Viktória_2>!
Tomasz Piatek: Heroin

Érdekes volt. A történet kuszasága nekem passzolt az alap témához, valamiért nem tudtam ezt hibaként felróni, bár kétségtelenül fonalat vesztettem néhol. Sokszor jutott eszembe közben Marilyn Manson S(Aint) c. számának videklipje, az őrület, az önkívületi állapotok és a minden mindegyes szerepjátékok apropóján. Nem tartottam gusztustalannak valamiért mégse. Tetszett a drogos állapot és az eközbeni érzékelés abszolút reálisan való leírása, mintha az lenne a normális, ahogyan a beállt emberke a világot akkor látja. Vagy nem látja. Hogy egyszer ilyennek, másszor annak az ellentétjének ír le valakit.
Nem egy óriási durranás, de ettől nem is ezt vártam.

BlackXentric>!
Tomasz Piatek: Heroin

Néhol olyan zagyva az egész. Nem tudtam, hogy hogyan kerültünk az egyik helyről a másikra. Volt olyan, hogy fogtam a fejem, hogy pfuj ez de undi, de hát ez az igazság. Elég érdekes olvasmány. Egyszer megéri elolvasni, nem hiszem, hogy még egyszer olvasás céljából kézbe veszem.

krisztinapieler>!
Tomasz Piatek: Heroin

Számomra ez olyan könyv, amit soha többet nem fogok elolvasni. Nem is mondanám összefüggő történetnek, olyan mintha egy sötét szobában pörögnének az események, de egy nap csak kétszer világíthatnánk be, hogy lássuk is, mi történik. Egyik szereplő sem volt szimpatikus, de őszintén, a végére már nem is érdekelt ki-kicsoda és mi van vele. A fülszöveg sokkal többet ígért, a borító és az illusztrációk zseniálisak, a heroin világát remekül be tudta mutatni, de ezen kívül örültem, hogy csak 140 oldal volt, mert ha akár csak 50 oldallal is több lett volna, már biztos nem olvastam volna el.


Népszerű idézetek

Zonyika>!

A tequila illata a gyerekkoromat idézte fel, mert ilyen illatuk volt a kaktuszoknak is, melyeket a nagymamám nevelt az ágyam fölötti ablakpárkányon.

51. oldal

1 hozzászólás
Zonyika>!

Újra tökéletesen boldog vagyok és nyugodt, mint a halál.

utolsó mondat, 141. oldal

zn0>!

Nehéz a testem, nem engedelmeskedik, mintha már élettelen volna, és le akarna válni rólam. És nem csak a testem.

84. oldal

Zonyika>!

– A bútorokat természetesen kicseréljük – mosolyog Robert, ahogy ezen a szokatlan ágyon ül. Amikor ilyen bútorokat látok, mindig arra gondolok, hogy negyven évvel ezelőtt az emberek valami más anyagból készültek, de semmi esetre sem testből, amelyik érzékeny és puha, mint köztudott.

79-80. oldal

Silenos KU>!

Elveszíthetjük hirtelen a házunkat, azokat az embereket, akik vigyáztak ránk. Elveszíthetjük a feleségünket. Elveszíthetjük a gyerekünket. Mindent elveszíthetünk egyszerre. Még jó, hogy a heroin képes mindenfajta boldogságot helyettesíteni.

86. oldal

Zonyika>!

– Hm – szólal meg végül Mat. – Lehet, hogy így van. De nem tudom, hogy az ember azért él-e, hogy boldog legyen. Nem tudom, hogy a boldogság mindig jó-e az embernek. Emlékszem, mi történt, amikor szívtam. Nagyon boldog voltam, de közben olyan dolgok történtek, amikre most nem tudok nyugodt szívvel visszagondolni. De folyton eszembe jutnak. Ti vajon hogyan vélekedtek erről? Úgy gondoljátok, hogy a boldogság mindig jó az embernek? Vagy esetleg valaki másként gondolja?

132. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv
Nagy Gábor – Lovass Pál: A kábítószerek világa
Rácz Zsuzsa: Kábítószeretet
Szabó Győző: Toxikoma
Charity Norman: Zuhanás
Jack London: Alkoholmámorban…
John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása
Jack London: A sárga sátán