Földközeli ​kalandok 15 csillagozás

Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Stanisław ​Lemet hőseiből ismerhettük meg, és bár a hősök sokat elárultak róla, személye és mindennapi körülményei ez ideig ismeretlenek voltak magyar olvasótábora előtt. Fia, Tomasz ugyan fizikusként végzett, ám akárcsak apja, vizsgáit letéve az írói-fordítói hivatást választotta.

Elektromos cukortartó, villanyvasút, transzformátor, gokart, Wimhurst-gép, sztaniolpapírok, Polski-125, Wartburg és társaik népesítették be Tomasz gyermekkorát, aki a világhírű apa „árnyékában” felnőve most egy csokorba gyűjti a Lem-család történeteit. Háború, orosz megszállás, menekülés és költözés városról városra: Lemberg, Krakkó, Kliny, Bécs, Nyugat-Berlin… A lengyel szocialista barakkban szélesvásznon peregnek az események: totalitárius rezsim regnál, a világ megosztott, az információ adagolt, a javakat kiporciózzák, az ellátás elégtelen. Lemék valahogy mégis élnek, túlélnek. Költöznek és utaznak, anekdotákba illő hétköznapjaikat töltik.

Hogy milyen ember volt ő a mindennapi… (tovább)

Róla szól: Stanisław Lem

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Életutak Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2010
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632792965 · Fordította: Jakab Valéria

Enciklopédia 6


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Ismét egy könyv, ami nagyon tetszett, ami több szempontból is különösen érdekes volt nekem. Egyrészt persze mert lengyel, és hol érintőlegesen, hol alaposan szól Lengyelország több mint fél évszázadáról (beleértve a második világháború, az ötvenes-hatvanas évek, a 80-as évek időszakát). Másrészt mert családtörténet, amit nagyon szeretek. Harmadrészt pedig a sci-fi egyik atyjának élete és családi élete.
Nem szokványos családtörténet vagy életrajz ez, inkább olyan humoros anekdotákkal fűszerezett visszaemlékezés. Már az első oldalakon magával ragadott.
Tomek, a fiú megállapítja könyvében, hogy nem egyszerű híres ember gyerekének lenni, bár – amint mondja – Thomas Mann gyerekeihez képest neki még nagyon könnyű dolga volt. :) Tényleg nem lehetett egyszerű egy fura, öntörvényű, szórakozott, hóbortos, okoskodó, fegyelmezetlen apa fiának az élete. Még szerencse, hogy a feleség időnként bezárkózott híres férjével a fürdőszobába, hogy ott – átvitt értelemben – alapos fejmosásban részesítse nemegyszer bizarr vagy veszélyes gyereknevelési (és gyerekidomítási) próbálkozásai miatt. Néha azon csodálkozik az ember, hogy egyes gyerekek mit bírnak el. Talán azért, mert a szülei szerették egymást és őt, talán azért, mert konszenzusra jutottak dolgokban (vagyis tulajdonképpen a nők nevelték a gyereket és vitték a napi munkát, gyakorlati teendőket), nem a gyerek előtt veszekedtek, talán azért, mert Tomek érezte, hogy apja különleges ember, akitől egyszerre várhat többet és kevesebbet az ember, nem sérült, frusztrált és lázadó gyerek lett, hanem elnéző szeretettel viseltetett nehéz természetű és gyermeki lelkű apja iránt. Még a bonyolult lakás- és életviszonyokat se hánytorgatja fel szüleinek, inkább azt érzi, érezteti, amitől az ő élete érdekesebb, mozgalmasabb volt, mint a többieké. Sőt, még az apja eredendő gyerekvállalás-ellenességét is meg tudja magyarázni, és nem veszi magára.
Egyes pontokon azért komolyan aggódtam szegény gyerkőc testi épségéért is. Lem sokszor próbára tette fia őrangyalát… A feleségnek pedig Nobel békedíjat szavaznék meg. :) Híres embernek, pláne egy különcnek nem csak a fiának nehéz lenni, hanem a feleségének is.
A könyvet csak nagy önuralommal rendelkezőknek javaslom nyilvános olvasásra. Nekem rögtön a könyv elején sikerült magamra vonnom először a 9-es busz utazóközönségének, majd egy kis étkezde vendégeinek figyelmét, mert többször is akaratlanul felnevettem a jeleneteken.

3 hozzászólás
Marcus P>!
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Egy kicsit talán csalódást okozhat ez a könyv annak, aki egy Stanislaw Lem életrajzot vár, amit ráadásul a fia, mint hozzá közel álló, így a lehető legközvetlenebb látásmóddal rendelkező egyén írt. Tomasz Lem írása nem ennyire formális, és igazából túl nagy babérokra sem tör. Ehelyett időben és térben is rendezetlenül kapunk villanásokat, apró történeteket a Lem család életéből. Ezekben nem éreztem, hogy annyira egyediek lennének, vagy hogy sokkal közelebb kerültünk volna az íróhoz. Csak apró háttérinformációkhoz jutunk, de értő olvasással regényeiből és esszéiből szerintem többet tudhatunk meg róla és gondolatairól, mint ezen sztorikból – az írók már csak ilyenek, könyvben szeretnek beszélni.

Lem rajongóinak mindenképpen ajánlott, és egyben korképnek is elmegy, de nagy revelációkat senki se várjon tőle.

egy_ember>!
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Tomek és Staszek könyve.
Önéletrajz – életrajz kombó.
Tomasz Lem arról ír, hogy milyen híres ember gyerekeként felnőni. Nincs a szövegében sem túlzott heroizálás, sem sárbadöngölés. Humoros és megértő.
Ír a saját iskoláiról, barkácsolásairól, a hadiállapot bevezetéséről, az emigrációról, az anyjáról.
De legtöbbet mégiscsak az apjáról, aki édességmániás, autóbuzi, slendrián, szórakozott, kötekedő, okoskodó, önfejű és türelmetlen. De szerethető, és – a túlzott elvárások mellett – szerető és gondoskodó is.
Ja és milliók szemében az egyik legjobb sci-fi szerző.

1 hozzászólás
balagesh IP>!
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Híres ember fiának nem lehet egyszerű lenni: mert apu sokszor inkább híres ember, mint apu. Tomasz azonban így is felnőtt, és úgy tűnik, a kellő humor (meg az anyai gondoskodás) egyensúlyba billentette a világot, s nem frusztráció maradt vissza, hanem egy csomó vicces jelenet, amelyeken könnyesre röhögtem magam, és hálásan rebegtem magamban: de jó, hogy az én apán nem ilyen.

WerWolf>!
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

Nem egy tipikus életrajzi könyv.
Tomasz Lem életképeket mutat meg az olvasóknak Stanisław Lem (az apja) életéből, amiben néha ő is és más családtagjuk is helyet kap. Mindezt egyfajta humorral és néha szatirikus hangnemben teszi. Bár a Lem család élete nem volt mindig könnyű, nem egyszer kellet újrakezdeniük, mégis kedvesen mutatja be apját és a történéseket.
Sokszor csalt mosolyt az arcomra és annak ellenére, hogy nem lehetett könnyű Stanisław Lem fiának lenni, éreztem a büszkeséget apja iránt a sorok közt.
Könnyed olvasmány és méltó emlékállítás a nagy írónak.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

[apám] Mikor előrehaladott korában cukorbeteg lett, azt hajtogatta, hogy nem is lenne rossz gondolat öngyilkosságot elkövetni egy ötkilós török halvakonzervvel a dolgozószobába zárkózva.

31. oldal

11 hozzászólás
egy_ember>!

Apám temperamentummal megáldott vezetőnek bizonyult. Ez abban mutatkozott meg, hogy amikor felment valamilyen hegyre, az úton haladó összes kocsit meg kellett előznie. … Az előzés közbeni biztonság nem élvezett prioritást.
Jóval később, a nyolcvanas években, télen vittem a szüleimet. Az út síkos volt, havazott. Egy vánszorgó teherautó mögött mentünk, apám egyre türelmetlenebb lett, néhányszor biztatott: No, Tomasz! Megmagyaráztam neki, hogy nem előzhetem meg a teherautót, mert havazik, éles kanyarhoz közeledünk, és nem lehet látni, hogy jön-e szemből autó.
– Csodálkozom rajtad – válaszolta. – Én a te korodban egyszerűen feltételeztem, hogy nem jön szembe semmi. – Hallgatott egy pillanatig, aztán megelégedéssel hozzátette: – És tudod mit? Igazam volt.

54-56. oldal

Typotex_Kiadó KU>!

Az Oktatásügyi Minisztérium új rendeletének értelmében a helyesírási hibákért adott rossz jegyek helyett a tanuló ifjúságot koncentrációs táborokba irányítják. Ott különösen szigorított diktatúrára kerül sor, kenyéren és vízen fognak élni. A hibásan leírt szavakat fehér vassal az ifjúság homlokára sütik. A főosztályon mérlegelésre került a visszaesők esetleges felakasztása, egyelőre azonban elálltak ettől a koncepciótól. A tábor parancsnokának büntetések gazdag repertoárja áll majd rendelkezésére: szőrcsuha, kínpad, patkószegek a vasra veréshez, valamint kiéheztetett oroszlánok, amelyek a miniszter rendelkezésének értelmében a hibákat elkövetők lábait arról a helyről fogják kitépni, ahol a hát elveszti nemes nevét. A börtönbüntetést negyvenéves korig irányozzák elő. A büntetés letöltése után a szabadon bocsátott személy leteheti az érettségit.
(Tollbamondások)

Tollbamonások c. fejezet, 89. oldal

ppeva P>!

Egy másik tollbamondásból azt is megtudhattuk, hogy a „sikló valójában iszonyodik az emberektől, ám szívesen eszik majmokat, valamint idősebb, helyesírási hibákat elkövető fiúkat.”

89-90. oldal (Tollbamondások)

egy_ember>!

Még alattomosabbak voltak a televízió büféjében fellépés előtt fehér ingben elfogyasztott céklácskák. Ez drámai helyzetekhez vezetett. Apámat a felvétel előtti pillanatban a számos televíziós sminkesen kívül lázas nők egész serege vette körül – rendszerint anyám is, amennyiben sikerült átverekednie magát rajtuk –, miközben a hölgyek megnedvesített zsebkendőjüket fegyverként szorongatva állhatatosan iparkodtak a pusztítások eltávolításán vagy elkendőzésén.

68. oldal

egy_ember>!

Az Adrián tett néhány napos hajóút alatt, mivel szegények voltak, mint a templom egerei, elutasították a minden lépésnél ételt vagy bort kínáló szolgálatkész pincéreket, s aztán lopva ették a kétszersültet a kajütben. Nagyon bánkódtak (és anyám később szemrehányást tett a tolmács szerepét betöltő apámnak), amikor az utolsó napon megtudták, hogy az étel és a bor benne volt a jegy árában.

77. oldal

ppeva P>!

Előfordult, hogy apám csaknem őrült tetteket vitt véghez a volánnál, amelyek akár tragikusan is végződhettek volna. Ausztriában, miközben az autósztrádán óránként száz kilométert meghaladó sebességgel mentünk, hirtelen kivette a slusszkulcsot a zárból. Ezt baljóslatú csattanás kísérte, a kormány mozdulatlan, „egyenes helyzetbe állító” blokkolása miatt. Mivel a motor leállt, a fékrásegítő sem működött. Nem tudom, hogy az utasok, köztük anyám, felfogták-e, mi történt. Az út szerencsére egyenes volt és üres, apámnak sikerült visszatennie a kulcsot, és minden visszatért a rendes kerékvágásba. Egy másik alkalommal – szintén nyaralni mentünk – elhatározta, kipróbálja, hogy mi történik, ha olyan villámgyorsan vált sávot, mintha egy Forma 1-es versenyautóban ülne. Ezt a kísérletet is túléltük valahogy, bár az utasok sokkot kaptak a hirtelen váltástól, és fájdalmas kék-zöld foltokkal szálltak ki az autóból.

59. oldal (Összecsapások a motorizációval)

ppeva P>!

Apám Lembergben született, anyám egy Krakkó környéki földbirtokon jött világra, ezért mondogatta apám – nem ok nélkül –, hogy ha nincs Hitler és Sztálin, sosem ismerték volna meg egymást.

(első mondat)

imma P>!

(…) megőriztem egy ünnepi vacsora emlékét, amelyen a lengyel irodalmi élet színe-java, többek között Wisława Szymborska és Ewa Lipska is jelen volt. Egy bizonyos pillanatban apám rábökött a tányéron lévő süteményekre, melyek a Cracoviából származtak – ez egyike volt azon kevés krakkói cukrászdáknak, melyek termékeit akkoriban nyugodt lelkiismerettel lehetett szervírozni a vendégeknek – és azt monda:
– Azt gondolom, hogy ezekbe a süteményekbe kis árcédulákat kellett volna belebökni, hogy lássák, mennyire kiköltekeztünk az Önök kedvéért! Majd ezután feleségéhez fordult és ugyanazon a kedves hangon, ártatlanul, bár kissé szemrehányóan hozzátette:
– Basia, miért rugdalsz az asztal alatt?

26. oldal

egy_ember>!

Gyerekkoromban elhalmozott játékokkal. Nem is lett volna ebben semmi különös, ha ezeket a játékokat nem sok évvel születésem előtt vásárolta volna.

128. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Poós Zoltán: Állami Áruház
Poós Zoltán: Szivárvány Nagyáruház
Poós Zoltán: Szivárvány Áruház
Tóth Krisztina: Vonalkód
Valuch Tibor: Magánélet Kádár János korában
Berta Zsolt: Jancsiszög
Gál László: „Csak a szépre…”
Csigó Zita – Szalisznyó Tibor – Kocsis Bálint: Retro – újratöltve
Szigeti Piroska (szerk.): Kisdobosok zsebkönyve 1983/1984
Tóth György: Gyűszűk