Az ​ékírásos szerelmeslevél 24 csillagozás

Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

1915. ​november 24-én a cseh nyelvész Hrozný professzor bemutatta a világnak a hettita nyelv megfejtését – és éppen ezen a napon született meg Josef Cerný. Az életét követve egyben megismerjük térségünk 20. századi történetét: börtön, kínzás, árulás, erőszak, sértődés, megbocsátás…Az egészet azonban mégsem a keserűség jellemzi, hanem a cseh íróktól megszokott csendes derű. A történelmet sem egyoldalúan ábrázolja,hanem árnyaltan, több nézőpontból, olykor szürreálisan, mégis átélhető módon.A történelmi családregény Csehszlovákiából indul és a mai Csehországba vezet, mozaikszerűen épül fel, más időszakok és távoli helyek tűnnek fel, megismerjük Josef és Kveta szerelmét, házasságát, ott állunk lányuk esküvőjén, és végül az a bizonyos, ékírással írott szerelmeslevél is megtalálja az olvasóját.

A kongói apától és cseh anyától származó prágai Tomáš Zmeškal (1966) író, műfordító és angoltanár. Regénye elnyerte a rangos cseh Josef Škvorecký-díjat (2009) és az Európai Unió irodalmi… (tovább)

Eredeti cím: Milostný dopis klínovým písmem

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2013
348 oldal · ISBN: 9789632792774 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála
>!
Typotex, Budapest, 2013
348 oldal · ISBN: 9789632792774 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála

Enciklopédia 6


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

n P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Ha a borítót nézem, nem olvasom el. Ha a könyv első néhány oldalán nem vagyok gyorsan túl, akkor sem olvasom el. Szinte láttam, ahogy Alice lebegve a virágillatban kiabálja, hogy: Maximilián, Maximilián, te szent! Maximilián, te fénylő nap! Te császár! Te körmenetek napfénytől ragyogó szentségtartója! stb. (most nem hallottátok, ahogy ezt idéztem). :) De, ha ezen túl vagyunk, akkor bizony ez egy meglepetés könyv. Az író félig kongói, félig cseh. Bele is írta magát a regénybe. 1915. november 24-től követhetjük Josef Cerny és a körülötte élők életét. Filmszerű, szürreális történet Csehországról, szerelemről,barátságról, koholt vádakról, egy nemzet 50 évéről.
Jó volt, tovább is ajánlottam már.

balagesh IP>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Már jó ideje vártam, hogy egy magyar szerző megírja ezt a könyvet. Reményem azonban hiábavaló: a kommunizmus korszakát feldolgozó történet magyar szerző tollából csak nyomasztó lehet. Ahhoz, hogy vágyam szerint a történet megőrizze a tragikumát, és közben mégse nehezüljön el a mellkasom a lidércnyomástól, a csehszlovák derűre van szükség. Nagyon jól ismerjük a korszak abszurdumát és annak minden következményét, így a magyar olvasó tökéletesen érti a szenvedéstörténeteket. A különlegesség pusztán annyi, hogy ennek a könyvnek az olvasása élvezetet nyújt. Csehország messze van…

2 hozzászólás
pepege P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Azt ugyan nem értem, miért volt szükség a cukrászra és annak vízióira (nem nagyon tudtam beszuszakolni a történetbe), de ettől függetlenül tökéletesen (teli)betalált ez a cseh remek. A címe és a borítója teljesen mást sejtet, de én azért tudtam, hogy nem romantikus lányregény. :) Persze van benne szó szerelemről, nem kevésről és nem is akármilyenről, de Zmeskal egy olyan korszakba helyezi a történetét, amelynél nem hagyható ki maga a történelem, tehát valójában korrajz.

Nem ragozom tovább, olvassátok el inkább, mert ez a könyv csillagos ötös, akarom mondani: öt csillag!

deaxx P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Ha egy könyvnek az a címe, hogy ékírásos szerelmeslevél, ráadásul van benne egy fejezet dante és az alkalmazott nyelvészet címmel, ami önmagában is érdekes asszociációkkal szolgál (Danténak van egy De eloquentia vulgari című értekezése), és még kortárs szépirodalom is! Hát, azt muszáj elolvasnom!

Nem gondoltam volna, hogy pont a szerelmi szálat fogom kiemelni a végére, de annyira szépen fel van építve!
Ennek ellenére nem mondanám, hogy szerelmes regény, inkább a családregény felé tendál, sok mikrotörténettel tarkítva – ezek legtöbbje számomra olyan volt, mintha kis esszék kerültek volna a kötetbe olyan témákról, amikről a mai cseh (ill. tulajdonképpen bármilyen nemzetiségű) embernek megvan a maga véleménye. (Vagy majd most meglesz.) Sokszor jelentős a suspense, ami viszi előre az olvasót.
Kicsit csalamádé, kicsit tragikus, kicsit ez, kicsit az, nekem nagyon tetszett.

A borító nagyon giccses, a betűk túl kicsik, de a regény? Ajánlom!

>!
Typotex, Budapest, 2013
348 oldal · ISBN: 9789632792774 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála
2 hozzászólás
nyerw>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Mostanság mindenki családregényt ír. György Péter annak idején tartott egy előadást az egyetemen, talán a Kádár-kor irodalmi reprezentációja volt a címe, vagy valami nagyon hasonló. Szerinte a magyar irodalomban egészen a kortárs jelenig hiányzik egy korrekt övenhat-értelmezés irodalmunkból, és az egész szocialista éra valamiképpen feldolgozatlan maradt. A cseheknél nem tudom, hogy áll a helyzet, de itthon a mai napig körüllengi ezt a korszakot valamilyen hamis fél-nosztalgia, legyen szó filmekről vagy könyvről. Az ékírásos szerelmeslevél nem ilyen. Már csak azért sem, mert bár a családregény-formátumot választja, és ettől személyessé teszi a huszadik század másodi feléről való beszédet, mégsem romanticizál, és nem penget hatásvadász húrokat sem, holott megvan a lehetőség a történetben.
A szöveg úgy beszél egy jó ötven évnyi időszakról, hogy nem nyúl túlzottan mélyre a kor tragikumában, és nem boncolgatja az ottani rendszerváltás hatásait sem komolyabban, mégis az alakuló, összeálló-széteső családban, és az ehhez látszólag epizódszerűen kötődő mellékszálakban, látomásos fejezetekben, levelekben összeáll a változás története. Azt a nem kis feladatot is vállalja a regény, hogy valamiféle cseh identitás-értelmezést próbál nyújtani, más kérdés, hogy szerintem ez a része eléggé széthullik, nekem nem áll össze, mint ahogy a vallásos vonal sem.

Sok sajnos az elvarratlan szál, az összbenyomás az marad, hogy töredékes ez a sztori, idealizmusmentessége és a különféle elbeszélői nézőpontok és szövegtípusok szerethetővé tették számomra. Még le kell ülnie kicsit.

1 hozzászólás
alaurent P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Félve fogtam bele, az első oldalakon elkapott, fogva tartott az utolsóig. Cseh családregény, amelyben nagyon szépen szörnyű, hamisítatlan közép-európai szerelmes történet adja a legemlékezetesebb szálat. Emellett persze sok-sok szálon keresztül ismerjük meg azt a cseh, többnyire prágai világot,a nemzet ötvenegynehány évét, amelyik olyannyira ismerős Hrabaltól, Kafkától, Paraltól. Tulajdonképpen bármelyikük megírhatta volna a könyv egyes fejezeteit vagy résztörténeteit, ha az egészet nem is.
Úgy szürreális a történet, hogy nekünk itt a császári és királyi területeken egy cseppet sem az és nem abszurd. Nem hatja át az a kesernyés nosztalgia, amit például Hrabalnál annyira szeretek. Végül emiatt kerekítettem fel öt csillagra az olvasás után egy hónappal. Az év fénypontja nálam ez az olvasás.

blackett>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Ah, a könyv, amely romba döntötte a nemveszekfesztiváliújdonságot elszántságomat. Szerencsére.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a cseh irodalomhoz mindig sebességet kell váltanom az agyamban. A csehekhez, kérem, le kell ülni, odafigyelni, és főleg türelmesnek lenni, mert előbb-utóbb úgyis kibomlik a cselekmény, akárhány látszólag céltalan kanyart is vegyen közben az elbeszélés. Csak hát türelmesnek lenni manapság már kihívás. Én például majdnem feladtam rögtön az első oldalakon, Alice és Maximilián esküvő előtti turbékolásánál. Kár lett volna. Fanyar, derűs, helyenként szürreális elemekkel tűzdelt feldolgozása olyan témáknak, amelyről mifelénk nem szokás ilyen kiegyensúlyozottan és ennyire cinizmus nélkül írni. Nagyon tetszett.
Mondjuk ezt a fehér borítót a Typotex helyében kétszer is meggondoltam volna. Persze lehet, hogy csak nem számítottak rá, hogy valaki a kezében szorongatva akadálysprintelni fog vele a Millenárison :)

virezma P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Ez megint egy olyan könyv, amelyről a Moly miatt hallottam, konkrétan @balagesh értékelése miatt akartam elolvasni, és @bagie adta kölcsön.
Az elején eléggé megijedtem a szirupos esküvői készülődéseket olvasva, hogy ez valami nyálas sztori lesz, aztán szerencsére kellemesen csalódtam. Már amennyiben a könyvben található sok furcsa, keserédes és szenvedős történet kellemesnek mondható.
Olvasás közben sokszor azt éreztem, hogy a magyar szocializmusról olvasok, valószínűleg tényleg sok közös vonása volt az ő történelmüknek és a miénknek. Jó, hogy ők ilyen görbe tükörben tudnak ránézni, és az is tetszett, hogy az öregek szerelmi története került fókuszba. Persze nem magánmese ez, hanem egy egész korszak és társadalom története a maga helyenként szürreális eseményeivel. Mindenféle meglepő fordulat és figura volt benne.
Először négy csillagot akartam adni, de az a bizonyos levél annyira megérintett, hogy feljebb tornáztam egy kicsit.

menthaa>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Zseniális. Első fejezet után magába rántott és aztán nem is engedett.

dtk8 P>!
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél

Nagyon régóta terveztem, hogy elolvassam ezt a könyvet, igazából mióta megjelent a Typotexnél, de csak mostanra sikerült beszerezni. A szerelmi szál az, ami nagyon meg fog maradni ebből a könyvből, tényleg megfogott, de a többi novellának beillő történetet nem tudtam hova tenni. Az utolsó fejezet értelmezésében bárki segítségét szívesen veszem.


Népszerű idézetek

Typotex_Kiadó KU>!

Alice csak állt kezében a kilinccsel, és azt mondta: – Jó napot, bácsi, kérem.
– Én az apukád vagyok, Alice – mondta az idegen.
– Tudom, bácsi, kérem – mondta Alice.
– Bemehetek? – kérdezte az apja.
– Igen, apuka bácsi – mondta Alice.

59. oldal (3. az esküvő után – első találkozás az apával)

ppeva P>!

Nősülésre viszont sohasem szánta el magát – melyik nő is kívánna magának ilyen szegény könyvmolyt, aki csak mások könyöradományaiból és tiszteletéből él?

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
2 hozzászólás
balagesh IP>!

A döntésem gyorsasága – gondolta – egyenesen arányos családom nőtagjainak távolságával.

172. oldal (10. a kínzó)

Belle_Maundrell>!

– (…) Semmim nincs… semmi másom nincs, csak a remény.

246. oldal, 16. alice az apjánál - vitrin - közeledési próbálkozás

ppeva P>!

– Az egyik, az a néger vagy inkább mulatt, akit Václavnak hívnak, már vagy egy hónapja nálunk van, és elég zavaros eset. Na, és a másik, az meg Dante.
– Dante? – kérdezte Antonín.
– Dante – válaszolta a kollégája.
– És hogy van az, kérlek, hogy ennek a mulattnak cseh neve van, ráadásul Václav?
– Nem sokat beszél másokkal, folyton olvas, vagy ír valamit. Ahogy észrevettem, sokféle dolgot olvas. És a papírokban, amikkel behozták, az állt, hogy néger létére különösen jól megtanult csehül.
– Én azt hittem, azt mondtad, hogy itt született.
– Ez igaz, de néhányan úgy gondolják, hogy egy mulatt, akárkivel állt is össze a cseh szülője, nem tud megtanulni csehül.
– Akkor sem, ha itt született?
– Akkor sem, ha itt született.
– És te mit gondolsz erről?
– Én erről semmit sem gondolok, mert nem akarok kellemetlenségeket.
– Nem furcsa egy kicsit? – kérdezte Antonín.
– Néhányan úgy gondolják, hogy egy mulatt, akkor sem tanulhat meg rendesen csehül, ha itt született. Egy néger, az meg pláne nem.
– Akkor sem, ha itt születtek?
– Akkor sem, ha itt születtek. Á propos, ez új és forradalmi elmélet.
– Látod, én meg azt hittem, hogy ilyen már nem is létezik… mármint ilyen fajelmélet.
– A faj szót ki ne ejtsd! Tilos! Remélem, senki sem hallott meg minket – mondta Antonín kollégája, és óvatosan körbenézett.
– Jól van – mondta Antonín –, nem fogom azt mondani, hogy faj. De azt hittem, hogy ezek az elméletek kivesztek a második világháborúval.
– A második világháborúval? – mondta Antonín kollégája. – Ne haragudj, Tonda, de te annyira naiv vagy. A második világháborúval? – ismételte meg újra, és megvetően égnek emelte a szemét, mintegy jelezve, hogy egyáltalán nem érti a helyi csehszlovák világmindenségnek és a szomszédos régiónak ezt a gyerekes szemléletét.
– Na de egyáltalán, ki ez a Václav, és mivel foglalkozik? – kérdezte Lukavský doktor.
– Kérdeztem, de nem nagyon akart velünk szóba állni, csak annyit mondott, hogy a saját kedvtelésére szöszmötöl azon a valamin. És hogy hagyjuk csak szöszmötölni, ha már úgysem tud rendesen csehül. Ebből jöttem rá, hogy valószínűleg hallott már erről az elméletről.

115-116. oldal

robinson P>!

A lelkem meggyengült, és a reménytelenség görnyedt hátamra telepedett.

143. oldal

Typotex_Kiadó KU>!

A zsiráf ránézett. Még soha azelőtt nem jutott eszébe, mennyire hatalmas és milyen gyönyörű szemei vannak egy átlagosan magas zsiráfnak. Majd egy „hát ez hihetetlen” és „az északi szélesség ötvenedik fokánál” és „Csehországban? Csehországban?”, meg „Istenem, hát Csehországban!” kiáltással újra nekiindult ellenkező irányba, mint amerről a két zsiráf és a három hangyászsün érkeztek. Az orrszarvú vagy lemaradt valahol Josef háta mögött, vagy másfelé vette az irányt.

329. oldal (22. erdei rohanás)

Kapcsolódó szócikkek: hangyászsün · orrszarvú · zsiráf
balagesh IP>!

Szent Ferenc a madaraknak prédikál, majd nehézkesen úgy próbálja horgolni a teológia csipketerítőjét, hogy legalább ezt az ő keresztény Istenét megfogja vele, ahogy hajdanában a pacsirtákat fogdosták, hogy azokkal ízesítsék a francia vagy olasz pástétomokat.

156. oldal (9. szerelmi játszmák)

ppeva P>!

– Egyáltalán nem vettünk észre, doktor testvérem – mondta a cukrász. – Ezt teszi a fehér köpeny.
– A fehér köpeny? Hiszen nincs is rajtam – felelte a doktor.
– Hát éppen ez az – mondta a cukrász.

115. oldal

Citrompor P>!

A nagybácsi, hogy a gyerekek ne zavarják olvasgatás közben, elsajátította a legfinomabb édességek elkészítésének titkát. Ha gyerekkorukban csöndben voltak, és nem zavarták, csendben eljátszhattak a szobájában, és aztán édességet kaptak, de ha nem maradtak csöndben, ugyanúgy megkapták az édességet, mert a nagybácsinak nem volt szíve megtagadni tőlük a finomságokat.

142. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jan Novák: Betonszívű nagyapám
Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Milan Kundera: Tréfa
Irena Dousková: Weöres Csepel
Dušan Šimko: Kassai maraton
Josef Škvorecký: Gyávák
Jiři Hájíček: Parasztbarokk
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Jung Chang: Vadhattyúk