Letűnt ​világok 26 csillagozás

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Shannon ​Moss a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének az ügynöke, aki már többször vett részt űrutazással vagy időutazással járó küldetéseken. A részleg létezéséről kevesen tudnak, alapvetően két funkciót lát el. A Mélyűr felfedezésével az expedíciók egyrészt az emberiség számára alkalmas bolygókat keresnek. A Mélyidőben történő ugrásokkal pedig lehetséges jövőkbe utaznak, hogy a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsenek fel. Az ugrásokkal azonban vigyázni kell: korábbi expedíciók felfedeztek egy, az ismert világ végső pusztulásával járó eseményt, a Terminust, ami egyre több lehetséges jövőben fordul elő, és az időbeli bekövetkezése minden egyes ugrással közeledik a jelenhez.
Nyugat-Pennsylvania, 1997: Shannon Mosst gyilkossághoz riasztják. Egy SEAL-kommandós brutálisan végzett a családjával, ám tinédzser lánya nincs az áldozatok között, és eltűntnek nyilvánítják. A gyilkos a USS Libra nevű űrhajó legénységének tagja volt, ami azonban a… (tovább)

Eredeti mű: Tom Sweterlitsch: The Gone World

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634195290 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789634195306 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 20

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 241

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Nehezen tudnám kategorizálni, mert tekinthetném kriminek is, de csak azért mert van benne valamilyen szintű nyomozás, de ez olyan szinten keveredik az időutazással, a sci-fi elemekkel, hogy ki merem mondani nem ez a lényege. A történet ugrál az idősíkok, a lehetséges jövők között, amik minden újabb felfedezett nyommal egyre jobban változnak, szaporodnak. A könyv nagy erősségének találtam, hogy mennyire kiemeli az ok-okozat viszonyt a lehetséges kimenetelekben.
Ami zavart, hogy az elbeszélésen belül váltja az elbeszélés módját az író, néha az E/1 -ből átvált E/2 -be pár bekezdés erejéig, majd újra vissza E/1 -be, és engem annyira váratlanul ért a váltás, hogy kizökkentem a történetből. A fordítása kiváló, és bár volt pár betűcsere és egy-két helyen magyartalanság, de annyira nem volt sok, hogy ez túlzottan zavaró lett volna. Ajánlom.

8 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

A Letűnt világokat nehéz egy skatulyába helyezni, sci-fi nyilván, nyomozásra épülő krimi szállal, thrillereket megszégyenítő feszültséggel teli üldözésekkel, és megjelenik benne a Lovecraft-i horror némely eleme is. Nehéz egy ilyen ötvözetet megfelelően kezelni, és akkor még a rengeteg filmes és könyves hatást, megidézést meg sem említettem, de úgy éreztem, hogy Sweterlitsch nagyon jól oldotta meg ezt a feladatot, persze apróbb hibákkal, de az összkép így is hatásos, meglepő és nagyon-nagyon élvezetes lett.

A cselekményről a fülszövegnél többet nem is szeretnék elmondani, a regény egyik legnagyobb erejének pont a nagyon ötletesen használt csavarokat találtam, sikerült tényleg meglepnie több helyen is, anélkül, hogy úgy éreztem volna, hogy átverés áldozata lennék. Sweterlitsch nagyon ügyesen magyarázza el a felmerülő kérdéseket, nagyon jól dolgozta ki a komplex tudományos hátteret, anélkül, hogy szájbarágós lenne. Bár voltak részek, amiket én már nem igazán tudtam követni, ez a (számomra) ismeretlenség csak tovább fokozta a nyugtalanságot.
Rögtön a prológus hihetetlen erősre sikerült, én már az első pár oldal után legszívesebben egyben beszippantottam volna az egész könyvet, hogy azonnal megérthessem az eseményeket (amiket egyébként végül nem sikerült maradéktalanul), és ezt a feszült figyelmet sikerült egészen az utolsó oldalakig megőrizni. A regény tempója végig nagyon jó, egyetlen üresjáratot sem tudnék felidézni, kiválóan egyensúlyoz a gyilkosság felderítése és a közben egyre jobban kibontakozó idősíkokon átívelő rejtély között, ügyesen adagolva a kellő információkat. Az egyes szám első és harmadik személy között váltakozó narratíva és a gördülékeny, olvasmányos stílus is segítettek a regény élvezetességének megőrzésében.

Az akciódús cselekmény és a grandiózus sci-fi háttér mellett pedig nem lehet szó nélkül hagyni a fantasztikus karaktereket sem. Shannon Moss, mint a regény főszereplője és egyben egyetlen biztosnak tekinthető állandója nagyon erős személyiséget kapott, egy hiteles és emberi karakter az övé, akivel nagyon könnyű együttérezni, és a regény előrehaladtával félelmét és fájdalmát átérezni. De nem csak ő, hanem az összes megjelenő szereplőről úgy éreztem, hogy hús-vér alakok, és bár a mély karakterábrázolás elmaradt, a cselekményből egy nagyon érdekes, változatos és élénk szereplőgárda rajzolódott ki.

Nehéz olyasmit találni a könyvben, amit nem szerettem, nem igazán volt ilyen. Valamennyire elfogult voltam már a kezdetektől, mert a fülszöveg (nagyon szemfülesen) olyan művekkel kapcsolta össze a regényt, amik miatt nálam előnyből indult, és nagyon örülök neki, hogy sikerült az elvárásaimat még túl is szárnyalnia.
Sweterlitsch szerencsére a gyengeségeit feledtetni tudja, a végeredmény pedig egy izgalmas, elgondolkodtató, helyenként félelmetes és meglepően erős érzelmekkel átszőtt, egyedi és emlékezetes regény lett.

>!
pinter_bence I
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

"A gyilkosság rejtélye, az eltűnt USS Libra legénységének titkozatos feltűnése, és a Terminus fenyegetése egyszerre rengeteg különféle zsánert és altémát vegyít, a végső kép pedig meglehetősen hasonlít a fülszövegben emlegetett Twin Peaksre, True Detective-re és az Eredetre, én pedig még hozzácsapnám a Fringe-et és a történetben is emlegetett X-Aktákat is az egészhez.

Sweterlitsch biztos kézzel, pragmatikus prózával visz végig minket a bonyolult, de végig pörgős cselekményen: legalább olyan ügyes a kilencvenes évek végének ábrázolásában, mint a különféle alternatív 2015-ök felvillantásában.

Összességében az a helyzet, hogy a Letűnt világok az év legeredetibb, legsúlyosabb fantasztikus regénye, ami magyar nyelven megjelent, ami ráadásul teljesen élvezhető azoknak is, akik csak egy remek krimit vagy thrillert szeretnének olvasni."

Bővebben:

https://azonnali.hu/cikk/20181117_ilyen-jo-idoutazasos-…

>!
tetsuo
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Valamiért nem szoktam krimiket olvasni, azt pedig alapvetően nagyon nem szeretem, ha mindent bele alapon keverik a tematikákat, a krimi-SF mix pl. kifejezetten távol áll tőlem. Ez itt pedig ugyebár krimi-SF-horror mashup a javából.
Ráadásul nemrég panaszkodtam amolyan régen-minden-jobb-voltosan a kortárs SF-ről is, hogy számomra túl hideg, mesterkélt, összerakott. Ez a könyv mértani pontosággal van megtervezve. Szóval minden adott ahhoz, hogy rühelljem ezt a regényt.
És utáltam? Nem, kifejzetten imádtam!

Ebben mondjuk lehet, hogy volt némi szerepe annak is, hogy szerintem Tom Sweterlitsch nagyon jó író, kiválóan alkalmazza mestersége eszköztárát, ráadásul sok általam olvasott mai SF-fel ellentétben vannak a kötetben kifejezetten üdítően irodalmi mondatok, olyanok, ami miatt amúgy megéri széprirodalmat is olvasni. Ezek a mondatok a sztori egyik helyszínével szemben nem hidegek, nem üresek, hanem túlmutatnak önmagukon, és miért érdemes olvasni, ha nem az ilyenekért?
Mondjuk a tök izgalmas sztori miatt még. Mert hogy a könyv rögtön az elején kegyetlenül megragad és el sem enged a végéig. Mer kifejezetten explicit, hororrisztikus lenni, nem finomkodik, de nem is öncélú, a szövevényes sztori pedig számomra végig követhető, világos maradt. Még nagyon sok ilyet!
Abszolút megállja a helyét a True Detective és Twin Peaks párhuzam (az Eredetet rühelltem, arról hadd ne nyilatkozzak), de mindez szépen és elegánsan simul a könyv rétegeibe és hangulatába, nem lesz gyenge kópia, abszolút élvezhető saját jogon a regény, önálló történetként. Nem ezermillió oldal, nem trilógia, lezárt történet, van eleje, közepe, vége, eredeti ötletei, érdekes, plasztikus főszereplője, csupa jó pont.

Ha zenésíteni kell, a Nero Satisfy-ja jut róla eszembe, ami lehet, hogy nem a legeredetibb szám a világon, de amint meghallod, feláll a szőr a karodon, földhöz b*sz, odaszorít és fel sem enged a padlóról, amíg nincs vége.

>!
Teetee
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Van az az érzés, délután három felé jön el, amikor egyszerűen úgy érzed, hogy a koponyád túl szűk az agyadnak és annak a felelősségnek, amit az agyad magában hordoz, mert hoztál egy hülye döntést, aztán négyre elmúlik, és onnantól fogva megint éles vagy és profi, de tudod, hogy másnap háromkor is el fog jönni ez az érzés, és nagyon örülnél neki, ha valami megszabadítana tőle –
No az ilyen időszakokra való ez a sci-fi. Késő éjjel fogtam neki, meccs után, kellemes rémálmaim voltak tőle (végre nem lapzárták és üresen megjelenő oldalak, hanem csontvázak, börtönlázadások és hasonlók), és másnap délelőtt be is habzsoltam.
Az első fejezet után kicsit mérges voltam magamra, soknak éreztem a vért, de aztán már pont olyan jól át tudtam adni magam a kikapcsolódásnak, mint egy Dr. Csont-epizód nézése közben.

A letűnt világok terra firmája 1997-ben van, az égen ragyog a Hale Bopp-üstökös, de közben az NCIS szigorúan titkos részlegében a Mélyűrbe és a Mélyidőbe indulnak expedíciók. Az időutazásnak ebben a válfajában csak lehetséges jövőkbe lehet eljutni, de az innen származó információkat a jelenben (azaz a terra firmában ) is lehet használni, mondjuk egy aktuális bűntény felderítésénél.
Ez történik a főhős Shannonnal is, az amputált lábú ügynökkel, aki egy brutális gyilkosságsorozat után egy eltűnt lányt keresve átugrik a jövőbe, hogy ott belenézzen az ügy aktáiba.
Csakhogy ezek a jövőbeli kirándulások azt is megmutatják, hogy az emberiség felé szinte elkerülhetetlenül közeleg valami rettenetes, a Terminus, az idők végezete…
Csavaros és a feszültséget végig fenntartó szöveggel van dolgunk, ami mintegy mellékesen az egyik kedvenc témámat is taglalja, csak a sci-fi szemszögéből és eszközeivel: hányféleképpen alakulhat az életünk, mi lett volna, ha itt vagy ott máshogyan döntünk, meg tudja-e az ember változtatni a végzetét, vagy pont azzal idézi elő, hogy megpróbálja elkerülni? (Lásd még ezt, ezt és ezt.)
spoiler

>!
Andras_Kanai
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

„Időutazás, térugrás, multiverzumok és nyomozás – mi mehet félre? Egy avatatlanabb író kezében sok minden, de Thomas Sweterlitsch érintése nyomán ezek a már ismert science fiction sablonelemek arannyá változtak. Az Agave Könyvek jóvoltából ez a 2018-as regény már magyarul is olvasható, és érdemes is: a könyv bőségesen meghálálja a rá fordított időt.”
Cikkem az SFmagon: http://sfmag.hu/2018/11/19/fantasztikus-zsanermix-tom-s…

>!
nyolcadikutas
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Rengeteg könyvet olvastam életemben, de ilyet még nem.
Regényben semmihez sem hasonlítható, de számomra is furcsa módon, egyedül Clive Barker világa rémlett föl a szó legteljesebb értelmében. (A párhuzamot nem magyarázom.)
Viszont filmek terén rengeteg villanásom volt. Solaris, Halálhajó, Mátrix, Különvélemény, Csillagok között, Érkezés, mintha mind itt lenne egyben, de mégsem.
A letűnt világok elsősorban időutazós sci-fi. Annak is a legjava és, bár a fejemet nem kapkodtam a „csavaroktól”, a történet beszippantott és ahogy haladtunk előre, úgy sötétült és mélyült a világ a cselekménnyel.
Téli ínyencség ez a regény. Valahogy tengerpartra nem tudom elképzelni, és bár tiszta, mégis annyira komplex, hogy idővel újraolvasást igényel.

>!
geekvilágblog
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

„A Letűnt világok mindent elsöprő erejével nem csak egyszerűen pofán csapott; földhöz vágott, rám dobta a pokrócot és egy baseball ütővel még rendesen megsorozott. ”

Teljes beszámolómat a linkre kattintva érhetitek el :)
https://geekvilag.hu/featured/olvasonaplo-letunt-vilago…

>!
Praetorianus P
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Atyaisten, ez mi volt…?!
Kapkodom a fejem, komolyan mondom. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan sci-fit, ami valóban tetszett, de ezen most leraktam az arcom.
Szeretem a krimit, a thrillert, a horrort, imádom az időutazós sztorikat, erre idejön nekem egy ilyen ismeretlen Sweterlitsch-gyerek valami másik univerzumból, és kezembe nyom egy könyvet, amiben mindez megvan. Ilyen fantasztikus koktélhoz még nem volt szerencsém, ezúttal nem hazudtak a fizetett méltató szavak a borítón, Crouch minden szava igaz: ez bizony semmire sem hasonlított a korábbi olvasmányaim közül…
A történetről nem merek beszélni, félek, hogy véletlenül lelövök valami csavart, ami nem lenne nehéz, ugyanis rengeteg van benne. A vége felé már sikerült úgy belekavarodnom, hogy azt sem tudtam, ki kivel van. Hát igen, nem egy egyszer olvasós történet, érdemes újra nekifutni, hátha minden a helyére kerül. Talán másodszorra már nem fog ekkorát ütni, első olvasásra azonban pazar sztori volt.
Az elején még úgy tűnt, hogy egy sima, bizarr gyilkosságos thrillert kapok, megbolondítva némi kis fantasztikummal, de utóbbiból egyre többet mér a szerző, ahogy haladunk a történetben. A végére pedig megfordul az arány, és sima, keményvonalas, vegytiszta scifi-vé alakul a regény.
Mind a négy említett zsáner rajongóinak szívből ajánlom a könyvet, talán a scifi rajongóknak leginkább. Azt a fél csillagocskát csak az öncélúan váltogatott narráció miatt vonom le, értelme nem sok volt, talán érdemesebb lett volna inkább E/3-ban végigvinni a történetet, és inkább a jelen és múlt időt váltogatni, annak lett volna értelme. Na de nem fanyalgok, ez így is szuper volt. Olvassátok bátran.

>!
Lish P
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Hűha. Szinte meg sem tudok szólalni. Ez a könyv sokkal többet adott, mint amire számítottam. Kezdjük ott, hogy szerintem ez egy hard sci-fi a javából, ráadásul krimi, thriller, és még bizonyos elemeiben horror is. Érdekes, de nagyon jól működő kombináció!
Egyébként egy nyomasztó, sötét és komor világot tár az olvasó elé Sweterlitsch, nagyon jól megírva. Már az első oldalaktól kezdve magával rántott, de a felétől aztán letehetetlen volt, jóformán egyben olvastam el az utolsó 150 oldalt. Egy pillanatra sem ül le a sztori, végig izgalmas, olvastatja magát. Ahogy szépen sorban fény derül egyre több mindenre, ahogy egyre jobban megismerheti az olvasó a világot, az időutazást, a lehetséges jövőbeli eseményeket… te jó ég, ez valami fantasztikus volt! Nem is megyek jobban bele, nem akarok semmi spoilereset írni. Azt nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom, de aki szereti a hard sci-fit, nem ijed meg az időutazástól és némi tudományos fejtegetéstől, bírja a horrort, az vágjon bele, mert nem fogja megbánni!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634195290 · Fordította: Farkas Veronika

Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Az univerzum nem jó vagy rossz. Az univerzum hatalmas, és teljesen közömbös irántunk.

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

Minden emberi teljesítmény semmivé zsugorodik a csillagokhoz képest.

>!
ViraMors P

A bárányokat feláldozzák, a patkányok életben maradnak.

>!
ViraMors P

Mi sorozatként gondolunk az időre, de az idő mutálódik, nem lineáris.

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
NewL P

Kételkedünk a csodákban, de amikor megtörténnek, úgy fogadjuk őket, mintha mindennapos események lennének.

>!
ViraMors P

Régen úgy gondolták, hogy a pokol az Isten hiánya, de a pokol a halál hiánya.

Kapcsolódó szócikkek: pokol
>!
ViraMors P

Csodálatos dolog ezer évet utazni a jövőbe, és látni, ahogy az emberek istenként repkednek csillagközi harci szekereiken, de próbáld csak meg megtalálni ezeknek a tervrajzait. Vagy ha sikerül is, akkor sem küldheted el őket csak úgy 1997-ben a Lockheed-Martinnak, hogy rendelj tőlük egy „csillagközi harci szekeret”. Az adott korszak ipari szaktudásának is a birtokában kell lenni, először meg kell építeni az alapokat a jövő összeszereléséhez.

>!
ViraMors P

– Ez jól állna magának – mondta az egyik árus, egy platinaszőke fürtös nő, miközben feltartotta a legkihívóbb rózsaszín pántos felsőjét, amelyen Hello Kitty volt egy AK-47-essel: KALASHNIKITTY.

>!
ViraMors P

Olyan vagy, mint egy szellem, aki szellemekről faggat.

>!
ViraMors P

Amikor az emberek a végtelenről beszélnek, olyan dolgokra gondolnak, amelyeknek soha nincs vége, de a végtelennek egy másik oldala is van. A végtelen hiány is lehet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Per Wahlöö: Az acélugrás
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Dean R. Koontz: A rossz hely
Simon Hawke: Ragadozó 2.
Blake Crouch: A pokol kapujában
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Dean R. Koontz: Az eljövetel