Letűnt ​világok 303 csillagozás

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Shannon ​Moss a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének az ügynöke, aki már többször vett részt űrutazással vagy időutazással járó küldetéseken. A részleg létezéséről kevesen tudnak, alapvetően két funkciót lát el. A Mélyűr felfedezésével az expedíciók egyrészt az emberiség számára alkalmas bolygókat keresnek. A Mélyidőben történő ugrásokkal pedig lehetséges jövőkbe utaznak, hogy a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsenek fel. Az ugrásokkal azonban vigyázni kell: korábbi expedíciók felfedeztek egy, az ismert világ végső pusztulásával járó eseményt, a Terminust, ami egyre több lehetséges jövőben fordul elő, és az időbeli bekövetkezése minden egyes ugrással közeledik a jelenhez.
Nyugat-Pennsylvania, 1997: Shannon Mosst gyilkossághoz riasztják. Egy SEAL-kommandós brutálisan végzett a családjával, ám tinédzser lánya nincs az áldozatok között, és eltűntnek nyilvánítják. A gyilkos a USS Libra nevű űrhajó legénységének tagja volt, ami azonban a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789634195313 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634195290 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789634195306 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Shannon Moss · O'Connor különleges ügynök · Philip Nestor


Kedvencelte 34

Most olvassa 14

Várólistára tette 304

Kívánságlistára tette 286

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Úgy gondolom, hogy így, az év végével együtt járó ünneptorlódás közepette a Letűnt világok egy nem várt ajándék a zsánerirodalom kedvelőinek. Tom Sweterlitsch olyan minőségű regényt tesz az olvasó asztalára, amely szerintem a legigényesebbek kételyeit is eloszlatja a szerző zsenialitását illetően. Magam is úgy hittem, hogy az idei év időutazós történeteinek sorát már fölösleges megfejelni egy újabb, létszám fölötti darabbal. Óriási tévedés volt a részemről.
Sweterlitsch sziporkázó fantáziával utaztatja főhősét párhuzamos idősíkokban, eszeveszett versenyfutást rendez a multiverzum számos megélt, vagy megélhető valóságában, a bármit is jelentő terra firmáról planétamentő küldetéseket indít a lehetséges jövők és múltak célállomásaira.
Mindeközben elkerülhetetlen, hogy az eseményekbe bekavarjanak a doppelgängerek, a visszhangok, a testen kívüli asztrálélmények, és az sem meglepő, hogy ebben a minden ízében szürreális világban feltűnik Naglfar, a holtak körmeiből épített hajó, amely az istenek alkonyán Loki vezérletével kaphat majd újra szerepet.
Shannon Moss, az esendő, mégis kemény, nagyon szerethető NCIS-ügynök pedig épp azt a feladatot kapja valamelyik valóságban, valamelyik főnökétől, esetleg valamelyik önmagától, hogy állítsa meg a folyamatot, és ne következhessék be a baljós végkifejlet, amely végtelen számú idő- és létsíkban hozza el a pusztulást.
A rendszeresen feltűnő popkulturális utalások csak erősítik a regény meghatározó, nyomasztó hangulatát, és az olvasó bujkáló érzését, miszerint „a baglyok nem azok, amiknek látszanak”.
Az általam olvasottak közül a Letűnt világok az év egyik legjobb sci-fije, kötelező darab.

4 hozzászólás
Noro >!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Talán már korábban is említettem, hogy a modern sci-fi a buddhizmus legközelebbi rokona, de ez a könyv ismét megerősített teóriámban. A Letűnt világokat nevezhetném a Hyperion és a Fringe szerelemgyerekének is, de ezzel nem méltatnám kellőképpen eredetiségét. Pedig az időutazásról jó és ötletes regényt írni nehéz, sőt egyre nehezebb, de Sweterlitsch könnyedén megugrotta a lécet.

Igen pikáns ötlet, hogy a történet jelene, terra firmája a múltban található: Moss ügynök “bázisa” a 1990-es évek vége, onnan ugrik előre a 2010-es évekbe, hogy egy 1980-as évekbeli titkos haditengerészeti expedíció következményei után nyomozzon. spoiler Joggal kérdezhetjük, nem paradoxgyanús-e információkért utazni az időben, de ez is nagyon ravaszul lett megoldva: az időutazás csupán lehetséges jövőkbe működik, a valóság olyan szintjeire, amelyek kvantumállapota még nem omlott össze. Az utazás végeztével e jövő megszűnik és egy másik valósul meg helyette. spoiler Mindez nem csak információelméleti és filozófiai szempontból izgalmas, de az utas számára rendkívüli lelki megterhelést is jelent: gondoljunk csak bele, hogy látjuk ismerőseink, szeretteink közeljövőjét, és tudjuk, hogy ez a jövő megszűnik, “meghal”, amint kilépünk belőle. Buddhista lételmélet, kvantumfizika és zsigerien személyes dráma egyesül ebben a gondolatban.

Eddig világos és érthető (apró irónia), de egy kiemelkedő időutazós SF-be ennél több kell. Ezt szerzőnk is tudta, mert a fentiek csupán az alaphelyzetet körvonalazzák. Moss ügynök nyomozása azonban olyan eseményeket tár fel, amelyek jóval tovább gyűrűznek az időutazás kezdetben is ismert szabályain. Időhurkokat, párhuzamos világokat, látszólagos paradoxonokat fedezhetünk fel vele együtt, és ami a legjobb sztorik ismérve: egyes pontokon garantáltan elveszítjük a fonalat, hogy csak a megfelelő időpontban rakhassuk újra össze, hogyan is illeszkednek egymáshoz a részletek. Aki e történet minden egyes sorát azonnal megérti, az csal. Ehhez társul egy olyan hihetetlen, látomásos jövőkép, amely kilép a tudomány határain túlra és misztikus élménnyé válik. (Ilyet még csak az időutazások mindenkori atyamesterénél, Dan Simmonsnál láttam ezelőtt.)

Sweterlitsch profin illeszti össze a különféle idősíkokon fellehető mozaikdarabkákat, miközben hihetően ötvözi a múlt eseményeit a jövő technológiájával, illetve a modern krimit a kortárs SF-el. Kalandjai egyszerre működnek kozmikus és személyes szinten, fordulatai pedig zseniálisak. Bevallom, a könyv legutolsó oldalát nem igazán tudom hová tenni, ámbár én iróniára gyanakszom. De ez az apróság már nem fog megakadályozni abban, hogy a regényt a továbbiakban egy lapon emlegessem az SF történetének legjobb, időutazást feldolgozó alkotásaival.

16 hozzászólás
csartak P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Ez a különös, zaklatott hangulatú könyv magába szippantott, lefoglalta a gondolataimat. Fontos központi kérdés az, hogy elkerülhető az emberiség rettegett végzete, amely mind közelebb kúszik az időben? Érvényes itt a nincs végzet, csak ha bevégzed elve? A történet állandóan változó valóságának idősíkjai, az eltérő, mégis egymásba fonódó történetszálai, kapcsolódásai, elejtett mondatai fokozatosan értelmet nyernek, végül egyfelé vezetnek.
Nemcsak a véres, brutalitásba hajló horrorisztikus képei kísérnek még sokáig magukkal, hanem az idegen világból átkúszott megrekedt valóság monokróm, fekete-fehér fái, elszenesedett, kipusztult erdője, húsba maró elhúzódó tükörképei is. Nagyon hatásosak. Érdemes elolvasni, nem csak a sci-fi, hanem a krimi, misztikus thriller kedvelőinek is érdekes lehet. Szerintem benne van a tavalyi év legjobbjai között.

fekiyeti79 P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Sweterlitsch rendesen odatette magát ezzel a történettel. Krimi, horror, időutazás, űrutazás, mindenféle kvantumizé meg téridőhurok.
Nem cicózik, durr bele a káosz közepébe, hogy aztán az olvasó a főszereplővel együtt rakosgassa össze a puzzle darabkáit.
Akár tökéletes is lehetne, de ha rendesen odafigyel a polgár, akkor egy idő után kiszámíthatóvá válik a végkifejlet, így nekem nem okozott nagy meglepetést a finálé.
Érdekes elgondolás, miszerint csak előre lehet utazni az időben, sok elmélettel ellentétben, amik azt vallják, hogy pont az ellenkezője igaz. Azonban értetlenül álltam ennek a megvalósításán: valahogy nem igazán tiszta, hogy miért kell három hónapot utazni egy féreglyukban az időugráshoz. Lehet, hogy csak elsiklottam a magyarázat fölött, de ez nekem egy kissé logikátlan.
Ami nagyon bátor húzás volt az írótól, az az alternatív történelmi környezet: ’97, és 2015-16, amikor az események többsége játszódik. Furcsa volt, de egyáltalán nem zavaró.
Összességében egy bitang jó sci-fi-krimi egyveleget olvashattam, egyedül az epilógussal nem vagyok kibékülve, az nagyon nem illett az egész történethez. Szóval tökéletes nem lett, de érzésem szerint a maga nemében, ebben a koncepcióban nehéz lesz überelni.

ViraMors P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Az élet erősebb az időnél.

A fenti mondat után nem egyszer gondoltam arra olvasás közben, hogy ha az élet nem is, az élni akarás mindenképpen erősebb az időnél, legalábbis ebben a könyvben. Nagyon megfogott az az elszántság, amivel Shannon Moss előbb az eltűnt lányt, később pedig a megoldást kereste, hogy megakadályozza az emberi világ kérlelhetetlenül közeledő pusztulását. Shannon élni akart, és azt akarta, hogy mások is éljenek.

Bevallom, az elején eléggé tartottam a könyvtől, jó ideig azt gondoltam, inkább majd könyvtárból olvasom… amennyi filmes és műfaji hivatkozás a fülszövegben szerepel, féltem tőle, hogy hibrid katyvasz lesz a végeredmény. Aztán szembe jöttek az első értékelések, és meggondoltam magam, és mennyire jó, hogy meggondoltam magam, mert kevés regény tetszett ennyire az idén olvasottak közül.

Pár oldalas, meglehetősen bizarr felütés után a regény sci-fivel fűszerezett krimi/thrillerként indít, a kíméletlenebb fajtából. Az egyéb hozzávalókat, az időutazást, a kvantumjelenségeket, vagy éppen az egyre erősödő bizarrság-faktort apránként adagolja, mint jó szakács a fűszereket. A tétek és a feszültség egyszerre vállnak egyre erőteljesebbé, mindezt úgy, hogy az írásmódot, fogalmazást tekintve végig gyönyörű. (Ezúton köszönet a magyar fordításért, több helyen megálltam és elgondolkodtam egy-egy szó használatán, mert tetszett.)
Mindezeken túl, ami különösen jól esett, hogy a Letűnt világok végig logikus marad. Felállít egy elgondolást és egy szabályrendszert az elején, amihez végig tartja magát, nem zavarodik bele, nem gáncsolja ki magát. Összetett és intelligens regény, ami végig elvárja az olvasótól, hogy használja a fejét, különben nagyon könnyű elveszteni a fonalat. Az első szótól az utolsóig nagyon élveztem spoiler és nagyon szerettem volna még nagyon sokáig olvasni.

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Ritka érdekes könyv volt igazi műfajkavalkáddal. Az időutazásos sci-fi vonal mellett, horror és thriller történetként is megállta a helyét. Az időutazás témája mindig feladja a leckét az embernek. Nem könnyű téma, ha valamennyi logikát is elvárunk a sztoritól. A szerző bevitt minket a sűrűbe, a lehetséges jövőbeli világok témakörében. A jövő nincs kőbevésve, minden apró tett változtat rajta. Rengeteg lehetőség, ezerféle változat. Akárhányszor utazik a jövőbe az ügynöknő, csak az emberek állandóak. A látszólagos katyvaszból a végére értelmet nyer valami, bár még így is pörgetni fogja az agyamat egy darabig. A nehéz téma ellenére izgalmas és olvasmányos volt a történet. Tényleg oda kellett figyelni olvasás közben, ha nem akartam elveszíteni a fonalat. De abszolút megérte. Mondjuk az fura volt, hogy a férfi szerző női főszereplőt választott. De Moss-ügynök talpraesett, okos nő, és nem adja fel, amíg meg nem oldja a rejtélyeket.

Riszperidon P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Nagyszerű élmény volt a könyv! Nem gondoltam, hogy a sci-fi-t, a thrillert, krimit és az igényes horrort ilyen szépen lehet vegyíteni, de nem túl gyakori vezetéknevű írónknak sikerült.
Olvasás közben vagy megborzongtam és ledöbbentem a brutalitásán, vagy tátott szájjal álltam a tudományos fejtegetések mellett, vagy csak szimplán izgultam főhősünkért és a nyomozás kimeneteléért. Nagyon be tud szippantani, és nagyon oda kell figyelni sok helyen. Pislogsz csak néha, hogy akkor most hogy van? Ki melyik világban milyen, mi hogy zajlik?
A borítója is szépséges, bár van rajta egy apró hiba, ami kissé b.szja jaszememet, de oda se neki, mert nagyon igényes és szép, valamint komor is, mint a történet maga. A fél csillag levonás pedig pontosan azért jár, mert a végig komor lefolyású történet végére valahogy az a hangulatban teljesen más végszó nem illett oda. De nagyon!
Ettől függetlenül remélem, jó pár könyvvel megörvendeztet még minket az író, és abban is bízom, hogy hasonló, komor-izgalmas világképekkel!

1 hozzászólás
marcipáncica P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

A Letűnt világokat nehéz egy skatulyába helyezni, sci-fi nyilván, nyomozásra épülő krimi szállal, thrillereket megszégyenítő feszültséggel teli üldözésekkel, és megjelenik benne a Lovecraft-i horror némely eleme is. Nehéz egy ilyen ötvözetet megfelelően kezelni, és akkor még a rengeteg filmes és könyves hatást, megidézést meg sem említettem, de úgy éreztem, hogy Sweterlitsch nagyon jól oldotta meg ezt a feladatot, persze apróbb hibákkal, de az összkép így is hatásos, meglepő és nagyon-nagyon élvezetes lett.

A cselekményről a fülszövegnél többet nem is szeretnék elmondani, a regény egyik legnagyobb erejének pont a nagyon ötletesen használt csavarokat találtam, sikerült tényleg meglepnie több helyen is, anélkül, hogy úgy éreztem volna, hogy átverés áldozata lennék. Sweterlitsch nagyon ügyesen magyarázza el a felmerülő kérdéseket, nagyon jól dolgozta ki a komplex tudományos hátteret, anélkül, hogy szájbarágós lenne. Bár voltak részek, amiket én már nem igazán tudtam követni, ez a (számomra) ismeretlenség csak tovább fokozta a nyugtalanságot.
Rögtön a prológus hihetetlen erősre sikerült, én már az első pár oldal után legszívesebben egyben beszippantottam volna az egész könyvet, hogy azonnal megérthessem az eseményeket (amiket egyébként végül nem sikerült maradéktalanul), és ezt a feszült figyelmet sikerült egészen az utolsó oldalakig megőrizni. A regény tempója végig nagyon jó, egyetlen üresjáratot sem tudnék felidézni, kiválóan egyensúlyoz a gyilkosság felderítése és a közben egyre jobban kibontakozó idősíkokon átívelő rejtély között, ügyesen adagolva a kellő információkat. Az egyes szám első és harmadik személy között váltakozó narratíva és a gördülékeny, olvasmányos stílus is segítettek a regény élvezetességének megőrzésében.

Az akciódús cselekmény és a grandiózus sci-fi háttér mellett pedig nem lehet szó nélkül hagyni a fantasztikus karaktereket sem. Shannon Moss, mint a regény főszereplője és egyben egyetlen biztosnak tekinthető állandója nagyon erős személyiséget kapott, egy hiteles és emberi karakter az övé, akivel nagyon könnyű együttérezni, és a regény előrehaladtával félelmét és fájdalmát átérezni. De nem csak ő, hanem az összes megjelenő szereplőről úgy éreztem, hogy hús-vér alakok, és bár a mély karakterábrázolás elmaradt, a cselekményből egy nagyon érdekes, változatos és élénk szereplőgárda rajzolódott ki.

Nehéz olyasmit találni a könyvben, amit nem szerettem, nem igazán volt ilyen. Valamennyire elfogult voltam már a kezdetektől, mert a fülszöveg (nagyon szemfülesen) olyan művekkel kapcsolta össze a regényt, amik miatt nálam előnyből indult, és nagyon örülök neki, hogy sikerült az elvárásaimat még túl is szárnyalnia.
Sweterlitsch szerencsére a gyengeségeit feledtetni tudja, a végeredmény pedig egy izgalmas, elgondolkodtató, helyenként félelmetes és meglepően erős érzelmekkel átszőtt, egyedi és emlékezetes regény lett.

Spaceman_Spiff IP>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Bár a legtöbbet a hangulat ad hozzá a regényhez, azért vannak benne zseniális ötletek. Az egész időutazásos nyomozás kicsit olyan, mintha a True Detective kettős idősíkjának ötletét vitte volna el a falig, és formálta a saját képére. Először is benne van, hogy milyen érdekes látni, hová is juthatnak el egyes karakterek a főhős cselekedetei nyomán a különféle idővonalakon, másrészt a regény sajátos szabályai miatt bennünk van a nyomasztó érzés, hiszen minden, a jövőben megjelenő karakter abban a pillanatban halálra van ítélve, hogy a főszereplő felbukkan az ő idősíkjukban. Eleve az időutazáshoz és a paradoxonok kezeléséhez való hozzáállása nagyon ötletes, és szerintem jól is oldja fel az időutazással kapcsolatban felmerülő problémákat.

De persze mindezek háttérbe szorulnak a regény hangulata mellett. Sweterlitsch jól ír, nagyon jó érzékkel teremti meg már az első oldalakon az apokaliptikus hangulatot, ami még a kilencvenes években játszódó nyomozásra is rátelepszik. Kicsit sajnálom, hogy az E/1-es részekkel ez a stílus picit megtörik, de nem annyira zavaróan, hogy ne feledkezzen bele az ember a könyvbe. Az egész regény nyomasztó, a stílus és az ötletből eredő gondolatok ("minden értelmetlen, hisz láttuk minden dolgok végét") együttesen ránehezednek az olvasóra, mintha egy sötét tó fenekén járnánk. A végével ugyan nem vagyok elégedett, talán kissé gyorsan csapta össze a megoldást, ennek ellenére a nyomozás végig jól működik, az egész miliő remekül eltalált, mintha Starling ügynököt követnénk valami nagyon elrontott világban, ami sokkal őrültebb, mint a legőrültebb sorozatgyilkos elméje.

Nagyon örülök, hogy ez egy jól sikerült regény, mert nagyon bíztam benne, a hangulatos borító és az alapötlet után valami ehhez hasonló olvasmányra számítottam. Okosan kitalált sci-fi egyveleg, ami nem esik túlzásokba, és ahol a thriller szál szervesen kapcsolódik a fantasztikus ötlethez. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy nyomasztó, de ötletes és izgalmas könyvet olvasni.

pat P>!
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Schrödinger spoiler! Hát persze, hogy az időutazás összes paradoxonjára is a kvantum a megoldás! De még a multiverzumot is el tudom így hinni!
Hogy is nem jutott ez eddig az eszünkbe? Annyira elegánsan vágja ketté ezzel a zseniálisan egyszerű ötlettel minden elméleti kifogásunkat már a kezdeteknél, és teremt lehetőséget bonyolult logikai bakugrások megszelídítésére. Teszi mindezt ráadásul kiváló stílusban (főleg mikor E/3), kedvesen megidézve bizonyos Simmons-regény főgonoszát is. Kicsit koppintja ugyanakkor Az időutazás duológiát is, de ez mellékszál. :))
Csak egy kicsit túldrámázza. És túlbonyolít ott, ahol nem is kellett volna. Főleg a végét, ott kicsit morcos is lettem, pedig menet közben nagyrészt standing ovation volt, meg erős hajlamom a 4.5 csillagra.

És nem tudom, itt kell-e szólni, de szeretném jelezni, hogy én nagyon, nagyon lennék valamiféle ilyen ügynök! Úgy érzem, volna hozzá tehetségem, és utazgatni is szeretek. Időm meg, mint a tenger! :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Az univerzum nem jó vagy rossz. Az univerzum hatalmas, és teljesen közömbös irántunk.

1 hozzászólás
ViraMors P>!

Minden emberi teljesítmény semmivé zsugorodik a csillagokhoz képest.

ViraMors P>!

A bárányokat feláldozzák, a patkányok életben maradnak.

ViraMors P>!

Régen úgy gondolták, hogy a pokol az Isten hiánya, de a pokol a halál hiánya.

Kapcsolódó szócikkek: pokol
ViraMors P>!

Mi sorozatként gondolunk az időre, de az idő mutálódik, nem lineáris.

Kapcsolódó szócikkek: idő
ViraMors P>!

Élsz, suttogtam. Még élsz. Letéptem egy lapot a kép mellett heverő Red Roof jegyzetfüzetről, és fekete filctollal ráírtam: AZ ÉLET ERŐSEBB AZ IDŐNÉL.

NewL P>!

Kételkedünk a csodákban, de amikor megtörténnek, úgy fogadjuk őket, mintha mindennapos események lennének.

ViraMors P>!

– Ez jól állna magának – mondta az egyik árus, egy platinaszőke fürtös nő, miközben feltartotta a legkihívóbb rózsaszín pántos felsőjét, amelyen Hello Kitty volt egy AK-47-essel: KALASHNIKITTY.

ViraMors P>!

Amikor az emberek a végtelenről beszélnek, olyan dolgokra gondolnak, amelyeknek soha nincs vége, de a végtelennek egy másik oldala is van. A végtelen hiány is lehet.

ViraMors P>!

– Ismerek egy mesét az erdőben lakó szellemekről, akik az elevenek előhírnökei, olyan lelkek, akik már a testük előtt megszületnek. A szellemek élik az életüket, és utána a testük is éli ugyanazt az életet, de mindig le van maradva pár lépéssel.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ania Ahlborn: Vértestvérek
Mur Lafferty: Hat ébredés
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Stephen King: Joyland
John Scalzi: Fejvesztve
Blake Crouch: Sötét anyag
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja