Angyalok ​pokla 63 csillagozás

Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

A ​közeli jövő technológiailag sokkal fejlettebb Amerikájában járunk. Tíz évvel ezelőtt egy atomrobbanást követően Pittsburgh a hamu martalékává vált, a túlélők és az ország többi része pedig egy zord disztópiába menekült, ahol a média és különböző virtuális kiterjesztései befolyásolnak mindenkit, a társadalmat körbelengi a pornográf tartalom és a szexipar, a bűnözők kivégzését pedig élőben lehet nézni bárhonnan.
Dominic Blaxton a pittsburghi katasztrófa egyik túlélője, a tragédia során azonban elvesztette a feleségét, aki születendő lányukkal volt terhes. Jelenleg biztosítási kárigényeket mér fel egy magáncégnek: gyilkossági ügyekhez köthető holttesteket keres az Archívumban, a város épületeinek, parkjainak és látványosságainak interaktív rekonstrukciójában, ahol a valaha élt lakosok szimulációi is megtalálhatók. Dominic a virtuális térben történő nyomozás mellett újra és újra átéli a feleségével közös utolsó emlékeit is, a veszteség folyamatos érzete pedig komoly alkohol-… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634196907 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196891 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 2


Most olvassa 4

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Pittsburgh, az acélváros, a három folyó találkozására épült összefüggő ipari konglomerátum, tíz éve már csak egy füstölgő, radioaktívan sugárzó, rettenetes kráter. Bekövetkezett az, amitől titokban mindannyian rettegünk, eljött a végzetes pillanat, és volt, aki kinyissa azt a bizonyos bőröndöt. Elszabadult a Pandora szelencéjébe rejtett minden borzalom és a világra szenvedéssel teli időszak köszöntött. Pedig ez a világ nem volt már kerek azelőtt sem. Az erkölcsök elkorcsosultak, az értékrendek már rég nem működtek, azonban ezt a dekadens, érzelmi és értelmi nihilbe tartó száguldást a bekövetkezett tragédia csak tovább gyorsította.
Nincs már magánélet, nincsenek rejtett, tiszta érzelmek, csak a keserűség és a csömör arat. A morál puszta szó marad csupán. és csak a hedonista, élvhajhász attitűd tarol, a társadalom tovább polarizálódik, a szupergazdagok keze mindenhová elér.

Ebben a felpörgetett világban a nagy tömegek egy durva agyi implanton, az adware hálózatán keresztül csatlakoznak a virtuális valóságba és a nap huszonnégy órájában ezen függnek. Ezen keresztül kommunikálnak, dolgoznak, szórakoznak és úgy általában – ebben élnek.
A hálózat egyik legfelkapottabb szegmense az Archívum, amely a valamikori térfigyelő és biztonsági kamerák felvételei alapján rekonstruálja és bejárhatóvá teszi az elpusztult Város rögzített tereit. Ez a virtuális tér azonban sok más lehetőséget is rejt magában az egyszerű katasztrófaturizmuson túl. Lehetővé válik például bizonyos káresetek utólagos rekonstrukciója. Ezzel foglalkozik Dominic, a regény főszereplője, egy magánnyomozó ügynökség alkalmazottjaként. Dominic számára, aki a tragédiában elvesztette várandós feleségét, ez a munka kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy permanens alkohol- és drogmámorában szinte bármikor együtt lehessen a múltjával és a tagadásba menekülhessen a valóság rémületesen üres hétköznapjai elől.
Egyik nyomozása során belecsöppen a hatalmasok kegyetlen, aberrált, perverz világába, amely a felső tízezer, a decens művészvilág és egy beteges vallási szekta köreibe forgatja Dominicot. Ahogyan a virtuális és a való világ egyre jobban egymásba folyik, a múlt sötét titkai egyre közelebb kerülnek a felszínhez, úgy válik hősünk nyomozása egyre inkább rögeszméssé, a cél pedig már fatális, hiszen, aki tíz éve csak a szellemek között, privát démonai árnyékában él, annak meglehetősen rövid a vesztenivalóinak listája.

Hangulatában rendkívül erős a regény, mintha a hardboiled noir ölelkezne Gibson, vagy Morgan cyberpunk világával. Olvasás közben végig egy zaklatottan lüktető, nyugtalanító dallam motoszkál a fejedben, akár ha te is ott járnál az elpusztult város reménytelenül fekete-fehér, ködös, sejtelmes utcáin-terein. Dominic pedig az utóbbi idők olvasmányainak egyik legszebben kidolgozott, legsikerültebb karaktere számomra, akiről hiányzik ugyan a ballonkabát, és direktbe van kötve a világhálóra, de gondolataiban, érzéseiben mégis a tépelődő, önmarcangoló, magányosan dolgozó, szívós bulldogként nyomuló nagy öregeket idézi. Amennyire taszító szereplő, annyira vonzó is egyben.
Tekintve hogy ez a könyv volt Tom Sweterlitsch első regénye, úgy gondolom, hogy ennél ütősebb belépőt senkitől nem várhat a hálás olvasó. Ajánlom a regényt, de aki már olvasta a Letűnt világokat, az feltétlenül vonatkoztasson el tőle és adjon egy esélyt a gyökeresen más témának és hanghordozásnak.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Felfelé kerekítettem a csillagozást, mert nekem ez a könyv túl tömény volt. Nem olyan, mint az előző kötete, utáltam ezt a világot, ami a szexen és erőszakon élt. Az emberek az Adware, egy fejbe ültetett hálózat segítségével állandóan kapcsolatban vannak a hálózattal. Nincs magánélet és semmi sem szent. Főhősünk depressziós és függő, tíz éve a feleségét gyászolja, miközben egy magáncégnek nyomoz. Véletlenül csöppen egy nagyon csúnya esetbe, egy meggyilkolt lánnyal kapcsolatban. Innentől kezdve az élete veszélyben, és azt sem tudja, kik és mit akarnak tőle. A futurisztikus körítés ellenére ez egy kemény thriller, beteg elkövetőkkel.

NewL P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Talán ezt a könyvét még jobban is szerettem, mint a Tom Sweterlitsch: Letűnt világok -t.
Itt is a világ felépítése korrekt, bár a beültetésekről olvastam volna többet is. Okoscímkék, állandó reklámok, online társadalom. Ez valahol elborzasztott (mert én még facebook felhasználó sem vagyok, annyira nem az interneten akarom élni az életemet), de a mostani informatikai fejlesztések, nagyon efelé a világ felé tendálnak. És ebben az érdekes világban a főhős belekerül egy olyan esemény folyamba és nyomozásba, amibe esze ágába sem volt belecsöppenni, és bár az Archívumban jól tud kutakodni, azért nem igazán nyomozó. Az író megint sikeresen alkotott egy főhőst, akit ugyan nem tudtam igazán megszeretni (olyan szerencsétlen), de a szimpátiámat és a részvétemet elnyerte, ezért végig izgatottan olvastam a történteket. Ajánlom.
A borító meg egyszerűen csodálatosan szép.

2 hozzászólás
Razor P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Tíz évvel ezelőtt Pittsburgh egy atomrobbanásban megsemmisült. A hogyan és a miért lényegében mellékes is – bár idővel a regény röviden kitér rá –, a fontosabb az, hogy milyen nyomott hagyott ez a túlélőkön, akik nem tartózkodtak a városban a támadás idején. A gyászt feldolgozandó jött létre az Archívum, mely a város virtuális, szinte élő mása archív felvételekből rekonstruálva.
A regény főszereplője Dominic Blaxton, aki potenciális biztosítási csalásokat (valóban meghalt-e az illető a támadás során) vizsgál ki az Archívumban, egyúttal ennek a virtuális világnak és a drogoknak a rabja. Dominic a terhes feleségét vesztette el a támadásban és azóta sem volt képes továbblépni. Épp egy holttest ügyében nyomoz, amikor drogproblémái végett elbocsájtják és terápiára kell járnia. A terapeutája beajánlja egy gazdag vállalkozónak, aki igen különös feladatot bíz rá: valaki elkezdte kitörölni a lánya minden nyomát az Archívumból és az illető felderítését Dominic-re bízza. Dominic nyomozása természetesen egyre bonyolultabb lesz és idővel úgy tűnik, hogy a félbehagyott gyilkossági ügyével is összefügghet…
Sweterlitsch előző könyve sem volt egy könnyed olvasmány, ám ez szerintem rátett még egy lapáttal (vagy inkább abban finomított, fordított keletkezés ugyebár). A regény jövőképe egyfajta cyberpunk, ahol a nagyvállalatok ugyan nem olyan jelentősek, de az internet majd mindenhol ott van és szinte mindenhonnan dőlnek a reklámok, a hírek, vásárlási ajánlatok és mindent átjár a szex. Az elnök asszony laza erkölcsű volt fiatalon? Tessék, itt a felvétel. Megöltek egy fiatal lányt? Íme, néhány topless felvétel. Szóval nagyon durva és ijesztő jövőképet fest fel, amitől sajnos nem is állunk olyan messze.
A regény gyenge pontja nálam a főszereplő volt, valahogy nem tudtam Dominic-kal szimpatizálni, amikor drogos mámorában szenvedett, meg úgy összességében is elég szerencsétlen flótás volt. A nyomozását viszont szórakoztató volt követni, így az átlendített a nehezebb részeken is.
Ha tetszett a Letűnt világok, akkor mindenképp érdemes egy próbát tenni az Angyalok poklával is. A történet közel sem olyan bonyolult, de egy fokkal így is nehezebb olvasmány.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196891 · Fordította: Farkas Veronika
4 hozzászólás
csartak P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Bár a könyv népszerű, én nem találtam meg a történettel a közös nevezőt. Nehezen haladtam vele, sajnos a felénél meguntam. A háttérvilág még ötletes volt, bár az, hogy ebben az Adware világban szinte minden a szexizmusra, a nők mutogatására, kihasználására épül, kicsit erős volt. Ez a Pittsburgh imádat sem segített a dolgon, totál idegen volt nekem. Szerintem indokolatlan az egész város virtuális kiépítése. Aztán ott van főhősünk vergődése, megszállottsága a nők között, bár közben a felesége emlékét sem ereszti. Nagy szerelem az övék, de közben mégis spoiler
Végül pedig ott vannak az unalmas monológok, hogy hányszor issza a kávét Starbucksban, milyen helyen eszik HoHos-t vagy mi a fenét.
Nem szórakoztatott, csalódás volt a szerző előző könyve után (Letűnt világok), az kifejezetten elmés, borzongató mű volt számomra. Azt viszont ajánlom mindenkinek.
spoiler

7 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Az Angyalok Pokla inkább disztópikus, mint sci-fi. Pontosabban úgy fogalmaznám, hogy egy sci-fi keretbe öltöztetett disztópia világ. Tom Sweterlitsch erősen megformálta azt a jövőképet, amely már a mi kis 21. századunkban is jelen van, de még nem ennyire ijesztő formában. A könyvben, az emberek agyában elhelyezett kis szerkentyűk által szinte állandó az agymosás, a túltolt reklámok, a folyton megjelenő pornógráfia és a politikai botrányok. Ismerős? Mint ahogy 2019-ben is, ha bekapcsoljuk a telefont, vagy a számítógépet, szinte mindenhol ilyen reklámokba botlunk, mindenhol meg akarnak győzni bennünket arról, hogy miért az ő terméküket válasszuk, miért azt vegyük meg. Sweterlitsch erre elég nagy hangsúlyt fektetett és szemléletesen bemutatta, hogy mi is várhat ránk, vagy a következő generációra.

Őszintén mondom, hogy én már attól feszült és ideges lettem, ahogy elképzeltem: az agyamba ültetnek egy kis gépet, kapok egy plusz retinát, és folyamatosan villognak a reklámok. Bárhova nézek, akarva-akaratlanul is, de felugrál mindenféle dolog, amitől már képtelenség megállapítani, hogy mi a valóság és mi nem.
Nem kevésbé tett paranoiássá az sem, hogy állandó megfigyelés alatt lehet tartani az embert, illetve bárki készíthet videókat bárkiről, amit aztán feltesznek a hálóba, hogy később kiéljék a saját mocskos fantáziájukat. Különböző kivégzéseket lehet élőben végignézni. Hátborzongató.
Maga a krimi szál érdekes és izgalmas volt. Mégis azt kell mondanom, hogy nekem a technológia bemutatása feküdte meg a gyomrom és rázott meg lelkileg. Nem szeretnék ilyen világban élni.
(Zsófi)
További leírás:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/11/28/tom_sweter…

Niitaa P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/02/tom-sweterlitsc…

"Ijesztő belegondolni, hogy talán pár év, egy-két évtized elegendő ahhoz, hogy a könyvben felvázolt világ kilépjen a valóságba, hiszen a technológia folyamatosan fejlődik, az ember új és még újabb terveket akar megvalósítani. Mint egy jóslat, úgy hatott az elmémre ennek a kifacsart világnak a képe, ahol az értékrendek össze sem hasonlíthatóak egy most élő átlagos emberével. Azáltal, hogy az ember minden pillanata rögzítésre kerül és szinte bárki számára hozzáférhetővé válik… teljes mértékben beleborzongok a tudatba.
Ezt a könyvet a kiépített világ vitte el a hátán. Míg a szereplő mellől átélhetjük mi is a folytonosan arcunkba villódzó reklámok okozta fásultságot, megismerjük a technológiai rendszert, valamint az új társadalom felépítését egyaránt. Jól látható keretet alkot az eseményláncolatnak, mely viszont már kevésbé tűnik izgalmasnak. A krimi szál számomra túl egyhangú volt. Az Archívumba történő lépkedés, a gyásztól nehéz léptek és a drogoktól homályos látásmód nem tudta kellőképp felpiszkálni a kíváncsiságomat, így csak egy mértékletes érdeklődésre futotta tőlem. Egy ponton érezhetően erőre kap a könyv, szinte hallani szaggatott sóhaját és érezni mocorgását, ugyanakkor az erejéből többre nem futja. Mindössze álmos pillantása válik tartósan éberré.
Egyik felem többre számított, hisz rengeteg potenciál rejtőzik a történetben, ugyanakkor a másik oldalon úgy érzem, hogyha ezeket a rejtett értékeket felhasználta volna a szerző, elveszett volna a lényeg. Bonyolult képlet. Sokszor eltelített, folyamatos gondolkodásra ingerelt. Rengetegszer szerettem volna folytatni, ám ahogy elolvastam pár sort, feltámadt bennem a szenvtelenség érzete. Máskor pedig úgy éreztem, le kell tennem, de képtelen voltam rá, mert épp akadt egy-egy olyan mozzanat, aminek muszáj volt a végére járnom.
Összességében azt mondanám, hogy ez a könyv túlságosan egyedi ahhoz, hogy a klasszikus osztályozási rendszer alapján be lehessen sorolni. Kicsit ez is, kicsit az is. De már csak a felfestett alternatív jövőkép miatt is érdemes kézbe venni."

luthienlovemagic IP>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

Megvallom, a szerző előző könyve, a Letűnt világok nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy elolvassam, viszont az Angyalok pokla igen, így nem haboztam, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy elolvashatom. Hozzáteszem, hogy a lehető legtöbb szerzőnél szeretek megjelenési sorrendben haladni, mert így látható igazán a fejlődés, így külön kapóra jött, hogy ez a szerző első regénye. Ez érződik is rajta, de ugyanakkor ígéretes kezdet, főleg, ami a világteremtést illeti, mert abban különösen erős. Akárcsak maga az alapötlet.

A szerző nagyon ötletesen és részletesen ragadja meg ezt a cyberpunk alapot, mindent megalapoz, minden apró mozzanat jól átgondolt. A virtuális valóság funkcióit és lehetőségeit rétegelten és aprólékosan mutatja be, miközben a szereplőit mozgatja és a cselekményt is építi. Ez természetessé teszi a háttérvilágot, mintha mindig is így lett volna. Nem lesz zavaróan kihangsúlyozott, hogy úgy érezze az olvasó, hogy „nézd csak, ez az általam kitalált valóság, és ezt tudja”. Ez nagyon jól van így, mert ezáltal amellett, hogy el lehet időzni a világ apró finomságain, teret ad a történéseknek is. Amik viszont néha megakadnak, döcögnek, vagy éppen egy helyben toporognak. Ez főleg a közepére igaz, mert az elején és a végén egész jól halad előre, ahogy közeledünk a bevezetés fontosabb mérföldkövéhez, illetve a végkifejlethez. De ahogy középtájon elér az első meghatározó eseményhez (a főszereplő visszamond egy előzőleg elvállalt munkát), egy időre leáll, és egészen egy fontos szereplő megjelenéséig szinte csak vánszorog a cselekmény. Ez utóbbihoz hozzátesz a végig depresszív hangulat, ami a főszereplő múltja miatt nem is csoda, hisz tíz éve, a felesége a pittsburghi tragédiában bekövetkezett halála óta gyászban él, amihez drogfüggőség és alkoholizmus társul, emiatt káosz uralkodik a fejében, ami az egész könyvre hatással van. Így néhány helyen érthetetlenné válik a gondolatmenet – noha az ok alapvetően érthető. Értem, hogy Sweterlitschnek részben ez lehetett a célja, viszont ez az élvezet rovására megy. Ezeket a részeket viszont ellensúlyozza az, mikor a szerző hagyja kibontakozni a történéseket.

Összességében az Angyalok pokla egy tisztességesen összerakott első regény. A háttérvilág kidolgozása és a végkifejlet erős. A hangulat depresszív és nyomasztó, ami illik a történethez. A regény közepe viszont leül, ami főleg a nem túl erős krimi vonulatnak köszönhető, amely végeredményben gyengíti az egész szöveget.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/04/21/konyvkritika_…

Amadea>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

– Hát, mindenesetre, a költészet halhatatlan, de a szépséget ezernyi galamb falja fel - nyugtázza Twiggy. – Rengeteg időm lesz még a chilei szürrealizmus tanulmányozására akkor, amikor már senki sem akarja, hogy az ő ruháját viseljem."

Sweterlitsch [kíváncsi vagyok, hányszor írhatják el a nevét] előző könyvével, a Letűnt világokkal a múltba, az Angyalok poklával a jövőbe repít minket – egy rettenetesen lelketlen, elidegenítő, cyberpunkszagú jövőbe, ahol nagyon, nagyon nem szeretnék élni.

Magányos a könyv főhőse, Dominic, aki a pittsburghi atomkatasztrófában elveszítette várandós feleségét, és magányosak leszünk mi is olvasás közben. Nincsenek valódi kötődések, őszinte kapcsolatok abban a világban, ahol nyilvánosan végeznek ki bűnözőket, a gyilkosságok áldozatai valóságshow-szereplőkké válnak, ahol az emberek éhesek a gyönyörű lányok megcsonkított testének minden négyzetcentiméterére (lehetőleg minél nagyobb felbontásban), nincs intimszféra, nincs magánélet, minden eladható, mindenki kurva próbababa, amiket habozás nélkül a szemétdombra hajítanak, amint találnak egy újabbat, ragyogóbbat.

Elveszett lelkekként bolyongunk Dominickal az Archívumban, Pittsburgh interaktív szellemvárosában, sok más látogatóval együtt, akik képtelenek elszakadni a múlttól. Dominicot a munkája is az Archívumhoz köti, a Pittsburgh megsemmisüléséhez kapcsolódó haláleseteket vizsgálja, a történet idején a fiatal Hannah Massey-ét, akinek furcsa módon minden jelét törölni akarják az Archívumból.

A béndzsa felvezetésem alapján egy jövőben játszódó, klasszikus vonalvezetésű krimire lehetne asszociálni, de valójában ez egy hiperaktív drogos utazás egy disztópia mélyére, paranoid cyberpunk thriller vargabetűkkel, egy súlyosan deepressziós ember önkínzó emlékein tapodva.

Nekem totál ismeretlen szerző volt Tom Sweterlitsch, pedig a könyvek fülszövegei alapján sejthettem volna, hogy nekem való; ez a regénye is egy műfaj-és ötletbomba, aminek minden összetevője megfelelő mértékben van jelen. Hihetetlenül erős a képisége, szinte erőszakos, nagyon jól átadja, milyen lehet az Adware-en (az okostelefonok agyba ültetett implantátum-testvére, a behelyezéséhez le kell venni a koponyatetőt, ami hétköznapi rutinműveletnek számít) keresztül látni a világot. Azonos súlyban van jelen ennek a kifacsart világnak a bemutatása, Dominic nyomozása és az ő saját története, ami viszont változatlan évszázadok óta; a gyászoló házastárs, akit tűzként égetnek a ballépései, minden rossz szó, amit kiejtett a száján és a bűntudat, amiért nem becsült meg minden egyes pillanatot, amit a feleségével tölthetett.

Ez egy szuper regény, de ha a lelkem mélyére nézek, nem szerettem olvasni, ill. egy ponton túl rettenetesen elcsigázott, nem bírtam el a súlyát a saját problémáim mellett, és a cyberpunkot se szeretem, még ha ilyen elegánsan is van beépítve a történetbe. A Letűnt világok inkább az én könyvem volt, mindig jobban szerettem a múltat, mint a jövőt – de ez már egy másik történet.

Ui.: Kíváncsi lennék, miért kapott a könyv ordítóan nyolcvanas évekre hajazó magyar címet, komolyan, mintha Wilbur Smith fejéből rángatták volna elő.

3 hozzászólás
Bori_L P>!
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

szavak nélkül

Nem féltem eléggé ettől a könyvtől, pedig kellett volna. Bár igazából, ha tudom, akkor talán el se olvasom, nem így, nem most. Nagyon felkavart. Én amúgy is szorongós típus vagyok, akkor is kitalálok valami aggódnivalót, amikor amúgy az ég világon semmi okom rá, és vannak dolgok, amikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Ilyenek a spoiler is. Nem tudok mit kezdeni ezzel a kegyetlenséggel. Sokkol. Leblokkolok. Ezt csak azért írtam le, mert egyáltalán nem biztos, hogy megtalálom a megfelelő szavakat ahhoz, hogy erről a könyvről beszéljek.

Tom Sweterlitsch ebben a könyvben is kitett magáért. Nem is tudom, hol kezdjem a nyomasztó dolgok felsorolását:
A) Tíz évvel ezelőtt Pittsburgh megsemmisült egy atomrobbanásban (érintőlegesen van róla szó, hogy miért és hogyan történt a dolog, de ez igazából csak a hátteret szolgáltatja a sztorihoz). Az elmúlt két évben nem egyszer álmodtam azt, hogy felrobban mellettem egy bomba és meghalok, vagy nukleáris sivatagban találom magam. Helló, kezelhetetlen és irreális félelmek!
B) A szép új világban mindenkinek az agyába (az agyába!) van építve egy készülék, amivel csatlakozik a világhálóra, azaz 0-24-ben él a kapcsolat, mindenhol reklámok (kivéve ha van elég pénzed, hogy kikapcsold őket), bulvárcikkek és streamek ömlenek kontrollálhatatlanul, virágzik a pornóipar és az erőszak kultúrája. Erről nem szoktam álmodni, de az egyik legnagyobb félelmem az, hogy egy ilyen 0-24-ben online világ felé haladunk.
C) A főszereplőnk egy középkorú drogos férfi, aki a robbanásban odaveszett feleségét gyászolja tíz éve spoiler. Ráadásul egy halott nő ügyében nyomoz, akit meggyilkoltak. Nem tud elszakadni a múlttól, a halott feleségétől, a robbanás előtti életétől.
D) spoiler
E) Szintén a robbanást követően a túlélők emlékeire támaszkodva létrehozták az Archívumot, ahol egy online térben gyakorlatilag megőrizték a várost és az ott élő embereket. Bárki újraélheti az archivált emlékeit. Brrr. Ez majdnem ugyanolyan hátborzongató nekem, mint a második pont.

Az egész történetből végig sugárzik a frusztráció, a menekülés, a „normális” élettől való totális elszakadás, a kétségbeesés. Engem egyszerűen elmosott, magába rántott. Spoilerek nélkül nem tudok a történetről beszélni, azok nélkül pedig nincs értelme. Még el kell távolodnom tőle. Talán pár nap múlva kiegészítem még ezt az értékelést.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Egyszer megkérdezte, hogy keresztény vagyok-e, és elmondtam neki, hogy nem, én nem hiszek Istenben.
    – Te a szerelemben hiszel – állapította meg.

303. oldal

csartak P>!

– A Beatles tagjai LSD-n éltek, és tudatmódosítókat használtak írás közben – magyaráztam neki –, úgyhogy magának lélekgyógyászként több esélye van a dalszövegeik megfejtésére, mint nekem.
– Ez így igaz – válaszolta –, de lehet, hogy nekem elkerülik a figyelmemet olyan irodalmi aspektusok, amelyekre a maga figyelme ki van hegyezve. Tudja, sokkal több Baudleaire ragadt rám a beszélgetéseink során, mint az appokból, úgyhogy ketten együtt talán értelmezni tudnánk az Abbey Road-ot…

Kapcsolódó szócikkek: The Beatles
csartak P>!

A fiatal nő teste odalent hever a Nine Mile Run vize mellett, félig a folyó iszapjába süllyedve.

(első mondat)

Boglinc P>!

[…] az az öregasszony, Paris, arany sztreccsnadrágban könyörög nekem, hogy tegyem át a foglalásomat a Hiltonba […]

2 hozzászólás
csartak P>!

Pár perccel később felhívott, a profilképe csupa télapószakáll és kedves, kék szempár volt, Adware-e olyannak tűnt, mintha ezüstvezetékek hálózata lenne a koponyájában, vékony szálú haja mögött. Ez a Tryst kávézóban történt, az ő wifijükön ment a beszélgetés. Az én Adware-em eléggé le van pukkanva, rettenetes képsebességgel fut, és egy töredékmásodpercnyi késleltetéssel közvetít a valósághoz képest. Ahová csak néztem, a főnököm képére vetülve egymásra rétegződő kávéházi menük, latteválasztékok, eszpresszók, mokkák és bársonyos kávék lebegtek, amelyeknek a fair trade származását és biominőségét igazoló feliratok ott szaladtak az összes kávészacskón.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
BBetti86>!

A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlanul vágyjanak az emberre.

221. oldal

Boglinc P>!

A politika többnyire nem más, mint tágan értelmezett szimbólumok manipulálása.

Boglinc P>!

[…] olyanok vagyunk, mint a hajléktalanok, a Walker Memorial baptista templom előtt, az épület videótáblájának a fényében: Jelöld Jézust ismerősnek.

Boglinc P>!

Én nem a boldogságot keresem, csak a megkönnyebbülés buborékjait, mint egy fuldokló, aki kapva kap egy kortynyi levegőn is.

zsuzsyb>!

Jézus Krisztus szent szíve ott lóg a lépcsőfordulóban.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Bezárt elmék
Mur Lafferty: Hat ébredés
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
J. D. Robb: A halál fényében
Zachary Mason: Void Star
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Thomas Harris: Hannibal
J.D. Barker: A negyedik majom