Kertész ​a vártán 6 csillagozás

Tom Sharpe: Kertész a vártán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Wales ​legszebb természetvédelmi területének közepén, egy otromba kastély kertészeként éldegél roppant elégedetten Blott, a drezdai zsidógyanús lelencből avanzsált II. világháborús olasz bombázónavigátor, aki sohasem járt Itáliában, s egy kukkot sem ért olaszul, viszont navigációs hiba folytán Angliában lesz hadifogoly, s harminc éves fáziseltolódással szeret bele előbb a családfáját nem firtató angolokba általában, majd az úrnőjébe egyedileg. Úrnője, a Brünhilda-szerű Lady Maud szabadulni szeretne férjétől, Sir Giles-tól, aki egyrészt nem biztosítja számára a megígért örököst, másrészt trükkös módon szeretne maga is szabadulni a megunt asszonytól és a gyűlölt kastélytól: befolyásos parlamenti képviselő lévén, elintézi, hogy a kastélyon is átvezető autópályát tervezzenek a természetvédelmi területre: így ő bezsebelheti a kisajátítási kártérítést. Maudot pedig meg fogja ütni a guta. A szerelmes Blott és a walesi környezetvédelmi lobby azonban közbelép…
A világhírű szerző ebben… (tovább)

Eredeti mű: Tom Sharpe: Blott on the Landscape

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Teleteacher, Budapest, 1997
298 oldal · ISBN: 9638570016 · Fordította: Mikócs Pepe, Mészáros Viktor

Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
Tom Sharpe: Kertész a vártán

Frenetikus.
Nem kétséges, hogy Tom Sharpe máris hatalmas eséllyel pályázhat egy helyre kedvenc íróim egyeseket talán irritáló körében. Ez az ember egyszerűen nem ismer mértéket. A legképtelenebb helyzetet is képes tovább fokozni, nemcsak a végtelenségig, de még azon túl is, sőt még a visszaútra is tartalékol. S mikor a kezdeti idegrángás után kezdjük már megszokni a megszokhatatlanul extrém szereplőket, akkor mindig előáll egy még groteszkebb figurával, s bebizonyítja, hogy a lehetetlen nemcsak lehetséges, de egészen hétköznapi dolog is. A történetet két banális mondatban is összefoglalhatjuk.
Sose bízz egy politikusban! (Ebben ugye nincsen semmi új.)
És sose húzz újat egy gyermekáldásra áhítozó középkorú nővel, akinek ifjúsága teljében sem szépségkirálynői koronáktól roskadozott szobája fala. (Ha ez a diplomatikus mellébeszélés folyamatosan is menni fog, akkor lehet, hogy én is felcsapok majd politikusnak. Ebben az esetben természetesen érvényét veszti az előző pont!)
Röviden ennyi. Hosszabban meg jobban jár aki inkább Sharpe-ot olvas, mint engem. És viccesebb is.
Még szerintem is.

>!
meseanyu MP
Tom Sharpe: Kertész a vártán

Kicsit kevésbé volt fergeteges, mint az Éretten éretlen, de hatalmas sztori volt ez is. Sharpe nagyon jól szövi a szálakat, tele van fordulatokkal ez a regénye is, és bár eléggé vaskos és fekete a humora, mégis rendkívül szórakoztató.


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain 

Gyakorlati értelemben Dundridge egy két lábon járó természeti csapás. Másrészt azonban tényleg vonzódik a propagandához. Az elgondolásai mindig jól hangzanak, eddig még évről évre előléptették, s elkerülhetetlen módon egyre feljebb emelkedett a szakszerűtlenség árhullámán, mert az állampolgárokat mindig meg kellett menteni az éppen aktuális ötletének gyakorlati következményeitől.

>!
SteelCurtain 

DUNDRIDGE szörnyű éjszakát szenvedett végig a Handyman Armsban. A szobájában lejtett a padló, besárgult a mennyezet, okkerszínű volt a sublót, és a ruhásszekrény ajtaja önerőből újra meg újra kinyílt, mindig pontosan tíz perccel azután, hogy Dundridge becsukta. E mutatványát a szekrényajtó igen lassan és undorítón harsány nyikorgás kíséretében adta elő, majd lágyabb hangfekvésben tovább recsegett, egyfolytában addig, amíg csak Dundridge ki nem mászott az ágyból, hogy megint becsukja. Azzal töltötte a fél éjszakát, hogy a fejét törte, mivel tarthatná zárva a szekrényt, a másik felét meg azzal, hogy hallgatta a szomszéd szobából átszűrődő zajokat, amelyek erősen zavarták, mivel azt sugallták, hogy az odaát tartózkodó vegyespáros férfitagja a Dundridge-ét jóval meghaladó méretekkel és temperamentummal rendelkezik, ami kétségbeesett nyüzsgésre sarkallta Dundridge fantáziáját. Két óra tájban sikerült elaludnia, de háromkor máris felriasztotta a mosdó lefolyójából hirtelen és harsány szörcsögés közepette felbugyborékoló víz: a mosdó az elemi higiéniára fittyet vetve össze volt kötve a szomszéd szoba mosdójával. Fél négykor a hajnali szél ösztökélésére lassú lengésbe és ennek megfelelő fémes csikorgásba kezdett a fogadó Dundridge ablaka alatt elhelyezkedő cégtáblája. Négykor a szomszéd szobában egy férfihang megkérdezte valakitől, hogy akarja-e mégegyszer. – Az Isten szerelmére! – nyögött fel Dundridge, és a fejére húzta a párnát: ennyi már túl sok a jóból! Négy tízkor a szomszéd szoba ágyán folyó földrengésszerű tevékenység hatására ismét kinyílt a szekrényajtó, és szerelmes-lágyan kezdett nyikorogni. Dundridge feladta a küzdelmet, s álmai asszonyhibridjéhez fordult enyhülésért. Az ő segítségével végül sikerült újra elaludnia, de hétkor felébresztette az a visszataszító küllemű lány, aki teástálcával a kezében tört rá.
– Tetszik még valamit…? – kérdezte a lány félénk reménykedéssel.
– A világon semmit! – mondta határozottan Dundridge, azon gondolkodva, hogy őneki miért mindig csak a leggusztustalanabb szoknyák kínálják fel szolgáltatásaikat. Felkelt, és kiment a fürdőszobába, hogy megküzdjön a bonyolult gázboylerrel, amely láthatóan szerette volna vagy elgázosítani, vagy felrobbantani a használóját. Dundridge- nek azonban drága volt az élete, s végül beérte hideg vízzel.

>!
SteelCurtain 

Blott felegyenesedett, és az úrnőjére bámult. Lady Maud kartonruhát viselt, és ha másnak ugyan nem is, de Blott szemében egyértelműen gyönyörűnek tűnt. A kertész eme nézetét senki más nem osztotta, Blott szépségideálját azonban nem befolyásolta semmiféle divat. A nagy emlők, a vastag comb és a széles csípő a jó, vagy legalábbis kiadós anyai tulajdonságok tartományába tartoztak, s mivel Blottnak a születése óta sohasem volt sem jó, sem kiadós, sem egyáltalán akármilyen anyja, így nagy súlyt helyezett a potenciális anyaság ezen másodlagos jegyeire. A babágyásban most váratlanul elfogta a vágy. A virágmintás kartonruhát viselő Lady Maudra egyszerre koncentrálódott a kertész növénytani és állattani szenvedélye. Blott mindkét szeme kigúvadt.
– Blott! – szólt Lady Maud, aki nem vette észre, hogy mekkora hatást kelt éppen. – Ebédre jön valaki a Környezetvédelmi Minisztériumból. Vigyen valami virágot a házba! Jó benyomást akarok kelteni.
Blott bement az üvegházba, és megfelelő virág után nézett. Lady Maud megfordult, és mélyen lehajolt, hogy salátát szedjen az ebédhez. Blott éppen e pillanatban nézett ki az üvegház ajtaján, s az elébe tárt lélegzetelállító látvány az egész további életét eldöntötte. A Handyman család iránti csendes elkötelezettsége, addigi létének passzív hajtóereje egy csapásra elmúlt, s átadta helyét az aktív, mohó szenvedélynek.
Blottot nedves homokkal töltött térdzokni módjára vágta tarkón a szerelem.

>!
SteelCurtain 

– Autópályát kellene építenem egy olyan nő házán és parkján keresztül, aki meggyőzés címén puskával lövöldöz rám!
– És szemlátomást sosem találja el – sóhajtott fel bánatosan Mr Rees.

>!
SteelCurtain 

A parancsnok választásának ez volt az egyetlen elfogadható magyarázata, mivel Blott addig csupán farokgéppuskásként tevékenykedett, s ilyetén funkciójában is mindössze azzal járult hozzá a Vaterland háborús erőfeszítéseihez, hogy lelőtt két Messerschmidt 109-est, amelyeknek a bombázórajt kellett volna védeniük

>!
SteelCurtain 

A bekövetkező katasztrófának Blott volt az egyetlen túlélője, és mivel másnap reggel egy mentőosztag pucéran lelt rá egy olasz bombázórepülőgép roncsai között, mi sem volt természetesebb annál, mint hogy Blott maga is olasz. Senkit sem tévesztett meg az, hogy egy mukkot sem tud szólni a feltételezett anyanyelvén, legkevésbé az ügyeletes őrnagyot a fogolytáborban, ahová Blottot vitték. Az őrnagy ugyanis szintúgy nem tudott olaszul, és Blott volt az első foglya. Jóval később, amikor néhány igazi olasz hadifogoly érkezett Észak-Afrikából, kétségek merültek fel Blott nemzeti hovatartozását illetőleg, de akkorra Blott már megalapozta ottani jóhírét, mert semmiféle érdeklődést nem tanúsított a háború kimenetele iránt, és oly eltökélten demonstrálta a szökési hajlandóság teljes hiányát, hogy immár semmi sem moshatta le róla olasz voltát.

>!
SteelCurtain 

Blottban semmi kétség sem élt a sorsa felől, és az egészben az volt a legrosszabb, hogy amennyire meg tudta ítélni, a britek képtelenek lesznek megnyerni a háborút. Az angolok részben mintha teljesen megfeledkeztek volna arról, hogy háború van, ha pedig eszükbe jutott, olyan szakszerűtlenül harcoltak, hogy Blott igen meglepődött. Röviddel azután, hogy a Handyman Hallba érkezett, a Nyugati Parancsnokság hadgyakorlatot tartott a Cleene Forestben, és Blott elborzadva figyelte a villámgyorsan kialakuló káoszt. Ha ezeknek az embereknek a harci képességeitől függ az ő boldog fogsága, akkor jó lesz másutt keresni az üdvösséget!

>!
SteelCurtain 

– Maga könnyen beszél – vélte Sir Giles –, de nekem kell együtt élnem azzal a döggel! Fél éjszaka fenn van, és arról a kurva házról mennydörög, én meg főzhetek magam, ha enni akarok. Az sem tetszik nekem, ahogy állandóan az apja puskáját tisztogatja a konyhában.

>!
SteelCurtain 

– Ez azért van, Henry Turnbull, mert maga ügyvéd, és tiszteli a törvényt. Én nem. És mivel a törvény hülyeség, azt akarom, hogy ezzel mindenki tisztában legyen!

>!
SteelCurtain 

Lady Maud nem kifejezetten égő gyomorra való látványt nyújtott: nagydarab volt, a modora pedig nehezen emészthető.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon legenda
Ken Follett: Az idők végezetéig
Joanna Courtney: A walesi királyné
Richard Llewellyn: Hová lettél, drága völgyünk? I-II.
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Gwyn Thomas: Ősi vágyak komédiája
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Cassandra Clare: A hercegnő
Karen Marie Moning: Álom és valóság
James Aldridge: Hihetetlen visszatérés