Atticus ​nyomában 32 csillagozás

Tom Ryan: Atticus nyomában

Tom ​Ryan középkorú, túlsúlyos, szókimondó újságíró. De amikor a sors összehozza Atticus M. Finch-csel, a törpe snauzerrel, arra kényszerül, hogy újragondolja addigi életét.

Hogy pénzt gyűjtsön rákban elhunyt barátja emlékére, Tom elhatározza, hogy kutyájával együtt egyetlen tél alatt megmássza New Hampshire negyvennyolc legmagasabb hegycsúcsát – méghozzá kétszer.

Odafent életük legnagyobb kalandja vár rájuk.

A varázslatos, ám veszélyekkel teli téli mesevilágban hóval, faggyal és viharokkal kell megküzdeniük, és ez a különleges bátorságpróba idővel spirituális utazássá válik.

Alig egy hónappal a hazatérésük után újabb tragédia vár rájuk. Atticus megvakul, és a vérvizsgálat eredménye még nagyobb bajt vetít előre. Az újabb kihívással szembenézve Tom és Atticus elindul a sötét alagútban, hogy megtalálja a fényhez vezető utat.

Kis kutyáknak és tériszonyos, cinikus újságíróknak semmi keresnivalójuk a hegyekben…

Az Atticus nyomában egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633993279 · Fordította: Barthó Eszter
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633993262 · Fordította: Barthó Eszter

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Tom Ryan · Paige Foster


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Szöszmösz_Gorkie>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Nehéz értékelnem ezt a könyvet.
Igyekeztem észben tartani, hogy ez egy igaz történet, még is furcsa volt az elején az írásmód. Inkább naplószerű, sok leírással, nagyon kevés párbeszéddel.
Atticus egy kis csoda. Nem a hegymászásra gondolok elsősorban, bár az is tiszteletre méltó egy kilenc kilós kiskutyától, hanem arra, hogy nagyon sok ember életét változtatta meg azzal, aki. Ezt nem részletezném, el kell olvasni a könyvet, hogy tökéletesen érthető legyen.
Sajnos nekem a felsorolt hegyek nem sokat mondtak, mert sosem láttam őket. Az ilyen felsorolásokat kissé untam, de voltak részek, amiket imádtam.
Összeségében örülök, hogy olvashattam, mert egy nagyon szép történet volt és sosem felejtem el Tomot és Atticust

8 hozzászólás
Odett>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Sajnos ez a könyv elbukja minden ígéretét. Memoárba oltott kutyás könyv akar lenni. Ezeknek a kutyás könyveknek van egy stabil olvasóbázisa, akik joggal várnak el egy bizonyos attitűdöt az ilyen könyvektől. Sajnos itt a kutya nem központi figurája, csupán tárgya a szerző ambícióinak, minden nagyravágyását kivetíti rá, a „kis óriás”, és hasonló jelzőkkel illeti, minden oldalon ezerszer rágja a szánkba, mennyire rendkívüli a kutya, mennyire kiemelkedő a teljesítményük, repetitíven mantrázza az unalomig azt, amit a lelke mélyén magáról akar hinni, hogy ő, a szerző mennyire kimagaslik a szürke embermasszából. Nem elég neki, hogy hegyet másznak, ahogy ezerszer elmondja, túlsúlyos férfiként, még ebben a szűk hegymászós szubkultúrában is a többiek felé emelkedne… Ez az öntömjén egy idő után keserű szájízt hagyott bennem, karaktergyengeség részemről, de az önhittség viszolyogtat. Tehát elbukik mint memoár, mert számomra nem élvezhető egy rendkívül ellenszenves és tahó ember visszaemlékezése. Még a saját apjának is beszólt, hogy milyen jó nap is lenne az a mai a halálra… Aki nem sokkal később meg is hal. Illetve az apjával való rivalizálása is túlmegy egy határon. Az apja minden meg nem élt álmát valóra váltja, és ezt a szegény öreg orra alá is dörgöli…
Az elmesélés laza kronologikus rendben eleveníti fel az eseményeket, mert a fejezetek inkább epizodikusan építkeznek, minden rész tobzódik valamiféle amerikai tragikus giccsben, egymást követik a rákbetegek, a haldoklókkal való találkozások, az ilyen-olyan, az olvasó érzelmi megrázkódtatást célzó, Hajdú Péter showkat idéző aljas drámapettingek. Ha nem drámával akar megrázni minket, akkor a hegymászás nyújtotta, a természetbe visszatérő ember spiritualitás élményeit igyekszik tolmácsolni, és ez valamennyire sikerül is neki, de ezt is annyira repetitíven teszi, hogy az olvasó egyszerűen belefárad már ebbe az érzelmi túlstimulálásba.
A könyvben idézett gondolatok jók, és Atticus kutyus így ránézésre tényleg jópofa. De ennyi, és nem sok más.

2 hozzászólás
Niitaa P>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/11/tom-ryan-atticu…

"A könyv elolvasását követően, napokkal később is csak a megkönnyebbülést érzem amiatt, hogy végre véget ért. Mazoista hajlamaimat a felszínre hozva próbáltam haladni. Úgy küzdöttem a lapokkal, mint Tom a csúcsokkal. Folyamatosan bíztattam magam, hogy igen, képes vagyok rá, el tudom olvasni. S csak így sikerült tényleg a végére érnem. Tipikusan az a könyv, amit többet biztosan nem fogok kézbe venni. Bőven elegendő volt egyszer átélni ezt a sok mászást. Ha új kalandokra vágyom, inkább futok egy kört a lakótömb körül, mert akkor is több impulzus ér, mint amit a regény képes volt belőlem kiváltani.
Kutyás történetnek van titulálva, hiszen Atticus a fő oka Tom változásának. Ő miatta lett képes megtalálni az önmagába rejtőző kalandort, azt, akire az apja is büszkén tekinthetne. Sok mindenre megtanította emberünket, de végtére is, nem ez lenne a kutyák feladata? Hogy egyszerű jellemükkel a szépre és a jóra hívják fel a figyelmünket? Az apró dolgokban rejlő boldogságra? Egy jó séta örömére? A testmozgás okozta endorfinra? A barátság nyújtotta melegségre? De, pontosan ez.
Ha meglátok az utcán egy kutyát, a hangom három oktávval magasabban kezd csengeni. Ennyire lelkesedem ezekért a szőrös szeretetbombákért. Mégis, Atticus nem tudta elérni, hogy ő érte is rajongjak. Aranyos kutya, de távolságtartó. Kis buddha. A kutyákban legfőképp az általuk adott szeretetért rajongok. Atticus nem nagyon mutatta meg, milyen érzelmi fokokra képes. Ő csak ment, jóval a gazdi előtt, majd leült a tetőn és szétnézett.
Nem ez volt életem kutyás könyve. Talán, egyszer másként fogok majd visszatekinteni rá, s a közönyön túljutva a mondanivalójára fogok emlékezni. Talán, egyszer. Mindenesetre, nem sok reményt fűzök hozzá."

LittleStar P>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem a gondolataimat az értékeléshez. Ritkán olvasok Arany pöttyös könyveket, ám mégis, amibe belenyúlok, mindig jól sül el. Ahogy eddig az összes, ez is hatalmas kedvenc lett, teljesen rabul ejtett és a szívembe lopta magát. Nem is lehetne ez másképp, hiszen „kutyás ember” vagyok, bár minden más állatot imádok, mégis mivel saját ebem is van, természetesen a kutyák az elsők. Így Atticus sem lehet másképp. Imádtam, az elejétől a végéig. Elhatároztam, hogy nekem is kell egy törpe-snaci. Voltak benne vicces jelenetek/pillanatok, ahol, ha talán nem a vonaton ülünk (@seva007-tel) akkor hangosan nevettem volna. Viszont akadtak olyanok is, amik meghatóak voltak és bizony elgondolkodtattak.
A bátorság volt a legfőbb számomra ebben a könyvben. Meg talán a legyőzhetetlenség, hiszen Atticus számára sincs akadál, ahogy Tom is legyőzi a maga kis „démonait”. Aztán van benne némi politika, szerencsére olvashatóan, nem túl tüzetesen, és persze viccesen. Egy cseppnyit sem vont le a történet szerethetőségéből.
Aztán, ami számomra nagyon szívet melengető volt, az a példamutató gazdi Tom személyében, minden kutyának ilyen álomgazdára lenne szüksége, aki tudja minden mozzanatát a saját kis állatának, hiszen ha már rábízták (akár nevezhetjük Sorsnak is, vagy bárminek, aminek szeretnénk), akkor ahogy A kis hercegből megtanultuk, felelősséggel tartozik érte. Jó volt olvasni, hogy vannak még ilyen emberek a világon!!!
Mit is említsek még? A képek. Nem egyszer néztem meg őket, hol olvasás közben lapoztam hátra, hol mielőtt letettem/kézbe vettem a könyvet, nem tudtam betelni velük. Egy élettel teli, vidám kiskutya és a gazdája, kölcsönös szeretetben egymással. Csodálatos érzés volt látni!
A borító nekem abszolút kedvenc! A dombornyomás, az igényesség, szerettem, sokat tapiztam, hogy milyen jóóó domború, tényleg nagyon szép kiadás. Atticus pedig tündérmazsola rajta! *-*
Abszolút kedvenc lett, de ezt már az első oldalon tudtam!! :)

chhaya P>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Olvasás előtt nem néztem különösebben utána a könyvnek, így kissé mást kaptam, mint amire számítottam. Nem szimpla regény ez, hanem igaz történet arról, hogy egy különleges kiskutya hogyan változtatta meg egy középkorú férfi életét. Mégpedig szó szerint.

Bepillantást nyerhetünk Tom korábbi életébe: honnan jött és hogyan jutott a zavaros és színes életű tengerparti kisvárosba, hogyan szerzett magának az újságírással barátokat és ellenségeket, megismerjük apjával és családjával való ellentmondásos kapcsolatát… Majd színre lép Atticus M. Finch, ez az irodalmi névvel büszkélkedő 9 kilós kis törpe snaucer, aki fenekestül felforgatja az életét. A sztori innentől pár szóban összefoglalható: hősünk rájön, mi az igazán fontos az életben, rátalál önmagára, megbékél apjával, hegymászás, kutyaimádás, ennyi.

Amúgy jó kis könyv ez, de amikor kilencvenhatodszor* járja körül a témát, hogy „csak a hegyekben lehetek igazán önmagam”, akkor az igazán kitartó és empatikus olvasó is elkezd ásítozni, hogy oké oké, de ezen kívül történni is fog valami? Történik persze, és azok a részek igazán szívmelengetőek… Összességében jól esett olvasni, de senki nem számítson valami pörgős, fordulatos állattörténetre, mert távolról sem az.

* spoiler

TiszlaviczMarcsi IP>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Ebben a könyvben a túrák, a hegyek leírását szerettem a legjobban. Annyira érzékletesen írta le az útjaikat, hogy szinte én is ott éreztem magam a hegytetőkön. Az a csodás érzés, amikor az ember felér a csúcsra egy-egy kimerítő, nehéz mászás után… én is ismerem, és én is imádom a hegyeket :)
Csodás barátság története ez egy kutyus és egy ember között. Nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg. Paige kedvenc lett, örülök, hogy úgy alakult a történet vége, ahogy. Jack Ryant is nagyon bírtam, és olyan szépen emlékezett meg róla az író.
Amiért mégis 3 csillagot adtam rá: sokszor elkalandozott a figyelmem (nem a hegyes részeken), és néha azt éreztem, hogy még mindig ezt olvasom, és már olvasnék mást.

bozs>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Már a 10. oldalnál sírtam, de ettől függetlenül nem adok több csillagot. Ez inkább a hegymászasról, mint a kutyáról szólt.

Sylvanas_Windrunner>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Ugyan a hegymászás, mint olyan, nagyon távol áll tőlem, így néha-néha már beleuntam az ezt részletező fejezetekbe, mégis úgy érzem, hogy a szívembe lopta magát ez a történet. :) Tom és Atti annyira jó csapatot képeznek, hogy nem lehet nem imádni kettejük kalandjait. Nagyon jó arról olvasni, hogy van, aki ennyire bátran képes kiállni az álmaiért és a családját jelentő kutyusért. És még jobb arról olvasni, hogy mennyien segítették őket az útjaik során, a mélypontokon, amiket át kellett élniük. Igazság szerint a fülszöveg elolvasása után valami sokkal szomorúbbra számítottam, de amit kaptam, az egy igazán felemelő és szeretni való történet, amin többször mosolyogtam, mint ahányszor könnyek gyűltek a szemembe, és ez így van jól. :) spoiler Így 6 kutyával tökéletesen átérzem, hogy milyen, ha az ember családjában szinte több az állat, mint az ember. Az a kötődés, amit velük ki lehet alakítani, egyszerűen különleges… Szívből kívánom, hogy egyszer mindenki tapasztalja meg ezt az érzést. :)

rekaxx>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

„A varázslat ott van,ahol rátalálsz.Csak az számít,hogy rászánd az időt keresésére.”
Mint ahogy ebben a könyvben is!mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet!!!csodálatos utazás Atticussal és a gazdájával Tommal!mikor olvasni kezdtem azt hittem kalandozunk a 4000m feletti hegyekben..de mire a végére értem rájöttem hogy a sajàt lelkem belső hegyeit is megmásztam Tommal együtt……

Knekató>!
Tom Ryan: Atticus nyomában

Megint belefutottam egy amerikai tucatkönyvbe. A recept egységes. Van egy ember, aki jó esetben némileg tud írni, de nem író, és az életében történik valami, ami úgy gondolja, mást is érdekelhet, vagy a környezete meggyőzi, hogy ezt meg kell írni, meg a pénz is kell! Szóval olvasható, de többnyire nagyon unalmas, 2/3-ában ugyan azokat a hegyeket mássza meg újra és újra, megszórva direkt tanulsággal. Volt pár oldal, ami érdekes volt, és ez a pár oldal tényleg mást is érdekelhet az íróján kívül is. De a többi?


Népszerű idézetek

Szöszmösz_Gorkie>!

Mindannyiunkban van egy kis Ádám és Éva. Előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor elveszítjük az ártatlanságunkat, és úgy érezzük, mintha kiűzettünk volna a paradicsomból.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tom Ryan
Szöszmösz_Gorkie>!

Készülj fel rá, hogy bármilyen probléma van az életedben, azt egy kiskutya csak növelni fogja.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paige Foster
4 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie>!

Egy csapat voltunk, és ha egyikünk nem érzett kedvet a mászáshoz, a másik sem ment.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Tom Ryan
Szöszmösz_Gorkie>!

Ő volt az én hősöm, akire mindig számíthattam, aki képes volt boldoggá tenni, ámulatba ejteni, és néha még megnevettetni is. Őt nem ilyen viszonyokra teremtették, mégis ott volt, sőt nemcsak ott volt, de még vezetett is. Vigyázott rám. Ellentmondást nem tűrően menetelt, amíg le nem tudtuk mind a két csúcsot. Hát hogyne követtem volna! Hogy is hagyhatott volna érzéketlenül a kitartása?

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Tom Ryan
2 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie>!

Velünk ellentétben Atticus csak úgy ragyogott. Ő szemmel láthatólag hegymászásra született.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Tom Ryan
Szöszmösz_Gorkie>!

Valami történt kettőnkkel ott fent a hegyekben, ami szép lassan az egész világszemléletünket megváltoztatta.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Tom Ryan
Szöszmösz_Gorkie>!

Ha Newburyport volt a lakhelyem, és Max teremtett nekem otthont, akkor Atticus jelentette az új kezdetet.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Newburyport · Tom Ryan
Szöszmösz_Gorkie>!

A csöppnyi Atticus fittyet hányva a szélnek átvette a vezetést. Leszegett fejjel, lógó füllel dacolt a széllökésekkel, és megállíthatatlanul tört előre. Olyan volt, mint John Wayne.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch
Szöszmösz_Gorkie>!

Az otthonteremtés és Atticus gondozása közepette idővel magammal is törődni kezdtem.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Atticus M. Finch · Tom Ryan

Hasonló könyvek címkék alapján

John Grogan: Marley & Mi
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete: Ellie
John Grogan: Marley meg én
Jack London: A vadon szava
Megan Rix: Echo, gyere haza!
Paul Auster: Timbuktu
James Herriot: A repülő állatorvos
Homoki-Nagy István: Hegyen-völgyön
Fekete István: Kele
Szász Imre: Basa