Mindenki ​szereti a bálnákat 74% 18 csillagozás

A könyv egy 1988-as valós eseményen alapul, ha úgy tetszik dokumentum regény. A történetet csak most, 2011-ben fedezték fel, olyannyira, hogy film is készült belőle. A moziról nem tudok nyilatkozni, nem láttam. Természetesen a könyvet elolvastam.
Érdekes, talán ez jut eszembe legelőször róla. Kissé talán száraz is, vagy legalábbis töménytelen információt szolgáltat az eszkimók társadalmi viszonyairól Alaszka politikai helyzetéről, továbbá a bálnavadászatról. Elég keskeny mezsgyén egyensúlyoz a kalandregény és a tényfeltáró irodalom közt, hiszen igyekszik minden okot és körülményt pontosan feltárni, de nem érzelemmentes, és nem elfogulatlan. Időt igénylő könyv. Rámutat egy sor környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági és politikai szempontra mintegy érintőlegesen, nemcsak a bálnákkal és a bálnavadászattal, de az olajkitermeléssel, a közművesítéssel, vagy épp Alaszka őslakosainak kultúrájával, hagyományaival kapcsolatban.
Gondolkodásra késztet, épp ezért, nem gyors és laza olvasmány, ugyanakkor megéri végigrágni, mert van mondanivalója, és mert érzelmileg sem hagy hidegen. És a végére: mindenki szereti a bálnákat.

Mindenki szereti a bálnákat – én is. :) Ez a könyv azonban csak kisebb részben szól a bálnákról és nagyobb részben az emberekről és az emberiségről.
Az 1988 szeptemberében és októberében lezajlott eseményekhez a szerző, mint újságíró utazott el, majd megírta a történetet, kiegészítve az inuit nép történelmének és szokásainak, Alaszka sajátosságainak, az olajiparnak, a környezetvédőknek és még inkább a média működésének bemutatásával. A szövegből úgy tűnt, hogy a szerző alaposan utánajárt a dolgoknak és igyekezett minden oldalt bemutatni. Az alaposság és az ismétlések miatt helyenként vontatottá, unalmassá vált, de azt hiszem, hogy többnyire pártatlan tudott maradni, nem beszélt egyik fél érdekében sem. Megtudtam néhány eszkimókról általánosan ismert tényről is, hogy tévhit.
Összességében nagyon sokat tanultam belőle az ottani (amerikai) világ működéséről és arról, hogy a bálnák mennyire képesek megérinteni olyan embereket is, akiket egyébként nem érdekelnek az állatok. Kár, hogy csak kivételes esetekben vagyunk képesek ennyire összefogni, pedig a világban rengeteg jó ügyet lehetne szolgálni.

A filmnek csak az előzetesét láttam, de felkeltette az érdeklődésemet. Mivel szeretem az igaz történet alapján készült könyveket és filmeket, nagy lelkesen álltam neki elolvasni.
De kicsit csalódtam. Ez inkább egy dokumentum regény, kicsit száraz, sok az információ és az ismétlés. Nem is igazán a bálnákról, inkább az emberekről szól. Az író azt a látszatot kelt, hogy felkészült a témáról, mégis átesett a ló túloldalára, túl sok információt próbál átadni, ettől kicsit unalmas volt. Igyekezett mindkét oldal álláspontját megfogalmazni, mégsem éreztem pártatlannak. Igaz, a fentiek alapján legfeljebb egy NG vagy Discovery film lehetett volna, de hamarosan beiktatom a filmet is.

Hát-hát. Ez sem az, aminek ígéri magát. A filmhez semmi köze, ezt látatlanban elmondom, mert már az előzetesben is úszkáltak a bálnák közt búvárok meg love story meg ilyesmi.
Ebben nincs love story. Vagyis egy mellékszálon van, kb. említés szintjén, de nem a filmben ábrázolt karakterekkel, hanem sokkal távolabbi szinteken.
Ez egy dokumentumkönyv, semmi regényes. Mindenkinek szánták, szóval nagyon alap minden, ha végbambulod is az oldalakat, akkor sem vesztesz semmit, mert utánna úgyis még 40x elismétli ugyanazt.
Történet nincs, lévén 88-ban sem volt ez egy történet. Ráköltöttek 5 millió dollárt két selejtes bálnára, hogy kihozzák, akik utána jobb esetben elpusztultak 2 hét múlva, rosszabb esetben továbbadták a selejtes génjeiket. Mindeközben gyerekek pusztultak el tűzben a bálnáktól pár kilóméterre, károsították a környezetet a bevetett gépekkel és hát máshol meg éheznek. De reklámidőt adott a híradókba, merchendise termékek születtek, szóval valahol visszajött azzal, hogy több sört adtak el a reklámok hatására, de ez akkor is csak egy csinált sztori, nincs mögötte semmi.
Ettől még rengeteg adatot megtudhatunk Alaszkáról, a bálnavadászatról, erről a pár napról és az előtte-utána lévő évek eseményeiről. Akit érdekel a téma, Alaszka, vagy a bálnák, az nyugodtan olvassa.

Én nagyon szeretem a filmet, úgyhogy tök lelkesen vetettem rá magamat a könyvre, amikor brutál olcsón utamba sodorta a viharos tavaszi szél. Oké, anyunak vettem, mert ő is nagyon szereti a filmet, és egyszerre olvastuk, de szerintem ő se lesz oda érte.
Az író stílusa egyáltalán nem jött be, rettentően untam, ahogy mindent háromszor elismételt, és teljese kizökkentett, amikor a mindentudó narrátorból hirtelen átváltott E/1-be. Nem is beszélve arról, amikor 2011-es infókat csepegtetett, ami szerintem egyáltalán nem volt szükséges, sőt. Magukat a bálnákat nagyon sajnáltam, én teljesen megértettem Cindy-t. amiért annyira segíteni akart nekik. Tényleg túlzás volt a nagy médiadráma, de totál kiakasztott az író, amikor azt mondta, hogy hagyni kellett volna őket a francba. Most ennyi erővel ha látunk egy elütött kutyát, akkor hajtsunk át rajta? Szerintem ha látunk egy bajba jutott állatot, akkor igenis segítsünk neki.
Ja, meg az is idegesített, ahogy mindig az olajcégeket mentegette a környezetvédőkkel szemben. Úgy összességében idegesített az író, mondjuk ki. Alapos, meg minden, de nem hiszem, hogy erőltetnie kéne ezt a könyv dolgot.

Másodjára futottam neki ennek a könyvnek, ugyanis úgy 5 évvel ezelőtt a felénél elakadtam, nem tudtam végigolvasni. Akkor nagyon nehéz és száraz olvasmánynak éreztem, pedig kalandregény hangulatra számítottam. Sokkalinkább tényfeltáró újságírói jellege van, ahogy más is írta előttem, nem klasszikus regény felépítése van. Ha az ember így indul neki, máris élvezhetőbbé válik.
Néha nehéz átállni egyik témáról a másikra, egy teljes fejezetet szentel az író az spoiler . Az ehhez hasonló témák ki tudják zökkenteni az embert, de értem a szerző szándékát, mint újságíró, minden aspektust meg szeretett volna jeleníteni.
Inkább szól a történet a média erejéről, mint a bálnák megmentéséről, ettől is lesz egyedien érdekes könyv.
Ajánlott mű, de nem mindenkinek fog tetszeni.

A fülszöveg nem sok jót sejtetett, igazi hollywoodi történet, amit a könyv által inspirált film előzetese is tovább erősített. Az író, aki személyesen is jelen volt az eseményeknél, szerencsére azért sok más nézőpontot is megmutat azon túl, hogy mindenki mennyire szereti a bálnákat. Mi motiválta az egyes szereplőket, hogy részt vegyenek a mentésben, ami tulajdonképpen irracionális volt. Betekintést ad, hogyan is működik a média és a környezetvédelem, mennyiben különbözik az inuitok élete attól, amit a nagy többség gondol róla. A regény újságírós stílusban megírt történet, de végül az előzetes félelmek nem igazolódtak, nem egyoldalú, csöpögős a sztori.

Nem az, amire számítottam, de nagy élmény volt olvasni. A sztori jól szerkesztett, lendületes, de főként leíró jellegű, nem egy kalandregény : ) Tetszett, hogy nem szájbarágós, vélemény és értékítélet sem nagyon van benne, különleges olvasmány volt.