A ​44. gyermek (A 44. gyermek 1.) 484 csillagozás

Tom Rob Smith: A 44. gyermek Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · ISBN: 9789634060673 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Lev Sztyepanovics Gyemidov · Raisza Gavrilovna Gyemidova · Rákosi Mátyás · Anatolij Taraszovics Brodszkij · Andrej · gyengénlátó · Janusz Kuzmin · Lev · Nyesztyerov · Pavel · Varlam · Vaszilij Nyikityin

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió · Kolima


Kedvencelte 106

Most olvassa 18

Várólistára tette 307

Kívánságlistára tette 206

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ebből a regényből már alaphangon is a legsötétebb terror, a rettegés és az állandó halálfélelem szele süvít, hogy aztán erre a biztos alapra épülhessen fel egy borzalmas sorozatgyilkosság felderítésének története.
A hangulat már a legelső perctől fogva dermesztő. A bolsevik diktatúra elpusztít, földbe döngöl maga körül minden értéket, nincs olyan munkatársi, testvéri, házastársi kapcsolat, amit szét ne roncsolna, meg ne mérgezne a súlyos bizalmatlanság légköre. A legtöbb szereplő számára az egyetlen lehetséges cél a puszta túlélés, és ennek érdekében bárki és bármi feláldozható.
Az olvasó sokkhatás alatt, riadtan kapkod levegő után, és néhány derűs oldalnyi enyhülés után kutat, csakhogy ilyesmi ebben a könyvben sehol sem található. Sőt, hamarosan kiderül, hogy mindez csak bemelegítés volt, és bőven van még hátra drámai fordulat és pokoli csavar. Az igazi nyomozás még csak most kezdődik. A feszültséget mindvégig tökéletesen ellenpontozza a szenvtelen, tárgyilagos stílus, a gyilkos kiléte, motívációja pedig egészen döbbenetes és váratlan.
Nehéz eldönteni, hogy az egyik legnyomasztóbb történelmi korszak hiteles bemutatása vagy a hozzá társított vérfagyasztó thriller ad-e több okot a borzongásra, de az egészen biztos, hogy ez az ördögi zsenialitással megírt mű csúcsteljesítmény a bűnügyi irodalom műfajában.

28 hozzászólás
Rodwin>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Megrázó, brutális, felkavaró, rendkívül izgalmas és jól megírt regény volt. Nem egy átlagos krimi az biztos, és emellett tudni, hogy igaz történés az alapja még borzasztóbbá teszi számomra.
Nem szívesen éltem volna ebben a világban, egy korrajz is volt a könyv, hogy mit kellett átélni az embereknek a nagy Szovjetunióban nem sokkal a háború után. Mennyi kegyetlenség, szenvedés, a sorokat olvasva ott éreztem én is magam, és sokszor összeszorult a szívem.
Persze a nyomozás a hajsza teszi érdekessé és izgalmassá a könyvet. Nem láttam a filmet, de Lev karakterével, simán Tom Hardy-ra asszociáltam, kellett nekem a filmes borítót megvenni. :)
Belegondolni is szörnyű, hogy ilyen emberek aki után a nyomozás folyik a könyvben, a mai világunkban is vannak, ha nem rosszabbak.
Maximálisan elégedett voltam az egésszel, Smith nagyon jól ír. végig fent tudta tartani az izgalmat és a figyelmet. A könyv vége sem elcsépelt, legalábbis számomra, és nem húzta le az egészet.
Aki szereti a jó krimiket, annak bátran ajánlom, de készüljön fel, hogy kifordíthat belülről, és a lelkedbe gázolhat. Viráglelkűeknek nem ajánlott.
Az író másik könyvére is nagyon kíváncsi lettem.

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
7 hozzászólás
Naiva P>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez a könyv nem csak sokkolt, de le is taglózott. Főleg a vége. (Volt egy sejtésem ezzel kapcsolatban, de hamar elvetettem.)
A legrosszabb az egészben, hogy mindez megtörtént. Bár (szerencsére) semmit nem tapasztaltam belőle, de az ismertek, hallottak, olvasottak alapján eléggé korhűnek éreztem a könyvben bemutatott, hideg szovjet világot. Végig nyomasztó (az én ízlésemnek túlságosan is nyomasztó), komor hangulatú, mégsem tudtam letenni. Ennek főként az izgalmas történetvezetés volt az oka. Az biztos, hogy nem egy könnyed, nyári csajos olvasmány.
A filmet is tervezem megnézni. Olvastam, hogy az oroszoknál be lett tiltva ez a film. Vajon miért?!

4 hozzászólás
Roszka >!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez az a könyv, amely megüli az ember gyomrát. Nyomasztó és nem ereszt. Aki kicsit is ismeri ezen korszakot, azt talán még jobban megviseli. Hisz valóban ilyen körülmények voltak akkoriban, éhezés és nyomor, teljes elnyomás, az emberélet mit sem ért, ha csak a gyanú legkisebb árnyéka is vetült rá! Lehet az volt a szerencsésebb, akit rögtön tarkón lőttek és nem az, akit munkatáborba küldtek. Persze ebben az országban sokáig nem voltak sorozatgyilkosok, mert egy szocialista államban ilyen aberrált emberek nem voltak.
Talán a legnyomasztóbb ebben a történetben, hogy semmi öröm nincs benne ami egy pici reményt nyújthatna.

DaTa>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Nagyon ritkán olvasok krimiket, most, mielőtt nekikezdtem az értékelés megírásának, gyorsan átfutottam a moly top 100-as krimi listáját. Összesen tizenegyet olvastam belőle, az is majdnem mind Agatha Christie, akit meglehetősen kedvelek. Szeretem Poirot figuráját, bár kettőnk kapcsolata nem indult zökkenőmentesen, amennyire irritált kezdetben alakja, annyira közel áll már hozzám. És szeretem, ahogy Agatha ír. Hogy rövid fejezeteket használ, egyszerű nyelvezettel, szeretem a kort, amiben a történetek játszódnak, szeretem, hogy mindig meg tud lepni (talán egyszer sikerült rájönnöm, ki a gyilkos?). Ha könnyed kikapcsolódás kell egy-egy komolyabb, szépirodalmi olvasmány között, jó őt néha levenni a polcról. Ennyit tehát a krimikhez fűződő viszonyomról.
A 44. gyermek sok tekintetben más, mint amiket eddig olvastam. Egy ötszáz oldalas monstrum, szemben Agatha rövid kis köteteivel, mégis első oldaltól a legutolsóig lebilincselt. Köszönhette ezt annak, hogy nagyon szemléletesen tudta bemutatni azt a politikai és társadalmi rendszert, ami a sztálini Szovjetuniót jellemezte, a kort, amelyben a történet játszódik. A kort, ahol hivatalosan nincsenek bűnözők, hát még gyilkosok, sorozatgyilkosok. Ahol besúgók hálózatára épülve ártatlanokat hurcolhatnak el az éjszaka közepén is otthonról, hogy aztán rettenetes kínzások után beismerjék, hogy a Párt és a rendszer ellen tevékenykedtek. Mindent áthat a bizalmatlanság, tönkretesz, megmérgez, ellehetetlenít kapcsolatokat. Sokszor a krimi szálat amolyan mellékesnek is éreztem, nem is az volt nekem a lényeg, magának ennek a sötét, dermesztő rendszernek a működését figyeltem elborzadva. Aztán persze a krimi rész is egyre inkább felpörög, nagyon szemléletesen ír a szerző, az én ízlésemnek talán már túl szemléletesen is – volt több olyan pont is, amikor heves szívdobogás közepette egy hangos „ne mááár!” is kicsúszott a számon, és természetesen éjről-éjre eljátszottam a „na még csak egy oldalt”, „na még ezt a bekezdést”, hogy utána hajnalig forgolódjak az ágyban, mert csak a történeten jár az eszem. Mondják, írják, hogy van ettől sokkal jobb krimi is. Biztosan így van, ezen a bizonyos top 100-as molyos listán is ez csak a 81. helyen szerepel. Arra viszont nekem tökéletes volt, hogy meghozza a kedvem a hasonló könyvek olvasásáshoz is a jövőben.

pepege>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Elgondolkodtató, mi késztet egy brit írót arra, hogy regényének cselekményét az 1950-es évek sztálini Szovjetuniójába helyezze. Abban az időben a rendszer „kifelé” azt mutatta, hogy nincsen bűnözés, ezért nincs szükség bűnüldözésre sem. Kevés és rosszul fizetett rendőr volt akkoriban, a titkosrendőrség (Sztálin idejében az MGB) pedig inkább a megfélemlítés, nem pedig a bűnüldözés eszköze volt. Ők a „rendszer ellenségeit” hurcolták el. Ha a hatóság mégis bármilyen bűncselekménnyel találkozott, azt vagy eltussolta vagy pedig olyan személyt tartóztatott le, akit a párt kivetett magából, mert pl. homoszexuális volt vagy értelmi fogyatékos. Az ilyen „számkivetett” emberek letartóztatása nem vetett rossz fényt a rendszerre, szemben pl. egy párttaggal, ami azt sugallta volna, hogy a rendszer nem jól működik.
Tom Rob Smith regénye nemcsak egy gyilkosságról, hanem sorozatgyilkosságról szól, melyet a fent vázolt okok miatt igyekezett a titkosrendőrség a szőnyeg alá seperni. A szerzőt egy valós sorozatgyilkos története inspirálta és sikerének az egyik titka talán épp az lehet, hogy a sztálini terrort keresztezte a brutális gyilkosságokkal: a gyengébb idegzetűek, hol azért ájuldozhatnak, mert élethűen, gazdag képi világgal vannak ábrázolva az áldozatok, hol meg azért, mert fölfordul a gyomruk, miféle táplálékkal oltják szűnni nem akaró éhségüket akkoriban a szovjet emberek.
Bevallom, régen olvastam már krimit, s tulajdonképpen ezt a könyvet sem úgy vettem kézbe, hogy egyértelműen ebbe a kategóriába soroltam: hiába láttam, hogy megkapta ezt a cimkét is, nekem egy kicsit több is volt, mint egy krimi. Szinte rekordidő alatt végigolvastam, mert izgalmas volt, letehetetlen. Annak ellenére, hogy már kb. a felénél fény derült a gyilkos kilétére, Smith úgy csűrte-csavarta az eseményeket, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, s időnként olyan gyomrost kaptam, hogy csak tátogtam, mint a hal.
Kíváncsi vagyok, mindez, hogyan fest a filmvásznon…

15 hozzászólás
dagikám>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Teljesen magába szippantott a történet. Eleinte hadilábon álltam a sok orosz névvel. Megdöbbentő volt olvasni,hogy milyen kegyetlen módon döntöttek emberi sorsok felett. Szinte a nyomozás és a tényleges sztori a közepe táján kezdett igazán beindulni, habár nem az a hagyományos krimi lett,de ennek ellenére végig izgultam. Volt hogy hangosan káromkodtam,amikor szegény Levéket az ág us húzta. Nagyon örülök neki,hogy Lev ekkorát változott és hogy minden jóra fordult végül.

>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
ggizi>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez a könyv teljesen letaglózott. Ez a rendszer, ami hosszú évekig kísértett minket is, elképesztő könyörtelenséggel és kegyetlenséggel kezelte az állambiztonsági kérdéseket. Egy igazán részletgazdag korrajzot kaptunk, ami önmagában is nagyon érdekes olvasmány lett volna, de mindez csak egy sorozatgyilkosság hátteréül szolgált, ami által az egész történet sokkal különlegesebb volt más, „hagyományos” krimiknél.
Olvasmányos és informatív volt, és a bonyolult kapcsolatrendszerek is nagyon érzékletesen voltak tálalva.

2 hozzászólás
bagie P>!
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Kegyetlen könyv. Kegyetlenül jó. Kegyetlenül kegyetlen.
Vonatozás közben olvastam – nem egyszer küzdöttem sírással és/vagy hányingerrel… pihennem kellett fejezetek között, mert rettegtem, hogy mi történik a következő oldalakon.
Az emberi gerinctelenség, kegyetlenség, a kínzások… fájdalmasak voltak még olvasva is – és mindez teljesen láthatóvá vált.
Nagyon megkedveltem Levet, izgultam vele, érte… örülök, hogy 500 oldal kegyetlenség és a körülmények után legalább boldogabb(nak tűnő) jövő képe vetítődött fel…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

tmezo P>!

A katonának edzenie kell a szívét, hogy kegyetlen tudjon lenni.

131. oldal

Maya>!

Girbegurbán szegélyezte az utat a sok egyforma faház: a négyzetes épületekre mindenhol magas, sátor alakú tetőt húztak – az orosz falvak képe nemigen változott az elmúlt száz évben. A régi Oroszország volt ez, ahol a falu közepén lévő kerekes kútnál gyűlt össze a falu apraja-nagyja, és a közösség minden tagja hitt az ősi legendákban: itt még mindig a dvorovoj, az udvar szelleme uralkodott, és az ő kegyétől függött a jószágok egészségi állapota; itt még mindig azzal riogatták a gyermekeket, hogy ha rosszak lesznek, egy erdei szellem elrabolja és fakéreggé változtatja őket. A szülők gyermekkorukban hallották ezeket a történeteket, de még mindig hittek bennük. Több hónapig varrták az ajándékul szánt ruhákat a ruszalkáknak, a kedves erdei nimfáknak, akik egész nap a fák ágain hintáznak, de ha megharagudnak, halálra csiklandozzák az embereket.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ruszalka
FreeAngel P>!

A saját cselekedeteik szerint kell megítélnünk az embereket, nem pedig aszerint, hogy milyen cselekedetekre késztetnek másokat.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Janusz Kuzmin
Anton_Gorogyeckij P>!

– Kik a megbízói?
– Anna Vlagyiszlavovna, akinek meg fog vakulni a macskája. Dora Andrejevna, akinek a kutyája nem akar enni. Arkagyij Maszlov kutyája eltörte a mellső lábát. Rákosi Mátyás pedig ritka madarakat tart.

105. oldal (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: kutya · macska · Rákosi Mátyás
mandarina>!

A háztetőket befedő vastag hóréteg olyan volt, mintha Isten egy fehér vonalat húzott volna, azt mondván, ennyi elég az embereknek, az égbolt többi része az enyém. Zarubin arra gondolt, hogy az égbolt meghódítása lesz a következő nagy feladat, mert természetesen az sem lehet az Istené.

114. oldal

Chöpp >!

    Minden iskolásnak azt tanították, hogy a gyilkosság, a lopás és az erőszak a kapitalista társadalomra jellemző, ezért olyan erős, nagy számú rendőrségre van szükség. A Szovjetunióban viszont senkinek nem kell lopnia, erőszakos cselekedetek sincsenek, hiszen minden állampolgár egyenlő, így a kommunista államban tulajdonképpen nincs is szükség a hagyományos rendőrségre. A rendőri feladatokat ellátó szervezet itt csak a Belügyminisztérium egyik alosztályaként működött, rosszul fizetett, lenézett társadalmi rétegnek számított; az állományt a középiskolákból lemorzsolódott, a kolhozokból kirúgott, a hadseregből elbocsátott emberek alkották, illetve olyan férfiak, akik fél üveg vodkáért mindenre kaphatók voltak. A hivatalos statisztikák szerint ugyanis a Szovjetunióban szinte egyáltalán nem volt bűnözés.

222-223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
Nefi>!

Ha semmilyen bűnt nem sikerült előásni, annak csakis egy oka lehetett: nem kutattak elég kitartóan.

28. oldal

Chöpp >!

… egy szadista, kicsinyes elme rengeteg módszert ki tud agyalni mások tervszerű tönkretételére.

229. oldal

Christine_>!

Vékony, de keménykötésű asszony volt, arra is képesnek látszott, hogy ha rálőnek, lenyeli, majd visszaköpi a pisztolygolyókat.

74. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Jo Nesbø: A fiú
Dennis Lehane: Viharsziget
Alex North: A Suttogó
Csöndes éj
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Katerina Diamond: A tanár
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa