79. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​44. gyermek 377 csillagozás

Tom Rob Smith: A 44. gyermek Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · ISBN: 9789634060673 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Lev Sztyepanovics Gyemidov · Raisza Gavrilovna Gyemidova · Anatolij Taraszovics Brodszkij · Andrej · gyengénlátó · Janusz Kuzmin · Lev · Nyesztyerov · Pavel · Varlam · Vaszilij Nyikityin

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió · Kolima


Kedvencelte 90

Most olvassa 14

Várólistára tette 279

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ebből a regényből már alaphangon is a legsötétebb terror, a rettegés és az állandó halálfélelem szele süvít, hogy aztán erre a biztos alapra épülhessen fel egy borzalmas sorozatgyilkosság felderítésének története.
A hangulat már a legelső perctől fogva dermesztő. A bolsevik diktatúra elpusztít, földbe döngöl maga körül minden értéket, nincs olyan munkatársi, testvéri, házastársi kapcsolat, amit szét ne roncsolna, meg ne mérgezne a súlyos bizalmatlanság légköre. A legtöbb szereplő számára az egyetlen lehetséges cél a puszta túlélés, és ennek érdekében bárki és bármi feláldozható.
Az olvasó sokkhatás alatt, riadtan kapkod levegő után, és néhány derűs oldalnyi enyhülés után kutat, csakhogy ilyesmi ebben a könyvben sehol sem található. Sőt, hamarosan kiderül, hogy mindez csak bemelegítés volt, és bőven van még hátra drámai fordulat és pokoli csavar. Az igazi nyomozás még csak most kezdődik. A feszültséget mindvégig tökéletesen ellenpontozza a szenvtelen, tárgyilagos stílus, a gyilkos kiléte, motívációja pedig egészen döbbenetes és váratlan.
Nehéz eldönteni, hogy az egyik legnyomasztóbb történelmi korszak hiteles bemutatása vagy a hozzá társított vérfagyasztó thriller ad-e több okot a borzongásra, de az egészen biztos, hogy ez az ördögi zsenialitással megírt mű csúcsteljesítmény a bűnügyi irodalom műfajában.

23 hozzászólás
>!
EssentialHencsi MP
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Hölgyeim és uraim, bemutatom, íme, A KÖNYV. Szegény Tom Rob Smith jól kiszúrt magával, hogy megírta, mert elsőre tökéletes lett, ezért most örökre elvárjuk tőle ezt a színvonalat.
Na de lássuk: a kedves Tom bizonyosan sok időt töltött Szolzsenyicin és Orwell társaságában, elolvasta könyveiket és hopp, meglett A 44. gyermek első része. Aztán betanulta Andrej Csikatilo munkásságát is, és máris megvolt a második fele is a könyvnek.
Aki kicsit is ismer, akár személyesen, akár csak a virtuális világból, tudja, engem két dolog nyűgöz le, ha könyvről van szó: a mérhetetlen depressziós, kilátástalan, nyomasztó hangulat és a sorozatgyilkosok. Tehát ez az én könyvem, nekem írták, kész. Hiányolom is az ajánlást az elejéről.
Őrületesen jól megírt könyv, zseniális az első sortól az utolsóig, egyetlen apró hibája van: spoiler
De efelett simán elsiklok, nem olyan nagy probléma ez.
Csodálatosan felépített karakterek, tökéletes jellemfejlődések, az ötvenes évek Szovjetuniójának abszolút korhű ábrázolása: mind-mind csillagos ötös, amik már most klasszikussá tették a tucatthrillerek között. Éppen ezért csalódás a belőle készült film, ami csak azért nézhető, mert Tom Hardy egy pompás hím. De ez egy másik történet, elbeszélésére máskor kerül sor.

6 hozzászólás
>!
Rodwin
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Megrázó, brutális, felkavaró, rendkívül izgalmas és jól megírt regény volt. Nem egy átlagos krimi az biztos, és emellett tudni, hogy igaz történés az alapja még borzasztóbbá teszi számomra.
Nem szívesen éltem volna ebben a világban, egy korrajz is volt a könyv, hogy mit kellett átélni az embereknek a nagy Szovjetunióban nem sokkal a háború után. Mennyi kegyetlenség, szenvedés, a sorokat olvasva ott éreztem én is magam, és sokszor összeszorult a szívem.
Persze a nyomozás a hajsza teszi érdekessé és izgalmassá a könyvet. Nem láttam a filmet, de Lev karakterével, simán Tom Hardy-ra asszociáltam, kellett nekem a filmes borítót megvenni. :)
Belegondolni is szörnyű, hogy ilyen emberek aki után a nyomozás folyik a könyvben, a mai világunkban is vannak, ha nem rosszabbak.
Maximálisan elégedett voltam az egésszel, Smith nagyon jól ír. végig fent tudta tartani az izgalmat és a figyelmet. A könyv vége sem elcsépelt, legalábbis számomra, és nem húzta le az egészet.
Aki szereti a jó krimiket, annak bátran ajánlom, de készüljön fel, hogy kifordíthat belülről, és a lelkedbe gázolhat. Viráglelkűeknek nem ajánlott.
Az író másik könyvére is nagyon kíváncsi lettem.

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
7 hozzászólás
>!
Roszka
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez az a könyv, amely megüli az ember gyomrát. Nyomasztó és nem ereszt. Aki kicsit is ismeri ezen korszakot, azt talán még jobban megviseli. Hisz valóban ilyen körülmények voltak akkoriban, éhezés és nyomor, teljes elnyomás, az emberélet mit sem ért, ha csak a gyanú legkisebb árnyéka is vetült rá! Lehet az volt a szerencsésebb, akit rögtön tarkón lőttek és nem az, akit munkatáborba küldtek. Persze ebben az országban sokáig nem voltak sorozatgyilkosok, mert egy szocialista államban ilyen aberrált emberek nem voltak.
Talán a legnyomasztóbb ebben a történetben, hogy semmi öröm nincs benne ami egy pici reményt nyújthatna.

>!
DaTa
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Nagyon ritkán olvasok krimiket, most, mielőtt nekikezdtem az értékelés megírásának, gyorsan átfutottam a moly top 100-as krimi listáját. Összesen tizenegyet olvastam belőle, az is majdnem mind Agatha Christie, akit meglehetősen kedvelek. Szeretem Poirot figuráját, bár kettőnk kapcsolata nem indult zökkenőmentesen, amennyire irritált kezdetben alakja, annyira közel áll már hozzám. És szeretem, ahogy Agatha ír. Hogy rövid fejezeteket használ, egyszerű nyelvezettel, szeretem a kort, amiben a történetek játszódnak, szeretem, hogy mindig meg tud lepni (talán egyszer sikerült rájönnöm, ki a gyilkos?). Ha könnyed kikapcsolódás kell egy-egy komolyabb, szépirodalmi olvasmány között, jó őt néha levenni a polcról. Ennyit tehát a krimikhez fűződő viszonyomról.
A 44. gyermek sok tekintetben más, mint amiket eddig olvastam. Egy ötszáz oldalas monstrum, szemben Agatha rövid kis köteteivel, mégis első oldaltól a legutolsóig lebilincselt. Köszönhette ezt annak, hogy nagyon szemléletesen tudta bemutatni azt a politikai és társadalmi rendszert, ami a sztálini Szovjetuniót jellemezte, a kort, amelyben a történet játszódik. A kort, ahol hivatalosan nincsenek bűnözők, hát még gyilkosok, sorozatgyilkosok. Ahol besúgók hálózatára épülve ártatlanokat hurcolhatnak el az éjszaka közepén is otthonról, hogy aztán rettenetes kínzások után beismerjék, hogy a Párt és a rendszer ellen tevékenykedtek. Mindent áthat a bizalmatlanság, tönkretesz, megmérgez, ellehetetlenít kapcsolatokat. Sokszor a krimi szálat amolyan mellékesnek is éreztem, nem is az volt nekem a lényeg, magának ennek a sötét, dermesztő rendszernek a működését figyeltem elborzadva. Aztán persze a krimi rész is egyre inkább felpörög, nagyon szemléletesen ír a szerző, az én ízlésemnek talán már túl szemléletesen is – volt több olyan pont is, amikor heves szívdobogás közepette egy hangos „ne mááár!” is kicsúszott a számon, és természetesen éjről-éjre eljátszottam a „na még csak egy oldalt”, „na még ezt a bekezdést”, hogy utána hajnalig forgolódjak az ágyban, mert csak a történeten jár az eszem. Mondják, írják, hogy van ettől sokkal jobb krimi is. Biztosan így van, ezen a bizonyos top 100-as molyos listán is ez csak a 81. helyen szerepel. Arra viszont nekem tökéletes volt, hogy meghozza a kedvem a hasonló könyvek olvasásáshoz is a jövőben.

>!
pepege P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Elgondolkodtató, mi késztet egy brit írót arra, hogy regényének cselekményét az 1950-es évek sztálini Szovjetuniójába helyezze. Abban az időben a rendszer „kifelé” azt mutatta, hogy nincsen bűnözés, ezért nincs szükség bűnüldözésre sem. Kevés és rosszul fizetett rendőr volt akkoriban, a titkosrendőrség (Sztálin idejében az MGB) pedig inkább a megfélemlítés, nem pedig a bűnüldözés eszköze volt. Ők a „rendszer ellenségeit” hurcolták el. Ha a hatóság mégis bármilyen bűncselekménnyel találkozott, azt vagy eltussolta vagy pedig olyan személyt tartóztatott le, akit a párt kivetett magából, mert pl. homoszexuális volt vagy értelmi fogyatékos. Az ilyen „számkivetett” emberek letartóztatása nem vetett rossz fényt a rendszerre, szemben pl. egy párttaggal, ami azt sugallta volna, hogy a rendszer nem jól működik.
Tom Rob Smith regénye nemcsak egy gyilkosságról, hanem sorozatgyilkosságról szól, melyet a fent vázolt okok miatt igyekezett a titkosrendőrség a szőnyeg alá seperni. A szerzőt egy valós sorozatgyilkos története inspirálta és sikerének az egyik titka talán épp az lehet, hogy a sztálini terrort keresztezte a brutális gyilkosságokkal: a gyengébb idegzetűek, hol azért ájuldozhatnak, mert élethűen, gazdag képi világgal vannak ábrázolva az áldozatok, hol meg azért, mert fölfordul a gyomruk, miféle táplálékkal oltják szűnni nem akaró éhségüket akkoriban a szovjet emberek.
Bevallom, régen olvastam már krimit, s tulajdonképpen ezt a könyvet sem úgy vettem kézbe, hogy egyértelműen ebbe a kategóriába soroltam: hiába láttam, hogy megkapta ezt a cimkét is, nekem egy kicsit több is volt, mint egy krimi. Szinte rekordidő alatt végigolvastam, mert izgalmas volt, letehetetlen. Annak ellenére, hogy már kb. a felénél fény derült a gyilkos kilétére, Smith úgy csűrte-csavarta az eseményeket, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, s időnként olyan gyomrost kaptam, hogy csak tátogtam, mint a hal.
Kíváncsi vagyok, mindez, hogyan fest a filmvásznon…

15 hozzászólás
>!
dagikám
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Teljesen magába szippantott a történet. Eleinte hadilábon álltam a sok orosz névvel. Megdöbbentő volt olvasni,hogy milyen kegyetlen módon döntöttek emberi sorsok felett. Szinte a nyomozás és a tényleges sztori a közepe táján kezdett igazán beindulni, habár nem az a hagyományos krimi lett,de ennek ellenére végig izgultam. Volt hogy hangosan káromkodtam,amikor szegény Levéket az ág us húzta. Nagyon örülök neki,hogy Lev ekkorát változott és hogy minden jóra fordult végül.

>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
ggizi P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez a könyv teljesen letaglózott. Ez a rendszer, ami hosszú évekig kísértett minket is, elképesztő könyörtelenséggel és kegyetlenséggel kezelte az állambiztonsági kérdéseket. Egy igazán részletgazdag korrajzot kaptunk, ami önmagában is nagyon érdekes olvasmány lett volna, de mindez csak egy sorozatgyilkosság hátteréül szolgált, ami által az egész történet sokkal különlegesebb volt más, „hagyományos” krimiknél.
Olvasmányos és informatív volt, és a bonyolult kapcsolatrendszerek is nagyon érzékletesen voltak tálalva.

2 hozzászólás
>!
tmezo P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

2016: Másodjára olvasva, talán még nagyobb hatással volt rám a történet. Lassabban olvastam és emésztettem a rendszert. Sokkal jobban figyeltem a részletekre, a túlkapásokra, és elgondolkodtam rajtuk.
A politika mindenek felett, az eltusolás mindenhol jelen van, és a látszat a lényeg. A rendszer mindenhová elért, ezért nehéz volt a „nemlétező gyilkossági ügy” végére járni. Egy őrült hajsza volt, amiben ha valaki részt vett a saját és a családja életét kockáztatta.

2013: Nagyon érdekes könyv, sok-sok fordulat van benne, amit nem vártam.
Ami pedig a szovjet rendszert illeti, hát az megdöbbentő.

>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
6 hozzászólás
>!
Mazsola_78 P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Letaglózott a könyv. Bár igen vaskos, alig 24 óra alatt a végére értem, annyira nem tudtam letenni.
Nem a krimiszál fogott meg, hanem a politikai/történelmi háttere. Bár előbbi is érdekes volt, de számomra nem azon volt a hangsúly. A fordulatokat kicsivel korábban ki lehet találni, a gyilkos kilétére is fény derül a könyv közepe táján, mégis képes az író fenntartani az olvasó érdeklődését az utolsó oldalig.
Nyomasztó könyv, hogy mi minden történhet egy diktatúrában és milyen félelemben kell(ett) leélniük az embereknek az életüket.


Népszerű idézetek

>!
tmezo P

A katonának edzenie kell a szívét, hogy kegyetlen tudjon lenni.

131. oldal

>!
FreeAngel 

A saját cselekedeteik szerint kell megítélnünk az embereket, nem pedig aszerint, hogy milyen cselekedetekre késztetnek másokat.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Janusz Kuzmin
>!
Chöpp 

    Minden iskolásnak azt tanították, hogy a gyilkosság, a lopás és az erőszak a kapitalista társadalomra jellemző, ezért olyan erős, nagy számú rendőrségre van szükség. A Szovjetunióban viszont senkinek nem kell lopnia, erőszakos cselekedetek sincsenek, hiszen minden állampolgár egyenlő, így a kommunista államban tulajdonképpen nincs is szükség a hagyományos rendőrségre. A rendőri feladatokat ellátó szervezet itt csak a Belügyminisztérium egyik alosztályaként működött, rosszul fizetett, lenézett társadalmi rétegnek számított; az állományt a középiskolákból lemorzsolódott, a kolhozokból kirúgott, a hadseregből elbocsátott emberek alkották, illetve olyan férfiak, akik fél üveg vodkáért mindenre kaphatók voltak. A hivatalos statisztikák szerint ugyanis a Szovjetunióban szinte egyáltalán nem volt bűnözés.

222-223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
>!
Anton_Gorogyeckij P

– Kik a megbízói?
– Anna Vlagyiszlavovna, akinek meg fog vakulni a macskája. Dora Andrejevna, akinek a kutyája nem akar enni. Arkagyij Maszlov kutyája eltörte a mellső lábát. Rákosi Mátyás pedig ritka madarakat tart.

105. oldal (Európa, 2009)

>!
mandarina

A háztetőket befedő vastag hóréteg olyan volt, mintha Isten egy fehér vonalat húzott volna, azt mondván, ennyi elég az embereknek, az égbolt többi része az enyém. Zarubin arra gondolt, hogy az égbolt meghódítása lesz a következő nagy feladat, mert természetesen az sem lehet az Istené.

114. oldal

>!
Maya 

Girbegurbán szegélyezte az utat a sok egyforma faház: a négyzetes épületekre mindenhol magas, sátor alakú tetőt húztak – az orosz falvak képe nemigen változott az elmúlt száz évben. A régi Oroszország volt ez, ahol a falu közepén lévő kerekes kútnál gyűlt össze a falu apraja-nagyja, és a közösség minden tagja hitt az ősi legendákban: itt még mindig a dvorovoj, az udvar szelleme uralkodott, és az ő kegyétől függött a jószágok egészségi állapota; itt még mindig azzal riogatták a gyermekeket, hogy ha rosszak lesznek, egy erdei szellem elrabolja és fakéreggé változtatja őket. A szülők gyermekkorukban hallották ezeket a történeteket, de még mindig hittek bennük. Több hónapig varrták az ajándékul szánt ruhákat a ruszalkáknak, a kedves erdei nimfáknak, akik egész nap a fák ágain hintáznak, de ha megharagudnak, halálra csiklandozzák az embereket.

70. oldal

>!
Nefi P

Ha semmilyen bűnt nem sikerült előásni, annak csakis egy oka lehetett: nem kutattak elég kitartóan.

28. oldal

>!
Christine_

Vékony, de keménykötésű asszony volt, arra is képesnek látszott, hogy ha rálőnek, lenyeli, majd visszaköpi a pisztolygolyókat.

74. oldal

>!
LuPuS_007 P

Lev nem ismerte az ország valódi bűnügyi statisztikáit, de nem is akarta tudni a pontos adatokat, mert akik megismerték a hiteles számokat, azokat általában kivégezték.

221. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
William Ryan: Véres mező
M. J. Arlidge: Halálos látomás
James Ellroy: A nagy sehol
Chris Carter: Kivégzés
Anthony E. Zuiker – Duane Swierczynski: 26 – sötét kezdetek
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Katerina Diamond: A tanár