50. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​44. gyermek 310 csillagozás

Tom Rob Smith: A 44. gyermek Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége,… (tovább)

Eredeti mű: Tom Rob Smith: Child 44

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · ISBN: 9789634060673 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Lev Sztyepanovics Gyemidov · Raisza Gavrilovna Gyemidova · Anatolij Taraszovics Brodszkij · Janusz Kuzmin · Vaszilij Nyikityin

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió


Kedvencelte 71

Most olvassa 19

Várólistára tette 244

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ebből a regényből már alaphangon is a legsötétebb terror, a rettegés és az állandó halálfélelem szele süvít, hogy aztán erre a biztos alapra épülhessen fel egy borzalmas sorozatgyilkosság felderítésének története.
A hangulat már a legelső perctől fogva dermesztő. A bolsevik diktatúra elpusztít, földbe döngöl maga körül minden értéket, nincs olyan munkatársi, testvéri, házastársi kapcsolat, amit szét ne roncsolna, meg ne mérgezne a súlyos bizalmatlanság légköre. A legtöbb szereplő számára az egyetlen lehetséges cél a puszta túlélés, és ennek érdekében bárki és bármi feláldozható.
Az olvasó sokkhatás alatt, riadtan kapkod levegő után, és néhány derűs oldalnyi enyhülés után kutat, csakhogy ilyesmi ebben a könyvben sehol sem található. Sőt, hamarosan kiderül, hogy mindez csak bemelegítés volt, és bőven van még hátra drámai fordulat és pokoli csavar. Az igazi nyomozás még csak most kezdődik. A feszültséget mindvégig tökéletesen ellenpontozza a szenvtelen, tárgyilagos stílus, a gyilkos kiléte, motívációja pedig egészen döbbenetes és váratlan.
Nehéz eldönteni, hogy az egyik legnyomasztóbb történelmi korszak hiteles bemutatása vagy a hozzá társított vérfagyasztó thriller ad-e több okot a borzongásra, de az egészen biztos, hogy ez az ördögi zsenialitással megírt mű csúcsteljesítmény a bűnügyi irodalom műfajában.

14 hozzászólás
>!
Rodwin
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Megrázó, brutális, felkavaró, rendkívül izgalmas és jól megírt regény volt. Nem egy átlagos krimi az biztos, és emellett tudni, hogy igaz történés az alapja még borzasztóbbá teszi számomra.
Nem szívesen éltem volna ebben a világban, egy korrajz is volt a könyv, hogy mit kellett átélni az embereknek a nagy Szovjetunióban nem sokkal a háború után. Mennyi kegyetlenség, szenvedés, a sorokat olvasva ott éreztem én is magam, és sokszor összeszorult a szívem.
Persze a nyomozás a hajsza teszi érdekessé és izgalmassá a könyvet. Nem láttam a filmet, de Lev karakterével, simán Tom Hardy-ra asszociáltam, kellett nekem a filmes borítót megvenni. :)
Belegondolni is szörnyű, hogy ilyen emberek aki után a nyomozás folyik a könyvben, a mai világunkban is vannak, ha nem rosszabbak.
Maximálisan elégedett voltam az egésszel, Smith nagyon jól ír. végig fent tudta tartani az izgalmat és a figyelmet. A könyv vége sem elcsépelt, legalábbis számomra, és nem húzta le az egészet.
Aki szereti a jó krimiket, annak bátran ajánlom, de készüljön fel, hogy kifordíthat belülről, és a lelkedbe gázolhat. Viráglelkűeknek nem ajánlott.
Az író másik könyvére is nagyon kíváncsi lettem.

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898656 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
7 hozzászólás
>!
pepege MP
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Elgondolkodtató, mi késztet egy brit írót arra, hogy regényének cselekményét az 1950-es évek sztálini Szovjetuniójába helyezze. Abban az időben a rendszer „kifelé” azt mutatta, hogy nincsen bűnözés, ezért nincs szükség bűnüldözésre sem. Kevés és rosszul fizetett rendőr volt akkoriban, a titkosrendőrség (Sztálin idejében az MGB) pedig inkább a megfélemlítés, nem pedig a bűnüldözés eszköze volt. Ők a „rendszer ellenségeit” hurcolták el. Ha a hatóság mégis bármilyen bűncselekménnyel találkozott, azt vagy eltussolta vagy pedig olyan személyt tartóztatott le, akit a párt kivetett magából, mert pl. homoszexuális volt vagy értelmi fogyatékos. Az ilyen „számkivetett” emberek letartóztatása nem vetett rossz fényt a rendszerre, szemben pl. egy párttaggal, ami azt sugallta volna, hogy a rendszer nem jól működik.
Tom Rob Smith regénye nemcsak egy gyilkosságról, hanem sorozatgyilkosságról szól, melyet a fent vázolt okok miatt igyekezett a titkosrendőrség a szőnyeg alá seperni. A szerzőt egy valós sorozatgyilkos története inspirálta és sikerének az egyik titka talán épp az lehet, hogy a sztálini terrort keresztezte a brutális gyilkosságokkal: a gyengébb idegzetűek, hol azért ájuldozhatnak, mert élethűen, gazdag képi világgal vannak ábrázolva az áldozatok, hol meg azért, mert fölfordul a gyomruk, miféle táplálékkal oltják szűnni nem akaró éhségüket akkoriban a szovjet emberek.
Bevallom, régen olvastam már krimit, s tulajdonképpen ezt a könyvet sem úgy vettem kézbe, hogy egyértelműen ebbe a kategóriába soroltam: hiába láttam, hogy megkapta ezt a cimkét is, nekem egy kicsit több is volt, mint egy krimi. Szinte rekordidő alatt végigolvastam, mert izgalmas volt, letehetetlen. Annak ellenére, hogy már kb. a felénél fény derült a gyilkos kilétére, Smith úgy csűrte-csavarta az eseményeket, hogy egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, s időnként olyan gyomrost kaptam, hogy csak tátogtam, mint a hal.
Kíváncsi vagyok, mindez, hogyan fest a filmvásznon…

15 hozzászólás
>!
ggizi P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Ez a könyv teljesen letaglózott. Ez a rendszer, ami hosszú évekig kísértett minket is, elképesztő könyörtelenséggel és kegyetlenséggel kezelte az állambiztonsági kérdéseket. Egy igazán részletgazdag korrajzot kaptunk, ami önmagában is nagyon érdekes olvasmány lett volna, de mindez csak egy sorozatgyilkosság hátteréül szolgált, ami által az egész történet sokkal különlegesebb volt más, „hagyományos” krimiknél.
Olvasmányos és informatív volt, és a bonyolult kapcsolatrendszerek is nagyon érzékletesen voltak tálalva.

2 hozzászólás
>!
tmezo P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

2016: Másodjára olvasva, talán még nagyobb hatással volt rám a történet. Lassabban olvastam és emésztettem a rendszert. Sokkal jobban figyeltem a részletekre, a túlkapásokra, és elgondolkodtam rajtuk.
A politika mindenek felett, az eltusolás mindenhol jelen van, és a látszat a lényeg. A rendszer mindenhová elért, ezért nehéz volt a „nemlétező gyilkossági ügy” végére járni. Egy őrült hajsza volt, amiben ha valaki részt vett a saját és a családja életét kockáztatta.

2013: Nagyon érdekes könyv, sok-sok fordulat van benne, amit nem vártam.
Ami pedig a szovjet rendszert illeti, hát az megdöbbentő.

>!
Európa, Budapest, 2009
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788090 · Fordította: Saliga Zsuzsanna
6 hozzászólás
>!
Kathryn
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Most tényleg meg fogtok kövezni!
Az effajta kémregények/krimik nem jönnek be nekem. Azért adtam neki egy esélyt! Azért arra kiváncsi lennék, hogy aki valójában is ebben a világban élt, ő vajon hogyan élte meg ezeket a dolgokat.
Ez egy nehéz olvasmány volt. Nekem túl tömény, néhol száraz, érdektelen volt. Annyira nem is kötött le az orosz-szovjet-stb. történései. Végig olvastam! Azt viszont nem mondom, hogy rossz volt, mert nem! Voltak benne érdekes dolgok. De szerintem anno „A tetovált lány”-t sem tudtam végig olvasni, pedig az is érdekelt. Ahogy láttam GoodReads.com-on ez egy trilógia első része.

8 hozzászólás
>!
ppeva P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Sokszor billegett a határon, hogy félbehagyjam, de túl izgalmas volt… Félbehagyni a félelmetessége miatt szerettem volna, nem azért, mert rossz volt a könyv. Viszonylag hamar rájöttem arra, ki a gyilkos mészáros, de arra nem, hogyan kapcsolódik a két szál egymáshoz. Voltak benne egészen hihetetlen kalandok is (pl. a több száz, sőt, több ezer kilométeres menekülések hóban-fagyban, pénz nélkül, egy szál ruhában), de alapjában véve jó könyv volt, fenn tudta tartani a feszültséget, és nagyon jó volt a történeti háttér ábrázolása is. Csak ezért olvastam végig, bár néha csak félszemmel mertem még olvasni is…..

>!
Mazsola_78 P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Letaglózott a könyv. Bár igen vaskos, alig 24 óra alatt a végére értem, annyira nem tudtam letenni.
Nem a krimiszál fogott meg, hanem a politikai/történelmi háttere. Bár előbbi is érdekes volt, de számomra nem azon volt a hangsúly. A fordulatokat kicsivel korábban ki lehet találni, a gyilkos kilétére is fény derül a könyv közepe táján, mégis képes az író fenntartani az olvasó érdeklődését az utolsó oldalig.
Nyomasztó könyv, hogy mi minden történhet egy diktatúrában és milyen félelemben kell(ett) leélniük az embereknek az életüket.

>!
Tigrincs P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Helyenként egészen más, mint a film, emiatt mintha két különböző történethez lenne szerencsénk. Összességében inkább így a jobb; módosíthatnak a krimi cselekményen, a gyilkos személyén, kihagyhatnak mellékszálakat, mert nem ez a vonal az erős, valljuk be azért, vannak ennél jobb krimik – de a háttér, a történelmi hűség mindenképp maradjon meg, mert ennek a könyvnek ez a fontosabb alappillére. Ez a háttér pedig egy társadalmi- politikai rendszer, ami évtizedekre nyomorította meg a benne élők gondolkodását, önmagukról és a világról alkotott képét. Egyértelmű hozadéka a könyvnek, hogy ezekről a félelmetes és helyenként felfoghatatlan jelenségekről és működésekről olvasmányosan beszél, amelyekről talán magunktól kevésbé vagy ritkán olvasnánk.
Na és igen, a film. Remek szereposztása mellett(?) ellenére(?) Tom Hardy szinte egyedül viszi a hátán, és remekül boldogul. Érdemes megnézni, elolvasni.

>!
Chöpp P
Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Nekem ez nagyon nagy megpróbáltatás volt. Rettenetesen nehéz olvasmány volt a számomra. A közepe után azt hittem, most szépen bevágom a sarokba. Tényleg csak azért olvastam tovább, hogy ne maradjak tőle frusztrált.
Mindig felkészületlenül éri a csupasz lelkemet az emberi közöny és kegyetlenség.


Népszerű idézetek

>!
tmezo P

A katonának edzenie kell a szívét, hogy kegyetlen tudjon lenni.

131. oldal

>!
Böngyör6

A saját cselekedeteik szerint kell megítélnünk az embereket, nem pedig aszerint, hogy milyen cselekedetekre késztetnek másokat.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Janusz Kuzmin
>!
Chöpp

    Minden iskolásnak azt tanították, hogy a gyilkosság, a lopás és az erőszak a kapitalista társadalomra jellemző, ezért olyan erős, nagy számú rendőrségre van szükség. A Szovjetunióban viszont senkinek nem kell lopnia, erőszakos cselekedetek sincsenek, hiszen minden állampolgár egyenlő, így a kommunista államban tulajdonképpen nincs is szükség a hagyományos rendőrségre. A rendőri feladatokat ellátó szervezet itt csak a Belügyminisztérium egyik alosztályaként működött, rosszul fizetett, lenézett társadalmi rétegnek számított; az állományt a középiskolákból lemorzsolódott, a kolhozokból kirúgott, a hadseregből elbocsátott emberek alkották, illetve olyan férfiak, akik fél üveg vodkáért mindenre kaphatók voltak. A hivatalos statisztikák szerint ugyanis a Szovjetunióban szinte egyáltalán nem volt bűnözés.

222-223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
>!
mandarina

A háztetőket befedő vastag hóréteg olyan volt, mintha Isten egy fehér vonalat húzott volna, azt mondván, ennyi elég az embereknek, az égbolt többi része az enyém. Zarubin arra gondolt, hogy az égbolt meghódítása lesz a következő nagy feladat, mert természetesen az sem lehet az Istené.

114. oldal

>!
Nefi

Ha semmilyen bűnt nem sikerült előásni, annak csakis egy oka lehetett: nem kutattak elég kitartóan.

28. oldal

>!
Chöpp

… egy szadista, kicsinyes elme rengeteg módszert ki tud agyalni mások tervszerű tönkretételére.

229. oldal

>!
Anton_Gorogyeckij P

– Kik a megbízói?
– Anna Vlagyiszlavovna, akinek meg fog vakulni a macskája. Dora Andrejevna, akinek a kutyája nem akar enni. Arkagyij Maszlov kutyája eltörte a mellső lábát. Rákosi Mátyás pedig ritka madarakat tart.

105. oldal (Európa, 2009)

>!
LuPuS_007 P

Lev nem ismerte az ország valódi bűnügyi statisztikáit, de nem is akarta tudni a pontos adatokat, mert akik megismerték a hiteles számokat, azokat általában kivégezték.

221. oldal

>!
Maya

Girbegurbán szegélyezte az utat a sok egyforma faház: a négyzetes épületekre mindenhol magas, sátor alakú tetőt húztak – az orosz falvak képe nemigen változott az elmúlt száz évben. A régi Oroszország volt ez, ahol a falu közepén lévő kerekes kútnál gyűlt össze a falu apraja-nagyja, és a közösség minden tagja hitt az ősi legendákban: itt még mindig a dvorovoj, az udvar szelleme uralkodott, és az ő kegyétől függött a jószágok egészségi állapota; itt még mindig azzal riogatták a gyermekeket, hogy ha rosszak lesznek, egy erdei szellem elrabolja és fakéreggé változtatja őket. A szülők gyermekkorukban hallották ezeket a történeteket, de még mindig hittek bennük. Több hónapig varrták az ajándékul szánt ruhákat a ruszal-káknak, a kedves erdei nimfáknak, akik egész nap a fák ágain hintáznak, de ha megharagudnak, halálra csiklandozzák az embereket.

70. oldal

>!
Judit_Sike P

A háború alatt az asszonyokat először a megszállók erőszakolták meg, aztán a felszabadítók is. Lev katonaként tudta, hogy az ilyen jellegű tetteket az állam elnézte, a háború velejárójának tartották, a bátor katonák megfelelő jutalmának.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Ellroy: A nagy sehol
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Stephen King: A remény rabjai
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Jordi Llobregat: Vesalius titka
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Bleeding Bride: A téboly kertje
Chris Carter: A keresztes gyilkos