A ​hátrahagyottak 48 csillagozás

Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi ​történik, ha egyszer csak hirtelen, minden előzmény, majd magyarázat nélkül, egyik pillanatról a másikra eltűnnek emberek? Hova lesz valaki szeretteink, barátaink, szomszédaink közül, aki az imént még kéznyújtásnyira volt tőlünk? Gondolunk rá, hogy ez lenne a Bibliában megjövendölt elragadtatás? És mi lesz velünk, akik itt maradtunk? Ezekkel a kérdésekkel szembesülnek Tom Perrotta regényének szereplői, egy amerikai kisváros, Mapleton lakói. Van, aki összeomlik, van, aki megpróbálja folytatni vagy újrakezdeni az életét; van, akit lesújt a tudat, hogy nem került a méltó elragadottak közé, s van, aki már – az elragadtatást követő és az utolsó ítélet napját megelőző – pusztulás tudatával egy bűnbánó szekta tagja lesz. A kivételes alaphelyzet a misztikum műfajába sorolja a regényt, miközben ízig-vérig valóságos emberekről szól, akik szeretnek, boldogok vagy szenvednek, keresik helyüket a világban, élnek.

Tom Perrotta az igazi tehetségre jellemző érzékenységgel és… (tovább)

Eredeti mű: Tom Perrotta: The Leftovers

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Geopen, Budapest, 2014
ISBN: 9786155331398 · Fordította: Szántó András
>!
Geopen, Budapest, 2014
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155331299 · Fordította: Szántó András

Kedvencelte 2

Most olvassa 9

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Neeeeem nem, nagyon nem… érthetetlen, zavaros, egy nagy katyvasz az egész, és ha nem láttam volna a sorozatot, tuti félbehagytam volna… végigerőltettem, hátha jobb lesz, de sajnos nem. Ehhez a történethez nagyon kell a színészi játék, a hangulatkeltés, az érzelmek, de ezek teljes mértékben hiányoztak a lapokról. 2014 egyik legnagyobb csalódása volt számomra.

28 hozzászólás
>!
AeS P
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Vannak alacsony százalékon álló könyvek, amikről olvasás után bebizonyosodik, hogy csak különbözik az ízlésem a többi olvasótól. És van ez a könyv, aminek túl jó a százalékos értékelése ahhoz képest, hogy maga a mű milyenre sikerült.
Az alaphelyzetet valami kifacsart bibliai utalás adja, az ember arra vár, hogy esetleg misztikus történetet, esetleg thrillert, esetleg valami izgalmat vagy borzongást kap. A valóság viszont az, hogy a szerző lélektani regényt akart írni, amit belehelyezett egy sejtelmes eltűnés-történetbe.
Szerintem ez a könyv nem zavaros, épp ellenkezőleg, botegyszerű a cselekménye. Amint egy kis izgalmat vinne bele, azonnal lecsapja a végét egy új fejezettel, és aztán az izgalmasnak induló cselekményszálhoz soha többé nem tér vissza.
Annyira unalmas volt, hogy nincs is kedvem mélyebben elemezni. Ne vedd meg, ne olvasd el.

8 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Az alap érdekes lenne, de így könyvben lapos, a karakterek üresek. Ért benne olyan amire nem számítottam, mégsem tudta megadni a drámai hangulatot. Lehet én vagyok érzéketlen. Kell ennek a történetnek a színészi játék, de még nem kezdtem bele a sorozatba, nem tudom mennyivel lett élvezetesebb.

>!
george08
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Kicsit megijedtem a százaléktól, nagyon rossz, olvashatatlan könyvre számítottam, de a történet végére kedvenccé avattam.
A karakterek szimpatikusak voltak és hiába nem szeretem alapból a szektás dolgokat itt az is tetszett, és alig vártam, hogy megtudjam mi a történet vége. Ami nem volt, legalábbis lényeges lezárása nincsen, ami nekem tökéletesen megfelel. Bemutatott egy korszakot az életükből, ami a kötet végére átalakult és már más emberek lettek.
Az sem zavart, hogy nem kaptunk információt, miért is tűnt el az a sok ember.
Ez így volt tökéletes.

>!
WerWolf
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

A sorozatot nem láttam és ezek után már biztos, hogy nem is fogom megnézni.
Hogyan tud egy író ennyire felületesen írni? Semmi mélysége a történetnek, semmi érzelme, semmi gondolata.
Jött október 14, amikor az emberiség 2%-a eltűnt (ok, magyarázat semmi, csak holmi bibliai utalás). Mindenki otthagyta a munkáját és magába borult? És ki üzemeltette addig a közműveket? Majd lassan elkezdtek az emberek visszaszállingózni a munkába? És egyszer csal három évvel később találjuk magunkat?
Az egész egy átgondolatlan, üres ötletnek a papírra-vetése. A vége felé teljesen úgy éreztem, mintha az író összevágta volna a ’60-as, ’70-es évek világát. Mezítlábasok – hippik, BM – mártírszekták, Szent W – Manson. Miközben érdemben nem történik semmi.
Kár volt rá a papírt és az időt pazarolni.
A vége? Gondolom elfogyott Perrotta papírja, így úgy döntött, hogy akkor most nem szalad le a boltba venni egy 500-as csomagot, hanem itt befejezi. Hamarabb is elfogyhatott volna az a papír…

4 hozzászólás
>!
arsenal0522
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

„Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.” (Máté evangéliuma)
– ez a bibliai jövendölés az alapja a regénynek, az itt maradottak szempontjából. Nem tudom, hogy a belőle készült filmsorozat mennyire sikeres, és mennyire adja el ez a regényt, de én nagyot csalódtam, egy ilyen alapötlet és a Little Children (Apró titkok) után sokkal, de sokkal többet vártam az írótól.
Az amerikai kisvárosi miliő ugyan hitelesen van ábrázolva (már-már Kinget idézően), de a szereplők szenvedései hiteltelenek, alig egy-két szereplő akad akinek át lehet érezni a helyzetét, bár az pozitívum, hogy az ábrázolt kapcsolatok nagy része jól van kitaláva és megírva (ez megint csak az Apró Titkok -at idézi).
Többet tudtam volna olvasni az elragadtatás utáni háttérről is, hogy milyen az élet, hogyan oldják meg az eltűntek nélkül a gazdasági élet, ellátás stb. folyamatosságát, illetve arról, hogy milyen társadalmi és média visszhangja lenne egy ilyen eseménynek (ez utóbbiról gyakorlatilag nulla szó esik).
A befejezés meg kifejezetten bosszantó volt, igazi lezárás nélkül.
Sajnálom, mert mint említettem, az alapötlet egyedi és jó, de a várakozásaimat a könyv alulmúlta…

>!
AttilaB
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Hijj! ez nekem nagyon nem jött be!!! Ebben a történetben senki sem értelmes, normális ember módjára viselkedik.
Ezzel vagy az volt cél, hogy felháborítson (akkor sikerült), de ezen kívül semmi. A sokk önmagában szerintem nem érték. A figyelemfelkeltés kevés.
Vagy az volt vele a cél, hogy ez egyfajta mondanivaló legyen. De nem az. Nekem nem mond legalábbis semmit.

>!
msglass P
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Még meg sem jelent a könyv magyarul, de én már akkor teljesen bezsongtam, úgy vonzott, mint egy mágnes. Néha direkt a könyvesbolt felé mentem haza és nézegettem a kirakatban, míg végül egy álmos augusztusi hétvégén végre megvettem. A rajongásom nyilván abból fakadt, hogy a magyar megjelenéssel majdnem egy időben elindult a sorozat és ugyebár, mielőtt azt megnézem, nekem ezt el kell olvasnom. Na meg persze a történet is izgatott.

Nagyon örülök, hogy még azelőtt olvastam, hogy a sorozatot elkezdtem volna. Szerintem ez egy jó könyv. Nem kiemelkedő, nem nyújtott katartikus élményt, nem voltam megveszve, hogy mikor folytathatom már, mikor éppen nem volt lehetőségem olvasni, de mégis tetszett. Jó az alapötlet, kifejezetten tetszett, hogy nem adott megoldást a nagy kérdésre, hanem azzal foglalkozott, hogy milyenek voltak a következmények. A legtöbb szereplő számomra a helyzetből adódó logikus döntésektől homlokegyenest eltérő megoldást választott. Ez irtó érdekes volt, szeretek olyan könyveket olvasni, amikben nem tudok azonosulni a főszereplővel, mert így kényszerítenek rá, hogy olyan helyzeteken gondolkozzak, amik egyébként eszembe sem jutnának. Még akkor is, ha néha szinte fájt, mert annyira nem értettem egyet velük.

Amennyire vártam, hogy megszerezzem és szinte számoltam a napokat, annyira nem nyújtott nagy élményt. Kicsit többet vártam tőle, nem a történet alakulása miatt, hanem úgy összességében, mintha hiányzott volna egy utolsó kis szikra, hogy berobbanjon. A történet íve és a végkifejlet is jól felépített, nekem nincs hiányérzetem, ami nyitott maradt, azt megválaszoltam magamnak.

>!
Szencsike MP
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Elég vegyes a véleményem. A sorozathoz képest ez minimális drámázást hozott, volt benne dráma, de nem volt meg a hűha érzés a tévés feldolgozásban. Viszont a jellemábrázolás, a mindennapok leírása jól sikerült. Abszolút tárgyilagos stílus, nulla kommentár jellemző, viszont a szereplők érzelmi ábrázolás talán ezért sikerült jól. Kik vagyunk, hogy ítélkezzünk rajtuk? Nekik már így is elég nagy gond az, hogy itt maradtak…

>!
Xinezia
Tom Perrotta: A hátrahagyottak

Nem igazán értem a negatív kritikákat a könyvvel kapcsolatban. Nyilván nem a sorozat vonalát követi, de ez nem is baj, el kell vonatkoztatni tőle. Azt meg kell hagyni, hogy semmi nem derült – MÉG – ki az eltávozás lényegéből, a könyv mentes mindennemű logikai bukfenctől. A hangulata végig hihetetlenül depresszív, nincs hullámzás, nincsenek hullámvölgyek, kiskapuk a szereplők az elejétől a végééig egytől-egyig nyomorultul érzik magukat. A karakterek lélektanilag mind hitelesek voltak számomra, mindannyian leragadtak a gyász egy-egy fázisánál. Nora – tagadás és izoláció; Jill – harag; Tom – alkudozás; Laurie – depresszió; Kevin – elfogadás. Az viszont furcsa volt, ahogy az elitkultúra nagyjai elvárták az érintettektől a gyász szofisztikált formáját, halkan, magunkba zárkózva, még csak véletlenül se hangosan, jajszót sem hallatva, nem még könnycseppet ejtve, és mindenki igyekezett ennek az elvárásnak megfelelni. Összességében pont azt adta a könyv, amire vártam, még csak véletlenül sem számítottam katarzisra a végén. Megérdemli az öt csillagot.


Népszerű idézetek

>!
arsenal0522

De mostanában szó szerint semmi jobb dolga nem akadt a kerékpározásnál. Néha közvetlenül elalvás előtt erről álmodott, az első kereke alatt eltűnő talaj hipnotikus látványa, az érzés, ahogy a kormány fogantyúján át érezni az ideges világ zümmögését.

107. oldal

9 hozzászólás
>!
arsenal0522

Laurie Garvey nem úgy nőtt fel, hogy higgyen az Elragadtatásban.Nem úgy nőtt fel, hogy bármiben is higgyen, kivéve magában a hit ostobaságában.

(első mondat)

>!
arsenal0522

Nem sokkal korábban az emberek szükségét érezték volna, hogy így fecsegjenek idegesen az időjárásról: – Hé, mondták volna lehet, hogy ez a globális fölmelegedés végül nem is olyan rossz! – de manapság senki sem törődött nagyon az ózonrétegen tátongó lyukkal, vagy a jegesmedvék nélküli világ szánalmasságával.
Visszatekintve szinte viccesnek tűnt annyi energiát elemészteni valami távoli és bizonytalan dologra, egy ökológiai katasztrófára, amely a távoli jövőben vagy bekövetkezik, vagy nem, jóval azután, hogy az ember annak gyerekei, és a gyerekek gyerekei már leélték a nekik kiszabott időt a földön, és eltávoztak oda, ahová az ember távozott, amikor mindennek vége lett.

16. oldal

>!
arsenal0522

Mert nem valamilyen véges mennyiségű fájdalom lakozik bennünk. Testünk és elménk csak tovább gyártja a fájdalmat.

72. oldal

>!
Cirimo76

A bicikliösvényen túli utak félig falusiak voltak, elszigetelten álló házak és alkalmanként kisebb tanyák mellett kanyarogtak, gabonatarló kukucskált ki a fagyott földből, mint egy borotválásra szoruló láb szőrzete.

156. oldal

>!
Cirimo76

Jill és Jen együtt lófrált október 14-én, két vihorászó fiatal lány ült egymás mellett egy padon, perecet majszoltak, és egy laptopon egy YouTube-videót néztek. Aztán, egy egérkattintásnyi idő alatt, egyikük eltűnt, a másik pedig üvöltött. És a következő hónapokban, években továbbra is eltűntek körülötte, ha nem is olyan drámai módon. Bátyja elment főiskolára, és sosem jár haza. Anyja kiköltözik a házból, némasági fogadalmat tesz. Csak az apja marad, egy megzavarodott férfi, aki próbál segíteni, de sosem sikerül neki a megfelelő dolgokat mondania.
Hogyan is sikerülhetne, amikor ugyanolyan elveszett és nyomokat nem találó, mint ő?

16. oldal

>!
Cirimo76

Mint észrevette, Nora teste meglepően fiatalos egy harmincöt éves nőhöz képet, aki két srácot is szült. Elveszített két srácot, jutott eszébe, s kényszerítette magát, hogy emelje fel az állát, és összpontosítson valami illendőbbre. A legkevésbé arra vágyott, hogy a The Mapleton Messenger címlapján ott lássa a polgármester színes fényképét, amint egy gyászoló anya fenekével szemez.

19. oldal

>!
Cirimo76

A korai nyugdíjba vonulás volt házasságának központi álma. Olyan cél, amely felé emberemlékezet óta együtt meneteltek Laurie-val. Sosem mondták ki hangosan, de törekedtek rá, hogy az egyik olyan pár legyenek, amilyeneket a Money Magazine címlapján láthatni – életerős középkorú emberek tandemkerékpáron vagy vitorlásuk fedélzetén, sikeres, vidám menekültek a mindennapi taposómalomból, bár mindez a szerencse, a kemény munka és a gondos tervezés eredménye, hogy addig kanyarítsanak ki egy jókora szeletet a jó életből, amíg elég fiatalok hozzá, hogy élvezni tudják.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Carolyn Jessop – Laura Palmer: Menekülés
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Dean R. Koontz: Végítélet
Beth Ciotta: Párban a szerelemmel
Mártonffy András: Én, Sándor Erik
Leah Remini: A Bajkeverő
Licia Troisi: Az új birodalom
Russell Miller: Arcátlan messiás
Josy Doyon: Jehova tanúja voltam