Válófélben 14 csillagozás

Tom Naegels: Válófélben

Tom, ​a történet elbeszélője válófélben van. Feleségétől elköltözött, de vár rá egy talán még fájdalmasabb válás: el kell búcsúznia haldokló nagyapjától, életének apafigurájától, aki utolsó küzdelmét a méltó halálért, az eutanáziáért éppen az általa létrehozott, jóléti, fehér Belgium orvosaival vívja.
A történetnek azonban rajtuk kívül van még egy főszereplője: Belgium. Tom a bevándorlás témakörére szakosodott újságíróként felismeri, hogy a nagyapja generációja által felépített biztonságos és egységes belga világba nem integrálhatók a bevándorlók.
Házassága természetesen egy pakisztáni lány miatt bomlik fel, ám ezen a kapcsolaton keresztül azt is megtapasztalja, ő, a jó szándékú szakértő sem alkalmas a másik Belgiumhoz hasonulni.
Mindenkinek túl sok mindent kellene feladnia, túl sok mindentől kellene megválnia, hogy ne egymástól váljunk el…

Tom Naegels (1975) flamand író az Antwerpeni Egyetem germanisztika szakán végzett és szabadúszó újságíróként… (tovább)

Eredeti mű: Tom Naegels: Los

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: pán!k könyvek

>!
Silenos, Budapest, 2011
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638852472 · Fordította: Bérczes Tibor · Illusztrálta: Abu-Yousef Nóra

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

anyós


Kedvencelte 5

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
Tom Naegels: Válófélben

Bátor tett ilyen témájú regényt írni, és megmutatni valaminek a több oldalát, a másik oldalt, a bizonytalanságot, a hétköznapi rasszizmust, a rendszer tehetetlenségét stb..
Ezzel együtt viszont, többet akart az író, mint amire futotta neki.
Zavart, hogy az író újságíró és nem szépíró, hogy inkább dokumentált eseményeket kaptam összefüggő részletekben, mint ívet mutató szépirodalmi regényt.
Sajnáltam, hogy ennyi jó felvetést belesűrített 180 oldalba, miközben három regénynek való potenciált hagyott veszendőben.
És amiért kifejezetten haragszom rá, hogy csak felületesen kapargatott, és mintha megrémült volna attól, amit a felszín alatt talált. Egy jó újságíró ilyet nem csinálhat, nem futamodik meg a feladattól!
Ezzel együtt is olvasni kell ezt a könyvet és másokkal olvastatni, mert ami hiányzik, az az, hogy beszéljünk ezekről a témákról, hogy komoly művek szülessenek, hogy pro és kontra megnyilvánuljon, ami elgondolkoztatja a népeket, hogy különböző nézőpontok szülessenek a színskála mentén.
http://kulturleny.wordpress.com/2014/12/29/tom-naegels-…

>!
balagesh IP
Tom Naegels: Válófélben

A főszereplő, író-alteregó Tom válik, összejött egy bevándorló csajjal, amúgyis ez a tematikája a lapnál, s a nagyapja (az apafigura) pedig küzd a méltó halálért. Nehéz lehet ennyi (többnyire hárított) helyzetben normális, kiérlelt és kulturálisan vállalható álláspontot kialakítani. Tomnak sem megy. Ő pörög, így az események történnek vele, s közben próbálja őket feldolgozni. Próbál válaszokat találni a benne is ott élő bunkónak, a tanácstalannak, az együgyűnek és az okoskodónak a kérdéseire, felvetéseire.
Az őszintesége, a gondolatainak a leírása átlép a mi praktikus hárításunkon.
A 40 apró részből felépülő mű sodró, könnyen követhető. Tekintve, hogy ez a három fő témája (tehát: válás, eutanázia, bevándorlás), nem véletlen, hogy a témafelvetésig jut – de nem „csak”, mert a többiek addig sem jutnak.

>!
ppeva P
Tom Naegels: Válófélben

Nagyon tetszett benne az, hogy azt mutatta meg: semmi nem fekete vagy fehér. Bármely kérdést nézzük a felvetettekből (bevándorlás, rasszizmus, eutanázia, halál, válás, új kapcsolat), mindegyikre rengeteg lehetséges válasz és megoldás van. És van, amire nincs is megoldás, csak meg kell próbálni együtt élni vele, túlélni. Vagy éppen leválni róla.

>!
Sheeana P
Tom Naegels: Válófélben

Regénynek nem igazán nevezhető, de tetszett, hogy megpróbál őszinte lenni legalább magához. És tetszett, ahogyan egymásnak feszülnek a társadalom által támasztott szinte kötelező elvárások, és a való életben szerzett tapasztalatok.

>!
Emerson
Tom Naegels: Válófélben

Eddig azt hittem, nem szeretem a belgákat. Az egész azzal kezdődött, hogy volt alkalmam pár napot Brüsszelben tölteni, aminek az lett a vége, hogy fejvesztve menekültem és levontam a konklúziót, hogy ennél mocskosabb és undorítóbb város nincs még egy a világon. És az emberek? Hát van ott egy fehér (európai!) rajtam kívül? Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor térképpel a kezemben sikerült kikötnöm egy gettó kellős közepén, aztán persze rájöttem, hogy a város 90%-a egy nyomorult gettó… persze a hajam szála se görbült, de ki szereti, ha 20 meghatározhatatlan nemzetiségű körülveszi? (oké, most már tudom: makákók voltak)
Na, akkor ezt most jól elsöpröm az emlékeim közül és tiszta lappal indulunk, mert bizony a Belgiumnak van ám barátságosabb oldala is. Naegels kendőzetlenül, tárgyilagosan – mégis szórakoztatóan – az olvasó képébe vágja, mi is a helyzet flamand körökben. Bizony rájöttem, hogy ez akár rólunk is szólhatna, azzal a különbséggel, hogy nekünk eszünk ágába sincs leülni az „ellenséggel”, hogy kicsit is jobban megismerjük egymást. Mi magunk megyünk törni zúzni, nem bízzuk ezt az aljanépre. Szóval hogy is van ez? Lehet, példát kéne vennünk a flamandokról?
Idén újra Belgiumba visz az utam és ennek a könyvnek hála, már nem fogok olyan savanyú képet vágni, amint átlépem a határt. Biztos, ami biztos azért két térképet csomagolok, de a tervezett golyóálló mellényt és rohamsisakot inkább nem rendelem meg az ebay-ről.

>!
Miestas
Tom Naegels: Válófélben

Egy kicsit mást vártam a címe után, de aztán mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Olyan területével találkoztam az életnek, ami engem egyenlőre nem érint, távol áll tőlem, de azért találkozom a napi híradásokból sok hasonló esettel. A fiatal flamand újságíró Tom Naegels életének egyes epizódjaival ismertet meg bennünket olvasókat. Az író többek között olyan témákat érint, mint az eutanázia, rasszizmus, bevándorlás, népességpolitika, társaskapcsolatok, mindezeket saját életén keresztül bemutatva, mintegy tükröt tartva a mai Belgiumról , az ott élő marokkói bevándorlók és a velük életközösséget vállalni kényszerülő belga állampolgárokról.
Regénynek nem mondanám, inkább helyzetjelentésnek, kritikának, gondolat ébresztőnek.

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Tom Naegels: Válófélben

A címe alapján egy totál más történetre számítottam :) A rajzokat túl absztraktnak találtam.
De összességében egy erős közepest tudok megajánlani az írónak. Én többször unatkoztam, igazán csak a nagyapás és a Nadias részek tetszettek. A politika és a rasszizmus nem az én világom, nem köt le.
Nagyon tetszett viszont – ez nem tudom kinek az érdeme – az oldalszámozás :)
Az eutanázia jogosultságát boncolgatja, ami szerintem egy nagyon fontos kérdés.
„A csúf, lassú halál erkölcsileg megengedettebb, mint a gyors és rendezett.”
Érdekesek a párkapcsolati problémafelvetései :
„Hogy lehet viszonyom valakivel, aki rajong a seggreesős vígjátékokért?”
„Fontos-e egy kapcsolatban, hogy a partner tudja, mi az a holokauszt? Persze, hogy nem! Egy kapcsolat a bizalomról, a szenvedélyről, a tiszteletről szól, nem pedig arról, hogy mi történt hatvan éve a szomszéd országban.”

>!
Gitta_Bry
Tom Naegels: Válófélben

Nem bírok értékelést írni, lusta vagyok. De nagyon tetszett! Főleg, hogy a fele összecseng a másik könyvvel, amit olvasok.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

(…) az ember maga dönt az életéről. Annak, aki meg szeretne halni, engedni kell, hogy meghaljon.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés · halál · szabad akarat
23 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

Hétvégén tüntetni – ki hallott még ekkora baromságot?

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tüntetés
>!
cassiesdream

Belgium olyan ország, ahol mindig esik az eső, ahol a barátok előzetesen egyeztetnek, ha meg akarják látogatni egymást, a férfiak pedig bort ajánlanak fel, ha nem akarják, hogy gyerekek játsszanak az utcájukban.

23. oldal

>!
Miestas

Alaposan mérlegelték nagyapám kérését. De a kollégákkal való konzultáció után arra a következtetésre jutottak, hogy nem jöhet számításba az eutanázia. Nem tudják összeegyeztetni a lelkiismeretükkel, hogy megöljék.
Azt viszont – a jelek szerint – igen, ha ő maga végez magával.
Figyelemre méltó etikai különbség. A csúf, lassú halál erkölcsileg megengedettebb, mint a gyors és rendezett.

61. oldal

>!
krlany I+SMP

Tényleg jóindulatú cikket várnak, ha előtte meglopnak bennünket? Hát semmit sem tanultak a szocialistáktól? Rendet! Fegyelmet! Felelősségérzetet! Önfegyelmet! Csak aki kordában tudja tartani a híveit, az számíthat politikai sikerre.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tüntetés
>!
Emerson

– A ramadánban nincs semmi szép! – mondta. – A ramadán nem azért van, hogy szép legyen.
– Jól van, jól van – nyugtatgattam. – De amikor vége van, rendeznek egy mulatságot, nem? Sütnek, főznek, lakmároznak, átrendezik a mozitermeket.
– Az Allahhal szembeni kötelesség nem mulatság! – kiáltotta a férfi. – Az vezeklés. Áldozat. Megtartóztatjuk a testünket az ételtől, hogy Allah lássa, övé a lelkünk.
– Jó, jó – mosolyogtam. – A húsvét is Krisztus szenvedéséről szól, mégis csokinyuszikat keresgélünk.

120. oldal

1 hozzászólás
>!
Gitta_Bry

Nagymama és nagyapa között tipikus háború előtti viszony volt. Egy férfi és egy nő, akik semmiben sem hasonlítottak egymásra, valami véletlen folytán néhány hónapra szerelmesek lettek egymásba, menten összeházasodtak, és életük hátralévő részét egymás bosszantásával töltötték el.

100. oldal

>!
cassiesdream

3. § (2) A beteg írásos kérése és az eutanázia alkalmazása között legalább egy hónapnak kell eltelnie.

40. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Évek óta korrepetálok gyerekeket, a maguk nációjából, fajából vagy etnikumából, vagy mi a csudájából. Mind azt hiszi, hogy két óra után Einstein lesz belőle. És aztán, ha lassabban megy a dolog, mint amire számítottak, szépen elmaradoznak. Tanulni a diáknak kell. A diploma nem hullik csak úgy az ember ölébe.

163. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk
Louis Paul Boon: Menüett
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Marnix Gijsen: Télemakhosz falun
Louis Paul Boon: A Kiskápolna utca
Sebastian Barry: Messze, messze
Kecsmár Szilvia: Egy maréknyi fűszer
David Mitchell: Felhőatlasz
Marc Elsberg: Blackout
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú