72. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
85. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Vízió 136 csillagozás

Tom King: A Vízió

VÍZIÓ EMBERRÉ SZERETNE VÁLNI – ÉS NINCS EMBERIBB DOLOG A CSALÁDNÁL.

A szintezoid ezért visszatér az alapokhoz abba a laborba, ahol Ultron megalkotta őt, hogy fegyverként használja a Bosszúállók elleni harcban. Ezen a helyen lázadt fel eleve elrendelt végzete és gyilkos szerepe ellen. Ezen a helyen döntött úgy, hogy igenis jobbá, többé válik: emberré lesz.

Itt építi meg őket. Virginiát, a feleségét. A kamasz ikreket, Vivet és Vint. Hasonlítanak rá, és öröklik az erejét is. És arra vágynak, amire ő: a mindennapiságra, a normális életre. Vagy már nem is vágy ez, hanem egyenesen megszállottság?

A Vízió család ugyan az összetartozásra és a szeretetre törekszik, vágyuk mégis könnyen szembeállíthatja őket akár még a Föld legnagyobb hőseivel is…

Tom King ezzel különleges és hatalmas sikert aratott történettel írta be magát a legjelentősebb képregényalkotók közé.

A kötet a teljes 12 részes THE VISION-sorozatot tartalmazza.

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2020
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701811 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Gabriel Hernandez Walta, Michael Walsh

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Skarlát Boszorkány (Wanda Maximoff) · Victor Mancha · Vin · Virginia · Viv Vízió · Vízió


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Tom King: A Vízió

Mostanában egy-egy olvasmányom kapcsán elgondolkoztam a zsáner és a szépirodalom viszonyán, és azon, hogy hol érdemes, sőt, érdemes-e egyáltalán, bármiféle határvonalat húzni a kettő között?
Természetesen nálam avatottabbak számos pontot fel tudnának sorolni, ami mentén érdemes elválasztani őket, de én leszűkítettem két erős ismérvre azt, ami számomra megkülönbözteti a zsánerirodalmat a szépirodalomtól.
Az egyik, hogy az igazi szépirodalom úgy mesél el egy konfliktust, hogy az író nem próbálja meg kiszolgálni az olvasói elvárásokot. A másik az, hogy mindezt olyan irodalomi megoldások, stíluselemek és formai eszközök segítségével teszi, amelyek miatt az élmény letaglózó lesz az olvasó számára.

A fenti két ismérvem alapján A Vízió szépirodalom.

Vízió, aki a Marvel furábbnál is furább szuperhősei közül is az egyik legbizarrabb eredettörténettel rendelkezik off aminél már csak az évek során befutott életpályája volt meghökkentőbb, amelynek csúcspontján látszólag boldog családként élt együtt Skarlát Boszorkánnyal és két kisfiúkkal.
Aztán minden összeomlott ebben a családban – ami nem mellesleg számos világfelforgató kataklizmához is vezetett.

Ez a történet ezek lecsengését követően veszi kezdetét, amikor Vízió úgy dönt, hogy végre saját családja lesz – és szó szerint megalkotja őket. S innentől kezdve félelmei és nem emberi gondolkozása, aminek sajátos logikája Asimov pozitron agyú robotjait idézi, már nem csak őt, de a feleségét és két kamasz gyermekét is sújtja.
Vízió ugyanis megpróbál egy olyan ideális családot megalkotni, amely megfelel az amerikai álomnak, de valójában ezzel csak megágyaz a kertvárosi pokol egy sajátos változatának.
Tolsztojnak nem volt igaza. Nem igaz, hogy „(…) minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan.” mert Vízió családja nagyon is hétköznapi módon hullik szét, pont ugyanolyan titkok és hazugságok emésztik őket, mint számos másik családot. Ugyanúgy kínlódnak a belülről feszítő megfelelési kényszerrel, miközben valójában arra vágynak, hogy a környezetük elfogadja őket annak, akik. S elkövetik a legsúlyosabb hibát is, azt, hogy valójában már nem azt teszik, ami helyes, hanem azt, amit szerintük mások helyesnek gondolnak.
Mindezek együtt végzetes és egyre gyorsuló örvénybe sodorják őket. S mivel az ő programozott személyiségük még kevésbé rugalmas, mint az embereké, és sem az önáltatás, sem az irracionális tagadás képességével nem rendelkeznek, így sokkal tragikusabb lesz az az üzemzavar – számukra és a környezetük számára is –, amit elszenvednek.

Ez a tizenkét füzetből álló kötet mégsem elsősorban tragikus voltával, hanem a végtelen szomorúságával fogott meg, és azzal, hogy mindezt a szuperhős zsáner irodalmi és grafikai megoldásainak dekonstruálásval érte el.

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Tom King: A Vízió

Ez egy Marvel képregény.
De nem egy szokványos Marvel képregény.

Sablonos szuperhősködés helyett mély lélektani drámával, világmegmentés-klisé helyett komor, tragédiába torkolló családtörténettel szolgál. A megszokott képregényes kereteket hatásosan feszegető szépirodalmi motívumok (Mary Shelley és Shakespeare), létfilozófiai elmélkedések, egyre zavarbaejtőbb fordulatok, őrült tettek nyomán elharapózó káosz és bűntudat szülte téboly jellemzi. Olyan képregény, amelyben az elérhetetlen vágyak ártatlan állatok és emberek legyilkolásához vezetnek. Olyan képregény, amelyben a rend makulátlannak hitt képviselője kelt zűrzavart. Olyan képregény, ami csöppet sem csodálatos vagy élvezetes, csak nyomasztóan búskomor.

Mégis olyan élményt nyújt, amiért érdemes elolvasni.
Merész stílustörő kezdeményezése elismerésre méltó.
Egy képregény, ami elsőre jónak tűnt, ám végül… jó volt.

Lisie87>!
Tom King: A Vízió

Olyan moly,mint én aki ritkán olvas képregényt, a Vízió kötetet letéve egyáltalán nem bántam meg, sőőőt, kifejezetten örülök, hogy elcsábultam rá.
A kivitelezés nagyon tetszik, a könyv maga, a színes oldalak, a grafika, csoda a szemnek! A történet maga is nagyon érdekelt, mert egyrészt szeretem a Marvel filmeket, igaz Vízió karaktere számomra semleges, másrészt pont most futó Wandavision sorozat lázban égek. Viszont nem vagyok otthon a Marvel képregényekben, így pár utalás, részlet nekem nem igazán volt ismerős, de ezek annyira minimálisak a nagy egészhez képest, hogy nem volt zavaró. Külön öröm volt, amikor Wanda és Agatha megjelentek a lapokon. :D Főleg az említett sorozat után.
Maga a történet nem túl vidám, tényleg tele van fájdalommal, ahogy sokszor maga az élet is. Sok minden alakulhatott volna másképp is, talán ezért nem jó ismerni a jövőt, mert ezzel a tudással önkéntelenül is megteremtjük azt.
off

2 hozzászólás
fowler P>!
Tom King: A Vízió

2020 végének egyik legfontosabb hazai megjelenése volt ez a Vízió-kötet, aminek az akkoriban kijött WandaVízió sorozat egy külön aktualitást adott. Tom King 12 részes sorozata egy hasonló, de mégis más szituációt vesz alapul: szintén egy család van a fókuszban, azonban itt nem Wanda, hanem Vízió az, aki megalkot magának egy családot: feleséget és gyerekeket. Teszi mindezt azután, hogy a Skarlát Boszorkánnyal közös családjának felbomlása/összeomlása olyan uni/multiverzumrengető gigantikus crossover eseményeket generált, mint a House of M (Mutánsvilág), aminek a Decimation, majd a Civil War (Polgárháború) és a Secret Invasion (Titkos Invázió) voltak az egyenes következményei – ezek közül pedig több event már a Marvel Filmes
Univerzumba is adaptálásra került. Tom King mindezen előzmények ellenére úgy nyúl Vízióhoz, és úgy alkot új karaktereket, ahogy csak kevesen tudnak. És teszi mindezt egy szuperhős-kliséktől mentes, lélektani drámát alkotva. A végeredmény pedig egy néhol komikus, de inkább tragikus történet arról, hogy mit is jelent embernek lenni. Kötelező olvasmány mindenkinek, akit érdekel, hogy mennyire “felnőtt” és elgondolkodtató lehet egy szuperhős képregény.

Lancaster>!
Tom King: A Vízió

„Mi az élet, ha nem álom”

Az a szokás, hogy a képregényes műfajba, még a klasszikus szuperhős-történetekbe is olyan filozófiai kérdéseket szőnek bele, amely az alapvető zsánert szinte kifordítja magából, szarkazmus vagy paródia nélkül, az egyik legjobb dolog volt, ami történhetett vele.

King nagyon szépen alkalmazza a szépirodalmi párhuzamokat és az eredeti Marvel-történetek elemeit, egy percig sem volt giccses vagy idegen számomra ez a történet. Bár persze messze nem én vagyok a legnagyobb képregény-rajongó a földön, de az alapokat azért ismertem annyira, hogy értékeljem ezeket a gesztusokat.

Ráadásul ez a történet az egyik kedvenc képregényemnek a tükörképe. Vízió, a nagy rendmániás végül belekerül ugyanabba a spirálba, ami elválasztotta őt a nagy káoszboszorkánytól. Ugyanaz az elérhetetlen vágy hajtja: saját családot és normális életet akar, és végül nem jut másra, csak a megható küszködésre, amivel megpróbálja összetartani ezt a kicsavart álmot.

A kötet nagy erőssége, hogy olyasmit mutat meg, amit általában sosem látunk: mi történik akkor, ha a fantasztikus képességekkel felvértezett szuperhősök az átlagos emberek közé kerülnek? Mi van akkor, ha nem egy elzárt iskolában vagy egy felhőkarcolóban tengetik mindennapjaikat, hanem igazodniuk kell a hétköznapi normalitáshoz? Balesetek és tragédiák történnek. Emberi reakciók, idegenkedés és idegengyűlölet. Félelem és kegyetlenség. És halál.

Nagyon szomorú és emberi történet, a mosolygó piros arcok és a Marvel-filmek kliséi senkit se tévesszenek meg.

KingucK P>!
Tom King: A Vízió

Szívszorongató történet álmokról, amelyek miatt sokmindent feláldozunk és kicsi a valószínűsége, hogy elérjük őket. A képregény kivitelezése szép és igényes, bár nem kiemelkedő. A végig nyomasztó hangulatát fokozza a színváválasztás is. Nem szokványos szuperhős történet, nem szokványos mondanivalóval.
Érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
Benkő_Ferenc IP>!
Tom King: A Vízió

A (nem csak) általam igen-igen kedvelt Predatorban van egy pillanat, amikor az Oszták Tölgy végső kétségbeesésében egy fatörzzsel próbálja beverni a rusnya címszereplő jószág karmos pofiját, de mikor az egyetlen karmozdulattal hárít, Schwarzi a csonka fegyverére sandítva csupán egyetlen mondatot tud kinyögni, mielőtt a másik földbe döngölné: „Bad idea.”

Kábé ez jár minden egyes alkalommal a fejemben, amikor elém kerül egy efféle Frankenstein (menyasszonya)/Dr. Moreau jellegű történet.

Más szóval a kiadó könyveit rendszeresen övező hype dacára a kötet komoly hátrányból indult nálam, hiszen aki (hozzám hasonlóan) kettőnél több hasonló történetet olvasott már, az pontosan tudja, mekkora böszmeség úgymond ráerőltetni a tudatos létet és az ezzel járó minden buktatót olyan illetőkre, akik erre a legkevésbé sincsenek felkészülve. Márpedig Tom King szuperhőssztorija pontosan erről szól, azonban – és ez a legnagyobb mentőöve – van benne egy apró csavar, ugyanis mi lenne, ha Frankenstein teremtménye nem csupán végzetes naivságot és elképesztő erőt mondhatna a magáénak, de szó szerint bármire képes szuperhős lenne, aki majdhogynem sebezhetetlen, lézert lő a homlokából, (legalább) harminchétszer megmentette a világot, és még sorolhatnám? off

Fonák érzés, de éppen ez a szuperhősmáz menti meg a kötetet attól, hogy rövid úton kiszámítható fordulatokba és végeláthatatlan akciójelenetekbe torkolljon: az efféle történetek biztos váza egészségesen egyensúlyozza ki a Shelley-klasszikus egyik mellékszálából napvilágot látott ’35-ös filmklasszikus alaptézisét, mi szerint attól, hogy valakinek igenis jár a család, és hogy ne legyen egyedül a világon, attól még átkozottul nem jó ötlet megadni neki, amit akar, mert nem célravezető olyanokra tukmálni a felnőttléttel járó terhet és felelősséget, akiknek nem volt lehetőségük megbarátkozni vele.

Talán éppen ebben rejlik a történet legnagyobb ereje: minden tragikus esemény dacára alapvetően senkire nem tudunk rámutatni azzal, hogy ő a felelős, mert alapvetően egyik szereplő sem „akarta” ezt az egészet, ekképp hozzájuk hasonlóan mi is csak sodródunk az árral, egészen az elkerülhetetlenspoiler befejezésig, és dacára annak, hogy az alapötlet azért nem dúskál az eredetiségben, mégis elégedetten csukjuk be a könyvet.

Aztán újult erővel fújhatunk a WandaVisionre, amiért majdnem sikeresen elbarmolta ezt az alapanyagot.

CaptainV IP>!
Tom King: A Vízió

Most már másfél napja gondolkodom, és nem tudok rájönni, miért nem klikkeltem vele. Próbáltam rákenni a narrációra, meg arra, hogy talán nem tudok azonosulni Vízió lawful good céljaival, de még én sem hiszem el magamnak, hogy ezek valódi problémák lennének, szóval maradok annál, hogy egyszerűen csak nem volt meg köztünk a szikra. És ezen egyébként csak tovább rontott Victor Mancha betoppanása, mert rájöttem, hogy engem az a sztori sokkal jobban érdekel.
De az égvilágon semmi gond nincs vele, és mindig értékelem, ha egy szuperhősös képregény hozzá mer nyúlni klasszikusan nem szuperhősi témákhoz és élethelyzetekhez, az illusztrációra sem lehet panasz, szóval még komolyan ajánlani is tudom – csak nekem nem volt átütő élmény.

theodora P>!
Tom King: A Vízió

Vízió karakterét csak a Marvel-filmekből ismerem, az új sorozat is kimaradt – de gondoltam jobb is, ha a képregénnyel kezdek. Már az első oldalakon rá kellett jönnöm, hogy itt más sztori fog következni, mint amit vártam – nem a Skarlát Boszorkánnyal alapít Vízió családot.

Vízió egy kertvárosi családi házba költözik családjával – feleségével és ikergyerekeikkel, akiket ő maga hozott létre.
A képregény nem csupán azzal foglalkozik, hogy hogyan tud beilleszkedni a Vízió család az emberek közé, hanem belső feszültségeikkel is. A kötet végére rá kell jönnie a főszereplőnek, hogy hiába képzelte el a tökéletes családot – több külső tényező is befolyásolhatja életét.
Kemény történet, fájdalmas titkokkal és összeomlásokkal. Később kapunk magyarázot arra is, hogy hová tűnt Skarlát Boszorkány, de a hozzám hasonló avatatlanok csak kapkodják majd a fejüket, hogy mi is történik.

ivi007 P>!
Tom King: A Vízió

Külcsín: szépen szerkesztett, vaskosabb kötet, bár nem olcsó, de érthető teljesen ez az árkategória, hiszen majdnem 300 oldal jó minőségű papírra nyomott csodásan rajzolt oldalt kapunk. A fordítás is jól sikerült.
Belbecs: Nem vagyok Marvel fan, inkább a mangák irányából szerettem meg a képregényeket, de ezt a történetet több ismerős ajánlására mégis lelkesen olvastam el. A lelkesedésem meg is maradt, amelyet egyedül a történet szomorúsága és a filozófiai háttere alakított át inkább egy csodálattá. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély, emberi érzelmeket közvetítő képregényei is vannak a Marveles szuperhősöknek, amely így meghozta a kedvem ahhoz is, hogy további kötetetek is olvassak. A Marvel univerzum ismerete nélkül azért volt számos pont, ahol nem tudtam pontosan, hogy ki kicsoda vagy mire utalnak, de ezt lehet egy komolyabb ismerkedés utáni újraolvasás majd helyrerázza.


Népszerű idézetek

Molymacska>!

Szeptember végén, amikor a levelek még épp csak susogni kezdtek a közelgő őszről, a virginiai Vízió család beköltözött az arlingtoni Hickory Barnch Lane 616-os szám alatt lévő házba.

(első mondat)

5 hozzászólás
I_m_Groot>!

Ne feledd soha kislány.
Egy pici mágia és egy pici Tony Stark lehetségessé teszi a lehetetlent.

2 hozzászólás
Clementine_929>!

GEORGE: Nora, ezek robotok! Nem kérnek a sütidből!

Keiran_Rowley IP>!

Minden panel egy-egy külön csehovi puska.

Bevezető (Rainbow Rowell)

Keiran_Rowley IP>!

Zenn-La lebegő vázái mindig üresek.
[…]
A metános szulfit, amitől a víz levitál, minden ismert növényfajtára mérgező.
[…]
Nem az a rejtély, hogy miért üresek. Hanem hogy miért akar bárki ilyen vázát készíteni.

1. könyv: Víziók a jövőből

Clementine_929 >!

GEORGE: Szívem, szeretlek, de ezek kenyérpirítók. Szép, piros kenyérpirítók.
NORA: Süti… Ó, egek, jól van, hoztam nekik sütit! Ez neked miért fáj?
GEORGE: Nem olyanok, mint te meg én. Nem esznek sütit se, érted?
NORA: Olyan kevés süti van a világon, hogy attól félsz, kifogy, és kész? Vagy mi?

Clementine_929 >!

VÍZIÓ: Beszélek Vasemberrel. Talán Novát be tudják hívni. Ugyan a mai estét az anyjával töltené, de mind hozunk áldozatokat.

2 hozzászólás
Molymacska>!

– Kedvesek voltak.
– Tűntek. Helyesebb azt mondani, kedvesnek tűntek.
– Nem értek egyet. A „voltak” nagyobb bizonyosságot hordoz a „tűntek”-nél.
– Érted, csak rosszul. A „tűntek” ironikus mivolta ad jelentést a megállapításnak. A „voltak” nem ironikus, a „tűntek” viszont magába foglalja a nem-kedvesség és a kegyetlenség lehetőségét is. Eszerint a „tűntek” az irónia miatt rugalmasabban használható. Így a „kedvesnek tűntek” pontosan azt jelenti, hogy vagy kedvesek, vagy pedig nem.
– Akkor ez a mondat nem mond semmit.
– Nyilvánvalóan. Az emberiség alapküldetése, hogy igazságnak tüntesse fel azt, ami nem mond semmit.

Molymacska>!

– Anya…
– Igen?
– Ha megszúrnál, én véreznék?

Kapcsolódó szócikkek: Vin · Virginia
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian K. Vaughan: Saga 2.
Chris Claremont: A Fantasztikus Négyes az X-Men ellen
Alan Moore: A teljes Watchmen
Chris Claremont: Kitty Pryde és Rozsomák
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Jonathan Hickman: X-Men – Xavier világa / X hatványai
J. Michael Straczynski: Az Ezüst Utazó: Rekviem
Skottie Young: Mordály: Prémbeli hajsza
Brian Michael Bendis: Mutánsvilág
Stan Lee – Arnold Drake – Steve Gerber – Bill Mantlo – Jim Valentino – Jim Starlin – Dan Abnett – Andy Lanning – Brian Michael Bendis: Mi vagyunk a Galaxis Őrzői