Titkok ​könyve 59 csillagozás

Tom Harper: Titkok könyve

A németországi hegyek között, egy hó által elzárt faluban egy fiatal nő rendkívüli titkot fedez fel, majd eltűnik, mielőtt nyilvánosságra hozhatná. Nem marad utána más, csak egy titokzatos középkori kártyalap, amely évszázadok óta zavarba ejti a tudósokat.
Nick Ash New Yorkban az FBI-nak dolgozik. A barátnője, Gillian hat hónappal korábban lelépett, és összetörte a szívét. Most Nick az egyetlen ember, aki megmentheti a lányt – ha még nem túl késő. Órákkal a lány üzenetének kézhezvétele után Nick már úton is van, és mélyen alámerül a múltban, mielőtt az éri utol őt.
Nick keresztbe-kasul bejárja Európát, és Gillian nyomát követve egy ötszáz éves kolostorba jut, ámde évszázadokon átnyúló erők szorításában találja magát. Vannak emberek, akik annak szentelték az életüket, hogy megőrizzék a titkot, mindenáron

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Ventus Libro, Budapest, 2012
534 oldal · ISBN: 9789639926967
>!
Ventus Libro, Budapest, 2012
516 oldal · ISBN: 9789630972864 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

NewL P>!
Tom Harper: Titkok könyve

Annak idején könyvvásárlási lázamban sok olyan ekönyvet vettem meg gondolkodás nélkül, amelyek még mindig elolvasásra várnak. Ez is egyik volt a sok közül, tetszett a fülszövege ezért repült a kosárba. Többször bele kezdtem, de soha nem jutottam tovább az első pár oldalnál. Na gondoltam, majd most. Most végig olvastam, de bármilyen jól ír az író, és bármilyen jó volt a fordítás, és bármennyire is érdekelt a történet, valahogyan nem tudott lekötni. Amíg olvastam egész jó volt, de amikor letettem, nem annyira akaródzott újra kézbe venni. Egyszeri olvasásnak elment.

Lanore P>!
Tom Harper: Titkok könyve

„Részeket rakosgatok össze”
Ez az egyszerű mondat többször elhangzott a könyvben, és mindannyiszor mást jelentett, másról szólt, de a lényeget pontosan visszaadta… két különböző korban merültem el, fejezetenként váltotta egymást az 1400-as évek, és napjaink Franciaországa, Németországa. Kalandos, izgalmas, jól megírt történet, középpontban a könyvnyomtatás titkaival, alkímiával, bestiáriumokkal, titkos szervezetekkel, féltve őrzött gondolatokkal, és olyan emberekkel, akik a szívemhez nőttek. Ahogy szép lassan kiderültek az összefüggések, olyan volt, mintha én magam bogozhattam volna ki minden apró szálat… zseniális könyv :)

5 hozzászólás
tündérrózsa>!
Tom Harper: Titkok könyve

Elég vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Kicsit nehezen ment az olvasása, pedig voltaképpen tetszett. Valamiért mégis lassan haladtam vele. Ha felvettem, érdekelt, de ha letettem, nem mindig volt kedvem újra nekiállni.
Az első 110-120. oldalig szinte faltam, aztán egy kicsit leült a történet. Tetszett, hogy a múltban és a jelenben is játszódik, ugyanakkor a múltbéli események néha kicsit untattak. A jelenkoriak jobban lekötöttek.
Egész végig úgy éreztem, mintha egy kalandfilmet néznék a tévében. :) Összességében tetszett, de kedvenc nem lett.

Marcsi P>!
Tom Harper: Titkok könyve

Hmm hmm… nagyon sok minden kavarog most egyszerre a fejemben.
Elég sok ideig olvastam, és folyamatosan váltakoztak az érzelmek bennem. Az elején felpörögtek az események a jelenben, így egyből beszippantott. Ettől függetlenül, Johann idejét sokkal jobban élveztem, minden olyan titokzatos volt spoiler, számomra ismeretlen és nagyon érdekes volt. Az én képzelőerőmmel van gond, de sajnos nem mindent értettem többszöri elolvasás után sem az alkímiás spoiler részből, de attól még nagyon éveztem. :D
A jelenben játszódó történéseket viszont sokszor nem értettem. Már eleve Nick őrült ámokfutását Gillian után, akivel összesen fél évet jártak, azt is se-veled, se-nélküled… o.O Gillian amúgy spoiler szörnyen unszimpi volt, pont olyan ember, akit mindenki irigyel a vagánysága miatt, közben meg egy igazi barátja sincs, mert elviselhetetlen és megbízhatatlan. spoiler

Összességeben tetszett, de inkább a múltban játszódó jelenetek, a jelenben lévő nyomozás nekem kicsit vérszegényre sikerült, főleg a végére, de biztos, hogy még több Tom Harper-t szeretnék olvasni, mert az író stílusa nagyon olvasmányos és látszik, hogy nagyon sok munkát fektetett ebbe a könyvbe.

LiliAndi>!
Tom Harper: Titkok könyve

Korábban már olvastam Tom Harpertől két zseniális krimit, ezúttal sem kellett csalódnom a szerzőben. Kellemes meglepetésként ért, hogy a Titkok könyve cím mögött mi is húzódik valójában. Gutenberg János élettörténete, pályája, a könyvnyomtatás egybeolvad egy jelenkori rejtély megoldásával, ahol az olvasó megrökönyödve halad végig az események láncolatán. A jelenkori Nick Ash és a két hölgy nyomozása egy rég elfeledett, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró műkincs után, amely az egyház szentségét veszélyezteti..szemben Gutenberg János nehézségeivel, kudarcaival, és végső sikereivel. A két történet külön szálon fut, mégis egybefonódik, kiegészítik egymást a történtek, így téve az olvasó számára érthetővé és lenyűgözővé a sztorit. Akár jellemezhetném kiváló krimiként is a könyvet, de akkor elsiklanék a tény felett, hogy bizony komoly történelmi háttéranyagokkal dolgozik. Azt hinné az ember, hogy az adatok, a sok évszám és név szárazzá, nyögvenyelőssé teszi az olvasás élményét, de azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem. Sőt, közelebb hozott engem is a világhoz, amelyben hőseink élnek.
Elfeledett titkok, veszélyes könyvek, az emberek kiismerésének útjai, számos kalandos utazás, döbbentő történelmi események..ezt kínálja az olvasónak a Titkok könyve.
Ajánlom mindenkinek, aki szeret elveszni az idő fonalában, mit sem sejtve, merre találja meg a gombolyag végét.

Anó P>!
Tom Harper: Titkok könyve

Hosszú, tekervényes, két szàlon futó történet. Nem volt rossz, de szerintem, ha rövidebbre fogja az író, hatàsosabb lehetett volna. Volt, amikor izgalommal és feszült figyelemmel olvastam, de egyes részek untattak, a!ig vàrtam, hogy túljussak rajtuk.
Gilliannal az elején rokonszenveztem, de később egyre inkább Emilyt kedveltem meg. S utólag kiderült, nem is csalt „olvasói szimatom”.
Gutenberget pedig megkedveltem. Mekkora találmányt hagyott ránk, azt nem kell magyaráznom. S rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie. A legtitokzatosabb egéniség pedig kétségkívül a Játékkártyák Mestere, akiben a művészi hajlam és ügyesség mellett mind a jó, mind a rossz megvan….

Nushi P>!
Tom Harper: Titkok könyve

Néhol picit vontatott erőltetett és túlírt volt. A történet 2 szálon fut van egy középkori szál és egy jelen idejű, A középkori szál nekem sokkal jobban tetszett. A jelenkori résznél hiányoltam némi háttértörténetet. A könyv az indítékok tekintetében abszolút ránk bízza mit gondolunk semmi nincs kimondva,hogy azért olvasol már 500 oldal óta mert…. Engem ez kicsit dühített.

Droci>!
Tom Harper: Titkok könyve

Adós vagyok ezzel az értékeléssel még, mert amikor végeztem a könyv olvasásával úgy éreztem, hogy olyan utóhatásokat hagyott maga után, ami miatt muszáj voltam egy normális értékelést végiggondolni.
Közel került hozzám ez a könyv, mert kedvenceim a történelmi jelleggel átfűtött regények és ebből szerencsére itt kaptam is bőven :) Szerettem ezt a két idősíkú váltogatást, ahogy szép lassan összeállt pontról pontra a kép a nyomozásban. Érdekes volt tanúja lenni és nyomon követni a középkori könyvnyomtatás miértjeit, de emellett számos olyan más síkú tényező is közrejátszik a regényben, ami miatt végig fenntartotta az érdeklődésemet. A könyv ráadásul hozzájárult, hogy kisebb kutatásokat folytassak Gutenberg és a könyvnyomtatás témája után. Próbáltam én is kicsit előszedni az oknyomozói képességemet és az események haladtával boncolgatni a történéseket, néha sikerült is :)
Egy apróság, ami még mindig kacagásra késztet, hogy nekem ebben a könyvben a bestiárium mindig is bestárium lesz :D
Köszönöm egyetlen @narayan tündérkénknek, hogy ezt a könyvet is beléptette az utazók sorába. Sajnálom, hogy nem kapott túl sok értékelést, mert szerintem zseniálisan vezet végig a mai és a régies könyvnyomtatás technikáin :))
Alig várom az író újabb könyvgyöngyszemét.

6 hozzászólás
szabszev>!
Tom Harper: Titkok könyve

Jó volt, izgalmas, de Steve Berry után nekem nem volt 5 csillag…. Érdekes volt a két szálon futó cselekmény, illetve maga a téma is. Nagyon érdekes volt a könyvnyomtatás kezdeteiről olvasni, de valahogy nem tudott annyira lekötni, pár napig még pihentettem is a könyvet, mert nem fogott meg az eleje. Dan Brown és Steve Berry után kevésbé élveztem ezt a könyvet, de azért nem volt rossz.

MRNcia>!
Tom Harper: Titkok könyve

A következő szavakkal tudnám jellemezni ezt a könyvet: izgalmas, érdekes, jól felépített, letehetetlen. Nagyon tetszett, hogy fejezetenként „időutazásban” vehet részt az olvasó. Az egyik idősík a jelen, a másik a 15. század. Így tudunk meg apránként egyre többet a titokról, amit Gillian felfedezett. A könyv végig gondolkodásra késztet, ahogy próbáljuk összerakni Nick-kel és segítőjével együtt a kirakós darabjait. Az utolsó oldalakig törhetjük a fejünket, hogy mit találnak majd főhőseink a kaland végén.
Nagyon ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek tetszett a Da Vinci-kód.
Köszönöm @narayan -nak, hogy elolvashattam ezt a nagyszerű regényt. :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Droci>!

– Néha csak úgy jut át az ember a folyón, ha mélyebbre merül.

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: folyó
6 hozzászólás
Droci>!

– Mi lett azzal, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet?
– Vettél már könyvet szaros borítóval?

121. oldal

1 hozzászólás
Droci>!

Apám egyszer azt mondta, nincs olyan változás, amelyhez az ember ne tudna két hét alatt hozzászokni. Nem a lelkében, hanem a cselekedeteiben, a szokásaiban, a döntéseiben és a várakozásaiban.

89. oldal

Droci>!

A szépség az életből származik: a vágyból, a bolondozásból, a nevetésből, a nyomorúságból.

198. oldal

2 hozzászólás
Droci>!

…az ember élete üres lap, amelyre Isten azt ír, amit akar.

105. oldal

Droci>!

Az élet rövid, a halál ott ólálkodik mindannyiunk árnyékában.

313. oldal

NewL P>!

A képernyőn Nicholas, a vándor a botjára támaszkodott, és áttekintett a halottlátó holdfényben fürdő szobáján. Egy nyüzsgő internetkávézóban Nick hátradőlt a rozsdamentes acél bárszéken. A hely tele volt; nem törpékkel és varázslókkal, hanem filippínókkal és indiaiakkal, akik az odahaza lévő rokonaikkal beszélgettek; európai hátizsákos turistákkal, akik a blogjaikon hencegtek; néhány mexikói kölyökkel, akik játszottak. A világban vezetékeken és rádióhullámokon keresztül lövöldözők egy elenyészően apró csoportjával. Ámde mindezen hangzavaron keresztül valaki lenyomozta egy rémült lány üzenetét, amely Európából egy New York-i lakásba érkezett. Nick hátrapillantott a válla fölött. Egy pattanásos arcú koreai férfi mintha szabad gépre várakozott volna. Ismerős? Látta már korábban?

– Otthon vagy most? – kérdezte Randall a fejhallgatón keresztül.

Nick megrázta a fejét, majd eszébe jutott, hogy Randall nem látja. – A lakás bűncselekmény helyszíne. Nem engednek vissza.

– Valószínűleg jobb is. – Urthred megkerülte az asztalt, és egyenesen a vándor elé lépett. – Óvatosnak kell lenned. Ez most valóság. Valódi emberek, valódi golyók. Ne menj arrafelé.

– Óvatos leszek.

Nick kilépett a Gótikus Barlangból. Egy olyan világba, amely félelmetesebb, mint a szörnyeké.

Droci>!

– Ez csak egy könyv – mondtam szabódva.
– De hát mi a könyv? Tinta és pergamen? Egy nagy halom, náddal rótt jegy egy oldalon? Tudod, nem így van. A könyv a tiszta gondolat lenyomata. –

469. oldal

Droci>!

– Ha az ember ingázó, soha nem változik semmi. Ugyanazzal a vonattal jár, ugyanabban az időben, ugyanazokkal az emberekkel szemben ülve megy ugyanarra a munkahelyre. Aztán hazatér, ugyanahhoz a feleségéhez, ugyanazokhoz a gyerekekhez, ugyanaz a jelzálogja, ugyanaz a terve a nyugdíjat illetően.

35-36. oldal

Droci>!

Túlságosan bízunk a tapasztalásban. Ha egyszer megúsztunk valamit, azt hisszük, hogy mindig meg fogjuk. De minél gyakrabban kockáztatunk valamit, annál nagyobb valószínűséggel járunk pórul.

430. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Angyalok és démonok
Dan Brown: Inferno
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély
Borbás Edina: Hullámok csapdája
Carol N. Fire: Holtodiglan
Estelle Brightmore: 13. napon
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Frei Tamás: A bankár
B. M. Grapes: Jóslatok hálójában