Különleges ​karakterek 34 csillagozás

Tom Hanks: Különleges karakterek

A többszörös Oscar-díjas színész, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is kipróbálta már magát, néhány éve irodalmi igényű írásokat jelentet meg a The New York Times, a Vanity Fair és a The New Yorker hasábjain. Ez az első kötete, melyet világszerte nagy várakozás előz meg.
Közismert, hogy a színész rajong a régi, mechanikus írógépekért – mind a 17 történetben valamilyen módon megjelenik egy. Némelyikben főszereplő, más írásokban egyetlen utalás erejéig kerül elő ez a huszonegyedik században divatjamúlt régiségnek ható masina.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2017
368 oldal · ISBN: 9789630991223 · Fordította: Medgyesy Zsófia, Nimila Zsolt, Széky János, Varga Zsuzsanna · Illusztrálta: Kevin Twomey
>!
Kossuth, Budapest, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630990806 · Fordította: Medgyesy Zsófia, Nimila Zsolt, Széky János, Varga Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Tom Hanks: Különleges karakterek

Ez egy szórakoztató kis társasjáték, amely Hanks filmes életének apró (tizenhét novella) részleteit tükrözik. Olyan világban, ahol a hírek szüntelenül sötétek, ahol sok fikció a disztópikus, poszt-apokaliptikus irányba mutat. Egy szelíd, édesebb fajta mesemondás. És ha már időutazás, abból akad bőven a harmincas évektől a közeljövőig, az illatoktól a karácsonyig, a szárazföldtől az óceánig, a mulatságostól a szívbemarkolóig. Hanks érdekes módon közelíti meg novelláit, saját hobbija – írógépek gyűjteménye –, mint horogként, kapcsolják össze az egyes történeteket. Mint összekötő láncszem egy-egy hagyományos írógép, mely az írások mindegyikében felbukkan. Ezáltal a történetek az írógépük „személyiségeit hordozzák magukkal”, akárcsak a karakterek – akik enyhén szórakoztatóak, kissé „hibásak”, esetenként csalódottak. Sajnos a történetek maguk is éppen olyanok, mint a novellákban szereplő régi gépek: nehézkesek és zajosak. Egy antológia, egy eklektikus mix, tizenhét szelet az életből, egy debütáló „író” szelleme? Szerintem: egy „aranyos” elme gondolatai, de nem több: ragyogás és az együttérzés fénye nélkül. A történetek soknemzetiségű világot ábrázolnak, de nincsenek „fogai”. Nem emlékezetesek. Szóval, vegyes érzelmek, mint egy doboz csokoládé, (ha nem ismered) nem tudod, mit fogsz kapni.

3 hozzászólás
>!
kratas P
Tom Hanks: Különleges karakterek

Voltak benne torokszorító, vicces, elgondolkodtató és egyedi történetek, de őszintén szólva én azért a többségét nem nevezném különlegesnek.
Inkább olyan érzésem volt, hogy ezt bárki le tudná írni, aki rendelkezik megfelelő szókinccsel hozzá – bár ez gondolom a fordítók lelkiismeretes munkájának köszönhető – és van elég ideje arra, hogy leüljön egy padra és megfigyeljen egy-két emberi reakciót, vagy végiggondolja teljesen átlagos emberek lehetséges reakcióit bizonyos szituációkra.
Szóval jó volt, kedves volt, de igazából ez egy ilyen tizenkettő egy tucat típusú történetek gyűjteménye.

>!
Zonyika P
Tom Hanks: Különleges karakterek

ez egy olyan jó könyv volt, hogy olyat teszek miatta, amit rég nem! értékelek! khm, @Lady_L.

régóta kerülgettem ezt a könyvet és úgy érzem, az író, a nem erről híres Tom Hanks úgy van az írógépekkel, mint én a töltőtollakkal – ide vele mindet, mert ha kevés van, az a baj, ha sok van, az általába' véve nem baj.
viszont eljutottunk oda, hogy kívánok egy írógépet sajnos. :D
meg kell jegyeznem, hogy olvasás közben Hugh Lauriet* hallgattam zongorázni, aki ugye nem erről híre, de legalább olyan jól csinálja, mint Tom Hanks az írást.

(a fordításban voltak érdekességek, nem mondom, de értettem azért, mit akar a költő.)

* https://www.youtube.com/watch… – ez a kedvenc, dehát minden jó.

3 hozzászólás
>!
Balázs_Erőss
Tom Hanks: Különleges karakterek

Nem igazán értem, miért ilyen alacsony ennek a könyvnek a százalékos pontozása. Az oké, hogy novellagyűjteményként eleve nehezített pályán indul, de számomra pont ezért volt élvezhető. Ha ezt regénybe póbálta volna gyúrni, akkor egy gyenge két és fél csillag lenne a jussa, így viszont megérdemelten kap négyet.
Mesélni tudni kell, és ebben a szerepben Hanks legalább olyan jól szerepelt, mint a legtöbb filmjében.
Első könyves próbálkozáshoz képest, ez több volt, mint oké!

>!
modus_operandi
Tom Hanks: Különleges karakterek

Tom Hanks remek színész, de írónak csapnivaló.
Kiüresedettnek éreztem a történeteket. A legjobban azokat a történeteket untam, amiknek a cselekménye is és a megírás módja is uncsi volt. spoiler Ámbár pislákolt a tehetség magja az Egy hónap a Greene Streeten történetben, amelyben két elvált ember találkozásának története állt a fókuszban, csak valahogy a vége sehogy sem volt jó. Mint a mézes felével a padlóra esett kenyér. Mehet a kukába.
A vége felé már különösebb elvárások nélkül jutottam el, de az érzéseim nem változtak.
Talán jobb értékelést adnék a könyvnek, ha Tom Hanks saját maga, kellemesen búgó hangján olvasná fel nekem.. a szobámban.

3 hozzászólás
>!
Virágszépe
Tom Hanks: Különleges karakterek

A XX. század különböző évtizedeibe látogathattam, sőt még egy időutazáson is részt vehettem Tom Hanks jóvoltából. Más, más a helyszín, a környezet, de mindegyik valóságos, a szereplők élnek, ismerősek. Ahogy haladtam a történetek olvasásával egyre kíváncsibban vártam, hogy mi lesz a következőben. Változatos, érdekes, humoros, szórakoztató, szomorú novellák, de végül rájöhetünk, hogy az emberek jelleme soha nem változik, függetlenül attól, hogy mikor és hol vagyunk. Álarcot viselnek, igyekeznek megfelelni az elvárásoknak és csak ritkán és keveseknek mutatják meg az igazi arcukat. Nehéz rangsorolni a történetek között, de nagyon jól szórakoztam a Három kimerítő héten, érdekes volt a Sajtóturné a fények városában, ahol egy filmsztár hajszoltságát ismerhettem meg percekre lebontva, és nagyon egyet értettem egy nekrológgal a papír alapon nyomtatott újságért. Sok egyszerű, mindennapi helyzet, gondolat, de a végeredmény mindig ugyanaz: semmi sem az, aminek látszik.

>!
Perly P
Tom Hanks: Különleges karakterek

Több mint egy éve kölcsönöztem ki a könyvtárból, de miután hazahoztam, akkor tudatosult bennem, hogy ez a kötet valószínűleg nem lesz a szívem csücske. Szóval hosszabbítottam és hosszabbítottam, aztán újra kivettem, majd megint hosszabbítottam, és ez így ment egészen a múlt hét előtti hétig. Amikor is úgy döntöttem, végre megszabadítom magamat pár könyvtári könyvtől, hogy legyen hely az újabbaknak. :D
Nagyon nem fűlött a fogam hozzá, de végül csak nekikezdtem. Ám az első novella rögtön le is taglózott. Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy ezt tegyék a legelejére, mindenesetre nem ez volt a legjobb döntése az illetőnek… Ugyanis ez inkább arra készteti a kevésbé kitartóbb olvasót, hogy már az első pár oldal után abbahagyja az egészet, pedig a Három kimerítő hét című írást követően egész jó kis történeteket olvashatunk. Nem mondom, hogy az összesért oda- és visszavoltam, de volt egy-kettő, ami kifejezetten tetszett. A kedvencem a forgatókönyvszerűen megírt Térjen be hozzánk, valamint az Íme, szívem gondolatai nevezetű novellák lettek. A dobogó harmadik fokára A múlt fontos nekünk került a megrázó végkifejletével, de Steve Wong tökéletes játéka, illetve Alan Bean és mi négyen sem volt éppen rossz. Ezeken kívül még az Ez történt ma a városunkban – Hank Fiset jegyzete(i) nyerték el a tetszésemet az újságcikkes kivitelezésükkel (és a rövidségükkel).

A borítója nagyon szép és ízléses. Tényleg mindegyik novellában feltűnik egy (néhol több) írógép, bár egyes történetekbe túlságosan is bele lett erőltetve (mondhatni, rontotta az összhatást).

Ami a fordítást illeti, nem volt rossz, annak ellenére, hogy négyen fordították. Mindenesetre ez a tudat (mármint, hogy négy emberre volt szükség a fordításhoz) engem borzasztóan zavar!

Eleinte három és fél csillagra értékeltem volna, de a múlt hét szerdán tett látogatásom a Vasarely Múzeum Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr című kiállításán plusz féllel dobott rajta, tudniillik, belefutottam Alan Bean nevébe (nem is egyszer!), és azonnal megrohantak az emlékek. :-) (Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom a kiállítást, mert nagyon érdekes, izgalmas és kreatív!)

Zárásként pedig, ha nem Tom Hanks neve virítana a borítón, meg nem mondanám, hogy ez az ő keze munkája. Nem is tudom, hogy pozitívuma vagy inkább negatívuma a könyvnek, de a lényegen nem változtat, voltak benne nagyon jó és kevésbé jó olvasnivalók.

>!
Dixy05
Tom Hanks: Különleges karakterek

Kezdeném azzal, hogy Tom Hanks az egyik kedvenc színészem. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mikor megláttam, hogy könyvet írt azonnal felkeltette az érdeklődésem, és már az iránta való rajongás és tisztelet miatt is meg kellett vennem. Kicsit furcsa volt szembesülni Hanks írói oldalával. A könyvben több történetet találunk, mindben egy-egy írógép játssza a főszerepet, és Tom ezek köré építi a cselekményt. Azonban mindegyik történet a mindennapi életet mutatja be, néha viccesen, néha pedig véresen komolyan. Mindenesetre szokatlan, de mégis meglepően jó volt a kedvenc színészemet íróként is megismerni, nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
BlueDeath IP
Tom Hanks: Különleges karakterek

novellás kötetet elég nehéz értékelni. Vannak benne gyengébb sztorik, és vannak egészen kiemelkedőek is. Egy részük össze is függ, ugyanazokról a szereplőkről szól meg minden. Összességében egy jól sikerült gyűjtemény

>!
milegyenanevem
Tom Hanks: Különleges karakterek

A könyv feléig az volt a véleményem, hogy a cipész maradjon a kaptafánál, vagyis Tom Hanks inkább a mozivásznon csillogtassa tehetségét, és ne szépíróként, azonban a könyvet letéve örültem, hogy elkalandozott erre a területre is.
Lehet, hogy nekem kellett ráhangolódnom, de sokkal inkább tudatos szerkesztésnek érzem, hogy a könyv második felében vannak az igazán jó, tartalmas novellák. Érdekes motívumot választott Hanks, hogy valamilyen kohéziót teremtsen a kötet írásai között: az írógépet. Valamelyikben főszereplő a szerkezet, máshol épphogy csak említés szintjén szerepel. Kimondottan pozitív csalódás volt a kötet, ahogy a különböző korokban játszódó írások stílusa hűen követi a korszellemet. Nagy gratuláció a Művész úrnak! :)


Népszerű idézetek

>!
Virágszépe

– Nem tudnál igazi tejet venni, hogy legyen mit a kávémba tennem?
– Mióta vannak ekkora igényeid?
– Tejet kérni olyan nagy igény?

18. oldal

>!
Perly P

Irene végigterelte Roryt kétnapnyi sajtóinterjún, zenés felvonuláson, jótékonysági röplabdamérkőzésen, a Blackhawks hokimeccsén a kezdőkorong ledobásán, valamint a film vetítésén – a bevételt az afrikai írástudatlanság felszámolására fordították – abban a moziban, amelyik előtt a járdán lelőtték a híres gengsztert, John Dillingert.

70-71. oldal, Sajtóturné a Fények városában (Kossuth, 2017)

>!
Perly P

Ültem a recepción, borzalmasan voltam, percenként fújtam az orrom, próbáltam Walt Cunningham űrhajós könyvére koncentrálni a Kobo e-olvasómon, de túl ködös volt az agyam.

30. oldal, Három kimerítő hét (Kossuth, 2017)

>!
Perly P

PHIL
– Hadd kérdezzek valamit! Mióta vannak együtt?

MS. MERCURY
– Hogy micsoda?

PHIL
– Maguk ketten. Együtt vannak?

BEA
– Phil, van közünk hozzá?

MS. MERCURY
          (elkerekedett szemmel!)
– Hogy együtt vagyunk-e? Mi ketten? Együtt?

PHIL
– Egy férfi meg egy nő érkezik kocsival. Együtt jelentkeznek be. Közös szobát vesznek ki. Milliószor láttam már ilyet…
          Ms. Mercury égnek emeli a tekintetét. Aztán
          megrázza a fejét. Nevetgél, csak úgy magának.

MS. MERCURY
          (F.X.R.-re mutat)
– Előbb tojok pirítósokat, mint hogy ez a pasas a párom legyen.

BEA
– Nagyon jó, ezt ellopom.

339-340. oldal, Térjen be hozzánk (Kossuth, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Rájátszás
Laár András: Laár Pour L'art
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Hubai Gruber Miklós: Hajoljunk közelebb egymáshoz
Szöllősi Bernadett: Egy lélek margójára
Lázár Ervin: Foci
Janikovszky Éva: Ráadás
Tharan-Trieb Marianne (szerk.): Szigetvirágok
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni