Venom ​születése (A hihetetlen Pókember) 82% 119 csillagozás

Egy elég jól összerakott kötetet olvashattunk kedvenc pókunkról, és az egyik fő ellenlábasa Venom megszületéséről. Ez a sztori bizonyos, hogy felölelt volna vagy kétszer ennyi oldalszámot, ha nem háromszor ennyit. A nagy képregényfanok biztos jobban tudják, én csak egy mezei olvasó vagyok, aki simán elveszik a Marvel univerzumban.
Bosszú angyalaink épp, hogy hazatértek a Titkos Háborúból, ahol kedvenc pókunk új ruhára tett szert. E körül mozog szinte az egész történet, hogy mi is ez valójában, de nem nagyon akarok spoilerezni. Sok régi és új ismerős feltűnik, kezdve a Vészmanótól, a Pumán át, egészen Venom megszületéséig. De a Fantasztikus négyes is kap egy kis epizódszerepet.
Mary Jane múltjáról is rengeteg dolog kiderül, amivel én nem voltam tisztában. Ilyen mély drámaiságot egy képregényben, le a kalappal. Ez a rész hat csillagot is érdemelne.
A rajzolás nem a mai grafikát idézi, de ennek is megvan a maga szépsége. Nekem kifejezetten tetszett, de azért kiemelkedett számomra az utolsó sztoriban McFarlane rajzai.
Nekem tetszett! Ajánlom nem csak pók fanoknak!

Venom eredetét innen-onnan (képregény, vagy a 90-es évekbeli Pókember-rajzfilmsorozat) az évek során már sikerült felcsipegetni, de jó volt végre egyben látni és olvasni a kezdeteket. Az látszott, hogy akkor még nem TPB-kre írták a sztorikat, hanem sokkal hosszabb távokban gondolkodtak, így sajnos ez a kötet – ahogy a bevezető is megjegyzi – csak egy kivonat, több szál is – ami nem tartozik a szigorúan vett Venom-történethez – csak jegyzetben kerül lezárásra. Viszont mindenképp piros pont Mary Jane történetének közléséért. Eddig bele se gondoltam, hogy az ő hátterét nem is ismertem. Hát, neki se volt egyszerű élete.

Tetszett ez a rész is, legalább valamit megtudtam Venom-ról. Igaz ahogy olvastam igazi próbálkozás ez a karakter, amit lehet mindent ráhúztak a bőrére az idők folyamán.

Alapvetően tetszett bár amiatt, hogy több sztorivonalból lettek átemelve pár fejezetes részek, eléggé zavaró volt, hogy az előzményeket és a kötet elejét többször is összefoglalták, illetve a grafika is elég hullámzó volt emiatt.
Összességében viszont jó a sztori, ráadásul be kell vallanom, hogy engem Venom jobbára hidegen hagy, ebben a sztoriban is Pókember érdekel, így kifejezetten örültem, hogy nagyrészt övé a rivaldafény.

Hát nem tartoznak a kedvenceim közé a korai képregények. igaz itt az első füzet még 1983 jelent meg, így kevésbé magyarázza túl a dolgokat. épp, hogy átlépre az ingerküszöbömet.
Az a rész, mikor Mary Jane, elmeséli a gyermekkorát, az kifejezetten tetszett. A Todd McFarlane által rajzolt füzet, mely bemutatja az igazi Venom születését, az pedig mindent visz. Ott már nincs ez a fárasztó szájbarágós stílus, lendületes és pergős módon van bemutatva egy legendás antihős születése.

Itt ne vájunk nagy ívű történetet, vagy tanulságos sztorit. De alapmű egy rajongónak. Aki meg ritkán olvass ebben a stílusba, az kerülje el.

Érdekes megfigyelni, hogy bár nem mai darab, mennyire komplexebb történet ez mint a legtöbb történet a dc gyűjtemény kötetben. Csak ebben a történetben szó van Peter családi gondjairól, munkahelyéről, szerelmi életéről. Bemutatásra kerül egy új lény, egy szimbióta és egy új ellenfél a Puma. Így nem csak harcról szól az egész… Bár csak a rajzok is szebbek lennének, de csak azért se vonok le csillagot emiatt, mert a történet nagyon jó.

Nem számítottam arra, hogy a Venom születése cím azt takarja, hogy konkrétan az utolsó fejezet lesz Venom születése az összes többi pedig a szimbionta előzményei, MJ háttérsztorija ésatöbbi. Emiatt kicsit csalódott vagyok, több Venom sztorit vártam és kevesebb mellébeszélést. A 70-80as évekbeli rajzolásmód nem volt a kedvencem, és a történet vezetés se volt még annyira kiforrva.

Nem volna rossz a kötet, ha nem lenne ennyire hézagos. Megértem, hogy ebben csak a fekete ruhához és Venom-hoz kapcsolódó füzetek kerültek be, de számomra kissé zavaróak voltak az időbeni ugrások még úgy is, hogy pár mondatban elmagyarázták, mi is történt a kimaradt időszakokban. Emellett furcsa, hogy egy ilyen kulcsfontosságú sztoriban ilyen ma már kb. ZS-kategóriásnak számító gonoszok tűntek föl, mint a Puma, vagy a Keselyűt imitáló bagázs, bár akkoriban még nem sejthették a készítők, hogy Venom karaktere ekkora siker lesz. (Egyébként, ha ebből indulok ki, pár apróságot leszámítva, Raimi adaptációja nem is volt olyan vészes, magát Eddie-t leszámítva.)
A fordítással sem voltam túlzottan kibékülve, mivel a nyelvezete túlságosan régies és fura, így olyan szavakat adtak főként Fekete Macska szájába, amiket manapság már szerintem senki sem használ, néhányról pedig még csak hírből sem hallott.
Rajzolását tekintve tetszetős, bár McFarlane rajzai szerintem továbbra sem illenek Pókemberhez (Venom kezdetleges ábrázolása is gyenge mondjuk egy korai Mark Bagley-hez képest.), így az a szakasz kevésbé nyerte el a tetszésem.
Tudnék még róla írni, de rövid értékelőnek asszem ennyi bőven elég.

Ebben a gyűjteményes kötetben sikerült jól összeszedni a Venom „születéséhez” vezető fontosabb eseményeket – bár az egyik legfontosabb mozzanat, spoiler csak említés szintjén szerepelt. És bár követhetően sűrítették össze a negyvenhét részen átívelő cselekményt egy kötetbe, de azért helyenként érződnek a hiányok. Talán a legjobb rész a 259. szám, a Feltámad a múlt…, ahol Mary Jane elmeséli a gyermek- és ifjúkorát Peternek, miközben a Vészmanó bedolgozza magát a szervezett bűnözésbe, az epilógusban pedig spoiler*.
A grafika hőskorian fapados, bár van pár elég menő kép is, például az, amin először látjuk Venomot teljes életnagyságban. Összességében három és fél pókháló az ötből.

*: ha az olvasó arra következtet a rejtélyes szó gyakori alkalmazásából, hogy nem tetszett, hogy erről az elég fontos momentumról nem derült ki semmi, akkor jár neki a virtuális sör vagy csoki, mert telibe trafálta

Ez a kötet nagyon erőltetettre sikerült … vagy csak nem favorizálom Pókembert amikor agyal… :) sok volt a belső monológ, egészen az utolsó epizódig csak lassan tudtam haladni vele… de Venom miatt megérte :)