Vadászat ​a Vörös Októberre (Jack Ryan / John Clark 4.) 45 csillagozás

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​Egyesült Államok tengeralattjáró-haderejének parancsnoksága szokatlan mozgolódást észlel az Atlanti-óceánon. Ramiusz, a litván származású hajóskapitány ugyanis úgy dönt, hogy bosszút áll a szovjet rezsimen, amely a felesége halálát okozta, és átszökik az Egyesült Államokba. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, és beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik az áruló tengeralattjárót. Bár a rettenthetetlen parancsnok nagy körültekintéssel tervezte meg a menekülést, minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból. Itt lép a képbe a fiatal Jack Ryan, aki felismeri a hajóskapitány szándékait, és pontosan tudja: az évszázad legnagyobb hírszerzési fogása lenne, ha az amerikaiak idejében megtalálnák és védett kikötőbe vezetnék a Vörös Októbert…

Tom Clancy a katonai-politikai thriller nagymestere. A Vadászat a Vörös Októberre a szerző első regénye, amelyből a nagy sikerű,… (tovább)

Eredeti mű: Tom Clancy: The Hunt For Red October

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Partvonal, 2019
632 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783449
>!
Partvonal, 2019
632 oldal · ISBN: 9786155783593
>!
Európa, Budapest, 1990
550 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630752379

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Marko Alekszandrovics Ramiusz kapitány


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Periszkópmagasságban sincs a film a könyvhöz képest. Ami nem kis dicséret tőlem, mert tinikorom nagy kedvence volt a Vadászat a Vörös Októberre című film, és felnőtt fejjel is imádom, mert egy nagyon jól összerakott darab, amelyet Sean Connery karizmája ural, de Alec Baldwin is a legjobb formáját hozza benne, és akkor a zseniális zenéről, az izgalmas sztoriról, a jól kidolgozott karakterekről és az ember lányának retinájába beleégett jelenetekről (szovjet himnusz, Trükkös Iván és egyebek) nem is beszélek. Ezek után alig vártam, hogy megjelenjen végre a film alapjául szolgáló könyv, amelyet félve vettem kézbe, mert a sztori ismeretében nem gondoltam volna, hogy újdonságokkal tud szolgálni. Pedig dehogynem. A több mint 600 oldalas terjedelem lehetőséget adott az írónak arra, hogy a korábban ismertnél izgalmasabbá tegye a történetet, amely jóval több szálon fut, mint a film, mégsem darabolódik szét a cselekmény, hihetetlenül izgalmas, hogy egyszerre több szemszögből látjuk ugyanazt az eseményt. Mire a könyv végére érünk, simán úgy érezzük, hogy jól el tudnánk kávézni egy tengeralattjáró kapitánnyal, annyira belelátunk ebbe a rendkívül macsó, ugyanakkor halálosan veszélyes szakmába. Mert itt bizony repkednek a szakkifejezések, Jack Ryan-el együtt kapkodjuk a fejünket, hogy mi az a sok bigyó a vezérlőteremben, és mibe csöppentünk egyáltalán, hogy vele együtt kezdjük el mélységesen tisztelni a kapitányokat, akik hideg fejjel tudnak döntést hozni olyan helyzetekben, amelytől az átlagember simán infarktusközeli állapotba kerül. Az igazi truváj a történetben mégis az, hogy a bőrünkön érezhetjük a hidegháború poklát, amikor a ruszkik és az amcsik igyekeztek mindent megtudni a másikról, a vadászpilótáik és tengerészeik a végsőkig elmentek egymás zrikálásában, de mindkét fél tudta, hogy nem lőhet elsőként, hiszen akkor kitört volna egy olyan háború, amelynek csak vesztesei lennének, győztesei nem. Több szinten kísérhetjük figyelemmel az eseményeket, ott ülünk az orosz és amerikai tengeralattjárókon, miközben mindkét fél próbálja megtalálni a csendes hajtóművekkel lopakodó Vörös Októbert, a politika küzdőterén sem kímélik egymást az ellenfelek, és mindeközben ott van Jack Ryan, aki minden elemzői tehetségét bevetve próbálja kitalálni, hogy mire készül Ramiusz kapitány. A könyv egyetlen hibája, hogy időnként túlságosan bonyolulttá válnak a szálak, néha vissza kell lapozni, hogy megértsük, most éppen milyen kavarás kellős közepén vagyunk, és ennek milyen jelentősége van a Vörös Október megtalálásának szempontjából. Ettől az apróságtól eltekintve ez a könyv simán zseniális, aki szerette a filmet, ebben sem fog csalódni, sőt.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/05/01/konyvkritika_…

>!
Röfipingvin MP
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Hosszú évekkel ezelőtt láttam a filmet, többször is. Sean Connery tud valamit!
Aztán, amikor hat évvel ezelőtt regisztráltam a molyra, egyszercsak szembejött a könyv (meg még egy pár másik… én nem is értem, hogy maradt ki nálam számtalan film esetében az a mondat, hogy „készült xy azonos című regényéből” …). Persze feltettem várólistára és – az ahogy a várólistás könyvek nagy hányadával lenni szokott – mostanáig szépen ott is csücsült. Valahogy sosem volt kedvem hozzá. Ennek a megszakítására feltettem az idei várólista csökkentős polcomra. És jól tettem!
Izgalmas, érdekes, laikusként pedig nagyon szakszerűnek is tűnik. Nem hittem volna, hogy regényként is élvezni fogom, ahogy atomtengeralattjárók vadásznak egymásra, ám mégis ez történt.
Talán egy kicsit hosszabb a kelleténél, ill. nekem nem volt az első oldaltól lerakhatatlan élmény, de ezen felül semmi problémám nincs. Nem mondom, hogy akkor most neki esem a Clancy-életműnek gyanítom, hogy meg van neki is a maga sémája, de lehet, hogy időről időre egy-egy regénye majd befigyel.

>!
lolajos
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Ez is olyan könyv, amit egyes részleteiben nagyon sokszor, de egészében is többször elolvastam. A ráadás a film volt, amivel hasonlóan jártam el. Annak ellenére így van ez, hogy sok a bosszantó dolog a könyvben, de a filmben végképp.

Egyik alapproblémám az orosz nyelv megcsúfolása. Ez főleg a filmre érvényes, amúgy a könyv angol-magyar fordítása Barkóczi András kiváló munkája. A film kezdőfelirata a helyes КРАСНЫЙ ОКТЯБРЬ helyett КРАСНЫЙ OKTIABR. Tehát októberig már elfogyott a szusz vagy tudomány: az nem cirillel íródott. Ugyancsak a filmben a szovjet parancsnok és a politikai tiszt orosz nyelven kezd el beszélni. De valami olyan szörnyű akcentussal terhelt orosz nyelven, hogy az ember menten lehervad: romba dől a hitelesnek tűnő díszletek, jelmezek teremtette képi illúzió. Szinte mindegy, hogy az eredeti filmesek vagy a magyar szinkron bűneként.

További nyelvi problémák: az innovatív víz alatti hajtómű neve az angol eredetiben caterpillar, könyvbeli fordításban helyesen hernyó, a filmben nevetségesen hernyótalpas. Ebben pedig impeller vagy propeller forog, amit a filmben légcsavarnak aposztrofálnak. Őrület, de sajnos gyakori, hogy Lord Byront jól értő, de műszakilag analfabéta bölcsésznők fordítanak filmeket…

Sem a könyvben, sem a filmben dramaturgiailag nincs kellően megalapozva, hogy mi vitte a kapitányt a hajó ellopására és a szökésre, de főleg a politikai tiszt megölésére. Az író ugyan sokat dolgozik ezen, de nem eleget. A feleség szovjethatalomnak tulajdonított elvesztése egy erős motívum, de egy hivatása csúcsára jutott, ízig-vérig haditengerész főtiszt nem könnyen billen ám ki az évtizedek alatt belé nevelt tartásból és az általa működtetett csúcstechnika iránti büszkeségből. Hiszen ő szinte az összes szovjet tengeralattjáró „bejárató pilótája” is. A könyv szerint. Ilyen szókapcsolat persze nincs, csak berepülő pilóta, de míg a légcsavart a film fordítója bevállalta, a berepülést a könyv fordítója helyesen már nem. A pilóta még elnézhető, mert nem csak repülőknek, hanem versenyautóknak és űrhajóknak is van pilótájuk.

Szakmai hibákkal is terhelt a könyv. Amikor egy hajót „teljes gőzzel előre” paranccsal felgyorsítanak, a reaktor teljesítményét a szabályozó rudakkal emelik, nem pedig hűtőszivattyúk felgyorsításával: „A reaktor hűtőszivattyúi nagy fordulatszámra kapcsoltak. Túlnyomásos forró víz áramlott be a hőcserélőbe, s ott hőjét átadta a külső kör gőzének. Mikor a hűtővíz visszajutott a reaktorba, hűvösebb s ezért sűrűbb is volt, mint az imént. Sűrűbb lévén, több neutront fogott be a reaktormáglyában, fokozva ily módon a meghasadási reakció sebességét, még több energiát szabadítva föl.” Mert ha a sűrűbb víz több neutront fog be, akkor kevesebb jut az urán üzemanyagba, tehát pont kevesebb lesz a hasadás, és értelemszerűen az energia felszabadulás. A víz amúgy ilyen reaktorokban alapvetően nem befog és elnyel, hanem moderátor, azaz a hasadáskor kirepülő gyors neutronok lassítója…

De elég a fanyalgásból, szakmázásból. A mű így is majdnem telitalálat. Mint fordulatos kémregény is. Leginkább lebilincselők a tengeralattjárók egymás elleni manőverei, harcai. Szinte látjuk három dimenzióban a résztvevő hajók mozgását. A leírásban a helyszín, a nézőpont gyorsan ugrál az egyik hajóról a másikra, ez is fokozza a feszültséget. A szinte végtelen, unalmas víztömeg vibrál, élet-halál harccal telik meg, az ablaktalan fémszivarokba zárt résztvevők vakok, de a hangok alapján mindenben tájékozottak. Legalábbis a szonár kezelők, navigátorok és főképp a parancsnok, mert a legénység többi része sem nem lát, sem nem hall, csak végrehajtja a parancsokat… No jó, van periszkóp is, de csak a felszín alatt és egy embernek.

A főszereplő Ramiusz parancsnok és Ryan univerzális elemző, és egy kicsit Jones szonár kezelő is. Ők a legjobban kimunkált figurák. A színészi megformálásuk (Sean Connery, Alec Baldwin, Courtney B. Vance) a filmben meggyőző.

>!
Ariadne
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Életem első Tom Clancy regénye, de valószínűleg nem az utolsó.
A cselekményszál erőteljes, lendületes és izgalmas, bár az első száz oldal inkább csak bevezetőként hatott nekem, onnantól kezdett fokozódni a hangulat. Ugyanakkor a történet eleje is szükséges ahhoz, hogy megismerjük Ramiusz és Ryan karakterét. Plusz ugye nekem ennyi idő kellett ahhoz is, hogy elvonatkoztassak a filmtől.
Mivel nem sűrűn olvasok tengeralattjárókról, így laikusként nem tudom megállapítani, hogy mennyire volt a könyv szakszerű, ugyanakkor elmondhatom, hogy rendkívül olvasmányos és érdekes volt, főként a tengeralattjárók manőverei, a nyomkövetések (főleg Jones miatt), illetve a támadások. Kedvenc ilyen jelenetem abszolút a könyv utolsó harmadában volt, amikor a Vörös Október már végcélhoz közeledett, és rátaláltak.
A karakterek jól megformáltak, mindegyiknek megvolt a maga szerepe. A politikai szál is erős, de egyáltalán nem zavaró, így akiket csak ez tart vissza a könyv elolvasásától, annak azt tanácsolom, tegyen próbát. Nagyobb lélegzetű könyvnek számít a maga 632 oldalával, de megéri elolvasni.

Bővebben: https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2019/03/tom-cla…

>!
jaspi
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

A Jack Ryan sorozat meghatározó kötete. A regényből jól sikerült film is készült. A könyv hazai megjelenése után 1990-ben olvastam először és 2008-ban újra. A könyv értékelése második olvasásra is 5/5

>!
Attila_Tamás_Deák
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Ez igen! Amikor már többször is azt hittem, hogy enyi, vége a történetnek, lepillantottam az oldalszámra, és látom, hogy még 50-100 oldal van hátra! És végig izgalmas!

>!
greg36
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Sokakkal egyetemben szintén a filmet láttam először, és lehetetlen volt nem úgy olvasni, hogy közben nem hallottam a fülemben a jellegzetes szinkront.
Számomra talán a legpörgősebb, legsodróbb regény a Ryan sorozatból, és jobb is, hogy ezzel kezdtem a történetet.

>!
fredy11
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

A film nekem is nagy kedvencem, de a könyv sokkal részletesebb, egészen más világ. Ez az első Clancy könyvem, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Hihetetlenül izgalmas, az a „nem bírom letenni” típusú olvasmány.

>!
AgiJovi
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Elfogult vagyok, mert a könyvből készült film az egyik kedvenc tengeralattjárós filmem, amit számtalanszor láttam már.
A könyv sokkal részletesebb, de nagyon fordulatos, izgalmas! Még így is izgalmas volt, hogy tulajdonképpen tudtam mi a vége. Sok minden szerintem a filmben nem úgy volt, mint a könyvben, illetve a filmből sokat kihagytak, de hát a hossz miatt gondolom muszáj volt.
Mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki ismeri és szereti a filmet, annak meg főleg, aki nem!
Én biztos, hogy most újra meg fogom nézni a filmet, amíg friss az emlék a könyvről.

UPDATE: Megnéztem a filmet újból, és csak annyit tudok mondani, hogy aki eddig azért nem olvasta a könyvet, mert „úgyis láttam filmben”, hát az olvassa el. Teljesen más! Rengeteg minden nincs benne a filmben, de még a fő események is máshogy zajlanak le.

>!
Elithia
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Meglepoen jo volt. Egy ilyen jo film utan felve kezdtem el olvasni, de nagyon erdekelt, ezert belevagtam. Egyaltalan nem bantam meg, sot!!! :)


Népszerű idézetek

>!
Kogoro 

Az okos ember ismeri a saját korlátait.

20. oldal, Az első nap (Partvonal, 2019)

>!
Gridranger

– Áruljon el valamit, Ryan – kezdte Borogyin, és rágyújtott egy cigarettára. – Maga szerint mi döbbent majd meg bennünket a legjobban Amerikában?
Jack a kapitány tányérjára bökött.
– Az élelmiszer-áruházak.
– Az élelmiszer-áruházak? – ismételte hitetlenkedve Mancuso.
– Az Invincible fedélzetén egy CIA-jelentést olvastam azokról, akik átjönnek hozzánk. – Ryan nem akarta a disszidens szót használni, mert most lealacsonyítónak érezte. – Állítólag a világnak arról a feléről érkezőket az döbbenti meg legjobban, amikor először végigjárnak egy élelmiszer-áruházat.
– Akkor mondja el, milyen – parancsolta Borogyin.
– Az épület körülbelül akkora, mint egy futballpálya, na jó, talán valamivel kisebb. A bejáratnál az ember odahúz magához egy bevásárlókocsit. Jobbra vannak a friss gyümölcsök és zöldségek, és az ember lassanként végigsétál a különféle osztályokon. Gyerekkorom óta így vásárolok.
– Azt mondja, friss gyümölcsök és zöldségek? Télen is?
– Hogyhogy télen? – kérdezett vissza Mancuso. – Télen valamivel drágább, de mindig van friss áru. Ez hiányzik a hajón a legjobban. A friss zöldség és tej csak egy hétre elég.
– És hús? – kérdezte Ramiusz.
– Mindent megtalál, amit csak akar – felelte Ryan. – Marhahúst, sertéshúst, bárányt, pulykát, csirkét. Az amerikai farmerek nagyon szorgosak, jól dolgoznak. Amerika önellátó élelmiszerben, és rengeteg a feleslege. Maga is tudja, hogy a Szovjetunió gabonát vásárol tőlünk. Mi sokszor azért fizetünk a farmereknek, hogy ne termeljenek annyit, mert a többletet valahogyan mérsékelnünk kell. – A négy orosz hitetlenkedő arcot vágott.

Tizenhatodik nap

>!
AgiJovi

Egy titok kikottyantásának valószínűsége egyenesen arányos az abba beavatott személyek számának négyzetével.

A negyedik nap

>!
paf P

– (…) Másrészt hová rejthetnénk egy harmincezer tonnás tengeralattjárót?
– Tengeralattjárót a víz alá szokás rejteni! – tajtékzott Painter. – Arra találták ki.

174. oldal, A hetedik nap

>!
AgiJovi

– Arra vágyom, hogy igazi számítógépen dolgozhassam – folytatta Bugajev sóvárogva. Jones felnevetett.
– Hát akkor vegyen egyet.
– Számítógépet?
– Azt hát. Van egypár ügyes Apple a Dallason. Mennyi lehet. Úgy kétezer dollár, és az már egész komoly rendszer. Sokkal olcsóbb, mint, mondjuk egy kocsi.
– Kétezer dollárba kerül egy számítógép? – A sóvárgást gyanú váltotta fel; Bugajev biztos volt benne, hogy Jones ugratja.
– Kétezer. Vagy még annyi se. Háromért meg tényleg világbajnok masinát vehet az ember. Jobbat mondok: ha az Apple megtudja, hogy a hadnagy úr kicsoda, szerintem ajándékba is adna egy gépet, vagy ha nem ők, akkor a tengerészet. Ha nem ragaszkodik az Apple-hez, ott a Commodore, a TRS-80, az Atari. Meg a többi. Attól függ, mire akarja használni. Gondoljon csak bele, egyetlen cég, az Apple, már több mint egymilliót eladott. Kicsik, az igaz, de igazi számítógépetk.
– Soha nem hallottam erről. Apple?
– Az, Apple. Két srác alapította a céget, még amikor iskolába jártam. Azóta, ahogy mondtam eladtak vagy egymillió gépet, és bizony szépen megtollasodtak. Nekem nincs gépem itt, a hajón nem tudnám hova tenni, de a bátyám vett egyet, egy IBM PC-t. Egy szavamat sem hiszi, mi?
– Elég hihetetlen, hogy bárkinek lehet otthon számítógépe. – Bugajev elnyomta a cigarettát. Gyenge az amerikai dohány, gondolta.

Tizenhetedik nap

>!
SDániel

Diplomáciai alapelv, hogy a meggyőző hazugsághoz tudni kell az igazságnak legalább egy részét.

A nyolcadik nap


A sorozat következő kötete

Jack Ryan / John Clark sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Herman Wouk: Forrongó világ
Clive Cussler – Paul Kemprecos: Tűzjég
Leo Kessler: Nyugati Tűz Hadművelet
Jules Verne: Utazás a tenger alatt
Jules Verne: Nemo kapitány
James Follett: U-700
James Follett: Kémcsapda
Dick Couch: Acélcápa
Irving A. Greenfield: Torpedótámadás
Jack Higgins: Vihar-fok