Zombifarm 80% 24 csillagozás

Ez egy nagyon jó könyv lehetett volna és úgy is indult, de valami történt vele a közepe táján, és onnantól már egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz csak a végére akartam jutni.

Érdekes koncepció, társadalmi és politikai görbetükör, egy szerethető főhős, de túl lett hajtva a motor és befulladt a történet. Szerintem jobb lett volna, ha az eleje valamivel lassabb, nem ennyire szerteágazó …

Kár ezért a könyvért, de sajnos nem érzem azt, hogy kihozták belőle a benne rejlő potenciált :(((

Egy kezemen meg tudom számolni, eddig hány zombis regényt olvastam életemben, összesen nullát. Ennek ellenére, amikor tavaly a Delta Vision bejelentette, hogy náluk fog megjelenni Tolnai Panka Zombifarmja, a leírás alapján tudtam, ezt nekem be kell szereznem. A kötet érdekességét tovább emeli, hogy egyből a kiadó Exkluzív sorozatában jelent meg, ahol eddig olyan írók műveivel találkozhattunk, mint J. Goldenlane vagy Harrison Fawcett. Vajon az írónő első, nem tinédzsereknek szánt regénye megérdemelten kapott helyet a sorozatban?

Nagyon régen volt a kezemben utoljára Deltás kiadvány, talán utoljára R. A. Salvatore egyik könyve. Ha emlékeim nem csalnak, impozáns kiadás volt, amit örömmel forgattam. Úgy tűnik az évek során ez szerencsére nem változott, ennél a kötetnél is teljesen meg voltam elégedve. A kötés nem túl szoros, nem kell a gerincet feszegetnünk, ha a beljebb eső részeket akarjuk olvasni. A választott betűtípus egészen kellemes a szemnek, bár az f betű furcsa benne, olyan érzést kelt, mintha egy szóköz lenne utána közvetlenül, pedig a valóságban nem így van. Maga a borító jól passzol a beltartalomhoz, ez Nagy Gergely munkáját dicséri.

2025-ben, öt évvel a járvány megfékezése után Magyarország még mindig a zombikból él. Gyarmati István farmján például az utolsó megmaradt példányokra lehet festékpisztollyal lőni a Hortobágyi Nemzeti Park helyén. A biznisz viszont kezd kifulladni, ezért Gyarmati bővíteni akarja a látogatók körét, amihez állami segítségre és természetesen több zombira lenne szüksége. Nem mindenki van oda a tragédia okozóiért, többek között az Országos Zombiellenes Mozgalom, akik küzdenek a farm léte ellen vagy éppen Vincze László sem, aki katonaként szolgált a járvány ideje alatt és családjából nagybátyján kívül mindenkit elvesztett a vírusnak köszönhetően. Amikor útjaik keresztezik egymást, Laci az elején még úgy gondolja, jó ügyet szolgál, de ahogy telik az idő, egyre több kétség merül fel benne.

Remek helyszín Magyarország egy ilyen történethez, hiszen mi magyarok aztán tényleg képesek vagyunk a tragédiából is jövedelmet csinálni hosszútávon. Tolnai ötletesen építette fel a zombibizniszt, kedvencem például az Aortaxi, ami az egyetlen taxitársaság az országban. Autóik különféle, az élőhalottakhoz kapcsolódó dekorációval vannak ellátva, a külföldiek biztosan rákapnának, ha a valóságban is így lenne. Az egyik ok, amiért különösen megkedveltem a sztori elejét, az a Budapesten játszódó részek, hiszen az Oktogon-Király utca-Deák tér környékén rengeteget jártam tizenévesen, ott laktunk a Gödör mellett. A másik ok pedig az, hogy olvastatja magát a könyv, pörgős, nincsenek benne üresjáratok, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy 200 oldal együltében megvolt. Sajnos ez a lendület nem tart ki a végéig, úgy a kötet háromnegyedénél, egy nagyobb fordulópontnál megtorpan az addig folyamatos cselekmény. Itt joggal merülhet fel, hogy kicsit túl lett írva a mű, már a hangulatán is érezni, hogy ha egy illat lenne, akkor valószínűleg az izzadtság savanyúját hordozná ismertetőként. Kisebb gond még, hogy a vírus felületesen lett bemutatva szerintem, ott kicsit több tudományos rész, magyarázat elfért volna. A zombikkal kapcsolat morális, erkölcsi kérdésekre nem kapunk egyértelmű válaszokat, inkább ránk bízza az író, hogy „igazságot” tegyünk. Ezeket ellensúlyozza a jókor elejtett aktuálpolitikai kitekintések (egészségügy, maga Gyarmati személye, aki kukoricatermesztőből lett milliárdos, s mit ad isten, a miniszterelnök gyerekkori barátja(…), széthulló EU), illetve a humor, mely nem az a fejfogós, szekunder szégyenérzetet generáló, hanem az értékelhető kategóriából került ki.

Szereplők tekintetében nem lehet okunk panaszra, szerintem a megalkotott karakterek teljesen rendben vannak, egy ember kivételével, de róla később. Gyarmati számomra tökéletesen hozta a semmiből milliárdossá váló szerepét, a fejemben ilyen kép él egy hasonló kaliberű emberről. Az OZM-ből Rolandot emelném ki, ő a kedvencem. Igaz, hogy olykor idegesítő mitugrász, de alapvetően jó szándékú, akire lehet számítani, ha úgy hozza a sors. A műben feltűnik egy amerikai színésznőcske, bizonyos Sophie Whitfield, aki különféle akciófilmek cicababája. Néhány értékelésben azt olvastam, az ő karaktere mennyire mellőzi a valóságot. Ezzel azért vitába szállnék, nem mintha a színészek nagy ismerője lennék… De pontosan el lehet róluk képzelni, hogy ennyire szélsőséges az érzelmi skálájuk, plusz nála a történetben ki is derül, miért viselkedik ennyire furcsán. Korábban említettem, hogy egy szereplővel nem tudtam dűlőre jutni, ő pedig nem más, mint a főszereplő, Laci. Míg a történet elején rendkívül rokonszenves egyén, belevaló, igazi 'tökös' csávó, a könyv végére már egy mindenen nyüszítő, feleslegesen önmarcangoló rinyagép lett belőle. Érthetetlen ez a váltás nála, hiszen nem utalt rá semmi a műben, hogy ekkora kontraszt lesz a viselkedésében. De az sem kizárt, csak nekem nem jött át a jellem(vissza)fejlődés, ebben az esetben megkövetem magam.

Úgy gondolom, hogy jól döntött a Delta Vision, amikor megjelentette az Exkluzív sorozatában Tolnai Panka könyvét. Az alapötlet tökéletes, a kivitelezésbe csúsztak apróbb hibák, ám mindezek ellenére egy rendkívül szórakoztató kötetet kap az olvasó. Érdemes vele egy próbát tenni, én csak ajánlani tudom!

Blogbejegyzés: link

(…) A regény szinte az elejétől fogva elég pörgős és akciódús, kezdve Laci beépülésétől a Zombifarmra. A cselekmény előrehaladtával egyre többet tudunk meg arról, kik mozgatják a szálakat, kiknek a kezében összpontosul a hatalom, ahogy arról is, hogy ezen hatalom megtartása érdekében egyesek semmitől sem riadnak vissza. Számtalan fordulat és csavar gondoskodik arról, hogy végig fenntartsa az olvasó figyelmét, meg hát persze néhány zombi is, akiket ugyan szigorúan őriznek a farmon, azért tudnak némi meglepetést és galibát okozni. A történet végére nagyjából szépen összeállnak a kirakós darabkái, és a konkrét akciószál mellett kapunk pár elgondolkodtató morális dilemmát is.

Nekem nagyon tetszett az írónő stílusa, mind a történet felépítése, mind a nyelvezet igényes és olvasmányos volt. Igaz, helyenként picit úgy éreztem, hogy lehetett volna kicsit vágni a terjedelmen, velősebben és feszesebben haladni a cselekményben, de azt így sem mondhatom, hogy unalmas lett volna. A főszereplő, Laci, elég szerethető karakterre sikeredett, nem mondom, hogy a személyisége túl összetett, de a céljaival és motivációival könnyű volt azonosulni, és néha megcsillantotta fanyar humorát is. Tetszett az is, hogy az írónő a zombis témát valaminek az elmesélésére, illusztrálására használta, hiszen nem az ész nélküli hentelésen volt a hangsúly, hanem azon, hogy egy ilyen extrém katasztrófára miféle reakciók tudnak érkezni a különböző társadalmi szereplők részéről. Az külön öröm volt számomra, hogy magyar helyszíneken játszódik a cselekmény, oktogoni lakosként mókás volt olvasni a közeli jövőben játszódó leírásokat a térről és arról a bizonyos kráterről, ami az élőhalottak elpusztítása után maradt.

Összességében tehát kifejezetten elégedett vagyok, ha voltak is apró hiányosságok benne, nekem teljes mértékben kompenzálta ezeket az eredetiség, az ötletes alaptörténet és az igényes szöveg. Az biztos, hogy ez nem egy sablonos zombis történet, tehát aki kifejezetten az élőhalottak ámokfutására kíváncsi, talán jobban teszi, ha más olvasnivalót választ, de akit érdekel egy másfajta megközelítés, jó néhány piszkos összeesküvés, ráadásul mindez magyar környezetben, az szerintem nem fog csalódni.

Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/09/zombifarm-ertek…

Ahogy a beharangozó is jelezte, nem szokványos zombi történetről van szó. Sokkal inkább azt mutatja be, hogy a pénz, ritkább esetben az elismerés kedvéért, milyen messzire hajlandók az emberek elmenni. Illetve azt, hogy akinek pénze van, mennyire nem érzi a határait, rosszabb esetben nem is érdekli.
Mondani sem kell, hogy mindenkinek van hátsó szándéka, ezért, amikor megvan a nagy zombikonfliktus csúcspontja, és utána még marad 100-150 oldal, akkor sajnos az új szereplőket már pontosan tudjuk, hova tegyük, mivel már új mélységek kibontására nincs idő, így a vége sok meglepetést nem tartogat.

Összességében a Jurassic Park zombi változata, ami azért vicces, mert az egyik szereplő is ahhoz a filmhez hasonlította, valahol a történet közepén. :)

Mindig nagyon örülök, amikor egy új, hazai, kortárs írónő könyvével ismerkedhetek meg. A Zombifarm már a fülszövegével nagyon kíváncsivá tett spoiler. A történet igazán érdekes kérdéseket boncolgat (szerencsére nem szájbarágós stílusban), és jól működik társadalom-, politikai rendszer kritikaként is, nagyon könnyen lehet benne áthallásokat találni a közelmúlt eseményeire. A zombiőrület leírása szédületes lett :-), a szereplők pedig teljesen realisztikusra sikerültek, bármelyiküket simán el tudom képzelni a való életben is. spoiler Kíváncsian várom Tolnai Panka következő könyvét is.

Viccesen komoly zombisztori szerethető karakterekkel. Pörgős, megy előre, ahogy kell, a végén pedig összeáll. Nekem külön fűszer, hogy Magyarországon játszódik. Pont ma jártam a Király utcában, megmosolyogtam ;)

Szivből ajánlom nem véres zombis, inkább vicces, és elgondolkoztató.