„A szubvenciós zsurnaliszta pocskolja a nemzet egyik részét, feneketlen, eszeveszett mocskolódással, mert aszerént fizetik és becsülik odafönt az intéző körök; az ellenzéki író mit tehet mást: dorongolja, szúrja, vádolja, gázolja a nemzet másik felét.”
Irodalmunk elfeledett fenegyereke, Tolnai Lajos a boldog békeidőkben írta meg A polgármester úr című regényét. A Marosvásárhelyen csak Dr. Revolver Lajosnak gyúnyolt írólelkész-politikus-szerkesztő erdélyi és fővárosi korszakának határán született meg a mű, ami számos további ellenséget szerzett neki.
Hogy miről szól A polgármester úr? Helyi és országos politikáról, választásokról, sajtóról, akadémiáról, kultúrharcról, hódító nőkről, párbajozó férfiakról és a „két magyar hazáról”,
Magyar- és Erdélyországról. A kortárs olvasó felteszi a kérdést: mi változott az 1880-as évek óta?
Kiadásunkat Dávid Gyula irodalomtörténész előszava és személyes Tolnai-története, illetve A szép asszony kocsisa… (tovább)
„A szubvenciós zsurnaliszta pocskolja a nemzet egyik részét, feneketlen, eszeveszett mocskolódással, mert aszerént fizetik és becsülik odafönt az intéző körök; az ellenzéki író mit tehet mást: dorongolja, szúrja, vádolja, gázolja a nemzet másik felét.”
Irodalmunk elfeledett fenegyereke, Tolnai Lajos a boldog békeidőkben írta meg A polgármester úr című regényét. A Marosvásárhelyen csak Dr. Revolver Lajosnak gyúnyolt írólelkész-politikus-szerkesztő erdélyi és fővárosi korszakának határán született meg a mű, ami számos további ellenséget szerzett neki.
Hogy miről szól A polgármester úr? Helyi és országos politikáról, választásokról, sajtóról, akadémiáról, kultúrharcról, hódító nőkről, párbajozó férfiakról és a „két magyar hazáról”,
Magyar- és Erdélyországról. A kortárs olvasó felteszi a kérdést: mi változott az 1880-as évek óta?
Kiadásunkat Dávid Gyula irodalomtörténész előszava és személyes Tolnai-története, illetve A szép asszony kocsisa című novella teszi teljessé.
„Az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme” (Móricz Zsigmond)
„Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelső író embere volt ez országnak és még ezt meg is bocsátották neki… De hogy látni és beszélni mert, ezt nem bocsátották meg soha.” (Ady Endre)
