Olvasókönyv ​1. 4 csillagozás

Nagyon-nagyon-nagyon szerettem ezt a könyvet, rengetegszer elővettem akkor is, amikor nem kellett. Szépen a rajzok, tetszett, ami benne van. Nekem az egyik legkedvesebb könyvem volt alsóban, alig vártam a második és harmadik részét. Még ma is örömmel simogatom a képeit.

Egyik tanárom azt mondta, hogy a képolvasásnál csak egy rosszabb olvasástanulási módszer van: a Tolnai-féle.
Nem tudom, mennyi a valóságtartalma. Tény, hogy nem szerettem megtanulni olvasni. Képekhez betű társítása nekem nem ment. Viszont a képek emlékeim szerint szépek voltak. És mi voltunk az egyetlen osztály, akit az osztályfőnök 4 évig vitt, nem csak kettőt. Mert ő volt az egyetlen Tolnais.
A vonatos képeket a falon szerettem és a mai napig tudom a magánhangzókhoz tartozó képeket: alma, árvácska, esernyő, érem, itató, írószer, orgona óra, öv, őr, uborka, út, üveg, űrhajó. :)

Az illusztrációk nagyon szépek, bár arra emlékszem, hogy nem szerettem, ha egy szöveg féloldalasnál hosszabb.

A mi iskolánkban a mi osztályunk volt az első, akik az első osztályt a tolnai-módszerrel kezdték. :)
Gyönyörű szép képes, mesés olvasókönyv volt. Nagyon szerettem nézegetni, de mivel a hangos olvasás nálam egyenlő volt a gyomorideggel és a sírógörccsel, ezért ritkán olvastam. Na azt hiszem ott megtapasztaltam, hogy melyik az a módszer (és nem a tolnai-módszerre gondolok), amellyel nem próbálom majd megszerettetni a gyerekkel az olvasást.
Egyébként úgy emlékszem, hogy igen hasznos könyv volt, sokáig őrizgettem mindet. :)