Veszedelem ​az ősvilágból 81% 55 csillagozás

Fú, dinoszauruszok áradata! Nem győztem folyamatosan keresgélni róluk a képeket, oldalanként bukkant fel egy-egy újabb faj.

Az eleje kicsit nehezen indult, nem is igen tudtam, mi lesz belőle. Ősvilági kalandregénynek tűnt. Bár már az első oldalakon befut egy 180 km/h-s (!!) sebességű MÁV szerelvény, útban a Bakonyba – na itt biztosra vettem, hogy csakis sci-fi-ról lehet szó! :D

És szép lassan bitang jó kis ifjúsági tudományos-fantasztikus kerekedett belőle, időutazókkal, őrült tudósokkal, evolúciós kísérletekkel, lézerstukkerekkel, kiborgokkal… Igazi, kisfiúknak való retró olvasmány – maguk a szereplők is inkább viselkednek kiskamaszként, bár az író erősen állítja, hogy főiskolások.

Néha kicsit zavaró a nézőpontok és ezáltal az időpontok közti ugrabugrálás, meg hatalmas környezetvédelmi propaganda az egész sztori, bár ez utóbbiból sosem lehet elég, szóval nem is nevezném a könyv hátrányának. Összességében tényleg tetszett!

Nagyon jó kis fantasztikus regény ! Már kisgyermek korom óta imádom a scifit , s ez volt az egyik első kedvencem ebben a témában!

Biológia szakos fiatalok csoportja őslények világába kerül, további meglepetésekkel.

Azt hiszem ez a könyv akkor tetszett még, amikor nem sok referencia volt előttem sci-firől, dínókról… kalandregényről. Nincs semmi baj vele. Velem van baj… az, hogy már nem vagyok tíz éves.

A sztori egész jó lett volna, de mégsem működött. Nagyon zavart, hogy egyszer a főszereplő mesél, később meg váltunk, és olyanokat ír le a szerző, amit a mesélő nem is látott. Meg az állandó okoskodás, amikor van egy veszélyekkel teli helyzet, menekülés, küzdelem, akkor közben nem beszélünk ősnövényekről latin nevekkel dobálózva. Ebből a történetből Nemere írt volna jó regényt. A szerző rajzai is elég gyengék.
És nem tudom, csak engem zavar-e, de a szerző állandóan így toldalékol: Zsanettot. Az nem Zsanettet ma már?

A 80-as években jó volt gyereknek lenni. Nem volt okostelefon, számítógép is csak nagyon keveseknek (a tévére köthető Atari pong, esetleg Commodore 64), és ha eltekintünk a szép számmal készített és sugárzott, gyerekorientált tévéprogramoktól, sorozatoktól, akkor logikus, hogy mivel töltötte a szabadidejét egy hozzám hasonló kocka… Mert ugye focizással a cipőből folyton kiszabaduló lúdtalpbetét miatt, a fáramászással egy agyrázkodással és egótöréssel járó zuhanás miatt, kuglizással egy nagylábujjra pottyanó golyó miatt kellett felhagynom. A szovjet bicajomnak folyton leugrott a lánca. A lányoktól meg anyukám óvott nagyon… Mi maradt tehát? Az olvasás. Még szerencse, hogy nem voltam rövidlátó is…

Faltam a Delfin könyveket. A többkönyves szerzők közül egyértelműen Tőke Péter volt a kedvencem (bár Astrid Lindgren és Adam Bahdaj sem volt kutya). A Nyevigákkal nem tudtam betelni, lassan levált a borítója, annyiszor olvastam el. És ekkor megjelent a Veszedelem. Egyszerűen tökéletes volt.

Minden, ami a kötelező olvasmányokból hiányzott.
Tinisrácok és lányok.
Android.
Őslények.
Időutazás.
Energiapajzs.
A DC-féle Villámhoz hasonló sebesség.
Szakállas gonosz (hopp, ebben lehet, hogy Gárdonyi megelőzte Tőkét…)

Sokan vannak úgy vele, hogy a gyerekkoruk emlékezetes olvasmányai felnőttként legfelejbb önmagukra való rácsodálkozást váltanak ki, de az én esetemben az újraolvasás csak méginkább megerősített abban a hitben, hogy Tőke Péter nagyon értette a dolgát, mert még most is, sok évvel az első olvasás után le tud kötni.

De hogy kinek ajánlanám? Attól tartok, senkinek. A fanyalgó felnőttek, modern szórakoztató eszközökkel túlszaturált, olvasásiszonyos tinik biztosan utálnák minden betűjét.

De aki abban a korban nőtt fel és hozzám hasonlóan a jó értelemben vett nosztalgia elönti néha, annak talán igen…

Gyerekkorom egyik kedvence, amit ma délután hirtelen felindulásból előkaptam és most is nagyon tetszett. Nem kopott meg a varázsa.

Gyerekkoromban olvastam, nem emlékeztem a sztorira, pedig felejthetetlen. Részben tényleg a Jurassic park-ra emlékeztet, részben egy egy bizarr és sajátos humorú történet. Még jó, hogy a végén az emberiség is észbe kap.

Gyerekként élveztem, felnőttként megállapítottam, hogy a története jobb, mint a Jurassic Parké. :-)

Nagyon jó kis kalandregény. Az őslények leírása nagyon szemléletes, akár így is nézhettek ki. Amúgy is szeretem a dinoszauruszukat, így a könyv még izgalmasabb volt számomra.