Óriásvilág 88% 40 csillagozás

Ezentúl más szemmel nézek majd a lábam elé. :) Pörgős kis kaland volt ez, néha kissé didaktikus, néha félelmetes, néha megmosolyogtató, de sose unalmas. :) Én a magyarázatát annak, hogy miért lettek kicsik ugyan nem értettem, de azért jól szórakoztam. :) Kellemes meglepetés volt, egy kihívás miatt találtam és olvastam, amúgy sosem hallottam erről a könyvről korábban, pedig érdemes elolvasni. :)

Nahát, nahát, nahát! Minő meglepetés! Eltekintve attól, hogy Breki (Katalin) szinte minden mondata idegesítően nyávogósra lett írva (buta szövegek, szükségtelenül megtöbbszörözött magánhangzók satöbbi), ez egy tök jól összerakott történet. Olyannyira, hogy nem lennék meglepve, ha a nyilvánvaló hasonlóságokon túl több is kötné a „Drágám, a kölykök összementek” című ’89-es filmhez. (Nem ez lenne az első Hollywood-i lenyúlás, gondolok itt a Pusztító kontra Nemere István ügyre. Is.)
A lényeg. Jól végiggondolt, és ügyesen felépített történet, ahol csak kisebb bakugrások kerülnek elő. Mármint egy átlagos ifjúsági regényhez képest.
Külön bónusz, hogy élvezetes és hiteles leírásokat ad a természetről.

Akár a Drágám, a kölykök összementek! Csak korábbi, és szerintem ráadásul jobb is. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy kristálytisztán értettem, ahogy a szerző elmagyarázta, mi is történt a két gyerekkel (ehhez nekem valószínűleg José Rodrigues dos Santos kellene), de ettől eltekintve nagyon jó kis ifjúsági regény volt ez, a kalandos, mindössze pár száz méternyi utazással, rengeteg állat- és növényfajjal, szuper leírásokkal.

És biza ez a Tőke Péter úr eléggé romantikus természet lehetett a maga módján. Ez már a harmadik ifjúsági kalandregényem tőle, de azért mindegyikbe belecseppentett egy leheletnyi szerelmi szálat – egyem meg :D

Sodró lendület (főleg, hogy 5X olyan gyorsan mozognak), rejtélyes környezet, szövevényes bűnténymegelőzés, meglepő barátság – vagy mindezeknél még több?
Alapvetően jó az alapötlet, de hogy ennyire magyarázat nélküli a szereplők állapota és túlmagyarázott a mindig-felismert növények és állatok nevei és tulajdonságai – nos ezek zavaróak. De összességében élvezetes!

Nagyon kiismerhető regény, küzdök egy bogárral, közeledek egy kicsit a célhoz, agyalok, másik bogár… és megint elölről. És féltem az egésztől, a szerző van olyan unkorrekt, hogy valami pofonegyszerű ötlettel lezárja és megmagyarázza az egészet, A nyevigákban ettől másztam a falra, és itt is bejött. Egyszerűen egy sci-fit nem lehet azzal lezárni, hogy
SPOILER!
mindez csak álom, tessék többet dolgozni rajta, kedves szerző! Az is zavart, hogy a főszereplőknek volt elég gondjuk, de közben még azért ökológiai problémákon is törik a fejüket, minek kell ez? El tudom képzelni, hogy a célközönségnek bejött, de azért ez elég gyenge így.

Nosztalgia pipa. És persze, hol vannak már ennek az írónak az ötletei a mai 'felpörgött' fantasy műfajhoz képest… de akkor is zseniális. Izgultam a szereplőkért, megijedtem a nagy bogaraktól, szurkoltam, hogy odaérjenek és mosolyogtam a végén :)

1 hős cincér védelme alatt menekülnek a gyerekek a fűnyíró,meg a ragadozórovarok elöl vagy valami ilyesmi.)))

Szórakoztató, kalandos kis történet volt. A kalandok, amiket átéltek egyszerre voltak néha lenyűgözőek és ijesztőek , főleg a pókok :( brr.
Nagyszerű példa a gyerekeknek, hogy miért fontos a környezetvédelem, és hogy mennyivel másabb a „liliputiak” világa, vagyis, hogy az apróbb élőlények és növények élete ugyanannyit ér, mint az embereké.

Ifjúsági kaland scifi, kevéske ökoszocialista eszmékkel, még 2015-ben 42 évesen is szórakoztató volt (a helyenkénti önismétlés ellenére), szóval 4.5/5

Nekem is az jutott róla eszembe, hogy sokkal jobb, mint az amerikai film. Még hihetőbb is, de nem lőném le, hogy miért. Többször is elolvastam, javaslom másoknak is az olvasását.