Brad Pitt főszereplésével 1996-ban valahol az Andokban forgatják a Hét év Tibetben című Hollywoodi produkciót. A film a Kínai Köztársaság hivatalos berkeiben egyáltalán nem aratott sikert. Sőt! Brad Pittet híres osztrák hegymászó, Heinrich Harrer alakjának megformálásáért örök időkre nemkívánatos személynek minősítették. Így aztán a világsztár nem is járt, s talán soha nem is jár majd Kínában. Ez a regény mégsem róla szól. Az említett film forgatása idején egy magyar egyetemista egyéves részképzésre érkezik Kína egyik keleti tartományába. Tanulmányai elég sajátosra sikerülnek. Egy kínai szappanopera főszerepében találja magát, minek köszönhetően átélheti a hírnév minden örömét és kínját. Az önéletrajzi ihletésű regény Kína egy olyan arcát mutatja meg, melyet turistaként aligha ismerhet meg az ember. A sodró lendületű és szókimondó stílusban megírt könyv akár szövődményektől sem mentes kultúrsokk. A szerző mindezt olyan fanyar öniróniával s kegyetlen humorral tálalja, mellyel… (tovább)
Szólítsatok Brad Pittnek! 67 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 13
Most olvassa 3
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Főhösünk nekem túl szabadszájú volt és túlságosan is látványosan szenvedett. Még 10 oldal és magam vettem volna meg neki a visszajegyet. Helyenként vicces volt, de túlzásba esett a 'sűrítsünk minél több jól hangzó poénos mondatot 2 sorba' terén. A kevesebb, néha több. De azért mondom, helyenként egész vicces is tudott lenni. Meg szerintem ez a Casanovai életmód is kicsit el lett túlozva. Ám de, hol máshol túlohatnánk büntetlenül, ha nem egy regényben?
Hihetetlen egy könyv volt, eltés kuriózumnak számít, én is eltéstől kaptam, eltés írta, én is eltés vagyok, és ismerek egy eltést, aki kínai szakra ment emiatt a könyv miatt, szóval a hatása az van. Nőként sztem nekem még 2x olyan érdekes volt, mert egy igen érdekesen megírt, és érdekes gondolkodásmódot adott át a könyv. sokmindenen ledöbbentem, és sokszor kaptam röhögőgörcsöt, de úgy rendesen, pl a 33 as buszon, egy kicsit ciki volt, de nem bírtam abbahagyni :)
Szóval nekem nagyon tetszett, csak úgy habzsoltam.
Höszönöm @Cassiopeia hogy kölcsönadtad :)
azt azért hozzáteszem, h a végére kezdtem megkedvelni az írót, mert nagoyn nem szimpatizáltam vele, de mégis csak úgy fogytak a lapok.
Egy egész éjszakám ráment erre a könyvre, de nem tudtam letenni. Az egészet végigröhögtem, de volt pár könnyes pillanat is.
Az elején kifejezetten ígéretesnek tűnt, még valami szerkezete volt az írásnak. Sőt, az végül is mindvégig tetszett benne, hogy éreztem valamiféle szerkesztőelvet, visszatérő elemeket, konzekvens volt a történet. Egyrészt hihetetlen sztori, másrészt mégis elhitette velem, hogy ez így megtörtént (jó, nyilván nem szóról szóra, de nagy vonalakban).
Viszont sajnos a főhőssel kevéssé tudtam azonosulni, kicsit sok volt nekem a naturalitás és trágárság, ami persze, egyetemistaként lehet, hogy jól áll, de így valahogy kevésbé érzem időtállónak a könyvet. Apropó időtállóság: annyira szlengben íródott, hogy egy csomó szaváról igazából csak sejtem, hogy mit jelent, de még sosem hallottam őket, egy csomó szövege meg inkább megmosolyogtató, mint menő, így 2018-ban…
És amit még hiányoltam, hogy Kínáról sokkal kevesebb volt benne, mint a szexuális kalandozásokról, ezt az egyensúlyt valahogy nagyon nem sikerült eltalálni, legalább is engem sokkal jobban érdekelt volna az a rész, ahol a külföldi furcsaságokról ír.
Összességében viszont lendületes, könnyen olvasható könyv, terjedelme ellenére brutálisan gyorsan haladtam vele, pár nap alatt elolvastam, szóval unatkozni nem nagyon lehet rajta, és ha másért nem, már azért megéri kézbe venni, mert kicsit kikapcsol.
Meg kellett szoknom a stílusát, de nem esett nehezemre, hisz annyira életszagú-ízű az egész, hogy nem lehet nem megszeretni. Sőt, ilyen témákhoz az ékes szépirodalmi nyelv túlontúl mű lenne, a szerzőnek sikerült tökéletesen balanszíroznia a határmezsgyén. Sziporkázó megjegyzései, észrevételei, okfejtései olykor fulladás/padlóközeli élényben részesítettek, ez a könyv határozottan nem az unalmas tanórák alatt olvasandó, mert a lebukás garantált…
Ugyan mit tenne egy nagypofájú kínai szakos hallgató, amikor Kínába küldik tanulmányútra?! Hát folytatja azt, amit itthon elkezdett. Vagyis betegre issza magát (nem egyszer, sokszor), a lehető legtöbb lányt (többnyire sikerrel) lefekteti, ha alkalma adódik, mindenféle cuccot kipróbál, ápolja a nemzetközi kapcsolatokat és mindeközben naplóírásba kezd. Már amikor elég józan hozzá. Ja, és persze filmsztár lesz, hiszen Kínában kuriózum a szőke, kék szemű európai, aki folyékonyan beszél kínaiul.
Hát, én régen röhögtem ekkorákat, ez tény…
Népszerű idézetek
Négy éve történhetett, hogy rászántam magam a Háború és béke elpusztítására. Komolyan szégyelltem magam, és már-már frusztrált a gondolat, hogy a világirodalom egyik legnagyobb alkotását kihagytam. Nem kevesebb, mint tizenhétszer fogtam hozzá, de valahogy sohasem jutottam túl azon a kurva báljeleneten. […] Az eredmény csak annyi volt, hogy elmondhatom magamról, olvastam a Háború és békét, noha leginkább bennem is csak annyi maradt meg, mint Woody Alanben: „Oroszokról szól.”
| → |
|---|
Jó néhány japán csóka nem csak a fejét illetően nézett ki úgy, mint egy kevésbé egzotikus, festett cigány kurva. Sőt, nem kevesen még szoknyát is viseltek. A ravasz szabású ruhadarabot a derekuk köré tekerték, az eredményt tekintve pedig akármi is lehetett volna, de akárhogyan nézte is az ember, mégiscsak szoknya volt az. Rövid karikalábuk vádliját villogtatva dzsaltak keresztül-kasul Csinan utcáin, a helybéliek legnagyobb örömére. A japcsik rendszerint be voltak szakítva, így aztán a fűtől az arcukra ugrott vigyorral bóklásztak naphosszat szoknyában, szőkére festve, és attól voltak boldogok, hogy így már senki nem nézi őket kínaiaknak.
362. oldal
Egy fél óra múlva két csillogó, zsír új bicikli büszke tulajdonosai voltunk. Gondoltam, nem verem magamat rögtön nagy költségekbe, ezért a középkategóriás férfikerékpárok közül választottam háromszázötven jüanért. Nem tetszett, de nem az esztétikum volt az elsődleges szempont, hanem a praktikum. Az a fajta canga volt, amilyenen utoljára tizenkét évesen ültem, amikor a berettyószentmártoni ismerősöknél nyaraltam. A huszonnyolcas férfikerékpárt csak lábujjhegyen állva tudtam tekerni, ennek következtében mindig bevertem a tökömet a vázba, és rögtön ilyenkor a derekamat is az ülésbe. Nem kellemes élmények, de hát azóta felnőttem és ülve is leér a lábam a pedálig. (De azért ellenőriztem.)
[…]
Minden bicikli más és más. Szeretni kell, ő a társad. Elárulja neked, ha bánata van, és veled örül, ha boldog. Gondoskodni kell róla, dédelgetni kell… Én kábé még három napig próbáltam kialakítani intim élettársi kapcsolatomat ezzel a kibaszott biciklivel, aztán végleg a tároló egy félreeső részébe lakatoltam le, és egy hónap múlva már azt sem tudtam, melyik az enyém.
44. oldal
Letelepedtünk az egyik asztal mellé, és sörözgetés közben eldiskurálgattunk. Egészen szimpatikus volt a gyerek. A végén már szinte sajnáltam, amiért alighanem krónikus homofóbiában szenvedek, mert ha rugalmasabb lennék, még az is lehet, hogy élvezetes baráti vazelincsatákat (v)ívhatnánk egymással.
96. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás - Homonnay Gergely: Az elnökasszony 90% ·
Összehasonlítás - Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet 98% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - On Sai: A két herceg 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II. 97% ·
Összehasonlítás - Mike Menders: Macsókarácsony 97% ·
Összehasonlítás