Hova ​mennek a kacsák? 67 csillagozás

Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák? Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

A regény elsősorban a 16-18 éves fiataloknak íródott, azoknak, akiknek, akikről manapság nem szokás regényt írni. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelőség teljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai „Pite-jellegű” filmekben, vagy a „lebutított” lektűrökben szánnak nekik… A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal. A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon a beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a szexuál-pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat.

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Korona, Budapest, 2006
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639589845

Enciklopédia 1


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Gelso P>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Zabhegyező utalások ide vagy oda, nekem tetszett; bár már nem kamaszként olvastam, emiatt talán nehezebb volt alkalmazkodni az elején iszonyatosan tömény szlengszöveghez, de ahogyan haladtam előre, úgy kezdett nyugodni a történet, és tisztulni a szöveg…
Nem kell azt leírnom, hogy kamaszok mindig is léteztek, problémáikkal, hóbortjaikkal együtt. És ezek a problémák/hóbortok stb. – hiába telik az idő – megmaradnak, megütköztetik a kamaszokat az őket körülvevő világgal. Talán annyiban különbözik csak ez a könyv az én kamasz koromban történtektől, hogy az alkohol, a felelőtlen, átgondolatlan, vakmerően alkalmazott szex, a cigi stb. okozta kísértések azóta megszázszorozódtak, és új kísértések léptek melléjük azonos intenzitással: őszinte megdöbbenéssel olvastam, hogy a mai fiatalok szórakozásának alapvető elősegítője kísérője az alkohol, a dzsoint és az egyéb drogok; ehhez jön a gátlástalan szex, szinte partnerválogatás nélkül, akivel, és amikor sikerül, Csak nehogy magányosan teljen az idő! kétségbeesett felkiáltással… ezek mellé sorakozik még a majdmindennapos éjszakázás, az esti szabadidőbeli bárban üldögélést kísérő ivás, a plázában lógás… az én fiatalkoromban ezekre egyáltalán nem volt idő és lehetőség sem – igaz, hogy én burokban kollégiumban éltem, ahonnan gyakorlatilag sehová sem volt egyszerű a kimenő. Az olvasás közben végig úgy éreztem, hogy ezek a fiatalok mindkét oldaláról égetik a gyerty cigit, és éreztették azt a tapasztalatféleségüket, hogy jobb mindent most és azonnal kipróbálni, mint óvakodni a következményektől; nem kell következményekkel törődni, mert azt, ki tudja megélik-e? Tombold ki magad ma igazán, mert ki tudja holnap mi vár rád? Vár-e rád valaki, valami?
Szörnyen magára hagyatottnak éreztem az öt főszereplő fiatalt; gondok a családban, mindegy, hogy egyedül neveli gyermekét az adott szülő, vagy családban élő gyerekről van szó, a hangsúly a magányon van – ez a magány sodorja őket egymáshoz, hogy tegyenek ez ellen az állapot ellen, együtt lógnak, amíg idejük engedi. Felmerült bennem a többi osztálytárs és az osztályfőnök, vagy egy akármilyen támogató tanár hiánya, talán az ő helyükre lép be a pszichológia szakos hallgató: Virág – ez nekem elképzelhetetlen, hogy egy osztály részeként így elszigetelődjön öt ember, akikben annyira különleges és közös nincs is – hétköznapi, normális gimnazista kamaszok, akiktől nem kell félni vagy óvakodni, ne adj isten távol tartani magunkat. Mindegyiknek van bogara, de több pozitív tulajdonságuk van, mint negatív. A negatív tulajdonságaik pedig érdekes, hogy akkor jönnek elő, amikor együtt van a banda…A banda, ahol a magányt, unalmat elütni jó, de nem építő jellegű a létezése a társaság számára, így előbb-utóbb fel kell bomlania. Pontosan megérzik ezt a gyerekek is, ha folyamatosan önpusztító és önmaguknak ellentmondó dolgokba kezdenek, akkor ez a társaság egyszer csak szétrobban. Emiatt egyenként elkezdenek ezzel talán öntudatlanul is foglalkozni, és megoldást keresni – a megoldás pedig elveszíteni a banda fejét. De ki meri ezt neki megmondani? Aztán valahogy ez is – a társaság természetes fejlődési fázisain átmenve – kialakul – a „vezér” nem hülye, sőt! Intelligens, okos, érzékeny fiú, tragédiákkal a háta mögött; meg nem értett, nehéz természetű személyiség, mégis jól ellavíroz az életben – magányosan. Kellett neki ez a banda, ahol társakra lel, ahol a kapocs az őszinteség – és ahonnan egy idő után az őszinteség hiánya végett kiesik a kapocs, és így szétesik a banda. Tragikus a vég a banda feje szempontjából, viszont nem végződik szomorúan a banda tagjai szempontjából. Ők elkezdhetik élni reményekkel, tervekkel, esetleg lelkesedéssel, bizalommal teli jövőjüket a későbbieken.
Viszont azért el is szomorított a vége, őszintén sajnáltam, hogy Artúr örökre szerető társ nélkül marad, talán mert Zek későbbi sorsára lettem volna a leginkább kíváncsi! (?)
Ugyanakkor reményt is keltett bennem, hogy mégsem elveszett és reményt vesztett ifjúságról van itt szó, mert mégis sikerül valahol valamennyi értékre rátalálni; úgy érzem, a regény végére bebizonyosodott, hogy a linkség, a szleng alkalmazása csak az ő legalkalmasabb álcájuk rejtőzködni, de igazi arcukat is sikerül majd felfedni, ha pl. őszinték először saját magukhoz, és később a környezetükhöz. Valahogy úgy érzem, hogy a beszédük is, és a társaságba tömörülésük is egyfajta védekezés volt részükről a közvetlen környezetükkel szemben: akár a családtagokról, osztályfőnökről, osztálytársakról is legyen szó.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy amiket itt leírtam, nem egyfajta általánosítás napjaink kamaszairól, hanem a regénybeli kamaszokról kapott képek alapján ébredtek bennem, úgy, hogy jómagam is elég régen, kb. huszonéve voltam kamasz, és nincsenek még ilyen korú gyerekeim sem, sőt jelenlegi környezetem is híján van belőlük..
Visszatekintve eddigi életemre nagyon is aktuálisnak és igaznak tartom a könyvet indító Wilhelm Stekel idézetet, miszerint: „A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar.”
Amúgy Ivett a kedvencem, ő közel áll hozzám, Zeket is szívesen megismerném, de meglehet félnék a szélsőségeitől, amúgy őt is kedveltem, meg Vincét is és NagyBét is, de a lányoktól nem voltam nagyon elájulva… a fiúkban több fantázia volt…

3 hozzászólás
Filippino P>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Tipikusan az a műfajú könyv, amit nem vettem volna a kezembe, ha nem ajánlják egy utazókönyves oldalon. És mennyire csalódtam…pozitívan! Lelkem visszaváltozott tinédzserré, amikor a hormonok elborították az agyam, és visszaváltozott egyetemistává is, amely szintén egy kétségek közt vergődő állapot, és végül elgondolkodtatott a jelen pillanatban is, mert nagyszerűek voltak a filozofálgatások. A stílus meg: fulladoztam a nevetéstől.:) Ajánlom a könyvet mindenkinek!

Chuck_Norris_lánya>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Az elején még azt gondoltam, hogy: te jó ég mit kezdtem én el olvasni. Aztán ahogy megismertem a szereplőket, egyre jobban tetszett a könyv, és rájöttem hogy egy esemény, egy szó, hogy megváltoztathatja az embereket. Még jó hogy a regény végére (akin még lehetett segíteni) visszatért a helyes vágányra. Örülök hogy elolvastam.

1 hozzászólás
sskkaa I>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Nagyon jó címválasztás, így nem csak azoknak az érdeklődését kelti fel, akik olvasták a Zabhegyezőt, de azoknak is, akik már rég keresik a választ a kérdésre. Persze a válasznál sokkal többet lehet benne találni. De az utalás senkit ne tévesszen meg, ez nem egy elcseszett Salinger utánzat.
Persze az első fejezet olvasása alatt, ha nem épp egy pest felé tartó buszon ülök, és nem unatkozom, valószínűleg félre is raktam volna, mert a könyvben található tini szleng kissé kiakasztott az elején. Akkor gondolkodtam el azon, hogy ha tiniknek íródott, miért is keltette fel az érdeklődésem. A moly értékeléseket nézve döbbentem rá, hogy nem csak tinik olvassák, sőt tinik kevésbé olvassák. Szóval lehet szörnyülködni vagy épp irigykedni azoknak, akik már nosztalgiázva gondolnak vissza középsulis éveikre. De közben azért gondolkodjunk el azon, hogy mennyire is csapjuk be egymást, vagy épp magunkat. Mert a könyv nem a tinik szexuális szokásairól szól, hanem úgy általában az élet „apró” dolgairól.

Rojik_Tamás I>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Rég voltam ilyen depis egy könyv letétele után. Bár nagy vonalakban erre számítottam, akkor is megrázó volt. Tényleg ez lenne a valóság?

2 hozzászólás
Zeana>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Néhol (talán nyíltan) a Zabhegyező meglovagolása, de attól még jó volt, sőt! Egy ifjúsági össze-visszaságnak gondoltam, de pozitívan csalódtam. Többször is kifejezetten magával ragadó, és akkor már megérte. :)

Himnuszbanabalsors>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Egyszer a Zabhegyezőt olvastam, úgy gimi közepetáján. Láttam ezt a magyar könyvet a kirakatban és úgy éreztem KELL! Megvettem. Kinyitottam!!! TE JÓ ÉG !!! Ezt a trágár gatyit miért vettem meg???? AZTÁN: Ezt muszáj végig olvasni, mert ennyi pénzt kiadtam érte! És ezek után újabb felismerés szúrt belém:
EZ AZ EGYIK LEGJOBB KÖNYV AMIT VALAHA IS OLVASTAM!!!!
Annyira izgalmas, az emberek személyisége csodálatos, mintha én is ismerném őket. Együttérzek velük. És alig várom, hogy olvassam. És a vége. …. El kell olvasni.!!!!!!!

Bae_gold>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Lassan, vontatottan kezdődött. Nem is érdekelt. Többször gondoltam, félbehagyom. De olyat nem szoktam (ritkán). Aztán a fele után elindult valami, érdekelni kezdett. Sajna kitaláltam a végét, bár nem ebben a köntösben. De végül meggyőzött, hogy érdemes volt vesződni vele.

me_adri>!
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Szokatlan ez a téma számomra, vajon tényleg sok fiatal él így? Remélem nem. Én Virág szerepével tudtam a leginkább azonosulni, talán a koromból kifolyólag is. A Zabhegyező annak idején nem hagyott bennem mély nyomot, nem is értettem, miért olyan nagy szám. Igazság szerint még most sem. Én nem éreztem, hogy ilyen kérdések foglalkoztattak volna kamasz koromban…
Nem igazán tetszett az E/3 elbeszélés, bár így objektívebben szemlélhettem a történetet. Az inteview-k során engem kifejezetten zavart, hogy nem tudtam éppen kivel beszélget Virág, majd csak egy oldal múlva kb. Ivett karaktere viszont tetszett. Sokszor még a pszihológus szemét is ő nyitotta fel.
Azért azt már az elején lehetett sejteni, hogy valami tragédia fog történni a végén, bár én nem teljesen így képzeltem el…


Népszerű idézetek

Dácska>!

Elárulom neked a titkot, Virág kedves. Teljesen üres lap nem létezik.

Gelso P>!

– Ránk fér, ha egy kicsit felidézzük, milyen ártatlanok és naivak voltunk mi is, amikor még hírből sem ismertük Poszler Gyuri bácsit, és nem diagnosztizáltunk magunkon gyomorfekélyt a K.S.I. vizsgája előtti éjjelen. – Az előbbi nagy formátumú tanárt az esztétika szakosok, az utóbbit pedig a magyar szakosok kedvéért említette. – Ti meg – mondta az öt kamasznak – lássátok, hova vezet a tanulás, és mit művel veletek a bölcsészkar, aztán menjetek jogra vagy közgázra…

p.202. Korona Kiadó, 2006.

1 hozzászólás
Gelso P>!

– Úgy lehetsz te ezzel a pszichológiával, mint a küklopszok a jövőbelátási képességükkel. Egyrészt baromi jó, hogy ennyi mindent tudsz, másrészt egy rohadt nagy kibaszás az egész, mert magaddal kapcsolatban is tudsz egy csomó mindent. A küklopszok például pontosan tudják a haláluk napját. Azért ez elég gáz.

p.208. Korona Kiadó, 2006.

Gelso P>!

Az eszkimó eredetlegendák némelyike szerint a világ úgy keletkezett, hogy amikor az egész földet csak óceán borította, egy kacsa lebukott az aljára, és a csőrében egy darab földdel tért vissza, amit szétszórt a felszínen. Ebből lett a szárazföld. A kacsát épp ezért egy rakás eszkimó törzs tekinti totemállatnak.

p.224. Korona Kiadó, 2006.

Gelso P>!

Nem az a legnagyobb baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is arra kényszerítenek, hogy hazudjunk nekik. Igen, ezért utálom a felnőtteket. (Zek)

p.243. Korona Kiadó, 2006.

EBrody I>!

– … regény számomra elsősorban nem erről szólt. […] nekem a hazugságról meg a képmutatásról szólt. Te is mondtad, amikor a kacsák először szerepelnek, Caulfield a vén hülye tanárával beszélget, aki egyébként még szerette is a srácot. Kevesen voltak így vele. Ő viszont elkezd a kacsákon gondolkozni. Másodjára meg ott a taxis, aki nem érti, hogy a srác miért buzerálja őt ezzel a témával. Nos, mi a közös ebben a két fószerban? Hát az, hogy felnőttek, és fingjuk sincs arról, hogy hova mennek a kacsák. Caulfield az egyik esetben szóba sem hozza, a másikban meg ráhagyja a dolgot. Szerintem az úgymond felnőttek le se szarnak bennünket, kurvára nem a valódi problémáinkkal foglalkoznak, és közben mi azt tesszük és olyanokon gondolkozunk, amikhez közük sincs, ha meg úgy tesznek, mintha érdekelné őket, akkor hazudunk nekik valamit, amit hallani akarnak, vagy rájuk hagyjuk a marhaságaikat…
– De mit jelentenek a kacsák? – makacskodott Virág.
– Még mindig nem érted? – kérdezte Zek. – Minket például elég alaposan ismersz már. Rendszerint itt ülünk vagy a plázában, esetleg a Rush-ban. Hozzátartozunk a képhez. Legtöbbször fel sem tűnünk senkinek. Néha viszont zajosak vagyunk, és akkor legszívesebben kibasznának bennünket, de a legtöbbször beleolvadunk a környezetbe, hozzá tartozunk. Ha viszont nem vagyunk itt vagy a többi törzshelyünkön, senkinek sem hiányzunk, senki nem keres minket. Talán csak Holden Caulfieldnek jut eszébe feltenni a kérdést egy ilyen, a felnőttek számára hót jelentéktelen dologgal kapcsolatban. Sőt, ő még utána is jár, de nem kapja meg a választ.

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
Gelso P>!

könnyen játsszák [amcsik] az Istent, mert hát Isten halott…
– Ez tuti? – kérdezte Nagybé.
– Hát persze – válaszolta Zek.
– Honnan veszed? – kérdezte Nagybé.
– Nietzsche mondta.
– Te olvasol Nietzschét?
– Ja – bólogatott Zek. A Keletinél olvastam egy graffitin.
– Barom – röhögött Nagybé, és hátba verte az előtte kuporgó és a készülő dzsointra koncentráló Zeket.

p.15. Korona Kiadó, 2006.

Gelso P>!

Pölö azok a lányok, akik állandóan a pasijukkal lógnak, tökre elhanyagolják a barátnőiket. Folyton féltékenyek meg idegbetegek. Kinek hiányzik ez? Épp elég ideg van a sulival, minek ezt még fokozni?

p.37. Korona Kiadó, 2006.

Gelso P>!

– És manapság, szerinted mitől válik egy könyv kultikussá? – kérdezte Virág.
– A franc se tudja – tűnődött Ivett; látszott rajta, hogy még mindig elkalandoztak a gondolatai, de elég gyorsan összekapta magát. – Leginkább talán attól, hogy jól elkapja a potenciális könyvolvasó emberek egy speciális rétegét. Fontos, hogy ez egy olyan réteg legyen, amelyik nemcsak szeret olvasni, de érti is az olvasottakat, gondolkodik rajta. Ha a szerző megtalálja a közönségét, akinek ráérez az általános problémáira, ha ki tudja helyettük mondani őket, vagy gondolkodásra készteti őket, amin keresztül az olvasó maga jön rá sok mindenre, akkor megvan az esélye az írónak, hogy könyve kultikussá válik.

227-228. oldal Korona Kiadó, 2006.

10 hozzászólás
Momóka P>!

– … Egyszer valakitől azt hallottam, hogy az igazán jó művészettörténész egy teljesen üres A/4-es lapról is képes disszertációt írni. Ez alighanem igaz az esztétákra és az irodalomtörténészekre is.
– Elárulom neked a titkot, Virág kedves. Teljesen üres lap nem létezik.

65. Oldal (Fapadoskönyv.hu, 2010)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Leiner Laura: Valahol
Szabó Magda: Abigél
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Leiner Laura: Ég veled
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad