Buen ​Camino 6 csillagozás

Kölcsönbe kaptam (köszi, @Gabye), és rögtön két ellentétes véleményt hallottam is róla, miután elolvastam. Egyrészt ugye a gazdája szeretetét, másrészt viszont egy molytársam azirányú véleményét, hogy keveselli benne a vallásos átérzést.
A könyvben Tokaji Ferenc egy értelmes és normális embernek bizonyult. Készült az útra, előre eltervezett dolgokat, felkereste a látnivalókat, és részletesen írt is róluk. Ennek örültem, mert magam is kíváncsi voltam, miféle útvonal is az (pl. biztos többen láttak már fotókat a függőleges sziklafalban kilométer magasan húzódó keskeny gyalogösvényekről – de az nyilván akkor egy másik ága), abszolút előnyének tudom be, hogy a többi utazóról és a helyiekről, szállásokról is reális, józan véleményt nyilvánít. Kifejezetten jólesett apró-cseprőségekről is olvasni, mint a vad kutyák, vagy a kávé- és mosáshelyzet.
Ugyanakkor benne is lejátszódnak egyfajta újraértelmezések, súlypontáthelyezések, hangulati magasabb és mélyebb pontokon át halad, amikről szintén ír.
Bevallom, nem volt elvárásom, hogy extázist vagy megvilágosodás-regényt kapjak. Szerintem minden mód, ahogy egy ember el tud merülni, hogy szót váltson édes önmagával, jó. Láttam már magam is, hogy egy egzotikusabb, nehezen elérhető vallási központba betérő emberek hányféleképpen reagálnak, és furcsa volt az igyekezetet látni néhányon, aki mindenképpen Nagy Élményt, átszellemülést akart kapni. Illetve kérdés ugyancsak, hogy az így szerzett új látószög meddig állja a mindennapokat. Mert kopik ám.
Ezért ez teljesen hiteles volt.

Örülök, hogy az utamba került ez a könyv. Nem siettem vele, nem hajtott semmi, hogy minél hamarabb elolvassam. Nem lehet csak átfutni rajta, ahogy a Camino-t sem lehet végigrohanva megjárni. Át kell élni, érezni kell az utat, hogy a végén megelégedve és boldogan fejezhessük be. Így van ez ezzel a könyvvel is, néha lelassít és megállít, hogy elgondolkozhass. Nagy élmény, nem is, inkább hatalmas élmény, lehet végigjárni a Camino-t! Megismerni azt a sok helyet, a történelmüket, a szép tájakat, dacolni az időjárással és néha az emberekkel, akik a világ minden feléből jönnek és olyan különbözőek. Tokaji Ferenc könyvéből kiderül, de ezt eddig is sejtettük, hogy a camino egy testi, de főleg lelki utazás. Végig az járt a fejemben, hogy én vajon végig tudnám-e járni ezt az utat?Talán. Lehet. Biztos?
Van egy nagyon jó film a az útról, ajánlom mindenkinek, akit érdekel. A Vándorút (The way) 2010

Nagyon szerettem, elvarázsolt teljesen. Összetett könyvet írt a szerző, saját élmény alapján amelyben egyaránt megtalálható az út leírása apró történetekkel, és a lelkében lezajló változás, a „megvilágosodás” is. Nagyon elgondolkodtató, magával ragadó könyv, csak ajánlani tudom.

Már sokszor hallottam a Caminoról, de nem sok mindent tudtam róla, ezért már régóta szerettem volna egy könyvet olvasni, ami a zarándokútvonal bejárásáról szól. Azt hiszem, ép a megfelelőt találtam meg, mert semmiképpen nem szerettem volna valami szenteskedő, a katolikus vallást előtérbe helyező könyvet olvasni. Tokaji Ferenc könyve végül is mindenre választ adott, amire szerettem volna. Tetszettek a képek, az útvonal hosszát, állomásait és szintjeit bemutató diagramok. Az is tetszett, hogy úgy mutatta be az egy hónapos zarándoklatát, hogy szinte úgy érezhettük, mi is ott vagyunk. Nekem kicsit sok volt a történelmi visszatekintés a műemlékeknél. Felkeltette a kíváncsiságom, szívesen végigjárnám én is a Caminot, de semmiképpen nem vállalnám be a puritán szállásokat, és nem indulnák el úgy, hogy nem tudom, hol fogok éjszakázni.

talán a legszebb Camino-könyv, amely magyarul megjelent. Rengeteg, művészi színvonalú színes fotóval, részletes leírással a teljes útról, méghozzá nem csupán élmény-alapúan ("velem" mi történt), hanem úgy, hogy minden leendő zarándoknak valós segítséget tud nyújtani.