A ​hullám 68% 137 csillagozás

Egyik kollégám könyve, amit kölcsönadott, s egy buszút alatt (másfél óra) elolvastam 2013-ban. Nagyon egyszerű történet és stílus, akár a szög.
Eleve nehéz témát vett elő, és azt olyan gyerekes módon írta meg a szerző, mintha egy célrétegnek szánta volna. Az újfasiszta, fasisztoid fiatalságnak, akik között talán nem is olvasnak komoly könyveket. Igen, ez jó példa, sajnos hazánkban is jellemző, emlékszem gimis koromból ilyen bandatagokra. Egyszerű eszközök: szinte tőmondatok, mesekönyvbe illő betűmérettel készült könyvecske.
Benne foglaltatik az Egyesült Államok – európai szemmel nézve – roppant „bugyuta” vagy primitív oktatási rendszere. Amikor is a középiskolás végzős diákok európai értelemben általános iskolás kérdéseket kapnak…
Leginkább ez maradt meg bennem ebből a könyvből. 3 csillagot adok és jószívű voltam.
Sekélyes, bugyuta olvasmány, és még azt se mondhatni, hogy a téma túl vidám és szórakoztató.

– Tanár úr, miért rossz az, ha vakon követünk valakit/valamit?
– Mert csúnya dolgokhoz vezethet. *

Egy rossz könyv megírása is csúnya dolgokhoz vezethet.
Mert a színvonala kb. a fenti párbeszéd szintjén mozog. És nem mentség, hogy jó az alapötlet, mert az már adott volt (ld. californiai kísérlet), és hiába jók a kérdésfeltevések is, ha egyszer elhamarkodott választ ad rá – mert 173 oldalon nem fogja tudni leírni egy autokrácia receptjét. Mert bonyolultabb ez ennél. A legfontosabbat hagyja ki az egészből: a célt. Szép dolog a l'art pour l'art-hozzáállás, és van, amikor bejön, de egy önkényuralom kiépítése nagyon nem ez a kategória.
A stílus pedig… egy használati utasítás ehhez képest tömény szépirodalmi élvezet. Minden második mondat egy sablonszereplő szájából elhangzó közhely.

Csak a filmet nézzétek meg. Az jobb. Sokkal.

* ez nem idézet a könyvből, csak így visszaolvasva látom, hogy nagyon ezt a hatást kelti, az értékeléshez írtam, hogy érzékeltesse a hangulatát, teljesen fiktív párbeszéd,

Nem láttam a filmet, a sztorit csak az elmondásokból ismertem, így valami mást, mélyebbet vártam. Könyvként nem olyan nagy eresztés, nem cifrázza agyon a dolgokat, csak a leglényegesebb dolgokra koncentrál, alig pár szereplőt ismerünk meg és őket is csak pont annyira, hogy értsük a motivációjukat. De maga a mondanivaló az világosan átjön. Ezek a diákok megtapasztalták azt, hogy mennyire be tudja szívni az embert, akár észrevétlenül is és ennek milyen hatásai vannak. Nagyon tanulságos olvasmány, érdemes elgondolkodni róla hosszabban is.

A fogalmazás, a stílus egy picit egyszerű, de a lényeget sikerült megérteni belőle, és talán a fiatalabbak számára is emészthetőbb ebben a formában. Érdekes látni, mennyire könnyen befolyásolhatóak a diákok, milyen könnyen „rákapnak” a hatalom ízére, és arra, hogy uralkodhatnak mások felett. Film is készült belőle, az hatásosabb lett.

Az alaptörténete nagyon jó és tulajdonképpen a könyv is jól van megírva, de… Minden nagyon jó, és olyan 'életszagú' a könyvben. Az egyetlen baj az a vége. Lehet, hogy azért vagyok ilyen elégedetlen a történet végével kapcsolatban, mert a filmet előbb láttam -és annak egészen más vége van- de nekem ez így túl egyszerű volt. Ez így nem méltó befejezés ehhez a történethez. Kíváncsiságból érdemes volt elolvasni, de mindenkinek a filmet ajánlom. Ezen egyébként én magam is meglepődöm. Ez az első olyan alkalom, hogy a könyvnél jobban tetszik a film.:)

Nagyon rövidke, egy délutános könyvecske ez. Magát a témát itt most nem fejtegetném, azt már megtették nagyon sokan. Úgy érzem, fennáll a dilemma az ilyen könyvek esetén, és az író az olvasók mennyiségét választotta az írás minőségével szemben. Nem biztos, hogy baj ez, de így már nem érzem magam célközönségnek, pedig a téma érdekes. Véleményem szerint megérne egy komolyabb, kidolgozottabb verziót is.
Azon kevés kivételek közé fog tartozni nálam, amikor azt mondom, a film jobb volt. Minden hatásvadászata mellett úgy gondolom, a karakterek és a történet is kevésbé volt felszínes a film esetében.
Azért egy két tinédzsernek szívesen a kezébe nyomnám, hogy olvassa el.

Örülök, hogy ez a könyv nem stílusbravúr. Így biztos vagyok benne, hogy több fiatal tudja végigolvasni. Nekik íródott, nekik szól, őket figyelmezteti a társas emberi természetből eredő végzetes hibára, amiből a való világban nincs visszatáncolási lehetőség.
Láttam azóta a filmet is, és bevallom, a könyvet sokkal humánusabb és gazdagabb alkotásnak tartom, mint a „vérrel szennyezett” nagyközönségnek készítettet.

az ötlet egész ügyes, de a kivitelezés… mintha én írtam volna általános nyolcadikban.

update: nézzétek meg inkább a filmet, ami ebből készült. igaz, más a vége, de sokkal jobb szerintem.

Először a filmet láttam, és akkor nagyon magával ragadott a történet.
Könyvben is élvezhető, bár szerintem túlontúl nagy a betűméret és a megfogalmazás is inkább egy gimnazistára vall, mint érett felnőttre.
Összességében azt kell mondanom, hogy a film erősebb.

Többekhez hasonlóan én is először a filmet láttam, és utána olvastam el a könyvet. Elég gyors és egyszerű olvasmány, könnyen a végére lehet érni. Nekem pont ezzel az egyszerűséggel voltak problémáim. Elhiszem, hogy az emberek így működnek, és hogy egy ilyen kísérletnek ez lehet a vége, azzal azonban vannak problémáim, hogy mindez mennyire gyorsan történik. (mert persze más az, amikor valami egy elszigetelt környezetben zajlik le, ld. börtönkísérlet, de azért napi egy történelemóra hatására nekem ez erősen túlzó volt). Ettől függetlenül a mondanivaló nyilván átjön, és elég hatásos is, szóval összességében érdemes egyszer elolvasni.