A ​hullám 70% 173 csillagozás

Kicsit csodálkozok a könyv alacsony értékelésén. Bár nem lett a kedvencem, de az 5 csillag mindenképp jár neki. Simán el tudnám képzelni, mint kötelező iskolai olvasmány a középiskolások számára.
Évekkel ezelőtt láttam a filmet, ami tetszett, azóta újra is néztem, így nem is volt kérdés, hogy a könyvet is el akarom olvasni. Bár sok eltérés van a könyv és a film közt, de az alapvonal megegyezik. off
Egy történelem órán kezdődik az egész. Miután a tanár levetít egy dokumentumfilmet a náci haláltáborokról, elhangzik egy egyszerű, de mindent elindító kérdés:

„ – Minden német náci volt? – kérdezte.
Ben megrázta a fejét:
– Nem, a németek kevesebb mint tíz százaléka volt tagja a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak.
– Akkor a többiek miért nem próbálták leállítani őket, illetve ezt a borzalmat? – kérdezte Amy.”

Ezzel indult el egy tanórai kísérlet, ami iskolai mozgalommá nőtte ki magát, és minél több ember csatlakozott a Hullámhoz, annál veszélyesebb is lett. Saját jelmondatuk lett, saját köszönésük, egy idő után pedig teljes elnyomásban és megfélemlítésben szenvedtek azok a diákok, akik nem csatlakoztak a mozgalomhoz. A végén a történelem tanár, bár néha úgy tünt, neki is kezd kicsúszni a keze közül az irányítás, nem számított egy ekkora megmozdulásra, nagyok okosan vetett véget az egésznek úgy, hogy a diákok tanuljanak is belőle, és a saját bőrükön tapasztalják meg a könyv elején elhangzott kérdésre a választ.

Egyik kollégám könyve, amit kölcsönadott, s egy buszút alatt (másfél óra) elolvastam 2013-ban. Nagyon egyszerű történet és stílus, akár a szög.
Eleve nehéz témát vett elő, és azt olyan gyerekes módon írta meg a szerző, mintha egy célrétegnek szánta volna. Az újfasiszta, fasisztoid fiatalságnak, akik között talán nem is olvasnak komoly könyveket. Igen, ez jó példa, sajnos hazánkban is jellemző, emlékszem gimis koromból ilyen bandatagokra. Egyszerű eszközök: szinte tőmondatok, mesekönyvbe illő betűmérettel készült könyvecske.
Benne foglaltatik az Egyesült Államok – európai szemmel nézve – roppant „bugyuta” vagy primitív oktatási rendszere. Amikor is a középiskolás végzős diákok európai értelemben általános iskolás kérdéseket kapnak…
Leginkább ez maradt meg bennem ebből a könyvből. 3 csillagot adok és jószívű voltam.
Sekélyes, bugyuta olvasmány, és még azt se mondhatni, hogy a téma túl vidám és szórakoztató.

A fogalmazás, a stílus egy picit egyszerű, de a lényeget sikerült megérteni belőle, és talán a fiatalabbak számára is emészthetőbb ebben a formában. Érdekes látni, mennyire könnyen befolyásolhatóak a diákok, milyen könnyen „rákapnak” a hatalom ízére, és arra, hogy uralkodhatnak mások felett. Film is készült belőle, az hatásosabb lett.

Középiskolásoknak ebben a témában ez igazán megfelelő.

Meglehetősen rövid, gyors olvasmány, de teljesen jó. Az egy kicsit meglepett, hogy mennyire egyszerű és köznapi a nyelvezete, de másfelől alighanem ez a megfelelő formátum az üzenet átadásához. Ezenkívül ha jól tudom, ez egy ifjúsági regény, és talán ennek köszönhető az is, hogy Strasser alaposan letompítja a dolgokat benne. A könyv egy érdekes kísérletet mutat be: eltorzulhat-e az ember személyisége, ha egy karizmatikus vezető és egy erőteljes közösség hatása alá kerül. A Hullám szervezetté alakul, tagjai gyorsan elsajátítják az alapokat, meglehetősen rendezetlen életvitelük hatékony, fegyelmezett renddé válik. És közben maga a tesztet végző történelemtanár is az események hatása alá kerül, ugyanúgy maga is a rendszer akaratlan része lesz, mint ahogy irányítja azt (ez utóbbi elem különösen jó ötlet). Persze felmerülhet a kérdés, hogy hol romlik el a dolog, hol változott a teljesen működőképes rendszer brutális diktatúrává, és a könyv el is tűnődik ezen, de a válaszokat nem olyan könnyű megtalálni. A vége, a megoldás kifejezetten jól sikerült.

Örülök, hogy ez a könyv nem stílusbravúr. Így biztos vagyok benne, hogy több fiatal tudja végigolvasni. Nekik íródott, nekik szól, őket figyelmezteti a társas emberi természetből eredő végzetes hibára, amiből a való világban nincs visszatáncolási lehetőség.
Láttam azóta a filmet is, és bevallom, a könyvet sokkal humánusabb és gazdagabb alkotásnak tartom, mint a „vérrel szennyezett” nagyközönségnek készítettet.

Az alaptörténete nagyon jó és tulajdonképpen a könyv is jól van megírva, de… Minden nagyon jó, és olyan 'életszagú' a könyvben. Az egyetlen baj az a vége. Lehet, hogy azért vagyok ilyen elégedetlen a történet végével kapcsolatban, mert a filmet előbb láttam -és annak egészen más vége van- de nekem ez így túl egyszerű volt. Ez így nem méltó befejezés ehhez a történethez. Kíváncsiságból érdemes volt elolvasni, de mindenkinek a filmet ajánlom. Ezen egyébként én magam is meglepődöm. Ez az első olyan alkalom, hogy a könyvnél jobban tetszik a film.:)

Általános iskolában, amikor a II. világháborút tanultuk, a Tanárnő ajánlotta nekünk ennek a történetnek az elolvasását, vagy a film megnézését. Akkor erre nem szántam nagy figyelmet, de most, a gimiben újra annál a tananyagnál járunk, és eszembe jutott, hogy jó lenne elolvasni ezt a könyvet. Amikor elmentem a könyvtárba a címét se tudtam, de hála a Könyvtárosnőnek megtaláltam ezt a kincset. Elképesztő ez a történet.
Erről a témáról mi is nagyon sokat vitatkoztunk az osztályommal, ezért is érdekelt az egész. Megdöbbentő amit a könyv elolvasása után eredményként kaptam.
Az értékelések között olvastam, hogy sokaknak nem tetszett a könyv stílusa, de én mégis odaáig voltam érte. Később szerettem volna elolvasni, de beleolvastam az első fejezetbe, és nem tudtam abbahagyni. Magával ragadott engem is.
Nem győzöm dicsérni az egész könyvet, ennek
a tanulságos kísérletnek a bemutatását. Egyszerűen zseniális és kész.
Ami egy pici hiányérzetet hagyott bennem (és ezért is nem jelölöm be a könyvet kedvencemnek), hogy a történet ilyen formában ért véget. Lehet, hogy egy kicsit telhetetlen vagyok, de szerintem ha ez a könyv valami izgalmasabb és fordulatosabb befejezést kapott volna, én biztos, hogy minden ember számára kötelező olvasmánnyá tenném. Na persze nem Hullám formájában…

Buszon olvasós könyvet kerestem, de úgy beszívott, hogy gyorsan ki is olvastam. Nem egy nehéz olvasmány a témája ellenére, igazából faék egyszerű a stílus, nincs sem túlbonyolítva, sem hosszúra húzva; azt mutatja, ami az elsöprő lényeg, a Hullámot.
Durva, mennyire kiöli az emberből az egyéniséget és a kritikai gondolkodást a csoporthoz tartozás vélt vagy valós biztonsága. Nem mondom, hogy rossz, ahogy a Hullám sem rossz, de a feladás, az alárendelés a csoportérdeknek már az. Félelem, gyanakvás, düh, ellenségkép, kívülállók, stb. Egyszerű, mégis komplex.
A vége ütött.
Egyébként emlékszem, hogy gimiben megnéztük a filmet, és napokig bennem volt, nyomasztott, és rágott a kérdés, hogy hogyan tud valami annyira elromlani, mint a Hullám? Aztán ránéztem a törikönyvemre és. És. Mi és?

A filmről hamarabb hallottam, mint erről a könyvről, de még nem láttam. Mindenesetre érdekesnek tűnt a történet. Olvasás közben az volt az érzésem, mintha egy filmet néznék, és egy amerikai középiskolás film tipikus jelenetei ugrottak be. Ahogy utánanéztem a könyv történetének, kiderült, hogy nem is jártam messze az igazságtól, ugyanis – bár maga a történet megtörtént események alapján játszódik – ez a könyv a történetről készült amerikai tévéfilm regényváltozata. (A mozifilm, aminek a plakátja a borító is egyben, német.)
Gyorsan elolvasható könyv, a nyelvezetén érezhető, hogy fiataloknak íródott. Egy kicsit gyorsnak tűnt az egész eseménysorozat lefolyása, ugyanakkor érdekesnek is találtam.
Ami számomra érdekes volt, hogy a diákok teljesen új élményként élték meg az első nap kísérletét, azaz, hogy a tanáruk a megszokott laza stílustól eltérően egy kicsit „szigorúbb” volt, pl. a megszólítás „Tanár úr” volt, nemcsak egy bekiabálás, illetve fel kellett állni, ha valaki szólni akart. Ez kicsit furcsa volt, mert nálunk ez volt a szokás régebben, igaz, nem középiskolában, hanem általános iskolában.
A filmre is kíváncsi vagyok, illetve szívesen megnézném azt a tévéfilmet is, ami alapján ez a könyv készült.