Egy gimnázium végzős diákjai nem értik az európai történelem egyik legsötétebb korszakát: hogyan fordulhatott elő, hogy egy karizmatikus vezető hatására állítólag jóérzésű emberek elfogadták polgártársaik nagy tömegének jogfosztását és elhurcolását? Hogyhogy nem állította meg senki ezt az embertelen gépezetet?
Ha egyszer hasonló helyzetbe kerülnek, a diákok vajon melyik oldalt választják? Észreveszik-e, ha beszippantja őket is a mozgalom?
Ezeket a kérdéseket boncolgatja Todd Strasser izgalmas regénye, melynek alapjául egy 1967-es kísérlet szolgál: a Hitler-Jugend mintájára indított, jelmondatokkal, jelvényekkel és egyezményes mozdulatokkal rendelkező iskolai mozgalom. A hátborzongató történetet a mozgalmat pedagógiai céllal elindító történelemtanár szemszögéből követhetjük végig.
A hullám 173 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1981
Enciklopédia 1
Kedvencelte 10
Most olvassa 1
Várólistára tette 89
Kívánságlistára tette 53
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Kicsit csodálkozok a könyv alacsony értékelésén. Bár nem lett a kedvencem, de az 5 csillag mindenképp jár neki. Simán el tudnám képzelni, mint kötelező iskolai olvasmány a középiskolások számára.
Évekkel ezelőtt láttam a filmet, ami tetszett, azóta újra is néztem, így nem is volt kérdés, hogy a könyvet is el akarom olvasni. Bár sok eltérés van a könyv és a film közt, de az alapvonal megegyezik. off
Egy történelem órán kezdődik az egész. Miután a tanár levetít egy dokumentumfilmet a náci haláltáborokról, elhangzik egy egyszerű, de mindent elindító kérdés:
„ – Minden német náci volt? – kérdezte.
Ben megrázta a fejét:
– Nem, a németek kevesebb mint tíz százaléka volt tagja a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak.
– Akkor a többiek miért nem próbálták leállítani őket, illetve ezt a borzalmat? – kérdezte Amy.”
Ezzel indult el egy tanórai kísérlet, ami iskolai mozgalommá nőtte ki magát, és minél több ember csatlakozott a Hullámhoz, annál veszélyesebb is lett. Saját jelmondatuk lett, saját köszönésük, egy idő után pedig teljes elnyomásban és megfélemlítésben szenvedtek azok a diákok, akik nem csatlakoztak a mozgalomhoz. A végén a történelem tanár, bár néha úgy tünt, neki is kezd kicsúszni a keze közül az irányítás, nem számított egy ekkora megmozdulásra, nagyok okosan vetett véget az egésznek úgy, hogy a diákok tanuljanak is belőle, és a saját bőrükön tapasztalják meg a könyv elején elhangzott kérdésre a választ.


Egyik kollégám könyve, amit kölcsönadott, s egy buszút alatt (másfél óra) elolvastam 2013-ban. Nagyon egyszerű történet és stílus, akár a szög.
Eleve nehéz témát vett elő, és azt olyan gyerekes módon írta meg a szerző, mintha egy célrétegnek szánta volna. Az újfasiszta, fasisztoid fiatalságnak, akik között talán nem is olvasnak komoly könyveket. Igen, ez jó példa, sajnos hazánkban is jellemző, emlékszem gimis koromból ilyen bandatagokra. Egyszerű eszközök: szinte tőmondatok, mesekönyvbe illő betűmérettel készült könyvecske.
Benne foglaltatik az Egyesült Államok – európai szemmel nézve – roppant „bugyuta” vagy primitív oktatási rendszere. Amikor is a középiskolás végzős diákok európai értelemben általános iskolás kérdéseket kapnak…
Leginkább ez maradt meg bennem ebből a könyvből. 3 csillagot adok és jószívű voltam.
Sekélyes, bugyuta olvasmány, és még azt se mondhatni, hogy a téma túl vidám és szórakoztató.


A fogalmazás, a stílus egy picit egyszerű, de a lényeget sikerült megérteni belőle, és talán a fiatalabbak számára is emészthetőbb ebben a formában. Érdekes látni, mennyire könnyen befolyásolhatóak a diákok, milyen könnyen „rákapnak” a hatalom ízére, és arra, hogy uralkodhatnak mások felett. Film is készült belőle, az hatásosabb lett.


Meglehetősen rövid, gyors olvasmány, de teljesen jó. Az egy kicsit meglepett, hogy mennyire egyszerű és köznapi a nyelvezete, de másfelől alighanem ez a megfelelő formátum az üzenet átadásához. Ezenkívül ha jól tudom, ez egy ifjúsági regény, és talán ennek köszönhető az is, hogy Strasser alaposan letompítja a dolgokat benne. A könyv egy érdekes kísérletet mutat be: eltorzulhat-e az ember személyisége, ha egy karizmatikus vezető és egy erőteljes közösség hatása alá kerül. A Hullám szervezetté alakul, tagjai gyorsan elsajátítják az alapokat, meglehetősen rendezetlen életvitelük hatékony, fegyelmezett renddé válik. És közben maga a tesztet végző történelemtanár is az események hatása alá kerül, ugyanúgy maga is a rendszer akaratlan része lesz, mint ahogy irányítja azt (ez utóbbi elem különösen jó ötlet). Persze felmerülhet a kérdés, hogy hol romlik el a dolog, hol változott a teljesen működőképes rendszer brutális diktatúrává, és a könyv el is tűnődik ezen, de a válaszokat nem olyan könnyű megtalálni. A vége, a megoldás kifejezetten jól sikerült.


Örülök, hogy ez a könyv nem stílusbravúr. Így biztos vagyok benne, hogy több fiatal tudja végigolvasni. Nekik íródott, nekik szól, őket figyelmezteti a társas emberi természetből eredő végzetes hibára, amiből a való világban nincs visszatáncolási lehetőség.
Láttam azóta a filmet is, és bevallom, a könyvet sokkal humánusabb és gazdagabb alkotásnak tartom, mint a „vérrel szennyezett” nagyközönségnek készítettet.


Az alaptörténete nagyon jó és tulajdonképpen a könyv is jól van megírva, de… Minden nagyon jó, és olyan 'életszagú' a könyvben. Az egyetlen baj az a vége. Lehet, hogy azért vagyok ilyen elégedetlen a történet végével kapcsolatban, mert a filmet előbb láttam -és annak egészen más vége van- de nekem ez így túl egyszerű volt. Ez így nem méltó befejezés ehhez a történethez. Kíváncsiságból érdemes volt elolvasni, de mindenkinek a filmet ajánlom. Ezen egyébként én magam is meglepődöm. Ez az első olyan alkalom, hogy a könyvnél jobban tetszik a film.:)


Általános iskolában, amikor a II. világháborút tanultuk, a Tanárnő ajánlotta nekünk ennek a történetnek az elolvasását, vagy a film megnézését. Akkor erre nem szántam nagy figyelmet, de most, a gimiben újra annál a tananyagnál járunk, és eszembe jutott, hogy jó lenne elolvasni ezt a könyvet. Amikor elmentem a könyvtárba a címét se tudtam, de hála a Könyvtárosnőnek megtaláltam ezt a kincset. Elképesztő ez a történet.
Erről a témáról mi is nagyon sokat vitatkoztunk az osztályommal, ezért is érdekelt az egész. Megdöbbentő amit a könyv elolvasása után eredményként kaptam.
Az értékelések között olvastam, hogy sokaknak nem tetszett a könyv stílusa, de én mégis odaáig voltam érte. Később szerettem volna elolvasni, de beleolvastam az első fejezetbe, és nem tudtam abbahagyni. Magával ragadott engem is.
Nem győzöm dicsérni az egész könyvet, ennek
a tanulságos kísérletnek a bemutatását. Egyszerűen zseniális és kész.
Ami egy pici hiányérzetet hagyott bennem (és ezért is nem jelölöm be a könyvet kedvencemnek), hogy a történet ilyen formában ért véget. Lehet, hogy egy kicsit telhetetlen vagyok, de szerintem ha ez a könyv valami izgalmasabb és fordulatosabb befejezést kapott volna, én biztos, hogy minden ember számára kötelező olvasmánnyá tenném. Na persze nem Hullám formájában…


Buszon olvasós könyvet kerestem, de úgy beszívott, hogy gyorsan ki is olvastam. Nem egy nehéz olvasmány a témája ellenére, igazából faék egyszerű a stílus, nincs sem túlbonyolítva, sem hosszúra húzva; azt mutatja, ami az elsöprő lényeg, a Hullámot.
Durva, mennyire kiöli az emberből az egyéniséget és a kritikai gondolkodást a csoporthoz tartozás vélt vagy valós biztonsága. Nem mondom, hogy rossz, ahogy a Hullám sem rossz, de a feladás, az alárendelés a csoportérdeknek már az. Félelem, gyanakvás, düh, ellenségkép, kívülállók, stb. Egyszerű, mégis komplex.
A vége ütött.
Egyébként emlékszem, hogy gimiben megnéztük a filmet, és napokig bennem volt, nyomasztott, és rágott a kérdés, hogy hogyan tud valami annyira elromlani, mint a Hullám? Aztán ránéztem a törikönyvemre és. És. Mi és?


A filmről hamarabb hallottam, mint erről a könyvről, de még nem láttam. Mindenesetre érdekesnek tűnt a történet. Olvasás közben az volt az érzésem, mintha egy filmet néznék, és egy amerikai középiskolás film tipikus jelenetei ugrottak be. Ahogy utánanéztem a könyv történetének, kiderült, hogy nem is jártam messze az igazságtól, ugyanis – bár maga a történet megtörtént események alapján játszódik – ez a könyv a történetről készült amerikai tévéfilm regényváltozata. (A mozifilm, aminek a plakátja a borító is egyben, német.)
Gyorsan elolvasható könyv, a nyelvezetén érezhető, hogy fiataloknak íródott. Egy kicsit gyorsnak tűnt az egész eseménysorozat lefolyása, ugyanakkor érdekesnek is találtam.
Ami számomra érdekes volt, hogy a diákok teljesen új élményként élték meg az első nap kísérletét, azaz, hogy a tanáruk a megszokott laza stílustól eltérően egy kicsit „szigorúbb” volt, pl. a megszólítás „Tanár úr” volt, nemcsak egy bekiabálás, illetve fel kellett állni, ha valaki szólni akart. Ez kicsit furcsa volt, mert nálunk ez volt a szokás régebben, igaz, nem középiskolában, hanem általános iskolában.
A filmre is kíváncsi vagyok, illetve szívesen megnézném azt a tévéfilmet is, ami alapján ez a könyv készült.
Népszerű idézetek




Tanár úr! Tudom, hogy a házi feladat fontos dolog, de az én társasági életem sokkal fontosabb.
12. oldal




– Na és hogy áll a lapszerkesztés? – faggatta a lányokat Carl.
– Pont ti kérdezitek? – replikázott Laurie. – Amikor egyikőtök sem adta még le a cikkét a mostani számba!
– Oh… – Alex tüntetőleg az órájára nézett és sietve elindult az ajtó felé. – Most jut eszembe, hogy el kell érnem az argentínai gépet…
– Majd én kiviszlek a repülőtérre – ajánlkozott azonnal Carl, és ő is elmenekült.
– Micsoda alakok – dünnyögte félhangosan Laurie.
34. oldal (Athenaeum Kiadó, 2008)




Laurie elsétált néhány csukott ajtó mellett, majd megállt egy osztályteremnél, és benézett az ajtó üvegablakán.
Odabent a legjobb barátnője, Amy Smith, egy aranyszőke, filigrán lány próbálta átvészelni Gabondi tanár úr franciaórájának utolsó pillanatait. Laurie az előző évben szenvedte végig ugyanezt, és Gabondi borzalmasan unalmas óráit azóta is ifjú élete legnyomasztóbb élményei között tartotta számon.
Gabondi alacsony, zömök, sötét hajú férfi volt, aki a leghidegebb télben is erősen verejtékezett. Olyan monoton hangon adott elő, hogy a legérdeklődőbb diák is elaludt az óráin. A franciatanulás akár élvezetes is lehetett volna, de Laurie emlékezett rá, mennyi erőfeszítésébe került, hogy jó jegyeket szerezzen.
Most, elnézve barátnője küzdelmét az álomkórral, Laurie úgy érezte, valahogy mindenképpen segítenie kell rajta. Szorosan az ajtó mellé állt, úgy, hogy Gabondi látószögén kívül maradjon, de Amy jól láthassa. Elkezdett grimaszolni, mire barátnője eltakarta a száját kezével. Amikor Laurie újabb grimaszt vágott, Amy elfordult, de azután a kíváncsisága győzött és ismét az ablak felé nézett. Laurie éppen a híres"tátogó hal" figurát adta elő: rettenetesen kancsított, füleivel legyezett és tátogatta a száját. Amy annyira nevetett és próbálta visszatartani a nevezését, hogy még a könnyei is kicsordultak.
Laurie érezte, hogy be kell fejeznie a grimaszolást. Tudta, hogy barátnőjéből most már a legkisebb pofavágástól is úgy robbanna ki a röhögés, hogy kiesne a padjából. De nem tudta megállni. Egy pillanatra hátat fordított az ajtónak, hogy felcsigázza Amyt, aztán kifordította az ajkát meg a szemhéját és visszafordult.
A nyitott ajtóban egy iszonyúan dühös Gabondi állt. Mögötte pedig röhögőgörcsben fetrengett Amy és az egész osztály. Laurie-nak rémületében összekoccantak a fogai, de mielőtt Gabondi leszidhatta volna, szerencsére megszólalt a csengő.
7. oldal (Athenaeum Kiadó, 2008)




…Nem volt muszáj, ők akarták. Ahogy elkezdtük, úgy éreztem, a srácok egyre többet akarnak. Mintha azt akarták volna, hogy fegyelmezzem meg őket. És amint az egyiket megtanulták, azonnal várták az újabb szabályt.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Torey Hayden: Egy gyerek 96% ·
Összehasonlítás - Torey Hayden: Szellemlány 91% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 93% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Tizenkilenc perc 91% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás 90% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: Taníts meg szeretni! 89% ·
Összehasonlítás - David Laws: A Führer árvái 79% ·
Összehasonlítás - Diane Ackerman: Menedék 71% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás