A ​hullám 69% 160 csillagozás

Egyik kollégám könyve, amit kölcsönadott, s egy buszút alatt (másfél óra) elolvastam 2013-ban. Nagyon egyszerű történet és stílus, akár a szög.
Eleve nehéz témát vett elő, és azt olyan gyerekes módon írta meg a szerző, mintha egy célrétegnek szánta volna. Az újfasiszta, fasisztoid fiatalságnak, akik között talán nem is olvasnak komoly könyveket. Igen, ez jó példa, sajnos hazánkban is jellemző, emlékszem gimis koromból ilyen bandatagokra. Egyszerű eszközök: szinte tőmondatok, mesekönyvbe illő betűmérettel készült könyvecske.
Benne foglaltatik az Egyesült Államok – európai szemmel nézve – roppant „bugyuta” vagy primitív oktatási rendszere. Amikor is a középiskolás végzős diákok európai értelemben általános iskolás kérdéseket kapnak…
Leginkább ez maradt meg bennem ebből a könyvből. 3 csillagot adok és jószívű voltam.
Sekélyes, bugyuta olvasmány, és még azt se mondhatni, hogy a téma túl vidám és szórakoztató.

A fogalmazás, a stílus egy picit egyszerű, de a lényeget sikerült megérteni belőle, és talán a fiatalabbak számára is emészthetőbb ebben a formában. Érdekes látni, mennyire könnyen befolyásolhatóak a diákok, milyen könnyen „rákapnak” a hatalom ízére, és arra, hogy uralkodhatnak mások felett. Film is készült belőle, az hatásosabb lett.

Örülök, hogy ez a könyv nem stílusbravúr. Így biztos vagyok benne, hogy több fiatal tudja végigolvasni. Nekik íródott, nekik szól, őket figyelmezteti a társas emberi természetből eredő végzetes hibára, amiből a való világban nincs visszatáncolási lehetőség.
Láttam azóta a filmet is, és bevallom, a könyvet sokkal humánusabb és gazdagabb alkotásnak tartom, mint a „vérrel szennyezett” nagyközönségnek készítettet.

Középiskolásoknak ebben a témában ez igazán megfelelő.

Az alaptörténete nagyon jó és tulajdonképpen a könyv is jól van megírva, de… Minden nagyon jó, és olyan 'életszagú' a könyvben. Az egyetlen baj az a vége. Lehet, hogy azért vagyok ilyen elégedetlen a történet végével kapcsolatban, mert a filmet előbb láttam -és annak egészen más vége van- de nekem ez így túl egyszerű volt. Ez így nem méltó befejezés ehhez a történethez. Kíváncsiságból érdemes volt elolvasni, de mindenkinek a filmet ajánlom. Ezen egyébként én magam is meglepődöm. Ez az első olyan alkalom, hogy a könyvnél jobban tetszik a film.:)

Nem láttam a filmet, a sztorit csak az elmondásokból ismertem, így valami mást, mélyebbet vártam. Könyvként nem olyan nagy eresztés, nem cifrázza agyon a dolgokat, csak a leglényegesebb dolgokra koncentrál, alig pár szereplőt ismerünk meg és őket is csak pont annyira, hogy értsük a motivációjukat. De maga a mondanivaló az világosan átjön. Ezek a diákok megtapasztalták azt, hogy mennyire be tudja szívni az embert, akár észrevétlenül is és ennek milyen hatásai vannak. Nagyon tanulságos olvasmány, érdemes elgondolkodni róla hosszabban is.

Nagyon rövidke, egy délutános könyvecske ez. Magát a témát itt most nem fejtegetném, azt már megtették nagyon sokan. Úgy érzem, fennáll a dilemma az ilyen könyvek esetén, és az író az olvasók mennyiségét választotta az írás minőségével szemben. Nem biztos, hogy baj ez, de így már nem érzem magam célközönségnek, pedig a téma érdekes. Véleményem szerint megérne egy komolyabb, kidolgozottabb verziót is.
Azon kevés kivételek közé fog tartozni nálam, amikor azt mondom, a film jobb volt. Minden hatásvadászata mellett úgy gondolom, a karakterek és a történet is kevésbé volt felszínes a film esetében.
Azért egy két tinédzsernek szívesen a kezébe nyomnám, hogy olvassa el.

Általános iskolában, amikor a II. világháborút tanultuk, a Tanárnő ajánlotta nekünk ennek a történetnek az elolvasását, vagy a film megnézését. Akkor erre nem szántam nagy figyelmet, de most, a gimiben újra annál a tananyagnál járunk, és eszembe jutott, hogy jó lenne elolvasni ezt a könyvet. Amikor elmentem a könyvtárba a címét se tudtam, de hála a Könyvtárosnőnek megtaláltam ezt a kincset. Elképesztő ez a történet.
Erről a témáról mi is nagyon sokat vitatkoztunk az osztályommal, ezért is érdekelt az egész. Megdöbbentő amit a könyv elolvasása után eredményként kaptam.
Az értékelések között olvastam, hogy sokaknak nem tetszett a könyv stílusa, de én mégis odaáig voltam érte. Később szerettem volna elolvasni, de beleolvastam az első fejezetbe, és nem tudtam abbahagyni. Magával ragadott engem is.
Nem győzöm dicsérni az egész könyvet, ennek
a tanulságos kísérletnek a bemutatását. Egyszerűen zseniális és kész.
Ami egy pici hiányérzetet hagyott bennem (és ezért is nem jelölöm be a könyvet kedvencemnek), hogy a történet ilyen formában ért véget. Lehet, hogy egy kicsit telhetetlen vagyok, de szerintem ha ez a könyv valami izgalmasabb és fordulatosabb befejezést kapott volna, én biztos, hogy minden ember számára kötelező olvasmánnyá tenném. Na persze nem Hullám formájában…

A filmről hamarabb hallottam, mint erről a könyvről, de még nem láttam. Mindenesetre érdekesnek tűnt a történet. Olvasás közben az volt az érzésem, mintha egy filmet néznék, és egy amerikai középiskolás film tipikus jelenetei ugrottak be. Ahogy utánanéztem a könyv történetének, kiderült, hogy nem is jártam messze az igazságtól, ugyanis – bár maga a történet megtörtént események alapján játszódik – ez a könyv a történetről készült amerikai tévéfilm regényváltozata. (A mozifilm, aminek a plakátja a borító is egyben, német.)
Gyorsan elolvasható könyv, a nyelvezetén érezhető, hogy fiataloknak íródott. Egy kicsit gyorsnak tűnt az egész eseménysorozat lefolyása, ugyanakkor érdekesnek is találtam.
Ami számomra érdekes volt, hogy a diákok teljesen új élményként élték meg az első nap kísérletét, azaz, hogy a tanáruk a megszokott laza stílustól eltérően egy kicsit „szigorúbb” volt, pl. a megszólítás „Tanár úr” volt, nemcsak egy bekiabálás, illetve fel kellett állni, ha valaki szólni akart. Ez kicsit furcsa volt, mert nálunk ez volt a szokás régebben, igaz, nem középiskolában, hanem általános iskolában.
A filmre is kíváncsi vagyok, illetve szívesen megnézném azt a tévéfilmet is, ami alapján ez a könyv készült.

Érdekes, tanulságos és olvasmányos könyv. Igazán érdekes a témafelvetés. Önmagában is nagyon jó. A film miatt olvastam el és igazságtalannak tartom azt, ahogyan megváltoztatták a történet végét.

Szépen kirajzolja a történelem kerekének működését. Azonos körülmények között azonos dolgok fognak történni. A tanár megteremtette a körülményeket, amihez a feladatok mellett hozzájárult a saját – diákok körében népszerű – személyisége. Végül ellenőrizetlenül és irányítás nélkül is valóban az történt amire számíthattunk ha a kísérlet okát tekintjük, ezzel igazolást nyert.

Utánanéztem és bár nem igazolt hogy valóban pontosan így történt de a történet alapjául valóban egy hasonló kísérlet szolgál.