Spawn – Kezdetek negyedik kötete egy igen erős négyrészes történettel indít, ami az eddig útjukra bocsátott szálakat terelgeti egymás felé, hogy végül összefogja őket. Az utána következő egyszerűbb történetet Marc Silvestri (The Darkness, X-men) rajzolta. Ennek érdekessége, hogy 1994-ben az Image alapítói, úgy döntöttek, hogy egy alkalomra átadják egymásnak addig futó címeiket. Így történhetett meg, hogy Silvestri megrajzolhatta a Spawn 25. számát, míg McFarlane a Cyberforce 8. füzetén dolgozott. Legvégül pedig egy lehangoló történet szolgál a kötet befejezéseként.
Vadászat: A történet azzal indít, hogy Spawn arcát, egy cipőfűző segítségével összefoltozzák, mert összefutott valakivel. Na vajon kivel? https://1.bp.blogspot.com/-WBJhTAOhqTE/WPBHO1DYskI/AAAA… XD Miután megkapta az elsősegélyt, megtudja, hogy a maffia egyik verőembere zaklatja a sikátor lakóit, ezért úgy dönt, megszorongatja kicsit a Dont. Közben Terry-t minden létező szervezet el akarja takarítani az útból, a CIA-én keresztül a rendőrségen át egészen a helyi maffiáig. Ráadásul Overt-Kill-t újraépítették és egy újabb összecsapásra készül a Pokolivadékkal. Tetszett, hogy szinte mindenki összefut, mindenkivel. Itt inkább Terry-n van a hangsúly, de ezt egyáltalán nem bántam. Nagyon szórakoztató és jól megírt történet, egész sok akcióval, és ahogy Spawn végül elvarrja a szálakat, az is ötletes. Kedvenc részem amikor a CIA Terry házát figyeli és közben megérkeznek a maffia bérgyilkosai.
Rengések: Spawn látszólag a sikátor területéért harcol egy démonnal. A végén kiderül, hogy teljesen másról van szó és az addig démonnak hitt ellenfél, igazából nem is démon és nem is ellenfél. Ez Tremor bemutatkozó története. Nem tudom, hogy McFarlane mekkora szerepet szánt neki, egyszer-kétszer szerepelt itt-ott, utána nagyon eltűnt ez a karakter. Pedig egészen vállalható eredettel rendelkezik. Ezt a fejezetet inkább Marc Silvestri képei teszik érdekesebbé. A rajzai annyira nem ütnek el a megszokott stílustól, így egyáltalán nem zavaró. Nála Spawn masszívabbnak tűnik, de igazán a hosszú lábú Wandán látszik, hogy nem McFalane munkája. A színezés is nagyon jó, főleg meleg színekkel operál, ami nagyon passzol Silvestri stílusához. Összeségében egy közepes melléktörténet, jó rajzokkal.
A Sötétség: Spawn-nak elege van, hogy cselekedetei mindig bajba sodornak másokat, ezért úgy dönt, hogy kivonja magát az események forgatagából. A történet végére jobb belátásra tér, de sajnos rá kell jönnie, hogy átmeneti semlegességéért másoknak kellett fizetnie. Sötét hangulatú Spawn történet, amely az Ivadék lelkiállapotába enged némi bepillantást.
Ez a kötet is minőségi szórakozást nyújt, kíváncsian várom, mit tartogat a következő!
