Senki története:
A varázsló és alkimista Xabaras visszatér, hogy feltámassza a holtakat és eltemesse az élőket. A felszabadított erők azonban nem tudnak Senkinek parancsolni, aki különböző világok közé szorulva él.
Dylan Dog története:
Emlékeztek még Dylan Dog hajómakettjére? Végre elkészült és útnak indulhat a rejtélyek közötti útjára, hogy felfedje a rémálmok nyomozójának múltját. A dimenziók közötti kaland során megtudhatjuk, ki is valójóban Xabaras, Morgana és Dylan Dog.
Frike Comics, Budapest, 2021 
Az első színes Dylan Dog képregényem nem csak a színek miatt vált szürreális élménnyé.
A Senki története formai, dramaturgiai bravúrjain keresztül mesél nem csak az emberi élet banális, profán, mégis egyedi és megismételhetetlen pillanatairól, hanem a történetek teremtő erejéről is (és ezzel Neil Gaimant idézve az olvasó fejébe). Ahogy életünk képei leperegnek a szemünk előtt, nem csak a szépet, de a hibákat, megalkuvásokat is egyaránt meglátjuk, talán ezért fordul Senki halál utáni élete abba a dans macabre-ba, rémálomszerű haláltáncba, amit a képregényben látunk. Képzeletének teremtő ereje pedig olyan labirintust alkot, amiben már majdnem felesleges is Dylan Dog nyomozása, mégis szükséges, mert bár szeretnénk örökké élni, mégis csak a halál adhat felszabadulást ebben a mesében. Az erőszakos jelenetek ábrázolása brutális, mégis a címszereplő utolsó pillanatainak ábrázolása marad meg leginkább az olvasóban.
A Dylan Dog története ezek után kevésbé hat ihletettnek, sokkal inkább pszichológiai esettörténetnek. Az anya mint szerető és az apa mint ellenfél felhasználása után Freud biztos megnyalná mint a 10 rothadó ujját, ha most Xabaras életre keltené. A kozmikus magányban bűnhődő utazó visszatérése és a történet lezárása túlontúl hétköznapinak hat, és hiányérzetet keltett bennem. Kevéssé hatott meg Dylan problémája, a korábbi kötetek nem ágyaztak meg eléggé az érzelmi azonosuláshoz.
De ezzel együtt is csak ajánlhatom a sorozat legújabb kötetét – jó lenne, ha minél több olvasóhoz eljutna ez a remek olasz horrorképregény.
Csak úgy mellékesen rendeltem meg ezt az epizódot az első és nyolcadik mellé. Mondván, hogy megnézem milyen ez színesben. Senki története az élet utáni életről aztán olyan parádésra sikeredett, amire abszolút nem számítottam. A visszatérő Xabaras karakterében rejlő lehetőségek kiaknázása ezúttal maximálisan sikerült, olvasás közben az idő megszűnt létezni, a fotel eltűnt alólam, a sztori a nagyszerű képi ábrázolás, panelkezelés, és az ügyes mesélés miatt tökéletesen működött, lényegében életre kelt. A nem túltolt színezés is jót tett, a képregényekben korábban általam nem olvasott tartalmas szöveg pedig mélyre vitt, vagy magasra emelt. Ahogy tetszik. A kivételes élmény után muszáj volt sétálnom egyet. Oké, nem egy hosszú séta, meg boltba is mentem, de na.
A második történet nyilván hendikeppel indult így, és nem is sikerült leküzdenie azt, de azért rossz sem volt, én meg csalok és pusztán az első miatt ötöst adok.
Dylan Dog történetéhez egy-két fontosabb szereplőt érdemes előzetesen megismerni, de Senki története önállóan is átlagon felüli, ajánlott darab.
Az első történet kivételesen remek volt, messze a legjobb Bonelli képregény, amit eddig olvastam, jóval igényesebb, mint tipikus fumettik.
A második történetet sem mondanám rossznak, de egyrészt nekem túlzó agymenés volt, másrészt nem tetszett, amire kifuttatták, hiszen nem ért véget a sorozat ezzel.
A színezés jó volt, nekem hozzáadott az élményhez.
 | Dylan Dog sorozat · Összehasonlítás |
