Alkímia 6 csillagozás

Világkép és szellemiség
Titus Burckhardt: Alkímia Titus Burckhardt: Alkímia

Aligha találunk az elmúlt évtizedek könyvtermésében olyan, a beavatatlan olvasó számára is érthető bevezetést az alkímia világába, amely tömörségben és mélységben vetekedhet Titus Burckhardt ma már klasszikusnak számító tanulmányával. Szemben a huszadik század más alkímiaolvasataival, Burckhardt olyan archaikus, szintetizáló szellemi hagyományként és mágikus praxisként mutatja be az alkímiát, melynek végső célja önmagunk és a világ visszavezetése eredeti, romlatlan állapotába. Alcíméhez híven a könyv nemcsak a nyugati alkímia történetét és a „nagy mű” lépéseit vázolja fel, de betekintést nyújt az alkímia tágabb szellemi hátterébe is, megvilágítva beágyazottságát abba az összetettségében is harmonikus kozmológiába, amely egykor a hagyományos magaskultúrák világképének vázát alkotta.

Eredeti cím: Alchemie, Sinn und Weltbild

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arcticus Libri Operis Magni Arcticus

>!
Polaris, Budapest, 2021
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158100557 · Fordította: Czabán Katalin
>!
Arcticus, 2000
176 oldal · ISBN: 9630051044 · Fordította: Czabán Katalin

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Titus Burckhardt: Alkímia

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Az alkímia, mint olyan út, amely az ember önnön örökkévalóságának megismeréséhez vezetheti, összevethető a miszticizmussal, tulajdonképpen az egyik ága. A miszticizmus kifejezés a «titokban maradni» vagy «bezárulni, visszahúzódni» jelentésű görög myein igéből ered: ami a miszticizmusban esszenciális, az kitér a pusztán racionális értelmezés elől, és ugyanez bizonyul érvényesnek az alkímia esetében is. Általánosságban fogalmazva a miszticizmus kiindulópontja az, hogy a lélek elidegenedett, eltávolodott Istentől, és a világ felé fordult. Következtetésképp a léleknek újra egyesülnie kell Istennel, amit úgy érhet el, hogy feltárja magában az Ő közvetlen és mindent megvilágító jelenlétét.
Az alkímiai doktrína talányokba való burkolózásának másik oka az, hogy nem akar mindenkihez szólni. A «királyi művészet» az átlagosnál magasabb értelmi képességet és ugyanakkor megfelelő lelkialkatot feltételez, ellenkező esetben a gyakorlása nem kis veszélyt jelenthet a lélek számára.
A nyugati keresztény világba az alkímia először Bizáncon keresztül hatolt be, majd később, és még gazdagabban, az arab uralom alatt álló Hispánián keresztül. Legteljesebb virágzását azonban az iszlám világban érte el.

kristof_bfg>!
Titus Burckhardt: Alkímia

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Ennél a könyvnél kíméletlenül pontozok: három az ötből, az-az középszerű.

Én egész egyszerűen nem tudom agyilag felfogni azt, hogy miért kell egy közepes könyvet túlságosan ajnározni, felmagasztalni a fellegekig? Aki végig olvassa ezt a művet, tényleg csak ajnározni tudja? Hogy lehet ez? Mondja már meg valaki kérlek, hogy mi ebben a különleges. Én nem tekintet egy olyan könyvre különlegességként, amelyiknél minden erőmmel azt várom, hogy mikor érek már a végére, hogy pontot tudjak tenni utána. Be van fejezve, le van tudva, ennyi volt. Végig szenvedtem, mert elhatároztam, hogy elolvasom. Legyen akármilyen is – majd a végén úgy is vetek egy összegzést. De félbe nem hagyom! (Annak nincs értelme).

Az nagy szó, hogy magyar nyelven írnak egy könyvet az Alkímiáról. És amúgy ez a könyv mennyire szorosan is szólt az alkímiáról, és mennyi is ebből a konkrétan 206 oldalból a konkrét alkímia? Az egész egy száraz, tudományos jellegű, spirivel és ezoval beoltott filozófikus ömlengés, egy kicsi fűszerezéssel (ami jelen esetben az alkímia). Alkímiának van felcímkézve, de az csak a ráhintett fűszer.

A könyv hála az égnek csak 206 oldalas, különben ha még ennyi oldalt kellett volna elolvasnom, szerintem minimum egy harakirit végzek magamon. Lehet, hogyha az ember minden egyes mondat után neki állna emészteni, rágódni, és kontemplálni az olvasottakon, akkor megértene valamit belőle, amúgy meg szinte esélytelen. Amolyan Mireisz László-féle (előre is bocsánat) se füle, se farka. Ezek az emberek a semmit elnyújtás mesterei, akik ilyen témákról írogatnak, és ilyen stílusban. A filozófia, a taknyolás, az elnyújtás, az idealizálás, az ömlengés (…)

Ha még egyszer az életben meghallom ezt a szót, hogy „korporális”, én tényleg harakirihez folyamodom.

Az ilyen jellegű műveknek annyi értelme van, mint a legtöbb filozófikus és elméletbeli ömlengéseknek: semmi. És az olvasó szinte semmit sem tud magával vinni, miután elolvasta a művet. De lehet azt mondani rá, hogy jujci alkímiás könyv, jujci nem volt bullshit feeling, de legalább lószart sem értettem belőle! De azért 5 / 5, mert valaki képes volt magyarul egy ilyen könyvet összehozni, vagy lefordítani, mert hát ami alkímia, az csak tökéletes lehet. Hiszen annyira ritkaszámba megy az ilyesmi… Oké. De attól még lehet közepes a produktum. De most tényleg, ebből ki mit vitt magával? Komolyan kérdezem. Ki tudott ezen könyv segítségével bármit is realizálni az életében? Ha semmit sem, akkor mi értelme volt? Ugyan olyan illuzió, mint a többi hasonló könyv. 206 oldalon való ezmegaz, és kész vége, ennyi. Ezért megéri elolvasni?

Én bementem a könyvtárba, megláttam, hihetetlenül megőrültem neki, hogy van ilyen könyv is. Egyből kikölcsönöztem. SŐT egy nap alatt az egész könyvet befaltam. Mit kell amúgy egy könyv felett akár éveket ücsörögni? Én ezt a stílust képtelen vagyok művelni, de attól még lehet hatékony is akár. Vitt az impulzus, hogy ehhez nagyon van kedvem. Egy nap alatt végigvittem. És megérte? Mi értelme volt ennek? Tényleg eléggé csekély módon foglalkozott konkrétan az alkímiával, és ezekkel az információkkal én is többnyire rendelkeztem már.

– A demiurgosz és az égi szférák dolog tetszett példák, hogy pozitívat is mondjak róla.
– Tetszettek a képek is belőle.
– Örültem neki, hogy a kundaliniről, a shaktiról, és a tantráról is volt szó.
– Örültem neki nagyon, hogy csak 206 oldalon keresztül rabolta az időmet. Mert semmivel sem vagyok előrébb attól, mert elolvastam ezt a könyvet.

Jobban is értékelhetném ezt a könyvet, legalább egy fél pont többlettel, de most nem akarok kegyelmezni.

Nekem ez nem tetszett eléggé. Közepes. Ennyi. Ez van. Tetszik vagy sem. Nekem sem tetszik az, hogy elrabolt egy napot az életemből. (És kit is érdekel? :D)

Baracz_Kornél>!
Titus Burckhardt: Alkímia

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Az alkímia nem a kémia elődje, elsődleges célja nem az aranykészítés és nem is pogány szertartás a köztudattal ellentétben. A kereszténység egy különleges, mágikus oldala, ami legalább annyira szól spirituális átalakításról, mint az anyagéról.

Az alkímiába csak beavatni lehet, Titus Burckhardt pedig elképesztő tudással és lényegre töréssel kísérli meg egy olvasóval ezt véghezvinni.

Biztos lehetsz benne, hogy máshoz nem foghatót fogsz ebben a könyvben találni, mindezek ellenére készülj fel, hogy nem feltétlen egyszerű olvasmány (még ha a témából könnyen lehet, hogy a legegyszerűbb is).


Népszerű idézetek

aled>!

A paradicsomi ember tisztaságát kell újra elérni, mielőtt az emberi formát annak végtelen és isteni archetipusa visszafogadná magába…

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

aled>!

A hermetikus világszemlélet abból a felismerésből indul ki, hogy az univerzum és az ember tükörképekként megfelelnek egymásnak; ami az egyikben jelen van, azt valamilyen módon a másik is szükségképpen tartalmazza. Ez a korrespondencia úgy érthető meg a legjobban, hogyha a szubjektum és az objektum, a megismerő és a megismert kölcsönös viszonyára vezetjük vissza. A világ mint objektum az emberi szubjektum tükrében jelenik meg. Bár e két pólus elméletileg megkülönböztethető, mindazonáltal mégsem választható el egymástól. Mindkettő csak a másikkal való relációjában értelmezhető. […] ebben az értelemben nem létezik olyasmi, hogy tisztán objektív ismeret.

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Szelén>!

Az ego […] minden tettében csak önmaga tükrözésére törekszik.

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Lunemorte P>!

Olyan anyagból vagyunk, amilyenből az álmokat szövik…

81-82. oldal, A materia primáról

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

aled>!

Az alkímia spirituális és bizonyos értelemben komplematív természete közvetlenül jelen van annak konkrét formájában, az ásványvilág analógiájában; ez a hasonlóság ugyanis csak egy olyan látás számára érzékelhető amely az anyagi világra kvalitatív módon – vagyis bizonyos értelemben bensőleg – képes rátekinteni…

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Lunemorte P>!

Azok a dolgok, amelyek csupán egybeesésnek tűnnek, valójában eleve elrendeltek.

133. oldal, Az ima alkímiája

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

aled>!

Az ólom a fém és az emberi benső kaotikus, tompa, fásult és beteg állapotát reprezentálja […], és a „réz nyugtalan, míg arannyá nem válik."

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Lunemorte P>!

Általánosságban fogalmazva a miszticizmus kiindulópontja az, hogy a lélek elidegenedett, eltávolodott Istentől, és a világ felé fordult. Következtetésképp a léleknek újra egyesülnie kell Istennel, amit úgy érhet el, hogy feltárja magában az Ő közvetlen és mindent megvilágító jelenlétét.

125. oldal, A <<kémiai nászról>>

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Kapcsolódó szócikkek: miszticizmus
Lunemorte P>!

Az emberi tudat a tudattalan hullámzó tengerén csak úgy lehet úrrá, ha felébred benne egy teremtő erő, mely az egótudat szintjénél magasabb szférából származik. Ez a magasabb szféra szintén tudattalan, de csak provizórikus módon, csak a közönséges tudat szempontjából az, mert önmagában véve tiszta, osztatlan fény.

127. oldal, A <<kémiai nászról>>

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség

Lunemorte P>!

Az ember csak akkor ismerheti meg saját változhatatlan esszenciáját, ha lemond mindenről, ami romlandó benne.

160. oldal, A mű fokozatai

Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Evola (szerk.): Bevezetés a mágiába I-III.
Virág László (szerk.): Hasta III.
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Julius Evola: A hatalom yogája
Frithjof Schuon: Az emberi állapot gyökerei
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMIV
Julius Evola: A Grál Misztériuma és a Ghibellin Birodalmi idea
Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban
Kecskés Péter: Uranographia
Paracelsus: Paragranum