Magyarok ​az Antarktiszon 2 csillagozás

Titkos Ervin – Hirling György – Barát József – Rockenbauer Pál – Szabados Tamás – Vissy Károly: Magyarok az Antarktiszon

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 1976
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630907151

Enciklopédia 2


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
encus625 P
Titkos Ervin – Hirling György – Barát József – Rockenbauer Pál – Szabados Tamás – Vissy Károly: Magyarok az Antarktiszon

Előre szólok, hogy hosszú lesz! :)
Számomra nehezen érthető, hogy miért akar valaki az Antarktiszra utazni több mint egy évre (egy év ottlét időjárástól függően néha egy kicsit hosszabb is, plusz 1-1 hónap is lehet az odautazás hajóval). Aztán olvasás közben rájöttem és néhány részben az írók is feltették maguknak ezt a kérdést, és természetesen választ is kapunk rá: kalandvágy, tudományos okok, gyermekkori álom beteljesülése, stb.
Mindenesetre nekem, aki képes lenne a hazai viszonyok között is az első odakint töltött téli éjszakán halálra fagyni, ez egy kicsit meredeknek tűnt. :) Bár meglepő módon olvasás közben egyszer sem dideregtem, pedig néhol elég szemléletesen írják le a hideg időjárást és annak következményeit.
Mind a hat író másképp fogott hozzá, hogy élményeit megossza velünk, és pont ettől lett jó a könyv. Van, aki a naplóját teszi közzé, más az utólagos élménybeszámolók leggyakoribb kérdéseire felel ezúttal is, más pedig csak mesél, ami csak eszébe jut.
Nagyon sok érdekesség derült ki a könyvből, néhányat felsorolnék:
Kapcsolattartás az itthoniakkal néha 1-1 távirat formájában lehetséges, illetve ha egy hajó odatéved (kizárólag a nyári hónapokban!), akkor levelet is lehet küldeni, ami vagy másfél hónap múlva már a címzettnél is van. :) Érdekes volt olvasni a mindennapokról, milyen napirend szerint éltek, dolgoztak a kutatók. Kizárólag férfiak éltek itt, tulajdonképpen kiszolgáló személyzet nélkül. Néhány szakács volt csak kizárólag, mosni, mosogatni, asztalt teríteni, havat lapátolni, épületeket tatarozni, életet menteni, stb. a “Mirnij” állomás tagjainak kellett. Ekkor még javában dúlt a szocializmus, némely írásból ez többé-kevésbé érződik is. Reggel a SZU himnuszát hallani a rádióból, a Munka ünnepén a hidegben is van felvonulás, nem ünneplik a karácsonyt és a húsvétot.
Ahhoz képest, hogy magukra vannak utalva az ottélők, jól meg tudták szervezni a mindennapokat. Az biztos, hogy az élelmek hűtésével nincs probléma az állandó mínuszban. :) Scott élelmiszerraktárát 50 év múlva is teljesen épen találták meg, és ráadásul minden fogyasztható állapotban is maradt! Volt olyan magyar, aki már egy hónap után töltött káposztára és túrós csuszára vágyott, míg más egész változatosnak tartja az étkezést. Nyilván ez is ízlés dolga. Az alkohol csak nagyobb ünnepeken kerül elő, és ekkor is csak korlátozott mennyiségben. Valahol ez is érthető, de néha nehezen viselték ezt is a kutatók.
A tudományos munkát is néhol részletesebben írták le, mint ahogy én szerettem volna, de nyilván ezért mentek oda.
Nem tudom, hogy ezek közül ma is így működik-e minden, de a 60-as, 70-es években (ekkori történéseket dolgoz fel a könyv), így volt.
Néhány kedvcsináló érdekesnek tűnő kérdést feltennék a leendő olvasónak, nem árulnék el mindent ebben a hosszú írásban:
– Mi a 2 leggyakrabban előforduló orvosi beavatkozás az Antarktiszon? (Az egyiket egy orvos egyszer saját magán volt kénytelen elvégezni)
– Milyen módon tartotta a kapcsolatot Barát József az itthoniakkal?
– Mi történt, amikor végre valahára “egy igazi nő” lépett be a kutatóállomás közösségi épületébe? (nem 18+os dologra kell gondolni :) )
– Hová kerül a szemét és a pottyantós WC tartalma?
– Mikor kapták el a kutatók a náthát először az expedíció során először?

>!
Kossuth, Budapest, 1976
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630907151
4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encus625 P

1966. június 13.
[…]
A Ferencváros 3:1-re győzött a Honvéd ellen, Földi Imre új világrekordot állított fel. Mindennap két alkalommal hallgatom a „Szülőföldünk” adásait. Nagyon elégedett vagyok a műsorral. A rövid adásidő arra kényszeríti a műsor szerkesztőit, hogy röviden közöljék mondanivalójukat, mégis meglepően jó keresztmetszetet kap a hallgató a hazai eseményekről.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball
9 hozzászólás
>!
encus625 P

1966. április 18.
A reggeli felszállás után ismét a készülék mellé ültem, és most már igazi örömmel, mert “mirnij”-i idő szerint 8 óra 10 perckor a Ferencváros-Tatabánya labdarúgó mérkőzést közvetítette Szűcs Ferenc, majd a Honvéd-Vasas mérkőzést Szepesi György. Nagyon izgalmas volt a közvetítés, mert a Tatabánya vezetett 1-0-ra. Egy szurkoló számára nem jó az, ha kedvenc csapata vesztésre áll. Fenyvesi beadását Varga a kapuba fejeli 1:1! A tatabányai Csernai lő: 2:1! Albert maga mögött hagyja a tatabányai védelmet, és védhetetlen gólt lő, 2:2-es eredménnyel ér véget a mérkőzés.
9 óra 53 perckor az adás hirtelen véget ér. A bemondó csak ennyit mondott: “Szülőföldünk magyar nyelvű adása véget ért, búcsúzunk hallgatóinktól.” Sajnos sem a hullámhosszat, sem az adások időpontjait nem sikerült megtudnom.
“Mirnij” és Budapest között hat óra az időkülönbség, valószínű, hogy a hallgatott adás közép-európai időben 15-16 óra között volt. Az adást 9,8 MHz-en fogtam.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball · Szepesi György
6 hozzászólás
>!
encus625 P

1966. július 14.
Nagyon vártam a Labdarúgó Világbajnokság kezdetét, elsősorban azért, mert reménykedtem, hogy a magyar labdarúgás kilábal a hullámvölgyből. Amikor 3:1-re megvertük Brazíliát, abban bizakodtam, hogy ez az elképzelés teljesül! De sajnos a folytatás elmaradt.
[…]

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball
2 hozzászólás
>!
encus625 P

1967. március 25.
[…]
A hajón is hallgatom a „Szülőföldünk” adásait, mint ahogy a „Mologyozsnajá”-n is hallgattam. Magnófelvételt is készítettem Szepesi György ama riportjáról, amelyben a Vasas dél-amerikai sikereiről számol be.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball · Szepesi György
1 hozzászólás
>!
encus625 P

Kiléptem a fedélzetre. A csípős sarkvidéki szél szemembe vágta a szállingózó, érdes hószemeket. A hosszú, átvirrasztott éjszaka után jól esett a friss levegő. A korlátnak dőltem. A távolban, mint fehérre meszelt soktornyú templom állta a hullámok ostromát egy – látszólag mozdulatlan – fantasztikus formájú, hatalmas jéghegy. Valószínűtlen és álomszerű volt mindez. A karomba kellett csípnem, hogy valóban elhihessem: az Indiai-óceán déli részén vagyok, valahol félúton Ausztrália és Antarktisz között, a jéghegyek birodalmában.
(METEOROLÓGIAI KUTATÓÚTON KÉT ÓCEÁNON ÉS A DÉLI-SARKVIDÉKEN (VAGY: ÖTVENNÉGYEZER KILOMÉTER EGY TUDOMÁNYOS KUTATÓHAJÓN) / Irány Antarktisz! / Szilveszter a jéghegyek között)

315. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: A Sarkcsillag nem vezérelte őket
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon
František Kele – Fekete László: Jég és föld között
Richard E. Byrd: Egyedül
David Roberts: Egyedül a jég ellen
R. F. Scott: Scott utolsó útja
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: A hatodik világrész titkai
R. F. Scott: Angolok a Déli-sarkvidéken
Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidékeken
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja