Egy év az Antarktiszon 5 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1966
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A negy csillagot azert kapja, mert egy rovid, velos kis tortenet, ami az Antarktiszon dolgozok eletet mutatja be, s ilyen konyv nem sok van, inkabb expedicios torteneteket olvashatunk. Ugyanakkor valahogy hianyerzetem volt a konyv olvasasa kozben: szinte soha nem sikerult atereznem a hideget, a maganyt, a csalad hianyat, a megszokottsag es a sotetseg es bezarkozas okozta idegallapotot, s a halalesetek tragikumat. Valahogy a fogalmazasmod (talan a gyakori rovid, „pattogos” mondatok daralo-stilusa) okoztak, de nem lett olyan hangulatos – a sivar kornyezet ellenere – a tortenet, pedig a lehetoseg megvolt. Es majdnem levontam egy csillagot, amiert azert ellop par pingvintojast, hogy kifurva a tojashejakat a gyerekenek adja!!!
(Amugy meg baromi irigy vagyok az irora, hogy elmehetett oda… sohajtas…)
Rövid, tömör beszámoló egy év munkájáról. Sok érdekes (akkor még érdekesebb lett volna) információt kaptam a a kutatóállomás felépítéséről, munkájáról, az időjárásról, az elemekkel vívott kemény küzdelemről. Amit hiányoltam belő, az az emberi oldal. Persze, egy két szó róluk is esett, de ennyi nekem kevés. Ez így majdnem olyan, mint egy főnöknek készült jelentés.
Olvastam már a szerző antarktiszi egy évéről ebben a könyvben. Nagy valószínűséggel ugyanaz az írás van mindkettőben. Az rémlett, hogy Titkos Ervin része volt az egyik legolvasmányosabb a 6 részből.
A kutatóállomás mindennapjait, érdekességeket és a munkájuk leírását kapjuk meg 100 oldalon. Van a könyvben pár fotó is. Érződik rajta, hogy nem lehet teljesen őszinte az olvasóval, kozmetikázottnak tűnnek egyes részek. Kemény, kihívásokkal teli egy év volt ez mindenkinek, családnak itthon, kutatónak ott a sarkvidéken.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Egy rövid beszámoló az egyéves antarktiszi tartózkodásról a kutatóállomáson. Szívesebben olvastam volna részletesebben, hogyan teltek a napok, főleg a téli időszakban, amikor szinte csak a sötétségből álltak a napok és hogyan bírták átvészelni a rettenetes hideget.
Ez egy nagyon embert próbáló területe a földgömbnek. Nagyon fel kell készülni és ismerni azt, hogy egy kis időjárásváltozás – legyen akár melegedés, vagy lehűlés – mekkora változást tud hozni akár néhány óra alatt is. Az emberélet is könnyen veszélybe kerülhet. Egy gyorsan kialakuló hóvihar annyira megrövidítheti a látótávolságot, hogy akár néhány méteres távolságra lévő épületek között is el lehet tévedni.
Bár régi kiadású és kevésbé beszerezhető könyv, de akinek lehetősége van rá (pl. könyvtárból) érdemes elolvasnia, hiszen nagyon ritkán egy lehet ilyen témájú könyv tartalmát megismerni.
Népszerű idézetek
A levegő rendkívül tiszta az Antarktiszon. Gyakran tapasztalták, hogy a leggondosabban készített konzervek is megromlottak az Egyenlítőn való átszállítás közben, az Antarktiszon viszont évek múlva is friss állapotban találták meg az elraktározott fókahúst. A légkör tisztasága és az állandó hideg levegő meggátolja a rothadást.
A tiszta levegőn akadálytalanul hatol át a napsugár – ezért indul meg nyár elején az olvadás. Érdekes azonban, hggy ez az olvadás nem okoz víztócsákat, mert az elolvadt jégből származó víz azonnal elpárolog. Ilyenkor a hóréteg szivacsossá válik, és mélyre süllyed benne a láb.
Szpicskin közben odahozott nekem egy jégkristályt, és felszólított, hogy kóstoljam meg. Csodálkozva tettem eleget kérésének.
– Sós? – kérdezte.
– Nem!
– Pedig ez tengervíz. Tudod, miért nem sós? – Gondolkodtam, de nem jutott eszembe megfelelő magyarázat. Hiszen a tenger vize tudvalevőleg sós, miért ne lenne az az Antarktisz közelében is? Igen ám – okosított ki Szpicskin –, de a sós víz nem fagy meg, hanem a jégkristály képződésekor a só kicsapódik. A só tehát csomókban van a jégkristály között.
(megjegyzés: szerintem „jégkristály körül”-t akart írni)
Míg a közepes légnyomás a Földön mindenütt 760 Hgmm, az Antarktisz partvidékén csak 740-743 körüli értéket ér el. A kontinens belsejében a levegő lehűlése miatt a légkör alsó rétegei összezsugorodnak, és ennek következtében a levegő lefelé áramlik; a felszín közelében tehát a légnyomás emelkedik. A magas légnyomás és a levegő leszálló mozgása az anticiklonok sajátossága. … A kontinens belsejében levő magas nyomású anticiklonokból szinte zuhatagként ömlik az erősen lehűlt levegő az alacsony légnyomású parti gyűrűbe. A fagyos levegőnek ezt a lefolyását katabatikus szélnek vagy hideglefolyásnak nevezik.
Az Északi-sarkvidék és az Antarktisz között meglehetősen nagy a különbség. Az Északi-sark tulajdonképpen nem más, mint a Jeges-tenger szigetvilága és a tenger felszínén úszó jég. A Déli-sarkvidék viszont kontinens, melynek óriási fennsíkját és hatalmas hegyláncait 30-2500 méter vastag jégtakaró borítja. A jég páncél hatalmas kupolára emlékeztet, s ennek a kupolának a magassága a kontinens belsejében 3100–3200 méterre emelkedik. Maga a Déli-pólus a kupola tetejének egy horpadásában, 2765 méter magasan helyezkedik el.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ernest Shackleton: Endurance 90% ·
Összehasonlítás - Ernest Shackleton: Dél ·
Összehasonlítás - Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról 86% ·
Összehasonlítás - Csatári József: A spanyol barikádokon ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére 96% ·
Összehasonlítás - Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II. 98% ·
Összehasonlítás - Roland Huntford: Scott és Amundsen 96% ·
Összehasonlítás - Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon 94% ·
Összehasonlítás - Vona-Szabó Kriszta: Idáig jutottunk 98% ·
Összehasonlítás - Aage Gilberg: Sok eszkimó – egy orvos 97% ·
Összehasonlítás