Reváns 146 csillagozás

Tisza Kata: Reváns Tisza Kata: Reváns

„A ​férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak. Akiket nem szerettem, én hagytam el. Az a férfi nincs, és ha van, már nem is kell…” Tisza Kata írásaiban gyakran könyörtelen a hőn imádott férfiakkal, kifacsarja lelküket, boncolgatja szavaikat, méricskéli gesztusaikat, hogy végül megbocsátó lehessen velük, miközben odaveti magát azoknak, akik majd csúnyán kihasználják, félredobják, akikkel elképzelhetetlen az élet, és mégis kellenek. Kísértésbe visz mindenkit, hogy aztán rémült áldozatként ő meneküljön a megalázó és vállalhatatlan helyzetekből. Éjjeli sms-t küldő nős főnökök, tisztaságmániás expasik, bekattant pszichológusok, kiégett sztárok és kalandvágyó irodalmárok mind arra várnak, hogy revánsot vegyenek rajtuk. Hát tessék… A Reváns a mai magyar párkapcsolati valóság látlelete egy érzékeny író/nő szemével. De ennél is több. Tisza Kata szókimondó stílusa, megdöbbentő őszintesége pőrére vetkőztet mindahányunkat, hogy kicsit szégyenkezve, néhol helyeslőn bólogatva, máskor… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637253769
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637253769

Enciklopédia 3


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Baba082
Tisza Kata: Reváns

Az első ami eszembe jutott, olvasás közben, hogy mi nők nagyon buták vagyunk, és a legtöbb esetben mindig olyan selejtes férfit választunk, akit értelmes nő nagy ívben kerülne. Hát a főszerkesztő konkrétan pont ilyen alak. Ahogy más is írta már, a könyv a gyomrot is megdolgoztatja, a főszerkesztő leírásánál mindenképp, külseje visszataszító, modortalan, lelki gyenge, önző és mérhetetlenül közönséges.
Érdekes a fülszöveg, valószínűleg férfi, vagy férfias nő írhatta, mert női szemmel cseppet sem kegyetlen a férfiakkal, épp ellenkezőleg. Nála állandósult az, ami egy átlagnőben csak időszerűen van meg: áldozat. De nem a kihasználóké, hanem önmagáé. Szintje alatt választ partnert, és anélkül, hogy az bármit teljesítene ő máris beleszeret. Tipródik, hisz nem emberbe szerelmes, hanem a szerelembe.
A könyv összhatása olyan, mintha totál részegen írta volna meg az írónő, csapong, nem odaillő párbeszédekkel tarkítja a tökéletesen másról szóló elmélkedéseit.
Használ benne olyan mondatokat, amikből azt lehetne leszűrni, hogy ő egy erős nő, mindent kibír, nagyon dögös. De ez a könyv soha nem jött volna létre, ha ez igaz lenne. Ez önvigasztaló írása egy olyan nőnek, aki összefekszik bármilyen undorító alakkal, csak két percre ne érezze a magányt, és ezt a külvilág felé úgy adja elő, mintha ő uralná a helyzeteket.
A férfi szereplők viszont nagyon is valóságosak, önzők, indokolatlanul beképzeltek. Pontosabban nem is indokolatlan, hiszen a könyvben lévő karakterek éppen attól vannak eltelve maguktól, hogy tökéletes férfiatlanságuk ellenére tisztában vannak azzal, hogy mindig akad egy buta liba, aki annyira retteg a magánytól, hogy még az ilyen alja emberekkel is összeáll.
Divat manapság a homoszexualitás, így hát azt is megpendíti… divat a trágárság, úgyhogy jól megtűzdeli vele a kötetet.
Összességében úgy gondolom kár volt pazarolni a papírt erre az agyrémre, a világ koránt sem ilyen közönséges, legalábbis egészséges lelkivilággal rendelkezők számára semmiképp. Szerencsére rövid, így túl sok időt nem vesz az embertől.
Az utolsó, ami eszembe jutott mikor végre vége lett, hogy szerencsére nem minden nő ilyen…

25 hozzászólás
>!
cz_m I
Tisza Kata: Reváns

nagyon tetszik a borító. – soha ne ítélj meg egy könyvet a borító alapján.

2 hozzászólás
>!
dokijano
Tisza Kata: Reváns

Az utolsó öt novella (Zuhanórepülés, Kortársak, Sterilitás, Az Arc, Exkluzív!) kivételével nem sokra értékelem a kötetet. És mivel összesen 21 írás szerepel a könyvben, ez nem éppen dicséretes arány. Az első novellát különösen sokáig tartott végigolvasni, és nemcsak azért, mert a többinél tízszer hosszabb, hanem a (számomra) indokolatlanul trágár szóhasználata és a nem túl izgalmas cselekménye miatt is. A többi „opusz” legalább rövidke volt.
Abban az utolsó öt novellában viszont megmutatta az írónő, hogy tud olyan stílusban is fogalmazni (mi az, hogy!), ami szélesebb kör számára is érdekes lehet. Ezekben már nem arról van szó, hogy kivel miért vagy miért nem fekszik le a főszereplő, és ki az, akitől undorodik ugyan, de mégsem tud elszakadni, hanem az élete más (értelmesebb, értékteremtőbb) tevékenységei és a múltja, a gyökerei is előtűnnek. Ha máshonnan nem is, ezekből megtudhatja az olvasó, hogy a szerző a nagy múltú Tisza-család grófi ágának a leszármazottja. Szó esik az Erdélyben maradásról és emigrációról, a Németországba kitelepült Tisza-rokonsággal való nem túl szívélyes viszony okairól is. Ezekért érdemes volt végig küzdeni magam azon a sárhegyen.
Csodálkoztam, amikor utánaolvasásból (mert hát mikor is tájékozódjak a szerzőről, ha nem a novellái elolvasása után?) kiderült, hogy ez a kötete az első megjelenése idején nagy sikert aratott, és gyakorlatilag ez késztette arra, hogy végleg az irodalomnak szentelje az idejét. Aztán mégis másként alakult az élete.
Nem túl szerencsésen választottam ki az első olvasásomat Tisza Katától, de valami mégis azt súgja, hogy keresni fogom a többi írását is.

8 hozzászólás
>!
Hirundo
Tisza Kata: Reváns

ez is most jutott eszembe, hogy anno milyen felkapott volt Tisza Kata, hát a világért nem olvasnám újra, ilyen nagyon jó részletek ragadtak meg, hogy volt egy csávó akinek kicsi volt a feje meg büdös a szája, meg nem is volt szimpatikus, és mégis olyan nagyon vágykeltő volt, hogy teljesen tönkretette a hősnőt. nem lettem sokkal boldogabb a tudattól, hogy ilyen emberek jönnek be a hősnőnek, úgyhogy ennyiben maradtunk.

>!
Tiger205
Tisza Kata: Reváns

Elolvastam, s vegyesek az érzelmeim.
A „Pesti kínálat” után sokat vártam, az ott leírt ARS POETICA „Filter vagyok, melyen átszűrődik a világ.” jegyében. Nos, meg is kaptam, meg nem is.
Kata jól ír, provokatív, megmozgatja az eszet, a szívet (meg néha a gyomrot is, bocsi) – de valahogy a lendület néha megtörik. Vagy csak nekem. Néha kicsit erőltetett, néha túl életszagú, néha meg teljesen nem az.
De a testiség, a nőiesség az benne van rendesen.
Ez a SAJÁT idézete jut eszembe mindig, a Pesti-ből: http://moly.hu/idezetek/113813

Végül mi a tanulság?
nem igazi férfi, aki ezt a könyvet elolvasva nem arra gondolna: de jó lenne ágyba bújni a szerzővel, lássuk, engem mennyire varázsolna el .

Bocs Kata. Ezzel magam sem vagyok másképp…

16 hozzászólás
>!
Szimirza P
Tisza Kata: Reváns

Ez a könyv olyan, mint amikor a sportolókra azt mondják, hogy hullámzó a teljesítménye. Hol fent, hol lent. Egy jó sztori egy rossz., több rossz, több jó. Nagyjából ilyen ez a könyv. Nem mondhatom, hogy soha nem olvastam rosszabbat, mert volt rá példa, de azért sokkal jobbat is. Ami nagyon nem tetszett benne, az az, hogy több helyen is azt az üzenetet közvetíti, hogy a nők buták, mindig csak az érzelmeik vezérlik, és igen, tény és való, hogy vannak ilyen esetek és kellenek is, ahhoz, hogy fejlődjön a személyiség, de azért ez nem egy általános állapot.

>!
Francesco
Tisza Kata: Reváns

Mit árul el magáról Kati ? Bőre olyan mint a porcelán, haja akár az ében, a mellbimbói pilótakeksz nagyságúak s intim szőrzete vígan bodorodik. Zavaros szexuális élete, egy szinte átláthatatlan, kusza dzsungel szövevény. Bozótjának sűrűjében Ő, mint Fekete Özvegy gubbaszt férfiprédára lesve, de sokszor megégeti magát a lángoló "fáklyával"közeledő vadkan Istenektől… A színésznőknél szereposztó díványokról szól a fáma, a médiával kapcsolatban Kati sem kertel. Lerántja a bűnös hátsó szándékokról, majd magáról is a leplet, had harsogjon képünkbe a meztelen valóság.
Műveltségének, származásának,életkorának és intim kitárulkozásának szeleburdi egyvelege cunamiként zúdult a meglepett irodalomguruk táborára. Szélvész ez a lány, énekelte egykoron az Illés együttes, és valóban ,Tisza Kata ezt a friss fuvallatot testesíti meg.Persze, majd elcsitul a vihar, s a beálló szélcsendben eltöprenghetünk : szépséges Tisza Kata, most mi lesz ?

>!
encsy_eszter MP
Tisza Kata: Reváns

Nehéz ügy. Először úgy voltam vele, hogy csak annyit írok ide: Jé, lehet ilyen rosszul is írni egy ilyen jó témáról? Aztán meggondoltam a dolgot. És próbáltam keresni a könyvben valami használhatót. Nagyon erősen kerestem.
Nem mondanám, hogy sikerült. Libabőrös leszek az írónő fellengzős, nyers, keresetlen, hatásvadász, giccses, túlzó stílusától. Ha helyenként csillant is valami reménysugár, hogy ebből a történetből még kibontakozhat valami, mindig elrontotta valami oda nem illővel, egy helytelenül használt kifejezéssel.
A férfi-nő téma mostanság a kedvencem, de ez az írás a legrosszabb, amit valaha olvastam ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Azért mégsem bántam meg, hogy a kezembe került: kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a könyvkiadás manapság pocsolyában dagonyázik.

1 hozzászólás
>!
Leoni I
Tisza Kata: Reváns

Emberek, kapcsolatok, történetek. Kár hogy mindegyik róla szól. Önsajnálat rulez, míves köntösbe bújtatva, helyenként erőltetetten közönséges hangnemben. Szegény, vonzza a hülyéket (bár szerintem vagyunk ezzel még így páran)
Ugyanakkor: Érdekes volt, nem ártana ellenkező nemnek is olvasni. Nem árt néha a dolgokat más szemszögből nézni, lám, ilyen egy túlérzékeny hisztigép, lehet különbséget tenni.
(És ím, a szenvedő alany aki önsegítési célzattal nyúlt e könyvhöz, menten átlendül a nehezén, és jön a felszabadító atyaég ehhez képest milyen klassz csaj vagyok érzés:P :D)

1 hozzászólás
>!
enechh
Tisza Kata: Reváns

Nem csillagozom, nem akarok többet még gondolni sem erre a könyvre…
Azért az unokanővéremet még meg fogom kérdezni, hogy mégis mi vette rá, hogy ezt megvegye…


Népszerű idézetek

>!
Bi_bi_bi

Nem illúziókat akarok, téged. Te is engem, csak te illúziókkal együtt.

Kapcsolódó szócikkek: illúzió
>!
Leoni I

Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.

>!
Bi_bi_bi 

A gyász az, mikor valakié leszel semmiért egészen, és a kontúrjai napról napra kihalványulnak belőled. Ez a gyász.

>!
Tiger205

Könyvet írni egy dolog, az életet élni megint más.

A visító tehén

1 hozzászólás
>!
Batus

Nem hittem erről a kis majomról, hogy képes így behálózni egy nőt.

9. oldal

3 hozzászólás
>!
házisárkány

Én félek az zenétől, mert tudom, hogy rövid és hosszú hullámaival roncsolni is tud a lélekben; feltár olyan beteg területeket, ahová a sebészkés soha nem bír lehatolni, átjár olyan fájdalmakat, melyek már zsibbadtan, mintegy eltokosodva szunnyadtak a lélek szövetében, megérint olyan emléket is, amelyről azt hitted, hogy az irodalom, és környezeted sem tud róla.

>!
Tiger205

Ez a történet egyébként is annyira szirupos, hogy még megírni sem lehetne. A férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak. Akiket nem szerettem, én hagytam el.

A visító tehén

3 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi 

Nem elég nem hazudni. Pontosnak kell lenni, legalább önmagunkkal szemben.

>!
Tiger205

EGYIK FÉRFI NŐSEBB, mint a másik. Sajnos ez a mostani is. De hát csak ilyenek vannak. Nem lehetek egyedül.

Kiegyezés

5 hozzászólás
>!
házisárkány

Az az ember, aki hitt, de már nem tud hinni, aki szeretett, de már képtelen érezni, aki lángolt, de már nem is parázslik. Aki élt, és örökös álomkórba került, álmok nélkül. A metró csak száguld, ő nem érzi az időt. Nem is érdekli sem az idő, sem az emberek, sem a lét maga. Mindegy, hogy hova érkezik.


Hasonló könyvek címkék alapján

V. Randall – Georgina Waylen: Társadalmi nem, politika és az állam
Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Robert Merle: Védett férfiak
Jackie Kay: Trumpet
Nadia Hashimi: The Pearl that Broke its Shell
Palasik Mária – Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs?
Ernest Hemingway: Men Without Women
Maitena: Nők a csúcson