Pesti ​kínálat 112 csillagozás

Tisza Kata: Pesti kínálat

Nincs ​mese. Ez Tisza Kata. Az élet. Korrajz humorral, iróniával, zavarba ejtő őszinteséggel. A férfi-nő kapcsolat féltő, kínzó, érzéki árnyalatai. Az írásokat nem a forma diktálta, hanem az érzékenység. A szerző egyedi stílusában. Novellák, helyzetképek, mozaikok gyűjteménye a kötet. Néha hiányzik az utolsó mondat, mely megszületik majd az olvasóban. (A kiadó)

„Tisza áradó, sodró lendületű, vad és kiszámíthatatlan. Lehetetlen gátak közé szorítani; néha bájosan locsog, de van, amikor dühödten zúg. Izgalmas, és ahol sekélynek tűnik, még ott is hihetetlenül mély. Néhol lágyan ölel és simogat, időnként viszont örvénylő és veszélyes: ha nem vigyázunk, pillanatok alatt magával ragad és beszippant…” Bus István újságíró, Nők lapja

„Nincs mese. Ez Tisza Kata. Az élet.” A kiadó

„Tisza Kata minimum egy lavina! Hát ilyen az igazi tehetség is! Az akadály, legfeljebb csak inspirálja. Feltölti, lendületet ad, ha kell, áradást okoz. A kötet írásai, mint a gyémánt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Inter-Active Team, Budapest, 2006
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632181190
>!
Inter-Active Team, Budapest, 2005
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632181190

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Virág_Blogger>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

„Mennyire megfoghatatlan az az egy pillanat, amikor már nem játszunk, hanem élünk?”

Immár nem az első könyvemet fogtam kézbe Tisza Katától, újabb kötetei, s azok utóélete pedig foglalkoztatnak annyira, hogy tudjam, az Akik nem sírnak rendesen „síróskönyv”, a Legjobb hely a városban te vagy „válóskönyv” címke alatt is járja az olvasóközönséget. Én erre azt mondanám, hogy a Pesti kínálat pedig méltán lehet a sorban a nagyvárosi szingli nők könyve. Balul sikerült randikról a szerelemmel, zátonyra futott próbálkozásokról, férfi-nő játszmákról, magányról, kimerültségről, mégpedig egy erős és határozott, nyers, olykor ironikus hangon. Kíméletlen őszinteséggel, olykor kiosztva néhány pofont, de aztán gatyába rázva minden lelket, amit kiütött egy-egy sor. Amolyan „ja, szar az élet, de szedd össze magad!” stílusban. Kétségtelenül tükröződik a köteten, hogy az írónő akkoriban még kevesebb tapasztalatot tudhatott a háta mögött, az olykor lefestett jelenetek, s néhol még a stílus is árasztja az elsőkönyves feelinget, de mindezek mögül már előszűrődött az a fény, amit Tisza Kata művészete generál. Kiforratlan, de ígéretes, egyszerre sekély és mély, amatőr és teljesen profi, de a végletek közt hánykolódva is végig sodró lendületű, különleges és stílusos – igazi Tisza Katás! <3

Teljes értékelésért katt a blogra: http://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2018/07/tisza…

sophie P>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Úgy értettem, Tisza Kata, mint egy fiatal leányka, saját bontakozó, működő nőiségét fogalmazza. Rémes az összkép, na, önmaga karikatúrája. Jobb lenne, ha azt tudnám hinni, hogy viccel. Merthogy azt nem mondhatom, hogy rosszul volna megírva. Ha van naiv festészet: egyszerű eszközökkel festegetünk, szinte gyermeki módon, csak bele a közepébe, akkor ez meg naiv epika. Néhol líra.
A kötet illusztrált, főleg aktfotók kerültek bele. A kiszuperált autógumi-hegyre hajított szőke nőnél kezdtem felismerni, hogy a régi meztelennős kártyanaptárakra emlékeztetnek. (vízállós, persze)
Szóval megvan az egésznek a bája, biztosan nem véletlen, hogy a kezemben lévő példány már a harmadik kiadás.

6 hozzászólás
Izolda P>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Ennek a könyvek a 160 oldalából 120 arról szól, hogy mindenki Tisza Katát/az írói énjét akarja meg… szeretgetni, persze csak semmi elköteleződés. Sajnálom, de nehezen hiszem el, hogy minden pasi ekkora kretén és mind csak a szerzőt/alteregóját akarja megdönteni. Ja, és a nők sem mind a rosszfiúkra buknak. Sőt, rendes párkapcsolatot is lehet találni, csak lehet, hogy jobban kell szűrni. Vitatkozom minden második bekezdéssel, ez van.
Örülök, hogy nem azelőtt olvastam, hogy Pestre kerültem, és nem hittem el, hogy tényleg ez a „pesti kínálat”. Mert őszintén remélem, hogy nem ez az.
A maradék kevés oldalon egy jó sztori volt, a kórházas.
Ja, és persze a könyv maga az olyan, mint amit egyetemen játszottunk: hogyan legyen kevés szövegből annyi, hogy le lehessen adni. Ide egy üres oldal, meg egy ábra, meg dupla sortáv, vagy legalább a másfeles helyett 1,6-os, meg ritkított betűközök. Szóval jóval kevesebb ez, mint a 160 oldal, amire széthúzták.
Szóval szerintem ez nem hihetetlenül mély, hanem… nekem kevés.
(Vámos féle Kedves kollégák volt.)

AeS P>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Ha ez egy blog lenne, akkor néhány bejegyzés biztosan nagy népszerűségre tenne szert, sokan „nagyon igaz!” felkiáltással megosztanák Facebookon, röpködnének a lájkok, nem tudnád kikerülni, muszáj lenne belenézni. Ha ez egy blog lenne, akkor lenne olyan bejegyzése, amit én is bólogatva olvasnék (spoiler), persze én nem osztanám meg, mert én mégsem az vagyok, aki ezt így rakja ki a kirakatba, ugye.
Hát ilyen lenne, ha ez egy blog lenne. Sajnos ez egy könyv.

zsofigirl>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

… mint amikor egy-ültömben befejeztem egy könyvet, utána pedig ki tudja már hányadszorra olvasom újra, hogy Mesélj nekem az Esőemberről, a hangom rekedt, mert az egészet hangosan olvastam fel, mert ez egy olyan könyv, közben pedig a sírás fojtogat és hirtelen semmire nem tudnék visszaemlékezni. Na, ez egy ilyen könyv.

13 hozzászólás
evol>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

A könyv a mai férfi-női kapcsolatokról, a párkeresésről ad képet, több oldalról bemutatva. Ahogy olvastam örültem, hogy nem vagyok ilyen életszakaszban. De azért ajánlom mindenkinek, mert bármikor kerülhet az ember abba a helyzetbe, hogy újra a kör elején találja magát…
Kedvencem a Gyakorlat című novella volt. Mennyi ilyet ismerek én magam is…

ÁrnyékVirág P>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Tetszett, amellett is, hogy ez a könyv most nagyon nem én vagyok. Vagy talán soha nem is voltam ez. De a stílusa magával ragadó és élvezetes, és a könyv kinézete is nagyon tetszett, a fekete – fehér fotók, a rövid, lélegzetvételnyi, vagy inkább gondolatnyi írások. De a belőle szóló magány, a férfi-nő kapcsolat felszínességének ábrázolása, a félelmek, a szeretet hiánya és a görcsös szeretetre vágyás nem engedte, hogy azonosuljak vele.
Dizájn: 5 csillag
Stílus: 4 csillag
Tartalom: 4 csillag
Mennyire éreztem magaménak: 1 csillag.

2 hozzászólás
Sketchy I>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Nekem végig nagyon hivalkodó volt ez az egész könyv. Nézzétek, mennyire NŐ vagyok, meg mennyire okos, akkorát odamondok, hogy csak na, de közben titokban sírok, mert érzékeny is vagyok, a társadalom élő tükre. Szeretetre vágyom, de Pesten csupa felszínes pasi meg üres nő lakik, akik soha nem fognak felérni az én magasságomba.
Számomra ilyen volt. Nem a kapcsolatokról szólt, nem is a női lélekről, hanem egy akkora egóról, mint egy ház.
Ennek ellenére megpendített néhány húrt. A stílusa nem rossz, nagyon ügyesen látszik „magas” irodalomnak. De ha nem akarna annak látszani, jobban tetszett volna. Így visszagondolva kicsit olyannak éreztem, mintha néhány közömbös, semmitmondó szituációnak tök értelmetlenül tekerte volna fel az érzelmi feszültségét. Az érzelmek meg hatnak rám, ezért az élmény, aminek a három csillagot köszönheti, de a hitelesség, az élet, amitől valami irodalom, na, azt sehol sem találtam. Bocsi.

Leoni I>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

Jó kis ironikus, odamondogatós, elgondolkodtatós, lelkileg gatyábarázós kellemes tiszakata. Jól esett.

ciemat P>!
Tisza Kata: Pesti kínálat

A megjelenített történeteinek nagy részét élvezettel olvastam. Rövid, pörgős sztorik a mindennapjainkról. A stílusa közel állt hozzám, tetszett ez a nyersség.
Azt hiszem, hogy igazán ahhoz kell jó érzék, hogy a mindennapjainkat ezzel a nyersségel úgy tudja megjeleníteni, hogy azok ne fájó képekként nyomasszák az embert.


Népszerű idézetek

Katze>!

Szeress belém, és viselj el. Vagy hagyj el. De ne változtass meg. Fogadj el.

93. oldal

[névtelen]>!

(…) te nem az a nő vagy, akivel lefeküdni szeretnék, hanem, akivel fel szeretnék kelni.

[névtelen]>!

Hiába. Megszoktam a hiányát. Jobb, mint a jelenléte.

[névtelen]>!

miközben alszol
én az esőben állok
és nézem ahogy
a cseppek a hajamról
az arcodra hullanak
és te mintha
mosolyognál álmodban
de mégis néma vagy

(első mondat)

zsofigirl>!

amikor sírsz
szivárványszínűvé
lesz a szemed
és a világ összes
magánya
könnye
amely
sosem
volt a tied
elborít
és nem jön
ha várod
nem jön az álom
nem jön a mámor
és nem jön a vég

123. oldal

1 hozzászólás
zsofigirl>!

Mesélj nekem az Esőemberről

Meg szeretném ismerni.
Az Esőembertől félünk. Félünk, mert nem ismerjük. S nem ismerjük, mert félünk megismerni. Tudatlanok vagyunk. Félünk a gyengeséggel szembenézni. A máséval is. Mert ráébreszt a magunkéra.
A saját törékeny, ragaszthatatlan világunkra. A kiszolgáltatottságra, a védtelenség csapdájára. Az önrendelkezés lehetetlenségére. Az illúzióra. Megérintene a pillanat végessége. A biztonságérzet hiánya. Életünk, világunk, univerzumunk megfoghatatlansága. A vágy, hogy megismerjünk, s annak kudarca.
A félelem miatt. Az erőtlenséggel való szembesülés miatt. Saját töréspontunk látása egy másik emberben vakká tesz. Saját kicsinységünk. Összezsugorodott létünk. Tisztán s csalhatatlanul. A betegség, a veszteség, a fogyatékosság árnyéka. A vég lehetősége. A fenyegetettség. Az űr, amelyben úszunk. Kúszunk Menthetetlenül. A kitörés, a szabadulás esélye nélkül. Lehetetlenség és tehetetlenség.
Sebezhető vagyok. Az én is lehet olyan, mint te állandó érzése kísért. Lennék én elpusztíthatatlan. Teszek érte, hogy annak lássanak. Menekülő támadásom áldozatává leszek. Nem akarom látni, tudni. Puszta és eleven a felismerés.
Nem a mit tehetnék érted természetessége, hanem a mit tehetnék magamért kényszerű önzése. Hogy ne lássalak, és ne tudjak rólad. Válaszolj, miért? Pedig nem akarom. De nincs erőm gyenge lenni. Léted az én létem veszélyezteti. Gyengeséged erősebb nálam, a létbizonytalanság tudatát erősíti bennem.
Fogódzót keresek, de nem nőttem föl hozzád. Összecsuklom általad. Gyáva vagyok, mert nem tudok segíteni. S ez bánt. A holnap láthatatlan, s láthatatlansága könyörtelen. A segítéssel belátom, hogy én is szorulhatok segítségre bármikor. Veszteségtől, töréstől való félelmem nagyobb nálam. Nálad gyengébb vagyok, inkább nem nézek rád.
Mert nem vagyok képes erőt adni. Ezáltal is erősödhetnék. De az előítéleteim bilincset tesznek kezemre. A világ zártsága a lelkemre. Megtanultam hallgatni és elfordulni. Befordulni. Nézni, és nem látni. Mint mindenki más. A közös tett megnyugtatóan felkavaró.
Ha elutasítalak, nem létezel. Te sem és a félelem sem. Mert nem tanítottak meg engem sem szeretni. Szeretetem önzésből fakad. Ha képes lennék rá, nyernék általad. Hitet. S főleg a holnapot. Hozzá az erőt. Szembenézni. A mással. A különlegessel. A hétköznapival. Magammal.
Ne haragudj, ha bevallom, hogy nem rossz vagyok, hanem félek.

147. Mesélj nekem az Esőemberről

2 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!

Az egész életem egy túlóra, egy véget nem érő hétfő.

11. oldal

5 hozzászólás
Leoni I>!

Maga csodásan hat a lelkiállatomra… akarom mondani… a lelkiállapotomra.

45

5 hozzászólás
[névtelen]>!

Mennyire megfoghatatlan az az egy pillanat, amikor már nem játszunk, hanem élünk?


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Czapáry Veronika: Anya kacag
Garaczi László: Hasítás
Berki Judit: Ülök a matracon
Bartis Attila: A vége
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.