Hipnózis ​6-kor 93% 70 csillagozás

”Meg kell látnunk, értenünk, éreznünk, hogy a traumára adott válaszunk nem kőbe vésett örökség és vonás, és mindig van egy rés arra, hogy tanuljunk egy másik választ a jelenben, a múltbeli válaszunk megértésével és elfogadásával a szívünkben.”

A Hipnózis 6-kor egy tömény, erős és szókimondó pszichológiai kötet, mely kiválóan ragadja meg a sémák működését, a sémavezérelt viselkedést. Az egyes novellákban különböző helyzeteken át mutatja be a témát, többek között érintve a bűntudatot, az apasebet, a családi mintázatokat, az elfojtást, a biztonság börtönét, a megfelelési kényszert és a társadalmi nyomást is. Az érzéseket feltáró és kielemző írásokban pedig érezhetően ott van maga Tisza Kata is, aki hihetetlen bátorsággal tárja elénk önmagát, mint lánygyermeket, nőt, anyát vagy éppen segítő szakembert. Az írás másik különlegessége, hogy a terapeutákat nem magasztalja az egekig, sőt megmutatja, hogy ők is ugyanolyan sebezhető, traumatizált emberek, mint mi mindannyian. Bár a könyv elolvasása egészen biztosan nem írja át egy csapásra az életünket blokkoló sémákat, ám garantáltan segít, hogy felismerjük őket, közelebb kerüljünk hozzájuk, megélve az érzéseinket.

Tisza Kata becsapott engem. Abszurd? Nem. Egyáltalán nem. Novellák? Talán ha három-négy az közülük. És tudjátok mit? Abszurdnak tűnik, de én ezzel a szándékos becsapatással maximálisan elégedett és boldog vagyok. Annyira, hogy későbbi felhasználásra – nem feltétlenül csak saját magamnak bele is pakolok a virtuális segítő puttonyomba belőlük néhányat.
Nagyon örülnék neki, ha Tisza Katának minél több embert sikerülne megvezetnie furfangos cím-és alcím adásával, mert bizony abszolút igaz az, hogy századunkban egyre több a sérült, generációs problémákat cipelő, gyermekkori bűntudattal fertőzött, magára hagyott ember. Ez igenis társadalmi probléma, és a közös teher mellett közös felelősség is. Nem hunyhatunk szemet azok felett a sebek felett, amit okozunk, és amiket elszenvedünk. De felelősségünk a sebek felismerése és gyógyítása is. Nem a másiké elsősorban, hanem a sajátunké. Óriási odafigyelést, mentális erőt, tudatosságot és rengeteg munkát is igényel ez. Ahogy Tisza Kata írja: dolgozni magadon élethosszig tartó folyamat. Egyre lejjebb jutni, kivágni és gyógyítani a sérült részeid. Segíteni is csak az tud, aki már megdolgozta magában ezeket a munkákat, vagy legalábbis dolgozott már rajtuk.
Azok vannak elhanyagolható kisebbségben, akiknek alig van dolguk „önmagukkal”. Ha éreztél már bűntudatot, akkor nagy valószínűséggel te sem vagy benne az elhanyagolható kisebbségben. Ha gyakran érzel, egészen biztosan nem vagy köztük. Nem is baj, mert tudsz rajta segíteni. Ahol fájdalom van, ahol hiány van, oda koncentrálj, mert ott van egy olyan LÉNYEG, amit feltétlenül ismerned kell, mert ismeretével teljes emberré lehetsz, és megnyílik előtted valódi lényed felé vezető út.
Na jó, itt hagyom abba az ömlengést. Engem meggyőzött. Ajánlom szeretettel mindenkinek, aki nem riad vissza saját lelke mélységeitől.

„néha a dolgok megoldhatatlanok, mindegy, mi a foglalkozásunk, egyszerűen csak vegyük tudomásul. Van, amit meg tudunk oldani, és van, amit nem.”

A pszichológus is ugyanolyan ember, mint mi és milyen meglepő, ő is jár egy hasonszőrű kollegájához kibeszélni a fájdalmait. Mert neki is van.

Ebben a könnyűnek egyáltalán nem mondható pszichológiai remekműben Tisza Kata a saját foglalkozását tárja elénk lényegében kisebb történetek formájában. Kiindulópontja az, hogy a legtöbb sérelem egy gyerekkori traumára vezethető vissza és ez okozza felnőttkorban a legtöbb pszichés gondot. Egyrészt magáról az írónőről is megtudhatunk érdekes dolgokat, másrészt főleg női páciensek eseteivel ismerkedhetünk meg, de azért előfordulnak férfi betegek is. Általában mindig a férfi a szenvedés okozója, ezáltal mi férfiolvasók a sorok között okulhatunk abból, hogy hogyan nem szabad bánni egy nővel. Ugyanakkor van olyan, amikor a nő generálja kapcsolaton belül a feszültséget, sajnos erre nem tér ki, mit lehet ilyenkor tenni. Az esetek leírásakor az írónő olykor az emberi kapcsolatok legmélyebb bugyraiba kalauzol el minket és ezekben a lelket olykor gyötrő, olykor melegítő megállapításokban sokszor magunkra ismerünk. Véleményem szerint a kötetben a múlt lezárását, a kötődést és az azzal járó félelmet fogalmazta meg legszebben:

„Bizonyos múltak sosem múlnak. Le lehet zárni, el lehet felejteni, rá lehet csukni ajtókat, elégetni leveleket, lezuhanyozni a bőrt, elvetetni a gyereket, sőt egyenesen sterilizáltatni is tudjuk magunkat, ha nagyon akarjuk, el lehet költözni, és át lehet öltözni, frizurát cserélni, meg nevet változtatni, és másokkal szexelni, s azt szerelemnek hívni, még úgy is érezni, és lehet hazudni is, meg mindent lehet, mégis. Lesz, ami marad, itt marad mindörökre veled. A beleidben, a véredben, az elfojtott könnycsatornádban, a ki nem üvöltött anyád p***ájában. Itt lesz, és cipelheted magaddal. Mindig látni fogod magad előtt a gangot, ahogy távolodott.”

„A legmélyebb kötődés két ember közt az identitás közössége mentén tud létrejönni, a mentén, hogy látom, érzem, érzékelem, értem, megértem, befogadom a másik embert, teljes egészében, a fájdalmával, örömeivel, kínjaival, testével, lelkével, szellemével, tévedéseivel, félelmeivel, vágyaival, múltjával és jelenével és jövőről való víziójával együtt, mind. Ezt akkor tudom megtenni, ha magammal ugyanilyen elfogadó vagyok, tehát én is át tudom nyújtani ugyanezt, s létre tud jönni a kapcsolódásban egy teljes kölcsönösség. Ha bármelyik rész deficites itt, akkor nincs teljesség, nincs kölcsönösség, s a hiány mentén szakadni fog a vászon egy ponton.”

„A kötődés azt jelenti, hogy benne maradsz az érzésben a félelemmel együtt. Vállalod a kockázatot, átadod magad annak a mély boldogságnak, aminek része a szorongás is, az aggodalom, a sebezhetőség. A kettő együtt jár, nincs egyik a másik nélkül, ez az egység, ez az érzelmi komplexitás. Ezt kell mélyen és szorosan átölelni, amikor a félelemtől nem megijedsz, hanem tudatosan fogadod el, ápolod és hordozod. Ez egyszerre nagyon súlyos. Megrendítő. Sorsfordító. És mérhetetlenül örömteli és felszabadító. Megérkezés.”

A kötet szövege nem számít egy könnyed nyári olvasmánynak. Bele kell rázódni, fel kell venni az írónő ritmusát, és ha ez megvolt, onnantól szinte sodornak magukkal az esetleírások és a gondolatok. Az írónő stílusa eléggé választékos, tőmondatok és rendkívül hosszú barokkos körmondatok váltogatják egymást, olykor szókimondó, durva szövegekkel megfűszerezve, de nem hiányzik a humor sem. A pszichológiai munka iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány. Véleményem szerint férfiak és nők számára egyaránt ajánlott, mert az emberi kapcsolatok legmélyebb bugyraiba kalauzol el minket az írónő és az esetekből megtanulhatjuk, hogyan nem szabad bánni a másik nem képviselőjével.

Úgy vélem, ez Tisza Kata eddigi munkásságának és belső munkájának kvintesszenciája. Oltári nagy út van emögött, időben, térben, fejben, lélekben, szakmailag. Emelem kalapom. És köszönöm.

Érzéstelenítés nélküli, nyílt bypass szívműtét. Egyúttal gyógyital is, bizonyára életmentő, mert minden keserűsége ellenére nagy kortyokban nyeltem, és még vissza is fogok járni inni belőle újra, mint az élet vizéből, mert mikromegvilágosodásokat okozott, behúz a sötétbe, majd ki-kilökdös a fényre, és megértéssel, haladással kecsegtet.

Egy ilyen átfogó, részletes, értéket átadó és értéket teremtő könyv elolvasása mélyen meg tudja azt az olvasót érinteni, aki értő és érző fülekkel és szívvel olvassa el.⁣
⁣
Szerintem minden embernek Tisza Kata könyveket kellene olvasnia és akkor sokkal kevesebb szorongó, eltévedt, traumatizált ember élne közöttünk, mert bár könyvei nem ígérnek teljes gyógyulást és semmiképpen nem helyettesítik a terápiát, mégis remek kiindulópontot nyújtanak mindazoknak, akik elakadásaikon, traumáikon és veszteségeiken dolgozni szeretnének.⁣
⁣
Számomra ez egy igencsak magas színvonalú, tartalmas, igényes, megrendítő, ugyanakkor megható és szívet facsaró olvasmány volt, amiben új nézőpontokat, megküzdési lehetőségeket és elméleteket lehet olvasni arról, hogy bizonyos traumákból és nehéz helyzetekből hogyan lehet kijutni.⁣
⁣
Kemény munka és embert próbáló vállalkozás egy ilyen könyv elolvasása, ami csak a kezdetet jelenti mindazoknak, akik a mélyebb önismeret és gyógyulás útjára térnek. A kötődési sémák, az örökölt családi minták, a rosszul működő párkapcsolatok, a hatalmi játszmák, a gyerekkori sérülések mind olyan témák ebben az ismeretterjesztő könyvben, amelyek tudatos odafigyeléssel és elszánt belső munkával megfordíthatóak.⁣
⁣
Egy kőkemény önismereti és szembesítési lélekutazásra vállalkozik mindenki, aki elolvassa ezt a könyvet, de nagyon megéri vállalni ezt a kockázatot, mert a könyv nagyon sok útravalót tud adni.⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/tisza-kata-hipnozis-6-kor/

Nem szoktam szeretni az ilyen jellegű írásokat. Ez az „önsegítő” kategória nekem valahol egy nagy átverésnek tűnik az esetek túlnyomó többségében.
Aztán ezt a könyvet mégis el akartam olvasni, méghozzá nagyon.
Történt ez egyetlen idézet miatt ami szembe jött velem az egyik közösségi platformon, és éppen akkor, éppen jókor, és annyira mélyre ment, hogy tulajdonképpen ott, akkor ennek köszönhetően indult el egy változás.
Hiszem, hogy ha csak egyetlen gondolatot, egyetlen mondatot magaddal viszel egy bármilyen szövegből, akkor az már megérte.

Sokrétű, és elgondolkoztató novelláskötet. Egy része tényleg abszurd és humoros, míg másik része teljes komolyságú esszé. Talán az eddigi legjobb ötvözése a Tisza Kata által létrehozott irodalomterápiának. És talán az eddigi legérettebb Tisza Kata könyv.

Nehezen veszem rá magam mostanában, hogy pszichológiát olvassak. (Pedig szakítás után rengeteget olvasok.) De ez a könyv nem száraz pszicho könyv, hanem nagyon ütős novelláskötet. Erőt adott, hogy még többet olvassak ebben a témában és még többet dolgozzak magamom! Bárcsak minden párkapcsolatban szenvedő barátnőm elolvasná, kötelezővé tenném legszívesebben.

Számomra nagyon tartalmas, igényes, megható és megrendítő olvasmány volt. Mivel két éve behatóan tanulmányozom a pszichológiát, főleg az én sérüléseim miatt, újdonság kevés volt benne nekem, viszont sok mindenben megerősített, új nézőpontot, feldolgozási módszert adott. Egy-két helyen néha könnybe lábadt a szemem… sokat segíthet azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek, hogy nincsenek egyedül, van kiút – kemény munkával – de megéri.