Akik ​nem sírnak rendesen 76 csillagozás

Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet. És a gyászt. Legnemesebb érzelmeink álarca mögül ördögök közönyös arca bámul. Hiába fordítunk hátat, a szembesülés elkerülhetetlen. Egyszerre szívszorító és gyógyító könyv.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Scolar, Budapest, 2017
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632447254

Enciklopédia 9


Kedvencelte 11

Most olvassa 25

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Jelenetek egy terapeuta életéből.

Tisza Kata könyvét több felől meg lehet közelíteni – ha a „közönséges” regények felől érkezünk, zavarba ejthetnek minket az aprócska cselekményatomok, amikre szétforgácsolódott a szöveg. Ráadásul ezek a szövegek meglehetősek eredetien (más megfogalmazásban: hektikusan) vannak sor- és oldaltördelve (ami nyilván jelentéssel bír, de ebbe most ne menjünk bele), könnyen vehetjük tehát olybá, hogy prózaversekkel állunk szemben. Szerintem nem. Rövidségük és atomizáltságuk nálam nem a lírával rokonítja őket, sokkal inkább a közösségi oldalakkal: terjedelmük éppen lehetővé teszi, hogy átszaladjunk rajtunk kb. 20 másodperc alatt*, aztán görgetünk tovább – ennyi idő alatt kell elérniük valami hatást. Ez úgy hangzik, mint holmi értékítélet, de nem az: ha Örkénynek jól álltak az egypercesek, akkor Tisza Katának miért ne állnának jól a húszmásodpercesek? Hisz úgyis gyorsuló világban élünk**.

Másfelől megközelíthetjük ezt a regényt (?) Tisza Kata korábbi könyvei felől is (rosszmájúan megjegyezném: talán ezzel teszünk legjobbat a műnek). Ebben az esetben az a feltűnő, hogy a szerző megtanult sűríteni, kifejezni néhány szúrós mondatban azt, amit korábban vagy csak hosszabban tudott, vagy ugyanilyen terjedelemben, de nem tudott. Ez jó. Én a magam részéről továbbra is sokallom benne a Nagy Szavakat, meg a direkt rámutatásokat – talán nem vagyok annyira érzékeny egyes beállítások rejtett spirituális többlettartalmára, mint amennyire azt Tisza Kata megérdemelné. De elismerem, elemeiben frappáns és végig határozottan érzékeny munka. Sokkal jobban kedveltem Szabó T. Anna novellásköteténél (amivel adja magát az összehasonlítás***), mert nem álcázza magát hótkomoly elbeszéléskötetnek – formai és grammatikai értelemben véve is megőrzi levegősségét és szeretetreméltó könnyűségét. Talán ennek köszönhető, hogy várakozásaim ellenére egyáltalán nem idegesített, sőt: alkalmanként még élveztem is.

* Átlagolt számítás, kicsit felfelé kerekítve.
** Jelzem, a könyv közepén van egy kimondott verses blokk is, kábé 20 oldalon. (Nem túl acélos. Ha szigorú lennék, talán le is vonnék egy fél csillagot miatta. De inkább figyelmen kívül hagyom.)
*** Pláne, hogy a hátsó borítón is az ő ajánlása olvasható. Bevallom, ez az ajánlás majdnem visszatartott e könyv elolvasásától – egyszerűen túl sok. Aminek az az előnye, hogy vele összevetve Tisza Kata szövege kifejezetten mértéktartónak és visszafogottnak tűnik.

29 hozzászólás
>!
n P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Nem sírtam. Pedig jó vagyok benne, akár örömön, akár önsajnálaton, akár valódi fájdalmon teszem ezt. De, hogy rendesen sírok-e, azt nem tudom. Olvasás közben lehetséges, hogy akkor nevettem, amikor sírni kellett volna. Olyan is volt, hogy megremegett a kezem, mert nagyon eltalált egy-egy sor, ilyenkor gyorsabban olvastam, hogy túl legyek rajta.
Aztán a végén, mikor becsuktam, azon gondolkodtam, hogy Tisza Kata a lányainak ajánlja a könyvet, megpróbálva arra a kérdésre felelni, hogy: anya, ki voltál te? Ha kapnék egy ilyen kérdést a fiaimtól, biztos sóhajtanék egyet, hosszan magam elé néznék és várnám, hogy hátha mégsem hangzott el. Mert, nem tudnék rá válaszolni. Ahhoz előbb magamnak is tudni kéne. Tisza Kata válaszol rá, néha kíméletlenül őszintén, néha félmondatokkal, alig érhetően, talán meghagyva azt a lehetőséget, hogy majd egyszer-máskor újra elővehető és másnak is megválaszolható legyen.

>!
DaTa P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Ó, hogy én mennyire féltem ettől a könyvtől. Tisza Katától korábban, évekkel ezelőtt csak a Pesti kínálatot olvastam, amire kőkemény fél csillagot adtam annak idején és értékelésnek egy sommás „borzasztót” írtam hozzá. Aztán vagy háromnegyed éve megtaláltam, már nem tudom, mi kapcsán a facebookon, és bejegyzései lelkes követője, olvasója lettem.

Nos, ahogy látom, a Pesti kínálat óta eltelt tizenhárom év, a szerző időközben pszichológus lett, ha nem tévedek, épp most doktorál, megannyi élményt és tapasztalatot szerzett terápiás praxisából és nyilvánvalóan saját terápiás utazásából is. Nagyon nagy utat járt be ezalatt az évek alatt, ez egyértelmű. Egészen sajátos stílusban – amit én nagyon kedvelek, a pszichológusok olykor annyira kimért, megfontolt, kicsit felsőbbrendű, magasztos kinyilatkoztatásai engem néha irritálnak – ír ő az emberi lélekről, önbecsülésről, párkapcsolatokról, szülő-gyermek viszonyról, és szépek a sorok, és néha bizony tényleg tűpontosan betalálnak, és akkor már csak sír az olvasó. Rendesen.

Különösen megérintett, mikor a köszönetnyilvánításhoz érkeztem a kötet végén. A mai napon kezdtem el önismereti terápiába járni, egy hosszú utazásra indultunk a pszichológusommal. Az ülésre készülve nyitottam egy külön noteszt, amolyan terápiás naplót, amiben megfogalmaztam magamnak a célkitűzéseket, összegyűjtöttem azokat a területeket, amiket úgy érzem, érdemes komolyan és mélyen feltárni a következő hónapok során, illetve három idézetet is beleírtam a noteszbe, kettőt ebből a kötetből. A kötetből, ahol a köszönetnyilvánításnál egyszer csak megláttam a terapeutám nevét. Véletlenek nincsenek.

Nagyszerű könyv ez, kisebb hibáival együtt is, egy erős 4-4,5 csillag.

>!
olvasóbarát P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

„Kihajol az ablakon egy ködös vasárnap délután,
és elszáll, mint a füst”

Életmorzsák, pszichoprózák, magányok, kötődések, családi összejövetelek, reménykedés, csalódás, újrakezdés, párterápia, életkutató, halálkutató. Tisza Kata egy terápiás kötetet hozott létre.

„ A nőben volt egy üres képkeret. Talált hozzá
egy kontúrok nélküli férfit. Épp beleillett.”

Kapcsolatok sokfélesége, gyermekkorból hozott szokások, traumák, beidegződések.
„Nősült, elvált, temetett; sehol sem volt szeretet.”

Ez a kötet most többféle kapcsolódási pontot hozott létre bennem, Péntek Orsolya Dorka könyve is friss élmény még, ikerlányaira is ráfért volna egy terápia, abban a műben is éreztem sokféle bizonytalanságot, meg nem értettséget, talajvesztést, az emberi kapcsolatok sutaságát.
Kapcsolódhat hozzá egy friss színházi élmény is, https://moly.hu/karcok/995173
Nők és férfiak keresik egyre reménytelenebbül helyüket a világban, egymás társaságában.

„Manapság senki sem elég türel-
mes. És senki sem elég türelmetlen.”

Ünnepfóbia: „Csak nehogy egyedül maradj karácsonyra!”

Nem a legtökéletesebb kötet, lehetett volna még egy kicsit csiszolgatni, pontosítani, (a verseket esetleg kihagyni) habár a szövegek többsége prózaversnek is felfogható, de nekem összességében mégis tetszett, gondolatébresztő volt, ha nem is hozott feloldozást, reményt, inkább látleletet egy társadalom mindenféle bajairól.

>!
Pandalány P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Tisza Kata neve számomra most már etalon. Hiteles, magával ragadó és különleges minden, amit ő alkot.
Írásai az emberi lélek legmélyebb bugyráig lenyúlnak és lecsupaszítják a lelkünket, nehéz kifejezni, hogy pontosan milyen érzés olvasni Kata könyveit. Legyen szó egy verséről, vagy hosszabb, akár több oldalas alkotásáról. Egytől egyig elgondolkodtatnak és kiszakítanak a valóságból, vagy épp rádöbbentenek a való élet számos olyan momentumára, amire a hétköznapokban nem igazán figyelünk.
Természetesen lelkiállapottól is függ, hogyan fogadja be az olvasó. Nekem ez a kötet pont jókor jött. Abszolút ráhangolódtam a kissé borongós hangulatú történetfoszlányokra és átéreztem a fájdalmukat. A kötet teli van olyanok impulzusokkal, pillanatokra felbukkanó érzésekkel, amik örökre a szívünkben maradnak. Tisza Katára figyelni kell, nem lehet elmenni mellette szó nélkül.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2018/07/tisza-kata-a…

4 hozzászólás
>!
Virág_Blogger P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

„Az a helyzet, hogy sokan vagyunk, akik megrekedünk ott, hogy érdemtelenek vagyunk, és addig adunk, míg el nem fogyunk. És vagyunk, akik eljutunk, oda, hogy ki is mondjuk. És még kevesebben vagyunk, akik változtatunk. A legtöbben pedig nem sírunk rendesen, és belehalunk.”

Tisza Kata tesz róla, hogy pár szóval, néhány csupán érzésből egymás után fűzött mondattal komoly gondolkodóba ejtse az olvasóját. Egyszerre szólal meg az emberiség hangján, és személyesen a mienken, külön-külön, egyszerre mesél és hallgat, néhol egy szituáció felületét súrolja, míg máskor csontig hatoló mélységgel tárja fel a XXI. század emberének végtelenül elcseszett lelkivilágát, fájdalmát, komplexusait. Érzékenyen festi le a múlt, a jelen, a jövő összefüggéseit, a gyerekkorból hozott viselkedésminták ördögi körét, az elengedést, a kapaszkodást, még magát a semmit is – leginkább viszont azt a belső zűrzavart, amit a boldogító könnyek híján elfojtott érzelmek örvénylése hozott létre. Azt a kiüresedettséget, amivel már a terapeutád sem bír mit kezdeni. Megmutatja, hogy töltünk el hónapokat, éveket boldogtalanul, csendbe és magányba burkolózva, holott talán csak egy ölelés kell, egy fél szó, egy segélykérés, egy kiadós sírás. Egy kis változtatás, amitől félünk, és ami bizony fájhat. Ez a könyv a szó legszorosabb értelmében csupa érzelem: elvesz valamit a szívedből, aztán hozzáfoltoz egy kis darabkát, kifejez téged, és közben megmutatja az érzelmeid egy olyan oldalát, amit talán te magad sem ismertél. Ha van könyv, amit mindenkinek a kezébe nyomnék, akkor ez az, minden kuszaságával és megfejthetetlenségével, mert a sorok között mindenkiből ott van egy boldogtalan, fájdalommal és hiánnyal élő szelet. Ugye Ti sírtok rendesen?

Teljes értékelésemet a könyvről a blogomon olvashatjátok: http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu/2018/03/tisza-…

>!
Elsie
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

„A férfiak sokféleképp udvarolnak. Egyikük azt mondja: szép vagy, mint a Nap. Másikuk: okos vagy, mint a Nap. A harmadik pedig: Nap vagy.”

Szeretem a variációk egy témára koncepciót. Ha megvalósul. De itt volt egy téma, egy alap, és variáció nem. Kb. 150-szer volt leírva ugyanaz – kis változtatásokkal, hogy azért mégis külön szövegek legyenek, na – és az az igazság, ami elsőre kimondva új és izgalmas, még tizedszerre is működik és elviszi – száznegyvenkilencedszerre már nem, ellapul közhellyé. Közhely, de a közhely elkoptatott igazság. Itt egy ilyen közhellyé-válás, igazság-túltolás történt.

>!
BarbyMalik0112 P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Mindenkinek van olyan időszaka, amikor legszívesebben elsüllyedne a magány és az önsajnálat mocsarában. Ilyen pillanatokra írta Tisza Kata ezt a kötetet. Az ebben megjelenő apró gondolatok az ember lelkéhez szólnak, ösztönzik őt, kihúzzák a legnagyobb letargiából, egyszerűen az Akik nem sírnak rendesen társ a nehéz időkben, és elég leemelni a polcról ahhoz, hogy segítséget nyújtson.

Bővebb értékelés a blogomon: https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2018/10/tisza-kata…

>!
K_A_Hikari
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Hm…azt hiszem, most nekem is csupán gondolatok vannak a fejemben. Pont olyan pillanat- és érzéstöredékek, amit a kötet is megragadt.
Eléggé elment a kedvem az olvasástól az utóbbi időben, valahogy nem kötött le semmilyen regény cselekménye, nem tudtam koncentrálni. Olvastam volna, de nem tudtam, mit…ebben az állapotban került a kezembe Tisza Kata könyve.
Hamar rájöttem, hogy megtaláltam, amire szükségem van, már csak amiatt is, mert itt nem voltak fejezetek, hosszú bekezdések, cselekményszál. Mintha egyperceseket olvastam volna, csak rövidebb gyűjteményben, nagyon más stílusban, mint ahogy Örkény írt.

Van, hogy ezek az írások, csupán egy érzést ragadnak meg, van, hogy egy kész történetet írnak le pár sorban. Volt, amit többször is elolvastam, mert elgondolkodtatott. Mint ez:
„A férfi maga volt a magány. A nőben is volt egy ilyen darab magány. A magányok összenéztek, egymásra ismertek, beszélgetni kezdtek. Később hazamentek: a nő is haza, a férfi is haza. De a magányok ott maradtak, a teraszon ülnek, virágot locsolnak, s a barátság szóra definiciót keresnek.”

Azt hiszem, a legjobb az, ha ezt a könyvet nem egyszerre olvasod, mert akkor megüli a lelkedet az elmédet, mondhatni too much lesz. Inkább kis adagokban érdemes elmélyedni benne, mindig éppen annyit olvasni, amennyire időnk és kedvünk van.

„Mindenem
megvan
az élethez,
mondta.
Téged kivéve.”

2 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Kellemes meglepetés. Mondjuk a fülszövegben lévő szívszorító és gyógyító párost kicsit túlzásnak érzem, inkább csak sok helyen fájóan realista és felismerésekre késztető. Tartalmilag nem annyira erős, mint amennyire lehetett volna, inkább könnyednek mondanám, humoros feloldásokkal, de működött így is (néhány szöveg volt csak, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni). Feszes és sűrű, semmi maszlag, töltelék, úgyhogy ezért külön dicséret jár Katának (és a szerkesztőjének is).


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Figyel engem, gondolta a férfi.
Csak magát figyeli benned, gondolta a terapeuta.
Hol a vécé, gondolta a nő.

87. oldal

3 hozzászólás
>!
DaTa P

– Jó a kapcsolata a feleségével?
– Melyikkel?
– Hát a jelenlegivel.
– Jaj, vele még nem. Csak a válás után szoktam elkezdeni beszélgetni velük.

102. oldal

2 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

A férfiak sokféleképp udvarolnak. Egyikük azt mondja: szép vagy, mint a Nap. Másik azt: okos vagy, mint a Nap. A harmadik pedig: Nap vagy.

127. oldal

>!
DaTa P

Minden percben hiányzik az, akinek láttalak.

25. oldal

>!
LuPuS_007 P

Nagyon provokált a férfi,
mondta a nő.
Mit csinált?
Hallgatott.

195. oldal

>!
Kuszma P

Jövőjük véges volt, tudták, de jelenük: a végtelen múlt.

68. oldal

7 hozzászólás
>!
sophie P

Azzal ébredt a nő reggel,
hogy szakít régi önmagával.
Hívta is a férfit, hogy este ne
várja, mert a nő, aki ment vol-
na, már nincs meg, aki pedig
megvan, már nem akar menni.

83. oldal

2 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

– Jó a kapcsolata a feleségével?
– Melyikkel?
– Hát a jelenlegivel.
– Jaj, vele még nem. Csak a válás után szoktam elkezdeni beszélgetni velük.

102. oldal

>!
K_A_Hikari

Minden szeretet,
amit adsz, kiegészíti
a hiányát annak, amit
nem kaptál.

222. oldal

>!
Virág_Blogger P

Régen minden találkozónkra úgy jöttem, mintha az első volna. Most meg úgy, mintha az utolsó.

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jackie Kay: Trombita
Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér
Platón: Platón összes művei I–III.
Rainer Maria Rilke: A halál napja
Oravecz Imre: 1972. szeptember
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Jónás Tamás: Apuapuapu
Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka