Naszreddin ​Hodzsa első szerelme 14 csillagozás

Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

A legendás kópé, a közép-ázsiai törpe zsarnokok nevettetően büntető ostora, az Ezeregyéjszaka világának filozofikus bölcsességű Rózsa Sándora ezúttal nem megszokott mulatságos kalandjainak hőseként lép az olvasó elé. Zulfikarov, a fiatal tádzsik-orosz író Naszreddin elképzelt ifjúságát meséli el nekünk, és különös keleti képgazdagsággal szövődő mondatai nyomán megelevenedik a kamasz Naszreddin életét egyszer s mindenkorra eldöntő nagy kaland, az első vágyak, az első halálos veszedelmek, az első győzelmek és mindenekfelett az első szerelem beteljesedésének története. Würtz Ádám finom vonalú rajzai egyszerre idézik fel az egykori kelet és a mindenkori első szerelmek különös kuszán is harmonikus világát.

Eredeti cím: Первая любовь Ходжи Насреддина

Tartalomjegyzék

>!
Madách / Móra, Pozsony - Budapest, 1980
182 oldal · ISBN: 9631123529 · Fordította: Galvács Adél · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
Móra, Budapest, 1980
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631120732 · Fordította: Galvács Adél · Illusztrálta: Würtz Ádám

Kedvencelte 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Zulfikarov, a fiatal tadzsik-orosz író – Naszreddin Hodzsa első szerelme. Már megint egy olyan könyv, amit eddig senki nem értékelt. A Móra egyedüli magyar kiadása, amely 1980-ban látott napvilágot. Az 10 éven felülieknek ajánlott – eredetileg 20 Ft-os áron kínált könyv 250 Ft-os antikvár beárazása ellenére a 100 Ft-os Bosnyák piaci könyvárudából került hozzám. Galvács Adél értő, költői fordításában, Würtz Ádám finom rajzaival illusztrálva, kemény-táblásan – megállapítható: szép kiadás. Kifejezett gyermekírásos címoldallal mit adhat ez a könyv nekem, vagy a felnőtt olvasóknak?
Nem kisebb személyiséggel, mint Konfuciusszal indít –„…Minden változik ezen a világon…Csak a Legfelsőbb Bölcsesség és Ostobaság marad változatlan” – nos ebben valahogy egyet tudok érteni.
Mint tudható Naszreddin valós személy volt, valamikor a XIII. században élt valahol Irán területén. Legendás történeteit, meséit – melyek legtöbbször humorosak, de bölcseletet és példázatot is tartalmaznak – több Közép-Ázsiai nép is magáénak vallja. Zulfikarov Naszreddin elképzelt ifjúságának történetét és világát tárja elénk rendkívül gazdag keleti képi világot megjelenítve, ahol egy kamasz fiatal első vágyai és kalandja elevenedik meg ártó szándékok és halál közepette diadallal. A lírai érzékenységgel ábrázolt történet megragadja az olvasót, hisz egy tizenéves fiatal találkozik itt a boldogsággal, s lel rá a Jó Útjára. Azok a bölcseleti gyöngyszemek – melyeket beraktam az idézetekbe – önmagukban is elégségesek lennének, hogy érdemesnek minősítsem elolvasásra, de mának is szóló politikai üzenetet is tartalmaznak. (Szerintem az eredetileg 1976-ban a Brezsnyev érában megjelentetett mű, az akkori má-nak is szólt! Hisz az egykori tadzsik népet körvonalazó egység Szamarkandot és Buharát elvesztve lett 1929-ben a Szovjetúnió tagköztársasága)
E könyvből kiderül számunkra, hogy milyen indíttatása volt/lehetett ennek a Selyem Út mentén talált gyermeknek, akiről már fiatal korában kiderült, hogy nagyra hivatott.
Mindenkinek el kellene olvasnia!

19 hozzászólás
GTM P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Milyen ismeretlen szépségeket lehet találni itt a Molyon! Ezt a kötetet is a molytársak értékeléseinek és megjegyzéseinek köszönhetem. Nélkülük sosem került volna a kezembe, pedig számomra ez volt az év meglepetése. Azaz lett volna, de mire leírtam, rájöttem, hogy ezt már az új év első napján olvastam. Na, mindegy! Így is kellemes meglepetés volt.
Nem tudom, miért gondolta annak idején a Móra Könyvkiadó, hogy egy több száz oldalas bölcseleti regény lerövidítve ifjúsági olvasmánnyá válik. Talán a főhős, a tréfacsináló kópé, Naszreddin Hodzsa alakja miatt? Vagy épp azért, mert Naszreddin más arcát mutatva, szerelmes kamaszként jelenik meg ebben a legnemesebb értelemben vett romantikus történetben? Lehet, túl szkeptikus vagyok, de szerintem az ifjúsági korosztály akkoriban sem fogadta be azt a szöveget, ma meg még annyira sem. Ha mégis akad ilyen ifjú olvasó, mekövetem, és minden tiszteletem az övé.

Meg kell érni ehhez a különleges költői műhöz. Meghökkentő volt mindjárt az első oldalon a szokatlan stílus, valahogy nem erre számítottam: „… Hová repülök én? … Jaj, hová? … Hajaj! … Hé, emberek, kedveseim, egyre repülök! Hé, emberek, ti ott a földön, földhöz ragadt dehkánok*, szállok, lebegek! … Hu-u-ú! … Átrepülök a falu felett, neki a füstkékszínű illatozó, őszi mezőknek … A csupasz, kesernyés illatot árasztó földek felett szállok … A birsalmaágak közé repülök zajtalanul! Suhanok, és rettegésemben behunyom a szemem, nehogy az áthatolhatatlan, kései, illatozó, érdes, súlyos aranyló gyümölcsökkel terhes birsalmaágak felsértsék a szemem, a pilláim, a szemhéjam.” Ilyen áradó, szaggatott a szöveg végig. Tobzódik a jelzőkben, ismétlésekben, fokozásban. Meg kellett szokni, de hamar magával ragadott. A Google ritmusprózának fordítja oroszból ezt a sajátos elbeszélőmódot. Ilyen formában nem találkoztam még a kifejezéssel, de jelen esetben sokkal kifejezőbb, mint a prózavers. Sajátos ritmusa van a narráció váltakozásának is. Néha Naszreddin belső hangját halljuk, aztán mikor már túlcsordulnának ez érzelmek, átveszi a szót az író, és viszont. Az egész szöveg lüktet, árad, gyönyörködtet, és nagyon mély érzéseket hív elő. Cselekmény szintjén végtelenül egyszerű az egész, a költői nyelv ad neki mélységet.

A történet az ifjú Naszreddin fejlődéstörténete. Azt látjuk, miként lesz az álmodozó, szerelmes kamaszból, sorsát vállaló, a zsarnoksággal szembeforduló férfi, aki egyéni boldogságát adja fel, népe boldogulásáért cserébe. Szabadságért feláldozza szerelmét, és útra kell, hogy hordozza a szegények zászlaját éppúgy, mint teszi azt hazánkba szakad irodalmi kisöccse Tamási Áron regényében. Torokszorítóak az utolsó részek jelenetei. Valódi emberi drámát élünk át.
Nem vagyok az a könyveken sírós típus, de itt majd kicsordultak a könnyeim.

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki sosem találkozott még Timur Zulfikarov nevével. Elég homályosak a neten fellelhető ismeretek is a tadzsik íróról, akit az orosz oldalak szemrebbenés nélkül emlegetnek oroszként. Nem lehet kideríteni az eredeti regénynek még a terjedelmét sem. Egyik oldalon 26 oldalas verseskötetnek titulálják, a másikon ugyanazt a kiadást 704 oldallal jelzik. Hajlamos vagyok az utóbbinak hinni, mert az legalább ISBN-számot is kapcsol a kiadáshoz. Annyit sikerült megfejtenem, hogy Zulfikarov sokkötetes, több nemzetközi díjat is elnyerő író állítólag 1991-ben és 2000-ben Nobel-díjra is jelölték , aki az iszlám költészet hagyományait felhasználva alkot modern filozófiai műveket. Naszereddinen kívül írt már könyvet a szívem csücske Omar Khajjámról, Rettegett Ivánról és Timur Lenkről is. Fájlalom, hogy ezekből magyarul csak ez a kis megcsonkított változat olvasható. De nagyon hálás vagyok, hogy erre rábukkantam. Igazán jó évkezdés volt.

* dehkán – közép-ázsiai földműves

5 hozzászólás
Quator>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

A fiatal Naszreddin Hodzsa (Közép-Ázsiai Rózsa Sándor, Tell Vilmos?) elképzelt fiatalkorának egy szeletét követhetjük végig a tadzsik író sorain keresztül. A szöveg némileg költői, filozofikus, másrészt ízes, színes, megelevenedik a muszlim középkor, némileg az ezeregy éjszaka világa. Másrészt a történet drámai, megjelenik a szegénység, az elmúlás, és az alsó rétegek igazságtalan sorsa, mindezt átszövi a reménytelen szerelem, Naszreddin érzései egy bég gyönyörű lánya iránt. A rövid regény több ponton is megérintett, az igazságtalanság, a szegény fiú érzései, másrészt a költői kifejezési mód miatt. Mégha nem is tökéletes, nem egységesen magas a színvonal, talán túl rövid is, de szerethető könyv. Egy élet egy részlete. Egy fiatal hajtás a kínai szilvafán, amin másznak fel egyre csak a hangyák, és sorsa megpecsételődött.

2 hozzászólás
gab001 P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Teljesen véletlenül szántam rá magam az olvasásra, de nem bántam meg. Egyszerűen vannak könyvek, amiket muszáj kézbevenni, mégha nem is tudunk róla semmit. Bár az elején furcsának hatott, hogy olykor belső szemszögből nézzük az eseményeket, majd a következő bekezdés már külső szemlélőként meséli tovább a történetet. Aztán már fel sem tűnt. Teljesen elarázsolt a nyelvezete. Rengeteg a három ponttal félbehagyott mondat, s az ismétlés, mégis olvastatta magát. Olykor olyan érzésem volt, mintha inkább egy lírai művet tartanék a kezemben. A rövidsége ellenére pedig nagyon összetett alkotás. Az ártatlan ifjútól eljutunk az elszánt, öntudatos fiatalemberig. Nem volt épp egy egyszerű út, s nem is ért még véget. Szívesen olvasnék még Naszreddin kalandjairól, hogyan juttatja célba a nyílat, s visszatér-e a birsalmák közé. Több mint egy első szerelem története.

>!
Móra, Budapest, 1980
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631120732 · Fordította: Galvács Adél · Illusztrálta: Würtz Ádám
2 hozzászólás
Ditta P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Az eddigi értékeléseket olvasva, én most nagyon ki fogok lógni a sorból. De nekem ez a könyv nem tetszett. Sőt, nagyon nem tetszett.
Nem tetszett a stílus, nagyon távol áll tőlem ez a mesemondós elbeszélés. Nem tetszett az állandó ismételgetés. Nem tetszett a rengeteg pont pont ponttal befejezett (befejezett?) mondat.
És nem tetszett a történet sem. Úgy zavaros, ahogy van.
Számomra az egész könyvben a rajzok érnek valamit, azok teremtettek kicsit kellemesebb hangulatot a káoszos szöveg mellett.

anesz P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Ezt a könyvet egy kihívás kedvéért választottam. Az utasítás úgy szólt, hogy a könyvtár polcain a Z, Zs betűnél nézzek körül, és ami tetszik, azt kölcsönözzem ki, és olvassam el. Naszreddin Hodzsa neve egyből megragadta a szememet, és aztán a fülszövegből kiderült, hogy tádzsik-orosz az írója. Na, akkor már biztos volt, hogy ezt veszem ki. Ráadásul akadt egy társam, aki közös olvasás keretén belül együtt olvasta velem a kötetet.
A fiatalkor, a származás, az útkeresés és az első szerelem a témája e kötetnek. Engem elsősorban a költői nyelvezet gyönyörködtetett, amit az illusztráció csak kiemelt. A zsarnokság elleni küzdelemmel, a kényszer elleni védekezéssel és az igazságtalanságok elleni harccal itt találkozik először hősünk. Van itt kegyetlen hóhér, öreg zsarnok, kegyetlen katonai vezető, hűséges, áldozatkész barát, holtig hű szerelmes, megértő és bölcs szülők, éles-látó (bár vak) lelki vezető. Nagyon tetszettek ezek a szereplők, a jellemek. Érdekes volt, hogy bár rövid a történet, de láthatjuk, hogy hamar a legnagyobb boldogságból, fentről a verem alján, lent találhatjuk magunkat. Mit kezdünk a körülményeinkkel? Meglátjuk-e a körülöttünk élőket, a szenvedőket?
Kicsit zavart az elején, hogy minden átmenet nélkül hol E/3 személyből átvált a regényíró E/1-be. De aztán ez is csak a szöveg ritmusát húzta alá. Viszont ezek a birsalmák… :-)
Ajánlom e kis könyvecskét azoknak, akik kuriózumra vágynak. Én meg vagyok elégedve a választásommal. :-)

Nóra_Alpekné_Barna P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Zulfikarov rövidke műve egy kihívás keretein belül került a polcomra. Maga a történet egyszerűségében talán nem kötött volna le, de az író stílusa, jelzőkben tobzódó mondatai magukkal ragadtak. Bár igencsak koncentrálnom kellett, hiszen az elbeszélő személye oly gyakran változott, ahogyan az aranylóan érett birsalmákon megcsillanó őszi nap hideg sugara vetült a levelüket elhullató fák csupasz ágára… :-) A néha túlburjánzó költőiség miatt majdnem 3 csillagot kapott, de a mögötte megbújó burkolt társadalomkritika, a kommunista diktatúrák életének rejtett bemutatása miatt megkapja a négyet.

kriszmanesz P>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Zulfikarov rövidke története Naszreddin elképzelt ifjúkoráról és első szerelméről figyelmet és türelmet igénylő mű. a sorok között rejlő társadalomkritika figyelmet, a túlzó költőiség, a refrénként ismétlődő mondatok, bekezdések pedig türelmet és kitartást igényelnek. néha-néha már-már ráéreztem a szöveg ritmusára… aztán kizökkentem belőle, és nehéz volt ismét belerázódni. mondjuk Würtz Ádám illusztrációival is nehéz volt megbarátkoznom, de ízlések és pofonok

Tavaszi>!
Timur Zulfikarov: Naszreddin Hodzsa első szerelme

Egy kihívás miatt vettem le apukám könyvespolcáról ezt a könyvet. Érdekes volt a történet, gyorsan magával vitt. Olyan volt olvasni, mintha egy lovon vágtáztam volna.


Népszerű idézetek

Bla I>!

Aki tömlöcben ül, annak szabadok a gondolatai, aki szabadon jár-kel, a gondolatai vannak gúzsba kötve…

142. oldal

Bla I>!

…meg vagyon írva, hogy többet ér egyszer látni valamit, mint százszor hallani róla…

142. oldal

2 hozzászólás
Bla I>!

Márpedig a bölcs kevés szavú, minthogy megvagyon írva:"…a sokbeszédű tudatlan, aki meg sokat tud, nem beszél…"

22. oldal

Bla I>!

Akinek túlságosan érzékeny, túlságosan jó, lágy és sebezhető szíve van, az sokáig nem él. Elfárad. Szétosztja magát. Elpusztul. Vagy az erősek és gonoszok martaléka lesz…

14. oldal

Bla I>!

Apám mondja: „Fiam, légy oly tiszta, mint az áttetsző források pisztrángjai. Élj tiszta emberek között, amint a pisztráng is csak tiszta vizekben él…”

17. oldal

Bla I>!

Az üregember sírt…Világtalan szeméből könnyek csorogtak…Sosem gondoltam volna, hogy a vakok sírni tudnak…Micsoda ország, ahol a vakok is sírnak…
– Az emír hóhérja értette a dolgát…kifutottak a szemeim…
– Miért tették ezt veled tiszteletreméltó öreg?
– Az én szemem már sokat látott gyermekkoromtól fogva…Nem vakította el szerelem, mint a tiedet…Ezért aztán észrevette, milyen koldus a mi földünk…látta a nyomorúságos viskókat…a bejeket a korbáccsal…az emírek komor testőreit…a falvak decemberben is mezitláb futkosú, görbe lábú gyerekeit, kékes hasukat, olyan puffadtak, mint a gazdagok mauzóleumának kupolái. Hálát adok Allahnak, hogy nem kell többé látnom őket…A mi országunkban jobb vaknak lenni…S akiknek szemük van, azok is vaknak tettetik magukat…De én mindent megérzek, mindent látok…Világtalan vagyok, de én nyitom fel a látók szemét…

101. oldal

1 hozzászólás
Bla I>!

Meg vagyon írva a Szent Könyvben: minden bennetek van, önmagatokban, de ti nem is sejdítitek…

18. oldal

Amrita IP>!

– Te nem vagy madár. Legény vagy. Tizenhat esztendős. Ideje feleség után nézni. Különben minden éjszaka repülni fogsz!

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fazliddin Muhammadijev: Utazás a másik világba
Szadriddin Ajni: Az uzsorás halála
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Jókai Mór – Nógrádi Gergely: A kőszívű ember fiai
Alexandre Dumas – Oliver Ho: A három testőr
Dan Brown: A Da Vinci-kód – Ifjúsági változat
Alessandro Baricco: Don Giovanni
Karl May: Winnetou és Old Shatterhand
L. Frank Baum – Maria Seidemann: Oz, a nagy varázsló
Daniel Defoe – Benedek Elek: Robinson kalandjai