Hősök 1 csillagozás

De csak hallgatnak. Mindnek az arcán lustaság terpeszkedik. Mind olyanok, mintha megpállottak volna ebben a fülledt levegőben, álmos az agyuk, a szívük, nincs bennük vér, csak savó… Csupán a béna Ančának dolgozik a szelleme. Két nap óta olyan, mint a pulykakakas. Csikorgó méreggel varrja az ékes, díszes női ruhadarabokat, méreggel és gyűlölettel, mert ő ilyesmit soha nem viselt.

74. oldal, Ťapákék

Olyanok vagytok mindnyájan, akár a pincevirág… nincs semmi színetek. Nincs bennetek vér sem, hanem tej, vagy még inkább savó!

66. oldal, Ťapákék

– No, Širický, mindnyájan elmegyünk, ugye? – mondja még tréfás hangon Baláň, de a tekintete puskagolyó gyanánt vágódik a fiatalember arcára. A többiek is rászegezik a szemüket, mert ki tudná megmondani, mi lakozik benne, nem hazaáruló-e.
Širický abbahagyja az írást, feláll és nyilatkozik.
– Uraim – kezdi emelt hangon. A szeme tüzel, arca pírban ég, mint a többieké. – Bármely pillanatban kész vagyok életemet feláldozni hazámért, s bízom benne, lesz hozzám oly kegyes a sors, hogy ezt megengedi nekem! Éljen a háború! Vesszen az ellenség! Meg kell semmisíteni, szét kell zúzni, letiporni, porba taposni! – Sötét szeme lánggal ég, a melle dagad, a szíve izzik, de az agya mást mond: Vigyen el az ördög… Úgy válaszoltam, amint kívántátok!

119-120. oldal, Hősök

Mert nem gyilkolni indulnak, fel sem merül bennük, hogy majd öldökölni fognak – azért mennek, hogy meghaljanak, elveszítsék életüket. Amióta az eszüket tudják, amióta emberszámba veszik őket, hozzászoktak, hogy mindig csak adnak, sohasem kapnak…

121. oldal, Hősök