Kedvenc trilógiám második része
⬥ miközben tovább építi, gazdagítja az SW világát olyan meglepő képességekkel bíró lényekkel, mint a defel ( off ), illetve a noghrik társadalma, bolygójuk Darth Vaderhez kapcsolódó történelme, a Jedik kiirtása, a Sötét Jedik, és a titokzatos Kirajzás-terv…
⬥ elmélyíti a szereplőket, jellemfejlődésen mennek keresztül, különféle kihívásokkal megméretteti őket, és érettebbé, felelősebbé válnak, az események alakítóivá (az előző részben ez még alig volt érezhető), a filmekből ismert alakokhoz Zahn érdemben tett hozzá úgy, hogy egyáltalán nem csavarta ki az eredeti ábrázolásukat…
⬥ bámulatos feszültségkeltéssel pörgeti fel a cselekményt: a fordulatok sűrűbben jönnek és nagyobb tétekkel játszanak – mégsem volt szükség újabb pusztító szuperfegyverre, hogy ütős történet legyen (bár ahogy egyesek megjegyzik, Thrawn maga volt a szuperfegyver: amiről volt tudomása, azt uralta; úgy tudtak némi előnyt szerezni vele szemben, ha valamiről nem tájékozódhatott időben). Már tényleg hangsúlyosak a háborús jelenetek, nemcsak pár távolból szemlélt űrhajóharcot mutat, hanem felvezeti a birodalmi haderő alakulását, a történet jelentős mértékben egy elveszett flotta utáni kutatásról szól (ezt nevezték Sötét Erőnek, de szerintem a magyar címváltozat szépen visszaadja, hogy más veszedelmek is ébrednek mellette), és nagy szerepet kap az egészben a politika (az előző rész végén bedobott bonyodalom és következményei). És persze nyilván ott van az űroperák grandiózussága, ahol a nagy dráma fókuszában a hősök különös ügyességgel/szerencsével keverednek ki a bajból…
⬥ erősségének a fentieken túl azt tartom, hogy a jelenetei nagyon érzékletesek és magukkal ragadóak, szinte rögtön belemerültem, emellett a több szálon futó történetvezetése elgondolkodtatott a tágabb összefüggéseken. (A szerző azóta született egyéb regényei, ill. az ezekre épült egyéb sorozatok pedig csak tovább csigáznak.)
Noha a megírásakor még nem volt előzménytrilógia, 66-os parancs meg purgálás, mégis öröm szembesülni vele, hogy mennyi minden szépen illeszkedik az azokból ismert történésekhez. Tehát annak ellenére, hogy George Lucas nem tartotta ezt a trilógiát hivatalos folytatásnak, rengeteget merített belőle (még az új trilógia is a titkos flottával) – illetve Timothy Zahn rendkívüli ötletességgel sarjasztott kész növényeket a klasszikus trilógia regényváltozataiban elhintett magvakból. Persze több dolgot meg is változtattak a mozik és azok után született regények (beleköpve a korábbi alkotók levesébe, azóta az lett a kánon, ez meg átminősült legendává, és miután az új elképzelések nem váltak be a rajongóknál, elkezdték visszahozni e trilógia elemeit, kezdve a kék zsenivel, aki 2023-ban már élőszereplős műben is feltűnik végre).
A fordítás azonban igencsak hagy kívánnivalót maga után, és sajnos a 2022-es díszkiadásban sem sikerült javítani ezen érdemben. A legtöbb elírást, szótévesztést, hajóneveket, klónháborúkra tett utalásokat helyesbítették, de az eredeti szövegből kihagyott részeket (volt elég sok ilyen!) nem pótolták, és sajnos benne maradt néhány roppant zavaró félrefordítás is (pl. Magas Kastély, csillagharcos meg aszteroid). Látszik, hogy szeretettel fordították, a megválasztott nyelvezet könnyen feldolgozható, a beleélést segítik a szép magyar és hangulatos mondatok (még a hozzáköltések is). Ám úgy vélem, sokkal-sokkal jobb lehetett volna, ha Timothy Zahn eredeti ábrázolása, leírásai érvényesülnek és nem Nemes István vagy más írók saját elképzelései. Volt pár olyan rész, ahol a magyar változat egész másképp szólt egy lényeges részlet kihagyása vagy átértelmezése miatt (link link link). Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrző kör(ök)ön tett javaslatokat a szerkesztők nem vették mindig figyelembe (pl. a Kirajzás-terv helyett maradt a Kirepülés-terv).
Sima olvasásnál csak pár helyen éreztem furcsaságot (a nyilvánvaló félrefordításokon túl), tehát úgy alapból nem feltétlenül zökkent ki az élményből. Viszont tettem egy kísérletet, és átnéztem tüzetesebben, hogy vajon mennyire más az eredeti szöveg. 100 oldalon kb. 38 esetet találtam, ami javítást igényelt volna, vagyis átlag 3 oldalanként volt valami. (link) Ez elég lesújtó arány… Gyakran apróságok, nem vesznek el sokat a történetből, de kb. a kétharmaduk fontos lett volna. Egy csomó hangulati és világépítési elem elsikkadt így. Azok mellett, ahol épp az ellenkezőjére költöttek át mondatokat, a legjobban a vuki morgások durva leegyszerűsítése bánt, Zahn szépen kifejtette, hogy miként fejezi ki magát Csubakka, mire a fordító csak kb. annyit írt, hogy „morgott”. (link)
Hasznos lenne ezt a trilógiát az eredetivel összevetve újrafordítani, és nem aggódni azon, hogy „megsértik a patinát” a 90-es években született változaton. Nagy munka bizonyára, de megérné!