Kirajzás 89% 96 csillagozás

Úgy érzem a kedvencem a Star Wars világában Timothy Zahn. Mind a birodalom, mind pedig a hanyatló köztársaság sokkal realisztikusabban szerepel a könyveiben mint a filmekben. Nincsenek össze-vissza lövöldöző rohamosztagosok, nevetséges “tinicsalogató” lények, és ordas nagy logikai bukfencek.

Ezek a kitételek erre a könyvre is állnak. Az elején megismerkedünk egy huttok által üldözött csempészhajó legénységével, akik merő véletlenségből a galaxis szélére ugranak, majd ott találkoznak a Chiss Birodalom határőreivel. Nemsokára pedig tanúi lesznek egy brilliáns fiatal chiss parancsnok katonai bravúrjainak. Ezzel párhuzamosan megismerkedünk a Kirajzás nevű grandiózus projekttel, melynek célja az ismeretlen űr felfedezése és gyarmatosítása. Ennek a tervnek C’baoth jedi-mester a zászlóvivője, aki akaratát tűzön-vízen keresztülviszi, ha kell. Emellett feltűnik (gyakorlatilag teljesen feleslegesen) Obi-wan és Anakin, illetve egy összeesküvés erejéig Sidious is.

Őszintén szólva nem különösebben érdekel a Star Wars, mint franchise, viszont ez a könyv abszolút élvezhető volt. Nem várja el a jelentős háttértudást (bár lehet hogy egy pár poénon nem nevettem), helyette van csavaros történt, egy kis intrika, emlékezetes szereplők, némi akció, és egy pár jedi. Nekem pedig ennyi elég is egy hangulatos SW-regényhez.

Az eredeti trilógia után olvastam Zahntól a Thrawn-trilógiát is (A Birodalom örökösei) és elég jónak találtam. Ahhoz képest ez a regény mindenképp csalódás volt számomra.

Egy nem túl izgalmas sztori, hosszadalmasan elmesélve, tele üresjáratokkal és értelmetlen, összecsapott befejezéssel. A Jediket úgy festi le mint tehetetlen bábokat, akik gyakorlatilag mindenféle önérvényesítésre képtelenek (aki képes rá, azonnal a sötét oldalon találja magát, és óvodás gyerekként kezd viselkedni). Azt meg árulja már el nekem valaki, hogy az embereken kívül a többi faj minek? Mert mindenki emberként viselkedik, ha zöld a bőre, ha kék, ha úszóhártyás kezei vannak, ha nem. Bemutat az író néhány fajt, de nem pocsékol rájuk sok időt. A Chissek kék bőrű emberek, akik nevükben és viselkedésükben a tündékre emlékeztetnek, katonai képességeikben pedig mondjuk egy második világháborús német tábornokra. A vagaarik egy az egyben egy nomád horda benyomását keltik (például tatárok). Van persze konspiráció is a háttérben Darth Sidious révén, de ez is unalmas, szinte már kötelező elem.

Nem szapulom tovább, nem jött be, de valahol mégis elég gyorsan végigolvastam, tehát annyira azért nem lehetett rossz. Obi-Van Kenobi és Thrawn figurája például kifejezetten jó. A többiek meg kidolgozatlan mellékszereplők egy lapos történetben, pedig nem hiszem, hogy ez lett volna az író célja. Közepes.

Sokadik olvasásra is csak azt tudom mondani, hogy Zseniális. Nagyon jól kidolgozott karakterek, jó történet. Még mindig fenntartom, hogy Thrawn a kedvenc karakterem az egész SW univerzumban.

Felüdülés volt végre egy jobb SW történetet olvasni Az álmok bolygója és a Ronin után. Az mondjuk meglepett, hogy előbbire elég komolyan támaszkodik ez a regény, persze nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább csak említés szintjén viszik tovább az ott megkezdett történetszálat, aminek még a rettegett yuuzhan vonghoz is köze van. De szerencsére nem ez a fő történeti szál, hanem egy Kirajzás nevű, leginkább a Jedik hajtotta projekt, aminek egyetlen célja, hogy új vidékeket fedezzenek fel a galaxisban. Bár igazából nem volt számomra egyértelmű, miért erőltette ennyire ezt a projektet C'boath mester, de a lényeg, hogy mindent elkövet, hogy megvalósuljon. A problémám annyi volt ezzel a történettel, hogy rettenetesen lassú volt, és helyenként rettenetesen elnyújtottnak éreztem. Helyenként indokolatlanul. Oldalak tucatjai telnek el úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem halad a történet, és ezeken a helyeken nem nagyon vannak karakter építések is. Ezek miatt volt, hogy nagyon nem akaródzott a kezembe venni a regényt, de az utóbbi két kötet után mégiscsak egy jobb alkotással volt dolgom. Az űrcsaták továbbra is lehengerlően jól vannak megírva, Zahn kétségkívül nagyon érti ezt a részét a világnak. Filmszerű az írásmódja, így nagyon könnyű látni ezeket a jeleneteket.

Karakterek tekintetében, nos, én a Chiss Birodalom-trilógiáig nem rajongtam Thrawnért. És mivel ez egy Legends könyv, pontosan ugyanazt kaptam, amiért nem kedveltem anno a karaktert. Egyszerűen annyira tévedhetetlen, hogy az már nevetséges. Itt is volt egy-két szorongatott helyzet, de a végén már nem is izgultam ezeken, mert: „Thrawn úgyis megoldja”. És így is volt. Akármilyen helyzet kerekedett ki tőle függetlenül, mindig, de mindig ő jön ki győztesen. Ebből a tekintetből szerintem jobb a kánon-féle interpretációja, mert ott azért olyan helyzetek alakulnak ki, amiből már ő sem tud kimászni. Persze valakinek pont ezért nem annyira jön be a kánon-féle verzió. Ez ízlés kérdése.
C'boath egy p*cs. Nem tudom szebben írni. Akárhányszor megjelent, le tudtam volna köpni az oldalt, amin szerepelt. Arrogáns, pökhendi, rettenetesen magabiztos, „ki, ha nem ő” mentalitása bicskanyitogató, de ő direkt így lett megírva. Zahn itt is jó munkát végzett, mert már a Thrawn-trilógiában is utáltam a palit, de itt egyszerűen ki nem állhattam. Ellenben a tanítványa egy nagyon szimpatikus karakter. Őt nagyon megkedveltem a történet során. A Jedik táborát erősíti Obi-Wan és Anakin kettőse, és… anyám, mennyivel jobban sikerült őket szerepeltetni, mint Az álmok bolygójában! Végre Obi-Wan a mester (ráadásul nagyon jó bölcseleteket adott a szájába az író, a C'boath és közte végbemenő viták a könyv legjobb részeit erősítik), és Anakin a tanítvány, de az ifjú Skywalker ábrázolásmódja is tetszett.
A nem-Jedik táborát erősíti Car'das, egy csempészhajó navigátora, aki a történet elején Thrawn „fogságába” kerül, és kölcsönösen segítik egymást a történet alatt. Vele sem volt különösebb bajom.
És a végére a két anti-hős: Darth Sidious és Doriana. Előbbi ezúttal is fantasztikus lett, úgy látszik a Földön csak J.J. Abrams nem tudott mit kezdeni vele (vagy nélküle?). Doriana pedig ugyanúgy kettős játékot játszik, mint mentora. spoiler A szerepe azonban szerintem lecsökkent menet közben spoiler, a végéig inkább csak sodródott az eseményekkel.

Összességében ez egy jó könyv, de rettenetesen lassan építkezik, ha egy 100-150 oldallal kevesebb lenne, egy sokkal pörgősebb történet kerekedhetett volna ki belőle. Így marad a 4 csillag.

Fantasztikus. Nagyon tetszett. Zseniális történet, kidolgozott karakterek.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/uHSFDpNOMPk

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Igen összetett regény volt. Nagyon tetszett. Thrawn szimpatikus volt, Car'das mellette nem tűnt túl okosnak, bár a hajóján szerintem messze ő volt a legokosabb. C'baoth mester jövője számomra nem volt kérdéses, mégis sajnálom hogy így alakult mind az ő, mind a Kirajzás sorsa. Kifejezetten tetszett, hogy a többi történetben főszereplő karakterek (Kenobi, Anakin, Darth Sidious) itt csak mellékszerepet kaptak. A történet és a szereplők is elnyerték a tetszésemet, remélem a szerző többi könyve is legalább ilyen jó lesz.

Elég jó lett. Szerintem nagyszerűen le lett írva a Kirajzás, és az utazás is. A jediket mint kb sehol, itt sem igazán kedvelem. Szerintem Obin kívül nem nagyon van közöttük akit annyira kedvelnék. Talán csak Jin mester, de ugye ő nem igazán Jedi. (Inkább szürke már, mint az a tipikus betokosodott szektás, mint pl Yoda) A Thrawn egyszerűen fenomenális karakter. Kevés ilyen van, akit ennyi könyvben olvasok, és ennyire tetszik. Egyszerűen lenyűgöző. Zahn pedig szerintem a jelen kor legjobb SCI-FI írója.

Nagyon tetszett a könyv, furcsálltam mondjuk, hogy a Kirajzás csak valamivel a regény fele előtt került képre, de nem gond, így legalább Anakinék párosának is jutott egy izgalmas, fondorlatos diplomáciai kaland, mert utána tényleg csak dísznek voltak ott. Volt olyan kételyem is hogy túlságosan mindenkit bele akar erőltetni a „folytatásból”, de nem lett sok, tényleg mindenkinek meg volt a maga szerepe, és minden szál szépen el lett varrva. Igazából úgy kellene olvasni, hogy először Timothy Zahn: A túlélők keresése, aztán a Kirajzás, aztán megint A túlélők keresése, a sok „ja tényleg, ez ezért volt” felismerés miatt.
Külön éveztem azt, hogy ugyan pontosan tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, ki lesz a ludas, ki kit fog megtámadni, főleg az utolsó harmadra pörögtek fel az események és csak kapkodtam a fejem.
Valamint ez volt az első könyv, ahol nyílt utalást találtam a Yuuzhan Vongokra, ami abból is fakad, hogy történetileg az összes, amit olvastam az inváziójuk előtt zajlik, ennek ellenére itt nagyon jól bele lett szőve a történetbe, sőt a tőlük való félelemmel vannak magyarázva Sidious grandiózus, birodalom- és szuperfegyverépítős motivációi, ami érdekes gondolat.
Ami egy kicsit szerintem már el van túlozva, nem nagyon, de mégis ez a benyomásom, az Thrawn „tisztára mosása”. Katonai lángész, hűvös, kimért, félelmetes főgonosz!-ként bukkant fel, azóta egyre jobban tendál a becsületes, jóindulatú zseni figura felé.
És néhány szó a fordításról: igencsak megmosolyogtattak Szente Mihály úr állandó szókapcsolatai, amikre még az előző könyvben figyeltem fel. A regény során a szereplők 12-szer „reméltek forrón” és 5-ször „éltek a gyanúperrel”. (A túlélők keresésében ezek a számok 8 és 6.)

Végre egy SW könyv, amire minden további nélkül azt lehet mondani, hogy jó. Zahn eddigi sztorijai közül nekem ez tetszett legjobban. Szerettem ugyan az eredeti trilógiáját is, de közel sem annyira, mint ezt. Tetszett, ahogy összekapcsolta a szálakat, megválaszolt dolgokat, a szereplők kidolgozottak, Thrawn pedig itt sokkal szimptikusabb, mint a másikban, talán mert jó sokat szerepelt, és megtudtunk róla csomó mindent. Nem volt erőltetve még a befejezés sem. Viszont ennyi erővel most már kérek egy külön történetet a Chiss Birodalomról is, meg arról is, hogy Thrawn miért lépett le onnan később.

*****