Zahn ismét nagyot alkotott és már itt az elején ajánlom a Thrawn rajongóknak. Itt egyúttal meg is kell jegyeznem, hogy ez inkább egy Zahn vagy egy Thrawn regény, mint egy Star Wars regény.
A cselekmény jellegzetesen az író stílusában bontakozik ki. Nem mindig lineárisan kapjuk kézhez a történéseket és nagyon jót tesz a regénynek az, hogy időnként kicsit visszaugrunk a múltba és sok utalás így kerül szépen lassan a helyére. Az egy remek huszárvágás volt a szerző részéről, hogy nem próbált belecsempészni gyermekkori részeket, mert őszintén szólva, mind a történettől távol állna, mind pedig csak oldalpazarlásnak tűnt volna számomra. A főszereplőt ügyesen a többi szereplő szemszögéből látjuk és értjük meg. Ezt igazából itt értettem meg vagy éreztem át eddig a legjobban. Egyébként a fordulatos cselekményben a meglepetéseket továbbra is jól építi fel az író és izgalmakból sincs hiány. Az űrcsaták leírásában pedig még mindig remekel a maga egyszerű, de nagyszerű stílusával. Szóval e tekintetben minden passzolt, még az sajátos kedves humor is, ami jellemzi Zahn-t. Egyébként a Chiss birodalomról és annak felépítéséről szóló részek is tetszetősek voltak. (A regény egyébként spoileres oda vissza az író Szövetségek c. regényével. De ezt nem fejteném ki bővebben, mert aki mind a kettőt olvasta az tudja mire gondolok, aki nem annak pedig határozottan javaslom, hogy járjon utána. ;) :) )
A karaktereknél volt egy bajom. Pontosabban a főszereplővel és emiatt van a fél csillag levonás. Ez a Thrawn nem érti a politikát szál, már a másik (Kánon) Thrawn trilógiában is a karakter felesleges nerfelésének tűnt nekem a Legendákhoz képest. De komolyan. Ha valaki ismeri a karaktert vagy csak egyáltalán ebből a regényből ismeri meg, annak azonnal feltűnő lesz, hogy ha valaki ilyen szinten képes átlátni taktikai, kulturális, pszichológiai tényezőket, annak a politika sem okozhat olyan nagy fejtörést. Ez pedig bosszantó. Pedig kompetens és kifejezetten intelligens karakter a főszereplőnk, akiről mindig jó olvasni. Ziara mint támogató, de magában is a helyét maximálisan megálló katonatiszt nagyon jól illeszkedik Thrawn-hoz. Thalias egy határozottan nem megszokott karaktertípus az írótól, de nagyon tetszett és az is, ahogyan a motiváció és a személyisége az őt érő hatások során hogyan változnak. Antagonistában sajnos nem a legerősebb a szerző, de annyira nem vészes, hogy emiatt komolyabb kritika illetné.
A párbeszédek Zahn erősségei közé tartoznak és ez itt is jól működik. Thrawn szokásos kérdezz-felelek játékai legalább annyira megnyerőek, mint az egyes karakterek közötti eszmecserék. Sőt! A nyomásgyakorlásos részek kifejezetten erősek tudnak lenni. Ez pipa, mint mindig.
Összességében nagyon jó regénynek tartom a Káosz ébredését és merem ajánlani mindazoknak, akik szeretik a főszereplőt vagy az író stílusát. Igaz, hogy nem egy közvetlen SW történet, mert a főbb cselekményekhez -mindeddig- nem sok köze van, de azért csak abban az univerzumban játszódik és sci-fi-ként vagy katonai drámaként is jól megállja a helyét. Rá is repülök a folytatásra.