Új ​dalt énekeljetek 2 csillagozás

A keresztény hivatás
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek

A ma is keresett előadó, népszerű prédikátor, a Domonkos-rend korábbi legfőbb elöljárója ebben a sok nyelvre lefordított, bestsellerré vált könyvében olyan előadások, levelek, prédikációk szövegét adja közre, amelyeknek fő címzettjei szerzetesek. Ám mivel a szerzetesi életnek – meggyőződése szerint – csak akkor van értelme, ha van mondanivalója a keresztény élet és általában véve az emberi élet számára, jó szívvel ajánlja írásait a szélesebb olvasóközönségnek is. Humorral, szókimondó egyenességgel, közvetlen hangnemben, felszabadító bölcsességgel megírt elemzései arra biztatnak, hogy merjünk énekelni, mert az ének legyőzi az élet legnagyobb ellenségét, a félelmet, és merjünk új dolgokkal kísérletezni, hogy valóban jézusi, evangéliumi szabadsággal élhessünk.

Eredeti cím: Sing a New Song – The Christian Vocation

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vita Consecrata

>!
338 oldal · ISBN: 9789632365008 · Fordította: Petres Erika Lúcia

Enciklopédia 23


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Jesper_Olsen
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek

Talán az „ipari mennyiségű” kiírt idézetem is mutatja, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Bár egy elöljáró írta domonkosoknak (és más szerzeteseknek) a benne szereplő leveleket, előadásokat, néha szinte egy az egyben felhasználhatók egy „mezei keresztény” számára is a benne olvasottak. Nagyon tetszett a humora, a példái/hasonlatai, az egész témaválasztás. Egy univerzális olvasott lelkigyakorlatnak is felfogható. A kérdés mindig csak az, hogy mennyit tudok belőle életté váltani, a hétköznapok szintjén megélni.

>!
Bett_A
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek

Elég jó könyv, nem csak szerzeteseknek; világi keresztények is találhatnak maguknak értékes tanácsokat, információkat. Egy-két rész volt, ami konkrétan a domonkos testvéreknek szólt, azok a részek számomra kicsit unalmasabbak voltak, de összességében ajánlom a könyvet!


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen

Érdemes elképzelni, mi lenne a reakciónk, ha néhány nagy elődünk most jelentkezne tartományunkba felvételre. Mit írnánk róluk a noviciátus letelte után? Hogyan jellemeznénk őket? Aquinói Szent Tamás: „Túl sokat eszik és iszik. Nem hajlandó részt venni a közös tornán, sportban, kosárlabdában.” Szászországi Jordán: „Mindig egy bizonyos Diána nővérnek írogat; problémái lesznek a tisztasággal.” Sienai Katalin: „Túlzottan kötődik a testvérekhez, és azt képzeli, hangokat hall és látomásai vannak. Rossz kezdet.” Fra Angelico: „Nem lehet elég festéket venni neki, nincs rá pénzünk.” Savonarola: „Nincs pénzünk mindig új könyveket venni; folyton elégeti őket.” Las Casas: „Túlzottan lázadó és lázító.” Porres Márton: „Megszállottja a hozzánk becsengetőknek, és ezzel felborítja a közösségi életet. Nincs érzéke az engedelmességhez, és azt állítja, hogy a szeretet sokkal fontosabb. Bajkeverő.” És vajon mit mondtunk volna Szent Domonkosról? Egyáltalán felvettük volna? Elfogadnánk?

292. oldal

1 hozzászólás
>!
Dominicana

(…) hiszem, hogy az evangélium hirdetésének egyik legjobb módját a művészetek szolgáltatják: a festészet, a szobrászat, a zene. Ezek képesek behatolni az írott szó iránti ellenállás mögé is.

13. oldal - Előszó

Kapcsolódó szócikkek: művészet
>!
Jesper_Olsen

Amikor fogadalmat teszünk, kezünket testvérünk kezébe helyezzük. Ez egy rendkívüli sebezhetőség és gyengédség gesztusa. Ezzel életünket átadjuk testvéreinknek, és nem tudjuk, mit tesznek majd vele. Egymás kezében vagyunk.

106. oldal

>!
Dominicana

A könyv címe, Új dalt énekeljetek, a szerzetességnek azt a mai vitalitását hivatott jelezni, amelyet a rendet látogatva, utazásaim során fedeztem fel. Igaz, néhány nyugati országban a szerzetesrendek a jövőbe vetett bizalom krízisét élik. Éppen ezért van hát szükség arra, hogy merjünk új dalt énekelni. Szent Ágoston mondja, hogy azokhoz hasonlóan, akik éjszaka kelnek útra, énekelnünk kell, különösen akkor, ha félünk az éjszaka vadállataitól. Az ének legyőzi a félelmet, a félelem pedig a keresztény élet legnagyobb ellensége.

12. oldal - Előszó

Kapcsolódó szócikkek: ének · félelem · Szent Ágoston
1 hozzászólás
>!
Dominicana

    Vajon miért volt ez a film [a Jurassic Park] ennyire sikeres? Minden bizonnyal azért, mert minden kultúra történetekre épül, mesékre, amelyek a világról és önmagunkról alkotott nézeteinket alakítják, és arról szólnak, mit jelent embernek lenni. Ez a film egy olyan mese, amelyben milliók ismernek magukra, talán anélkül, hogy tudnának róla.
    Mi, keresztények azonban egy másik történetre építjük az életünket. E történetről minden vasárnap együtt megemlékezünk, és újra meg is jelenítjük. Ez az utolsó vacsora története, és egy olyan emberé, aki maga köré gyűjtötte barátait, velük vacsorázott, aki nekik ajándékozta magát, testét és vérét. Mindenekelőtt ennek a történetnek kellene az életünket és öntudatunkat alakítania. Számunkra a kihívás, hogy keresztények vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy igyekszünk jók lenni. Nincs bizonyíték, mely alátámasztaná, hogy a keresztények összességében véve jobbak, mint bárki más. Jézus pedig nem a szenteket hívta, hanem a bűnösöket. Az igazi kihívás az, hogy át- és megéljünk egy olyan történetet, amelyet néhány kortársunk furcsának talál, és amely egészen más képet ad a világról és az emberi létről.

17-18. oldal - Első fejezet: A Jurassic Park és az utolsó vacsora (L'Harmattan, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jurassic Park
>!
Jesper_Olsen

Egy tajvani domonkos nővér mesélt egy lányról, aki gyereket cipelt a hátán. Valaki megjegyezte: „Kislány, milyen nehéz terhet cipelsz!” Mire a lány azt felelte: „Nem terhet cipelek, a testvéremet viszem.” Egy szó, amely mindent megváltoztat.

24. oldal

>!
Jesper_Olsen

Jézusnak az Atya iránti engedelmessége nem szabadságának vagy önállóságának a korlátozása, hanem eledel, amely erőt és életet ad neki. Ez az engedelmesség köti össze az Atyával, ez az ő léte, az ő élete.

41. oldal

>!
Jesper_Olsen

Minden igazi ajándék a természeténél fogva meglepetés.

48. oldal

>!
Dominicana

Emberi természetünk legmélyebb igazsága nem az, hogy mohó és önző lények vagyunk, hanem az, hogy éhezzük és szomjazzuk Istent, és Istenben rátalálunk egymásra.

33. oldal - Fatalizmus

>!
Dominicana

Egyik módja a tanúságtételnek arról, mit is jelent embernek lenni, az, ha kis helyi közösségekben összegyűlve újra átéljük az utolsó vacsora történetét, a benne rejlő szabadság és megbocsátás misztériumával együtt. Angliában ezeket a kis közösségeket plébániáknak hívjuk. Olyan közösségeknek kell lenniük, ahol növekedünk abban a tudásban, hogy a jó, amelyet keresünk, nem személyes megelégedettségünket szolgálja, hanem a közösség javát. Ezek a közösségek azonban nem lehetnek önmagukba zárkózott, saját baráti körüket ünneplő csoportok sem. Én személyesen nem tudnám ezt elviselni. Ezekben a közösségekben az összetartozást szélesebb értelemben kell ápolni, hogy ráérezzünk a minden emberrel, szentekkel és bűnösökkel, élőkkel és holtakkal való közösségünkre egyaránt.

33-34. oldal - Fatalizmus

Kapcsolódó szócikkek: közösség

Hasonló könyvek címkék alapján

Gázai Szent Dórotheosz: Gázai Szent Dórotheosz szerzetesi tanításai
Radó Polikárp (szerk.): Tematikus szentbeszédek a görög egyházatyákról
Cseri Kálmán: Vak voltam, most látok
Bartha István: Kánaáni nyelven
Wilhelm Busch: Jöjj haza!
Cseri Kálmán: Jósáfát
William MacDonald: Isten csodái
Ravasz László: Krisztussal a viharban
Peter Lippert: A szenvedő Jézus szavai
Kiss Áron: Egyházi beszéd, elő- és utó imával