A világszerte ismert szerzőt már sokan ismerik, a Miért járjunk misére? című könyvéből, szeretik szellemes, olykor humoros stílusát, szókimondó, közérthető fogalmazásait. Mostani könyvének már a címe nekünk szegezi hitünk legradikálisabb kérdését. Válasza: a keresztény életútnak világos célja van: Isten felé tart. Válságoktól sújtott korunkban ez ad számunkra biztos reményt, szabadságot, életörömet és bátorságot.
Miért vagyok keresztény? 3 csillagozás
Eredeti cím: What is the point of being a Christian?
Eredeti megjelenés éve: 2005
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mai keresztény gondolkodók Vigilia
Enciklopédia 8
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Nem szokványos válaszok (a címben feltett kérdésre) többféle szinten, akár még nem hívők számára is megszívlelhető gondolatok, rengeteg idézhető mondat, apró, humoros történet – Radcliffe most sem okozott csalódást.
Az elkoptatott és banális cím ellenére érdekes kérdésfelvetések, korunk társadalmi és vallási problémáira érzékeny, egyáltalán nem sematikus, elgondolkodtató válaszok találhatók benne a legfrissebb szociológiai, pszichológiai kutatásokat figyelembe véve.
A kereszténység bal- vagy jobboldali?
Kirekesztő vagy mindent asszimiláló?
Mennyiben individuális, mennyiben közösségi? Lehet-e csak egyéni, csak közösségi?
Radcliffe senkit sem akar meggyőzni, kérdésfelvetése szubjektív: magában – egy igen széles műveltséggel rendelkező, komolyan gondolkodó egyénben – keresi azokat a pontokat, határokat, amelyeken átlépve már kereszténynek mondhatja magát, amin túl a viselkedése, gondolkodása már nem egyszerű filantrópia, szüleitől örökölt tradíció és megszokás… Személyes keresése közben megmozgatja a nyugati kultúrát ( a társadalomtudományokon túl főként az eszméket és életérzéseket szubjektíven leképező szépirodalmat), ezáltal minket is bevon ebbe a nagy utazásba: bennünk hol kezdődhet a kereszténység, cselekvéseink, gondolataink, tevékenységeink gyökerei mikor nyúlnak bele a keresztény szakralitás mélységébe, és mikor nem érik még ez azt.
A kötet talán még érdekesebb olvasmány a kereszténységtől idegenkedők számára: ha nem vagyunk hívők, valójában hol találjuk meg magunkban azt a pontot, ami miatt úgy gondoljuk, hogy örökre idegenek maradunk az egyháztól.
Népszerű idézetek
Amikor tehát jelen vagyunk egy másik ember számára, akkor legyünk egészen jelen, és ha egyedül vagyunk, akkor örüljünk a magánynak.
146. oldal
Eszembe jut Fisher Szent János, aki, amikor megmondták neki, hogy kivégzését néhány órával elhalasztották, megkérdezte, visszafekhetne-e kicsit aludni!
145. oldal
A kérdés, amelyet mindig fel kell tennünk magunknak, a következő: szeretetem a másik személyt erősebbé, önállóbbá teszi-e, vagy egyre gyengébbé, tőlem egyre függőbbé?
152. oldal
Ha tiszteljük Isten szavát, akkor minden szót tisztelnünk kell, mert tudjuk, hogy képesek sebet okozni vagy gyógyítani. […] A keresztényeket arról kéne, hogy fölismerjék, ahogy a szavakat használják, figyelve pontos értelmükre, óvatosan, mert metszők lehetnek, mint az éles kés. Rowan Williams írta: „Mi lenne, ha a hívő embereket meg lehetne ismerni a beszédjükről? Hogy nem használnak közhelyeket, nem gúnyolódnak, aláznak meg senkit, és vigasztalásaik nem sekélyesek?”
163. oldal - 6. Az igazság közössége
A remény nem az a meggyőződés, hogy valami jóra fordul, hanem annak bizonyossága, hogy valaminek értelme van, függetlenül a kimenettől.
28. oldal
A szabadság ott kezdődik, amikor az ember megragadja a lehetőséget, még akkor is, ha az nagyon korlátozott, még ha csak annyit jelent is, hogy reggel felkelünk. Ha az ember tétlenül elfogadja áldozat mivoltát, akkor meghal.
53. oldal
Ha megtaláljuk a módját, hogy megéljük és meg tudjuk osztani keresztény reményünket, akkor olyasmit tudunk felajánlani, amire a világ szomjazik.
23. oldal
Álmaink túl kicsinyesek, és ha Isten lerombolja, azért teszi, hogy kimerészkedjünk az Ő életének tágasságába. Isten megszabadít minket kicsinyes törekvéseinktől, hogy megtanulhassunk rendkívüli módon remélni.
39. oldal
Egyszer egy édesanya odavitte gyermekét Mahatma Gandhihoz. Arról panaszkodott, hogy a gyerek túlzottan szereti az édességet, és kérte a bölcs embert, beszélje rá a gyereket, legyen mértékletes. Gandhi arra kérte az anyát, vigye haza a gyereket, és jöjjenek vissza három hét múlva. Amikor visszatértek, Gandhi beszélt a gyerekkel, és rábeszélte, hogy egyen kevesebb édességet. A végén az anya megkérdezte, „De Gandhiji, miért nem mondtad el ezt a lányomnak három héttel ezelőtt?” Gandhi ezt felelte: „Mert három hete még én is az édességek rabja voltam.” Nekünk keresztényeknek is meg kell szabadulnunk mindentől, ami fogva tart minket, ha meggyőződéssel akarunk beszélni a szabadságról.
47. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Henry Newman: Apologia pro vita sua ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Assisi Szent Ferenc ·
Összehasonlítás - Newman Szent János Henrik: A keresztény tanítás kibontakozása ·
Összehasonlítás - Szentírás 99% ·
Összehasonlítás - Kempis Tamás: Krisztus követése 96% ·
Összehasonlítás - Biblia 92% ·
Összehasonlítás - Böjte Csaba – Karikó Éva: Iránytű a végtelenhez 96% ·
Összehasonlítás - A Katolikus Egyház Katekizmusa ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: Tükör által világosan 93% ·
Összehasonlítás