A ​Minótaurosz labirintusa 7 csillagozás

Hűha! A kisfiammal indultunk az aranygyapjú megkeresésére az ókori Görögországba. Hatalmasat játszottunk közben. :D Mivel ő még csak 5 éves, így nyilván nem tudhatta a válaszok legnagyobb részét, így mozgásos feladatokkal is kiegészítettem a történetet. Nagyon élveztük mindketten. :) Izgalmas, informatív, gyönyörűen illusztrált kiadvány. Viszont mindkettőnknek kicsi csalódást okozott, hogy rövidke. 1 óra alatt megtaláltuk a kincset, lehetne ezt még bővíteni. Ettől függetlenül borzasztó jól szórakoztunk mindketten. :)

Jobban tetszett, mint a középkori lovagos, de azért még ez sem az igazi. Kicsit nehezebb is annál, a válaszok időnként tényleg elgondolkoztatóak, megfejtésre várók, nem pusztán tudást tesztelők. A 14-15. oldal tengeri térképe például kimondottan tetszett, mert gyakoroltatja a térképen haladás közben a jobb-bal irányokat (ami ugyebár nem egyezik meg a könyvolvasási irányokkal) és a ki minek az istennője jelbeszédet. No meg 2 helyen is számrejtvényt ad fel, ahol ugyan tippelhetnénk is, hogy melyik a helyes a 2 lehetőség közül, de azért pontos számszaki válaszok is vannak. Oké, hogy nehezebb ez a könyv a több idegen kifejezés miatt is, de azért – pont ezért! – bosszantó is, hogy annyira másképp íródik egy-két görög szó vagy kifejezés, mint ahogy mi tanultuk még anno történelemből. Pl. a Minótauroszt – egyszerűen borzalom így írva – még a helyesírás-ellenőrző program is hibásnak nyilvánítja, nemcsak az én szívem-szemem-lelkem. No, de hogy szép Heléna se Heléna, hanem Helené; Cerberos Kerberosz; az alvilág ura meg Hadész és nem Hádész… mindez majdnem mindegy. A Medúsza kifejezetten bosszantó, no meg a sztadion, a labirintussal (!) párban, (ha az egyik így – a másik mért amúgy?); illetve a halottan a holtan helyett (11. o.). De hát mindez lehet, hogy már így írandó a mai divat szerint (- csak én vagyok lemaradva?), az viszont remélem, hogy csak fordításbeli hiba és nem tudásbeli és szerzői, hogy a dárda azért nem megfelelő fegyver a labirintusban, mert túl hosszú ahhoz, hogy a keskeny (és nem a kacskaringós) folyosókon használni lehetne. Rajzilag egyébként úgy néz ki ez a labirintus felülnézetileg, mint ahogy mi képzeljük el egy patkánykísérlet távfutóját egy papírdoboz falai között szlalomozni – marha vékony falakkal, pusztán anyagspórolás végett… Sajnálom, hogy a fonal csak fonal és nem piros (nem lesz majd mire visszaemlékeznie utalásilag később a most labirintusozónak). A történet jó, kellően tekervényes, a kérdések legtöbbje 2 válaszlehetőséges ugyan, de azért olykor tényleg rejtvényszerűek is, nemcsak tudástartalom-böfögtetők. Más kérdés, hogy nem derül ki, hogy a cél miért is cél, vagyis hogy mire is jó, mire is kell az Aranygyapjú. (Meg, hogy ez az állat bőre lenne? Háááát. Néznének a textileseim, az biztos.) Mosolyogtam, hogy a megfelelő hajó kiválasztásához filozófusra van épp szükség, de legalább a hátsó kisokos nem lövi le a feltett kérdésekre a válaszokat (pl. van ugyan trójai háború címszó, de nem árulja el, hogy hány évig tartott, merthogy ez a történetbeli kérdés).
     Összességében jó időrabló ez a könyv – és ezért optimistán nézek a jövő elébe. Merthogy 5-be menő harci hősöknek van szánva, akik talán majd élvezik és tudást gyarapítva le is gyűrik.
     Hogy mi kellene még nekem egy ilyen ide-odalapozgatós, továbbhaladás felől döntögetős könyvbe, hogy 5-csillagos legyen? Hát, mindenek előtt, hogy egy kérdésre több helyes válasz is adható legyen! :) De tényleg. Ne csak jó és rossz közül lehessen választani, hanem 2 jó közül is! S akkor a történetnek 2 vége is lehetne – s mind a 2 cselekmény járható út lenne, mind a 2 befejezés egy-egy lehetséges változat. És akkor még azt is eldönthetném, hogy nekem melyik tetszik jobban (- nem azt, hogy helyes vagy nem).