Perle ​könyve 37 csillagozás

Timothée de Fombelle: Perle könyve

Egy távoli királyság kikötőjében, a fekete éjszakában világítóhajó imbolyog a hullámok tetején. Fedélzetén balsorsú szerelmespár: a varázserejétől megvált tündér és a trónról lemondott herceg. A fiút olyan világba száműzi egy gonosz nemtő, ahol sem a mesékben, sem a tündérekben nem hisznek. 1938-ban, Párizsban látjuk viszont az ifjút, a Perle Édességházban. Sorsa a háborúba, a francia ellenállás tagjai közé, majd egy véget nem érő ereklyevadászatra szólítja, és mindeközben mintha minden lépésére vigyázna egy láthatatlan, csodálatos lény. Találkozhat-e újra a két szerelmes? Van-e út vissza, a tündérvilágba?

Timothé de Fombelle napjaink egyik legelismertebb ifjúsági szerzője, könyvei rangos irodalmi díjakban részesülnek és a sikerlisták élén szerepelnek. Történeteinek többsége a fantázia és a valóság egymást átható világában játszódik, akár a Perle könyve.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2016
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153078 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Kedvencelte 8

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Navi P
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Amolyan igazi boldog-szomorú mese, amiben vannak szerethető és vannak kegyetlen szereplők, mindent legyőző szeretettel és szerelemmel. Nagyon szép és egyedi hangulattal, érdekes módon összefűzve a mese, fantázia világát a XX. század véres valóságával. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a nem mindennapi meséket és a lassabban olvasható történeteket.

2 hozzászólás
>!
Uzsonna
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Perle könyve egy gyöngyszem az ifjúsági irodalom tengerében, különleges, izgalmas, mindamellett csodaszép történet. Élveztem olvasni, olyan hangulata volt néhol, hogy nem vágtattam az olvasással. Egyszerű mondatokkal fonja a mese szövetét, az eleinte gubancosnak tűnő szálak szépen a helyükre kerülnek, és spoiler.
12 éves kortól ajánlom.

>!
kratas P
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Vannak a mesék és vannak a varázslatok és ez az utóbbi kategória.
Egy nagy bajom van vele, hogy rövid volt. Megérdemelt volna akár 800-900 oldalt is.
És kedvenc lett, mert ilyen tisztán és könnyedén elmesélt történetet, ami ráadásul még egyedi is, ritkán lehet találni.

>!
Sicc
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Különleges hangulatú, kicsit melankolikus, szomorkás, de izgalmas regény. Az elején kapkodja az ember a fejét, de aztán összeáll a kép. Nem is tudom, milyen korosztálynak ajánlanám. De nem csak (nagyobb) gyerekeknek, az biztos. A leírása alapján másra számítottam, de így is magával ragadott, mindig szívesen merültem bele a történetbe.

1 hozzászólás
>!
HippyHelena
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Hű. Rég olvastam mesét, és úgy kábé a 150-edik oldalig nem is tudtam eldönteni, miért olvasom. Még a Könyvfesztiválon sózták rám khm, ajánlották xD, úgyhogy hazajött velem, de egyből elbizonytalanodtam, eddig nem volt pozitív élményem az írótól bár csak az Ágról szakadt Tóbiás legelejét olvastam, de az mély nyomot hagyott bennem anno, meg olyan furcsának tűnt az egész, az olvasását is halogattam.
Most viszont csináltam egy kupacot az olvasnivaló könyvekből, ráadásul fel akartam húzni a januárban olvasott könyvek mennyiségét, és ahhoz jó választásnak bizonyult, tekintve, hogy viszonylag rövid, és hát mese. Vagyis úgy voltam vele.
És ebből az lett, hogy hajnali 3-ig olvastam, mert nem bírtam letenni, annyira elvarázsolt és elgondolkodtatott.
Az elejét bevallom, nem egészen értettem, de szép lassan kezdtek egyes szálak egyértelműbbek lenni, míg mások még jobban összegubancolódtak, ezzel akaratlanul is mélyebbre rántva engem a történetbe.
És őszintén mondom, nagyon tetszett. Furcsa volt, egészen furcsa, talán a legfurcsább könyv, amit az utóbbi időben olvastam, és egészen eltért azoktól, amiket amúgy szoktam. Jobban hasonlított a régi könyveimre, a komplikáltabb, de mesés történetekre, mégsem hinném, hogy 14-15 év alatt ajánlanám bárkinek, mert ahhoz komoly. De a fölött mindenkinek ajánlom, aki még egy parányit is hisz a tündérekben. Ja, és szereti a mályvacukrot :D

2 hozzászólás
>!
ilder P
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Nagyon ajánlom elolvasásra ezt a csodaszép „mesét”.
Ez a történet igazán különleges. Néhol lassú, borongós, rejtélyes.
De mindedvégig körbelengi egy gyönyörű hangulat, ami fogva tart. Izgultam is a vége felé.
(a cimkék között nem értem az ifjúságit, mert számomra ez nem az)
Ma reggel azzal kezdtem, hogy utána jártam a mályvacukor eredetének. Jó nagy utat járt be, és hogy megváltozott az eredeti felhasználáshoz képest.
Eddig nem tartozott a kedvenc édességeim közé, de az már biztos, hogy a jövőben ha ilyet eszek, akkor Perle eszembe fog jutni.

>!
Banshee
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Kezdjük ott, hogy nem olvastam még semmit de Fombelle-től, de a könyvei már elég régóta izgatják a fantáziámat. A Perle könyvét nem olyan régen találtam meg a friss megjelenések között és azonnal megtetszett a fülszövege. Mese egy tündérről, hercegről, meg a mi világunkról, rossz nem lehet.
Nem is volt rossz, de valami hiányzott nekem. Lehet csak magasak voltak az elvárásaim, vagy én képzeltem másképp a történetet, de nem lett kerek valahogy. Nehezen ment az olvasás a rövid mondatok miatt, eleinte össze se bírtam a történetet rakni, mert olyan tőmondatok következtek egymás után, amik egy káoszt alkottak a fejembe. Aztán egy idő után megszoktam a stílust, de egyszer hangosan felolvastam belőle egy részt a páromnak és kijelentette hogy mintha csak ő írta volna. (Kocka).
Maga az alapkoncepció nagyon tetszett, az ötletek amiket felhasznált az író mint a bőröndök, az édességház motívuma meg egyebek mind mind zseniálisak voltak, de máshogy képzeltem a befejezést és az egész irányát a műnek, uh. nem adok neki csak 4 csillagot. Biztos lesz akinek nagyon fog tetszeni, de sajnos nem én lettem az.

>!
B_Panka 
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Az író ebben a könyvében már-már el is túlozta a megszokott rejtélyességét, több szálon futó cselekményeit, melyek azért a végén összeérnek. Egészen sokáig éreztem azt, hogy ez most nagyon kusza. Bár sajnos nem tudtam napról-napra olvasni, így ez is nehezítette a megértést. Engem ez a zavar egy kicsit idegesített előző könyveivel ellentétben, ugyanakkor ez is nagyon élménydús, izgalmas, különleges.
Érdekes, ahogy a valóságot összevonta a mesei világgal, ez nagyon tetszett, becsülöm érte. Talán egy kicsit a Végtelen történetre hajaz mondanivalójában, de nem volt olyan érzésem, hogy „felháborítóan másolatgyanús”, mert nem az. Nagyon is eredeti gondolatok, történetek. Szimpatikusak a szereplők, még Ian személyét sem tudtam utálni, kicsit sajnáltam is, inkább úgy gondoltam, ő is valaminek az áldozata.
Összességében nem csalódtam most sem az íróban, csak ajánlani tudom!

>!
kregina
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Csalódtam a regényben, mesebelibb, bájosabb történetet vártam, érzelmileg egyáltalán nem tudott megérinteni. Hidegség, ridegség árad a lapokból. A cselekményszálak keszekuszák, főként az elején, a vége is az olvasóra bízza a lezárást. Azért az író helyenként megcsillogtatja kifinomult stílusát.

>!
Szencsike MP
Timothée de Fombelle: Perle könyve

Nagyon különleges történet, elég egyszerűnek látszik, de a mondanivalója sokkal mélyebb. Ha az ember ráérez a hangulatára, akkor nagyon könnyen elragadja és nem is ereszti.


Népszerű idézetek

>!
kratas P

– Azt akarom, hogy egy nap ne gyere haza.

121. oldal

>!
Jesper_Olsen

Némi gyaloglás után találtam egy megfelelőnek tűnő helyet. Életem fontos levelei jutottak eszembe. Mindig hosszan keresgéltem a helyet az elolvasásukhoz, mintha a táj megváltoztathatta volna a tartalmukat.

216. oldal

>!
Riel_chan

A telefonfülke helyén háromszög alakú tábla jelezte az autósoknak, hogy az úton vadállatok szaladhatnak át. Kedvem lett volna egy élénkpiros autót is festeni azokra a táblákra, hogy szerencsétlen szarvasokat a közelben rájuk leselkedő veszélyre figyelmeztesse.

179. oldal

>!
Jesper_Olsen

Ha valaki egy édességbolt fotóját akasztja ki a falára, akkor nem lehet velejéig rossz ember.

28. oldal

>!
Jesper_Olsen

A sors iróniája folytán Franciaország és gyarmatbirodalma két legszűkszavúbb katonája került össze ezen az éjjelen.

96. oldal

>!
Jesper_Olsen

A boldogság nem más, mint ez a közeledésekből és a másik elvesztése nélküli eltávolodásokból álló tánc. Sőt könnyekből is áll, a hosszú elválásokéiból, feltéve, hogy lesz viszontlátás.

167. oldal

>!
Jesper_Olsen

A féltve őrzött titkok azonban végül kissé elhalványulnak, ha nem osztjuk meg senkivel. Nem ismerjük már fel a formákat a fényes papíron. Az efféle titkok összemosódnak az álmokkal. És ha felélesztjük őket, csak a magányunkat juttatják eszünkbe.

173. oldal

>!
Jesper_Olsen

Az én szememben mindenkinek a képzeletvilága egyedi és utánozhatatlan. Rezervátum, intim szentély. Különös állatkák, növénygyűjtemény és parányi emberkék mindegyikünk fejében – a tündéreket vagy a manókat viszont épp azért nem szívelhettem, mert úgy vándorolgattak fejről fejre, mint a tetvek. Miért hagyjuk, hogy a mások által kitalált lényeket erőszakolják ránk?
A történetek azonban megváltoztatnak minket. És bizonyos találkozásoktól a hátunkra fordulunk, mint a teknősök. Kénytelenek vagyunk tehetetlenül hagyni, hogy megtörténjenek velünk.

212-213. oldal

>!
Near

Mindannyiunknak megvoltak a maguk titkai, történetek, amelyeket senki sem hitt el.

>!
Jesper_Olsen

De ebben a világban semminek nincs joga arra, hogy tartós legyen.

211. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Salman Rushdie: Luka és az élet tüze
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Tina Markus: Pircsi és a zombizűr
Jessica Day George: Üveg hercegnő
Eva Ibbotson: Melyik boszorka?
Tea Stilton: A jéghercegnő
Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese