Ábrándok ​könyvtára 58 csillagozás

Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Az Ágról szakadt Tóbiás és a Vango szerzőjének új könyve az olvasás és a képzelet mindennel dacoló erejéről szól. Főhőse, Viktória életébe egyszer csak beköltöznek a regényhősök, és eldönthetetlenné válik, mi a regény, és mi a valóság. Fordulatos nyomozása során Viktóriának számos rejtélyt kell megoldania: hol bujkálnak a csejenek, hová tűnt a hangos falióra, és miért tesz a fejére édesapja indiánfejdíszt, ha munkába indul?

Az Ábrándok könyvtára egy kis könyv a bennünk lakozó nagy könyvekről. Magyar nyelvű kiadását Timothée de Fombelle könyvszerető magyar barátainak ajánlotta, sorai a kötetekben is olvashatók.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2014
96 oldal · ISBN: 9789631196146 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

"– És ez? – kérdezte Viktória egy mellette heverő tárgyra mutatva.
– Azt megtartom. Végül is megtartom. Emlék. Az emlékek fontosak"

Nos már lassan hozzászokhattam volna, hogy nem a méret a lényeg.
Kicsiny könyvecske, de nagyon tartalmas mondanivalóval.
Az igaz, hogy van egy sajátos hangulata, és a téma választás bevezetése is elég zavaros, de ha nyitott lélekkel áll neki az olvasó, hamar beszippantja és egy keserédes történetet kap.

Viktóriával szerintem sokunk azonosulni tud, hisz egy „unalmas” kisvárosi lány, hatalmas, gazdag fantáziával. Egy sima kőből álló kupacból is hatalmas várat lát, ádáz harcosokkal, morcos királlyal…csodálatos kis lélek, olyan szívesen megöleltem volna, és megkérném meséljen nekem…

A cselekményszál és világfelépítés időt álló, a szereplők nagyon valóságosak és bevallom, akit utálni kellene, még őt is kedveltem.

A vége pedig elszomorított, mégis hagyott egy mosolyt az arcomon elterülni, mert valahogy annyira léleksimogatóan lett tálalva.

Örülnék ha többen olvasnátok, mert rendkívül tanulságos és kedves történet.

Számomra kedvenc és újraolvasós! ♥

Szimirza P>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Ékes példája annak a mondásnak, hogy a „kevesebb néha több”. Amennyire kis vékony a könyv,épp olyan „vastag” a benne lakozó történet. Könyvmolyoknak kötelező!

7 hozzászólás
kratas P>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Mindannyian Viktóriák vagyunk :)
Menekülésnek használjuk a könyvek által teremtett világokat a hétköznapok monotonitásából és szürkeségéből. Kár, hogy nem volt hosszabb ez a történet.

5 hozzászólás
Chöpp P>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

„Kis könyv a bennünk lakozó nagy könyvekről.”
(91.o.)

Saját magamat láttam meg Viktóriában. A faló és kalandvágyó könyvmolyt, az ő különös, varázslatos és sokszínű fantáziakölteményeivel. Nem a mostani énem, hanem a Kincses szigetes, Vernés, Doktor Dolittle_ -ös, indiános nyolc-tizenéves énemet, aki mohón töltekezett a csodákkal és még vágyta felfedezni azokat maga körül.
Nagy kár elveszíteni ezt a csodás időszakot, de még sokkalta rosszabb lenne át sem élni! Nagyon örülök, hogy úgy alakult, könyvmoly lehetek. És fantasztikus érzés, ha ilyen és ehhez hasonló könyveket olvasva átélhetem, hogy régen sem voltam egyedül.
Hála a moly-nak, most sem vagyok!

Uzsonna>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Első örömöm az volt, hogy új Fombelle regény jelent meg!
Második örömöm a kézbevétele volt, ahogy meggusztáltam a könyv „szárnyain” a könyvborítókat és gerinceket.
Harmadik öröm volt elkacsmarni a kollégák elől. (Nagy volt a tolongás! :-))
Negyedik öröm maga a történet volt: elröpített egy átlagos város nem éppen átlagos lakójához, Viktóriához és ugyancsak nem átlagos barátjához, Zsozsóhoz. Viktória „horizontjában” a könyvespolca áll, s néhány könyvnek el kell tűnnie onnan, hogy táguljon látóköre a valóság felé. Erről szól ez a nagyon szép történet, ajánlom minden könyvmolynak.

RandomSky>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Viktória olyan, mint a legtöbb könyvmoly, a képzeletében él, a könyveiben, és azt várja az élettől, hogy olyan legyen. A legtöbb felnőtt megmondhatná neki, hogy az élet az nem olyan, de az esetében az élet maga mondja meg neki. Ettől szomorú is a könyv, de én elhiszem a végét is, hogy maradhat az ember álmodozó attól még, hogy ráeszmél a valóságra. Meg hogy az életet is felfoghatjuk kalandként, még ha másként is, mint a kalandregényekben. Szülőként különösen jó érzés volt ezt olvasnom. Meg felnőttként is.
Hogy gyerekként hogy tetszett volna, mennyit értettem volna belőle, azt nem tudom. Anno az ilyen „modernebb”, kissé lökött történetek hol tetszettek, hol nem. Mindenesetre van valami sajátos bája a szövegnek, ami biztosan gyerekként is elvarázsolt volna.

Zoe27 >!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Viktória cseppet sem átlagos kislány. Hihetetlen fantáziája még a legunalmasabb pillanatokban sem hagyja cserben. A könyvtár pedig mindig készen áll a kisegítésére, még mielőtt kifogyna az ötletekből. Igazi gyerek, aki senkit sem hagy ki a játékból.
Csatlakozni bármikor lehet, nyitva tartása 24 órás.
Mindig készen áll egy kis kalandra!

1 hozzászólás
Habók P>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Könyvecske egy könyvmolyról-gyerekről. És egy leendő könyvmoly apáról. Egy gyerekszerelemről. Kalandokról, amiket Viktória elképzel, és kalandokról, amikben rész is vesz. Könnyesen mosolyogtató könyv – gyerekeknek és szülőknek egyaránt ajánlott.

Antal_Zsuzsi>!
Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára

Számomra ez a borító inkább letisztultságot és egyszerűséget sugároz. Ezzel szemben azonban maga a történet egy kicsi káoszos volt. De azt kell mondjam, hogy valahogy kellemesen káoszos. :) Esetleg ha két három évvel korábban olvasom el, akkor talán még ettől is jobban tetszett volna. :)


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Csak egy hosszú, könyvekkel teli polc futott körbe a teljes szobán, szemmagasságban. Viktória úgy hívta ezt a könyvvonalat: horizont. Az utóbbi pár hétben különös módon nap mint nap könyvek tünedeztek el a horizontról.
    Egy jegyzetfüzetben részletes kimutatást vezetett ezekről az eltűnésekről. A kalózos saroknál kezdődött, az ajtónál. Három könyv egyetlen nap leforgása alatt. Majd két szerelmes regény pár nappal később, valamint az Alice Csodaországban. És sok más kötetnek is lába kélt.
    A szeme előtt egyre kisebb lett a horizont.

20-21. oldal

Chöpp P>!

    Zsozsónak mindig a hóna alatt volt pár spárgával összekötött könyv. Maga fölé dobta őket, amikor átment a biztonsági kapun, nehogy megszólaljon a riasztó.
    Nem a könyvtárból származtak, de mindenütt csipogtak, még a szupermarketekben is, mint valami tiltott holmik. Filozófiakönyvek voltak.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
Jesper_Olsen >!

Azt, ami most következik, senkinek sem kötelező elhinnie. Az ember mindig megteheti, hogy nem hiszi el azt, ami a könyvekben áll.

30. oldal

Habók P>!

Gajdolász Lea a haját simogatta. Lassú mozdulatokkal, az első padban, s közben az angoltanárt hallgatta, aki szerelemről beszélt. Biron kisasszony fel-alá járkált a padok között.
– Bill szereti Jane-t – mondta angolul. – Jane nem szereti Billt. Jane jobban szereti a gofrit.
És az egész osztálynak el kellett ismételnie angolul, hogy Jane jobban szereti a gofrit. Ami nyögést váltott ki Viktóriából a hátsó padban.
– Waffles – formálta meg helyesen a szót a kiejtéssel elégedetlen tanárnő.
– Waffles – ismételte utána az osztály.
– Waffles – tagolta újból Biron kisasszony, és ujjával Gajdolász Leára mutatott.
– Waffles – mondta ragyogóan, immár egyedül Lea.
– Jane loves waffles – foglalta össze tömören Biron kisasszony.
Viktória a terem végéből hallgatta a kis társaság tagjait, amint teli torokból gofrit kínálgatnak egymásnak. Nem értette, hogy angolórán miért nem inkább detektívekről olvasnak, akik egy őrült gyilkosért pajtákat tesznek tűvé, vagy egy húszéves özvegyasszony érzelmi fellángolásairól a tengerparton; árvákról, királyokról, bárokban zongorázó kutyákról, katonai pilótákról London bombázása idején. Mindegy. Bármit, igen, BÁRMIT, csak ne Jane szenvedélyes rajongását a gofri iránt, vagy a félkegyelmű Billét egy lány iránt, aki nem érdemli meg őt.

Idegenek özönlenek el mindent.

Flora_The_Sweaterist>!

Az apjával folytatott párbeszédei mindig olyanok voltak, mint amilyeneket az ember a szomszédjával folytat, ha a sövény felett társalog vele.

40. oldal

Zoe27 >!

Ugyan ki figyelt volna fel egy menekülőben lévő állórára ezeken az utcákon, ahol senki sem néz a másikra?
Fekete köpenybe burkolózva felugrana egy dél felé tartó vonatra. Eszébe sem jutna visszajönni.

28. - 29. oldal

Jesper_Olsen >!

Tél volt. Este hat, és már sötét. A könyvtárból tartott hazafelé egy táska könyvvel.

10. oldal

Jesper_Olsen >!

Az a fajta hallgatás volt, amit nem egyhamar felejt el az ember.

54. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

A jelenben kell élnünk – mondogatta. – A konzerv már a múlté. A tubusban van a jövő.

22. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Katalin: Barátom, Bonca
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Berg Judit – Polgár Judit: Alma
Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
Faïza Guène: Soha sehol senkinek
Janikovszky Éva: Égigérő fű
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
John Flanagan: A lángoló híd