A ​hazátlan herceg (Vango 2.) 92% 40 csillagozás

A véletlenül megvett Ágrólszakadt Tóbiás után ezt a könyvet már tudatosan kerestem.
Kalandor/s lelkű felnőtteknek való könyv, szerintem az ifjúság történelmi ismeretei nem elegendőek a könyv megértéséhez.
A tavalyi szicíliai nyaralás során a Lipari-szigeteket is útbaejtettük, így duplán élvezetes volt a szigeteken játszódó cselekményszál. A meseszövést imádtam. Egy zökkenőt éreztem csak:az 1937–1942 közötti öt év, amíg Vango a Blanche-ban van, Vakond Emilie-ből Marie-vá változik és Ethel élete szabadesés – ez így túl rövid összefoglalója ezeknek az éveknek. A Szetankás szál is elakadt, kár.
Mademoiselle volt a kedvenc szereplőm, Mazzattástul, szamarastul, Basilio doktorostul.
A zeppelin elképesztő találmány lehetett!!

Végre összeálltak Vango életének darabkái számára és számomra is. Ezekhez társult még sok kaland, pár szerelmi szál és a 30-as 40-es évek történelme, amely izgalmas keretét adja a történetnek.
És a zeppelin még mindig lenyűgöz…

Nagyon más, mint az első rész. Elválik attól az ártatlan kalandregény jellegtől, és becsatlakozik a történelem nyomasztó sodrásába. Egy kicsit ez furcsává is tette, különös, érthetetlen hibrid volt egy kalandregény és egy történelmi regény között. Annak ellenére, hogy az utolsó harmad már elválaszthatatlan a háborútól, rémesen leegyszerűsített.
A végére megnyugszik, Vango története és menekülése így vagy úgy, de véget ér, a szerző elvarrja a szálakat.
Az volt érdekes Vango üldözésében, hogy nem lett kimondva, az arcunkba vágva az ok, amiért az oroszok is kergetik. Elhangzott, és ránk várt a feladat, hogy megértsük az üzenetet.
off

Egyelőre nem találok szavakat.

(Másnap): szóval az év egyik nagy olvasmányélménye volt ez számomra. Az ismert európai történelem kulisszái mögött számos eddig ismeretlen hősért lehetett izgulni szinte az utolsó oldalig. Számos mellékszereplő alakja is remekül ki volt dolgozva és az életsorsok, -utak egymást keresztezése is bravúrosan volt megoldva. Több helyszínt szívesen felkeresnék ezek után, természetesen a zeppelinen is jó lenne utazni (főleg, ha nem ér tragikus véget).

Nagyon jó volt! Négy kontinensen átívelő cselszövések, üldözések, bujkálások, titkok. Lehet, hogy el kellett volna olvasnom még egyszer az első részét, mert kicsit homályosan emlékeztem a dolgokra, leginkább a nevekre. Így néha bele is kavarodtam a dolgokba, de a végére azért kitisztul. Majdnem. Szívesen olvasnám még tovább a történetet.
Azért meglepő volt mikor kiderült Vango származása. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam rá, de még a névből sem esett le a dolog.

Az első része kicsit bonyolult de ez már jobban megérthető! nagyon izgalmas, fordulatos! néha szomorú de egy igazi különleges könyv!:) É nagyon jóó:D

Rögtön egymás után olvastam a sorozat két kötetét, ezért nem is tudnám őket külön értékelni. Nem sok könyvnél fordult elő még számomra, hogy minden egyes helyszínt, szereplőt, esetleg jelentéktelen részletet úgy, ahogy van, magam előtt láttam. Most olvasás közben éreztem az illatokat, átéltem minden kalandot.
Olyan valóságos volt.
Imádtam a szereplőket. Ethelt, Vakondot, Zefirot, Maryt, a szobalányt de legfőképpen Vangot.
Bár egy kicsit hamarabb is befejeződhetett volna a történet, a könyv vége gyönyörű szép.

Nem lehet letenni. Már az első is hihetetlenül izgalmas volt, de a folytatás… kb. ilyen gondolatok jártak a fejemben közben: „Akkor most ez is az a bizonyos személy lenne?” "Neee… komolyan így jutott fel a léghajóra?" „Ó! Nem akartam/akarom, hogy meghaljon… :-(!” "Hűűű, ezt nem gondoltam volna… és vele mi lesz? És amazzal? És akkor ő hova tartozik? És X. Y. ki valójában? Na neee… tényleg ő lenne?" „Csak legyen lezárva a vége!” (Aki olvasta vagy olvasni fogja, az megérti :-) )
És az író lezárta… vége. Minden a helyére került a földön, a fejben, a szívben. Szép! Szeretem!